Budapesti Hírlap, 1908. november (28. évfolyam, 262-286. szám)

1908-11-22 / 280. szám

■■■I •: . - - ■ -- - " ;• * T'r "r ' ' 1908. november 22. BUDAPESTI HÍRLAP. (280. sz.) 17 t'itát szabók és magyar emigráns volt az első patikus. A patikus Szilágyi György két fia: Attila és Béla tisz­tek a bolgár hadseregben. Szóval a sumlai bolgárok nagyon szívesen látják a magyarokat s mindenfelé hirdetik, hogy Sumlába az európai kultúrát a ma­gyarok vitték be. Utána Proln­é Vilmos tett jelentést a Kaukázus mentén lakó tatár törzsek közt tett tanul­­mányútjáról. Feladata az volt, hogy kivált a balkár törzs nyelvét és néprajzát tanulmányozza. Azonban az Oroszországban kiütött kolera s a háborús hirek miatt-csak a karacsájok (egy sajátságos török né­­pecske) körében végzett egy hónapon át nyelvi-, szó­tári- és etnográfiai kutatásokat. Röviden ismertette a rövid idő alatt gyűjtött elég gazdag és igen ta­nulságos anyagot. Végül, mint hogy a bizottsági tagok négy esztendős mandátuma lejárt, megújítot­ták a bizottságot , kevés változtatással a bizottság régi tagjait terjesztették föl kinevezés végett a kul­tuszminiszternek. •­­ * (Fodor József szobra.) Jelentettük már,, hogy az Országos Közegészségi Egyesület szobrot emel néhai Fodor Józsefnek, a kiváló higiénikusnak, Ifjú Vastagh György, a szobor készítője ma dél­ben mutatta be váci­ utcai műtermében az emlékmű nagy mintáját a szoborbizottság tagjainak, az egye­sület elnökségének és Fodor meghitt barátainak. Jelen volt Elisch­er Gyula egyetemi tanár, a szo­borbizottság elnöke, Ilosvay Lajos, az egyesület el­nöke, Korányi Frigyes báró,­­Müller Kálmán, Kétly Károly, egyetemi tanár, Aujeszky Aladár, főiskolai tanár, Heuffel Adolf, középítési igazgató, Kauser József, Pártos Gyula műépítész, Pákozdy Károly dr., Maszák Elemér dr., Gerlóczy Zsigmond dr. és a Fodor-család több tagja. Mindannyian konstatál­ták, hogy a szobor a megszólalásig élethű és meg­lepően sikerült. A szobrot 1909 augusztus végén, a Nemzetközi Orvosi Kongresszus ünnepségeinek keretében fogják leleplezni. * (A Siötz-kiállítás) erkölcsi és anyagi sikere meglepően nagy. A mérsékelt áru kisebb tanulmá­nyoknak és vázlatoknak, már eddig is felénél több­nek akadt vevője. A kiállítás csak november 28-ig marad nyitva az Eggenberger-műkercskeété kecs­keméti­ utcai szalonjaiban. * (Színészakadémia.) Az Országos Színész­­akadémia igazgatója, Somló Sándor nagy és a meg­szokott és veszedelmes sablontól dicséretesen elütő feladatra vállalkozott: ma este eljátszatta növen­dékeivel Szó­foklész Antigoné­ját. Nem mondjuk, hogy az előadás mindenben sikerült: a görög tragi­kus hatalmas arányai, mélységes emberismerete, hő­seinek szertelenségükben is nagy és emberi voltuk mindez a fejletlen vagy fejledező tehetségek tol­­lvácsolásában alig érvényesülhet- De Gom­haszögi Frida Antigoné-jában volt szív, érzés, a testtartás és mozdulatok klasszikus szépsége, Tárai Ferenc Kaimán egyetlen jelenetében sok értelemről tanús­kodott, Cseri József, a­ki Tiréziászt játszotta, fogé­kony tanítványa mestereinek, Apor Sándor, Dózsa Jenő és főképp Nagy Adorján tudják már a legnehe­zebbet, a világos és meggyőző beszélés művészetét. Kedves jelenség Mak­ay Margit és Körmendi Mar­git. Vörös Jenő nem Kreonnak való és Kertész Ist­ván félreértette az őr komikai szerepet és ez a kettő sokat levont, a tragédia egységes hatásából. A rész­letekben kárpótlást kapott a közönség, a­mely lelke­sen tapsolta az ifjú gárdát, és sok szép éledő re­ményre éreztek jogot az avatottak, a­kik a darab megválasztásában is egészséges és üdvös programvál­tozást köszöntöttek. * (A teremtés.) Berlini levelezőnk írja: Ber­lin új tudományos színházában, a Wilhelm-Theater­­ben a minap került először színre Weninger János tanárnak A teremtés című természettudományi szín­­játéka, Kölnit Adolf dr. fordításában. A magyar tudós munkája foglalatja tudományos meggyőződé­sének, egy emberélet szellemi működésének és ama nagy harcnak, a­melyet a világ nagy problémáinak megoldása utáni vágy kelt minden lélekben. Wen­in­ger azonban nemcsak a tudós szemüvegén keresztül látja a világot, hanem melegen érző, vallásos eszmék­től áthatott szivét sem tagadja meg soha és a­mikor színjátékában a világ keletkezésének új elméletét állítja föl, főfeladatának tartja egyúttal a lefegyver­zés, az örök béke ideáinak megvalósítását. A darab voltaképpen két részből áll: az elsőben a tudós beszél a közönséghez, a másodikban a tanító. A tudós fokozza a hatást, egy párbeszédben, a­melynek sze­replői, a világszellem és az emberiség géniusza meg­ragadó drámai erővel szólaltatják meg az emberiség örökkétartó nagy küzdelmét, a jó és rossz közötti folytonos harcot, a hit fölemelő erejét­­ és a kételke­dés marcangoló érzéseit, a legrettentőbb gondolatot, a teljes megsemmisülést és az első és utolsó kíván­ságot, az örökkévalóságot. Ne rettegj a haláltól, ember, mondja, mert nem semmisülsz meg, csak az anyag formálódik át más alakká és az energia, a­mi benned az élet volt, örökké élő része marad a világot mozgató erőknek. Ez az örökös metamorfózis az alapgondolata Weninger munkájának, a­mely azonban­­ sehol sem nyilvánul meg szebben, meg­­rázóbban, elevenebb színekkel, mint ebben a pár­beszédben. Olvasni a nemes érzésektől ihletett szava­kat gyönyörűség lehet, így a színpadról hallva, sok minden elvesz és igaz hatásra csak az jut, a­mi talán túlesik a tudományos színjáték határain. A második rész, a­mely csak tanítani akar, a maga szép vetített és művészi gonddal előállított mozgófényképeivel az ember leszármazását, az emberiség küzdelmét a mai napig és folytatólag az örök béke biztosan bekövet­kező idejéig mutatja be. Első ízben próbálkozott meg tudós ember a nagy közönséggel megértetni és neki képekben bemutatni a természet munkáját, a­mint az egyes sejtből évmilliárdok során az embert meg­alkotta. Darwin elméletét a nagy tömeg ma csak félreérti, hogy Weninger tanár értékes és érdekes magyarázata a tudománynak ezt az ágát népszerűsí­teni tudja-e, az még a jövő kérdése. Annál szebbek az emberiség történetéből vett mozgófényképek, ki­vált Krisztus korának beszédes­­ jelenetei. Megrázó az inkvizíció működését mutató, kép és lelket gyö­nyörködtető a lefegyverzés drámai­,eseménye, a­mikor a világ fejedelmei a béke géniuszának hódolva össze­rakják fegyvereiket­ és némán, mozdulatlanul­ nézik, mint emészti meg a tűz, a huszadik század gyilkos eszközeit. A közönség melegen ünnepelte a szerzőt, a­ki a darab első felében mint tudós és író, a máso­dikban mint ügyes­­rendező kötötte le­ az érdeklődést. Kohut Adolf dr. német fordítása a magyar szerző művének méltó művészi keretet adott és a berlini magyarság igaz szeretettel kísérte­ első útjára We­ninger színjátékát. Oly eszközökkel bizonyára sikere is lesz mindenütt máshol a világon, de a legnagyobb siker mégis csak az lesz, ha a közönség nemcsak látni és hallani, hanem olvasni is akarja majd a magyar tudós munkáját.­­ * (A nevelés sorsa és a szocializmus.) A Pedagógiai Társaság mai ülésén Imre Sándor egye­temi tanár bemutatta nagyobb szociológiai tanulmá­nyának bevezető részét, Imre abból indul ki, hogy a mostani zavaros korszakban a kibontakozás és ha­ladás útját csak az önismeretre való törekvés mu­tathatja meg. Ezért kell tisztázni a nevelést végző iskolának saját helyzetét, a küzdő áramlatokkal való viszonyát s megállapítania ama frázis értelmét, hogy az iskola és az élet egymástól idegen. Kimu­tatta, hogy ma nem folyik rendszeres nevelés és csak akkor folyhatna, ha az egész társadalom gon­dolkozása nevelői gondolkozássá nemes­ülne. Majd azt fejtegette, hogy a neveléselméletnek számolnia kell a ma uralkodó áramlatokkal, melyek maguk érdekében alakítják át a nevelésen való gondolko­zást. A tanulmány második része a szocialisták ne­velői gondolkozását mutatja be, végső fejezete pe­dig a szükséges tárgyiani nevelői gondolkodás ele­meit fejti ki. Az előadó ebből a részből felolvasta azt, a­mely kimutatja, miként alakult a szocialistákban a nevelésen való gondolkodás, melynek a nevelés szempontjából is komoly jelentősége van, de a­mely nem olyan objektív pedagógiai gondolkodás, hogy általánossá tudjon válni és így a rendszeres neve­lés biztosítójának sem tekinthető. * (Bessenyei-Kör.) Nyíregyházáról írják ne­künk: A Bessenyei-Kör első idei művészestéje pom­pásan sikerült. Marsalkó Rózsi, a nemrég Bécsben ünnepelt magyar dalénekesnő modern dalirodal­­munkból énekelt lelkes hatással. Lányi Ernőnek és fiának, ifjabb Lányi Ernőnek Zách Klára című érde­kes balladáját a vegyes kar adta elő. Az est legjob­ban kiemelkedő pontja volt Vecsey Ferenc hegedű­művész közreműködése. A kis művész csodálatra­méltó készségével 63 korát meghaladó előadásával viharos tetszést keltett. * (Ismeretterjesztő előadások.) Vay Péter gróf, apostoli protonotárius szerdán délután öt óra­kor előadást tart a Nemzeti Múzeum dísztermében Amerika képzőművészetéről. — Medgyaszay István építész A vasbeton művészi formája címmel szerdán délután öt órakor előadást tart az Építőművészek Szövetségének helyiségében (Ferenciek­ tere 7. I.) * (A Petőfi-hiázért.) Az Athenaeum irodalmi és nyomdai részvénytársaság a Petőfi-emlékkiadásból befolyó jövedelem egy részét a Petőfi-háznak adja. A részvénytársaság a már régebben beküldött 10.000 koronához újabb 1200 koronát adott a kulturális célra.* (Az orosz nép erkölcsi állapota.) Ez a címe Tolsztoj Leó most készülő művének, a­melyről Tolsztoj Olaszországban utazgató öccse, Tolsztoj Pál gróf egy olasz újságírónak beszélt. A költő­ aggastyán állapota ugyanis már annyira megjavult, hogy is­mét munkához kezdhetett, a­mely nemsokára kész is lesz. Állítólag még ebben az évben sajtó alá kerül az orosz poéta legújabb könyve. * (Képzőművészet.) A Képzőművészeti Tár­sulat téli kiállítása holnap délután egy órától há­romig negyven fillér belépődíjért tekinthető meg. — Feszty Árpád Magyarok bejövetele című képe már megérkezett, Londonból, a­hol rendkívül nagy föl­­tűnést­­ keltett. A körképet legközelebb a Város­ligetben fogják ismét kiállítani, erre a célra épített pavillonban. — A debreceni kiállításra szánt műve­ket holnap, vasárnap délig kell a­­ Műcsarnokba küldeni. Az anyagot a jövő hét folyamán bírálják meg és küldik Debrecenbe s még ebben a hónapban megtartják a megnyitó ünnepséget. * (Új Idők.) Herczeg Ferenc novellája, A vén dervis, továbbá Farkas Pál és Ritoók Emma elbeszé­lése. Lyka Károly cikke, Kárpáty Aurél és Horváth Ákos verse -olvasható az Uj Idők e heti számában. Ezenkívül több érdekes kép van a folyóiratban. * (Tudományos élet.) A Tudományos Aka­démia hétfőn délután öt órakor elegyes­ülést tart, melyen az új másodelnököt fogják megválasztani. Ezután összesülés lesz, a­melyen Nagy Ferenc mond emlékbeszédet Hegedűs Sándorról. * (Szabad Egyetem.) Az idei előadások máso­dik hete fejeződött be ma este a Szabad Egyetemen. Valamennyi­­előadó két-két előadást tart még az esti órákban. Kedden Vangel Károly folytatja Az édes vizek életéről megkezdett értekezését, szerdán Béka Manó dr. a matematikába vezeti be ■ hallgatóit, csü­törtökön Eber László dr. beszél A keresztény festé­szet első századáról, pénteken Gholnoky Jenő ■ tart előadást A víz körútjáról, szombaton pedig Császár Elemér dr, a SII. század magyar regényirodalmát ismerteti. * (A közbiztosság) című rendőri heti­lap legújabb számába Tahy Iván, Vándor Zsigmond, Pe­psi­ Gyula és Horkay Elemér írt elüket. Székely Vladimir, a lap szerkesztője válaszol az Egyenlőség nevű lapnak arra a vádjára, hogy A közbiztosság an­­­tiszemita politikát folytat. FŐVÁROSI ÜGYEK. A főváros az új ipartörvényről. A mostani kormány minden olyan törvényja­vaslatot, a­melynek intézkedései a törvényhatóságo­kat kö­zve­tétlenebb­ül érinti, véleményadás végett meg­küld a fővárosnak. Megküldött® az új ipartörvény tervezetét is. A tanács meghallgatta a kerületi du­ljá­­rókat, a­kik a törvényt alkalmazzák, s­­az egyes ügy­osztályokat, az ügykörükbe tartozó dolgokra vonat­kozólag. Ezeknek a véleményeknek az alapján a jogügyi­­osztály nagy előterjesztést dolgozott ki s ma terjesztette a tanács elé. Száz nyomtatott oldal az előterjesztés. De nemcsak terjedelemre nagy, hanem tartalomra is komoly, kiváló munka, noha állás­pontja nem mindenben felel meg a magyar ipar ér­dekének. Az előterjesztés, a­melyet Faller Ferenc ta­nácsos és Déri Ferenc tanácsjegyző írt alá, első­sor­ban a törvényjavaslat terjedelme ellen tesz kifogást s azt vitatja, hogy külön törvénybe kell foglalni az ipar­rendészetet az iparoktatással, külön az ipari szervezetet, külön a munká­védelmi intézkedéseket. Sőt az utóbbit magát is több részre osztaná. A kerü­leti elüljárók, a­kikre a végrehajtás vár, nem találták nagynak a törvénytervezetet. Az ügyosztálynak leg­komolyabb argumentuma, hogy a sok új intézkedést nem lehet egyszerre­­átvinni az életibe. De ez­ sem fog különösebb nehézséget okozni, ha az iparhatóságok nem bürokratikusan, hanem jóakarattal, fogják ke­zelni a dolgokat, különösen az átmeneti időben. Azt mondja az ügyosztály, hogy a törvényter­vezetnek egyes részeit annyira különböző felfogás lengi át, mintha nem is egy korszakban készültek volna. Egyfelül például az ipartestületeknek adott hatalom, a mestervizsga, a remekelés és más intéz­kedések tekintetében a régmúlt időkbe nyúlik vissza és a középkori céheknek rég letűnt reminiszcenciáit újítja föl, majd másfelől, egyes szociális kérdéseknél nemcsak visszahelyezkedik a XX. századba, hanem szinte tetszeleg olyan kérdéseknek a megoldásában, a­melyeket a megoldásra csak egy jövendő korszak lesz hivatva megérlelni. Ezt a szigorú kritikát az előterjesztés a részle­tek ismertetésénél nem tudja megokolni. Kétségtelen, hogy nagy elvi ellentét van az ügyosztály és a tör­vényjavaslat fölfogása között. A törvényjavaslat ugyanis arra törekszik, hogy szakképzett, munkáját értő iparosokat növeljen s minden téren le akarja szorítani a tisztességes ipar és ósdi­ját, a kontárt, az ügyosztály pedig az iparszabadság cégére alatt vissza akarna térni az 1872. évi VIII. ipartörvényhez. Minden intézkedést mellőzni akar, a­mely arra irá­nyul, hogy szakképzett iparosaink legyenek. Törölni kívánja azt az intézkedést, hogy az inasnak fölszaba­dító, vizsgát kell tennie. Szerinte az inas tudásának a megítélése a gazdának a dolga. Elfelejti azonban, hogy a gazda is sokkal többet törődik az inasával, ha tudja, hogy annak egy szakértő bizottság előtt kell beszámolnia a tudásáról. Legnagyobb baja­ iparunk­nak, hogy ma az inas a legtöbb helyen nem tanul semmit. Tudunk akárhány esetet, hogy a fölszabadult legény minimális bérét a legény apja visszafizette a­ gazdának, csakhogy ott tanulhasson a fia. Az iparo­soknak is az a legnagyobb panaszuk, hogy a fiatal le­gények nem ismerik a mesterségüket, s nem lehet őket használni. De az ügyosztály annyira megy a kon­tárok támogatásában, hogy mindenkinek meg akarja adni a képesítéshez kötött ipar önálló gyakorlására is a jogot, a­ki három évig üzletvezetőt tartott. Ez

Next