Budapesti Hírlap, 1908. november (28. évfolyam, 262-286. szám)
1908-11-22 / 280. szám
■■■I •: . - - ■ -- - " ;• * T'r "r ' ' 1908. november 22. BUDAPESTI HÍRLAP. (280. sz.) 17 t'itát szabók és magyar emigráns volt az első patikus. A patikus Szilágyi György két fia: Attila és Béla tisztek a bolgár hadseregben. Szóval a sumlai bolgárok nagyon szívesen látják a magyarokat s mindenfelé hirdetik, hogy Sumlába az európai kultúrát a magyarok vitték be. Utána Prolné Vilmos tett jelentést a Kaukázus mentén lakó tatár törzsek közt tett tanulmányútjáról. Feladata az volt, hogy kivált a balkár törzs nyelvét és néprajzát tanulmányozza. Azonban az Oroszországban kiütött kolera s a háborús hirek miatt-csak a karacsájok (egy sajátságos török népecske) körében végzett egy hónapon át nyelvi-, szótári- és etnográfiai kutatásokat. Röviden ismertette a rövid idő alatt gyűjtött elég gazdag és igen tanulságos anyagot. Végül, mint hogy a bizottsági tagok négy esztendős mandátuma lejárt, megújították a bizottságot , kevés változtatással a bizottság régi tagjait terjesztették föl kinevezés végett a kultuszminiszternek. • * (Fodor József szobra.) Jelentettük már,, hogy az Országos Közegészségi Egyesület szobrot emel néhai Fodor Józsefnek, a kiváló higiénikusnak, Ifjú Vastagh György, a szobor készítője ma délben mutatta be váci utcai műtermében az emlékmű nagy mintáját a szoborbizottság tagjainak, az egyesület elnökségének és Fodor meghitt barátainak. Jelen volt Elischer Gyula egyetemi tanár, a szoborbizottság elnöke, Ilosvay Lajos, az egyesület elnöke, Korányi Frigyes báró,Müller Kálmán, Kétly Károly, egyetemi tanár, Aujeszky Aladár, főiskolai tanár, Heuffel Adolf, középítési igazgató, Kauser József, Pártos Gyula műépítész, Pákozdy Károly dr., Maszák Elemér dr., Gerlóczy Zsigmond dr. és a Fodor-család több tagja. Mindannyian konstatálták, hogy a szobor a megszólalásig élethű és meglepően sikerült. A szobrot 1909 augusztus végén, a Nemzetközi Orvosi Kongresszus ünnepségeinek keretében fogják leleplezni. * (A Siötz-kiállítás) erkölcsi és anyagi sikere meglepően nagy. A mérsékelt áru kisebb tanulmányoknak és vázlatoknak, már eddig is felénél többnek akadt vevője. A kiállítás csak november 28-ig marad nyitva az Eggenberger-műkercskeété kecskeméti utcai szalonjaiban. * (Színészakadémia.) Az Országos Színészakadémia igazgatója, Somló Sándor nagy és a megszokott és veszedelmes sablontól dicséretesen elütő feladatra vállalkozott: ma este eljátszatta növendékeivel Szófoklész Antigonéját. Nem mondjuk, hogy az előadás mindenben sikerült: a görög tragikus hatalmas arányai, mélységes emberismerete, hőseinek szertelenségükben is nagy és emberi voltuk mindez a fejletlen vagy fejledező tehetségek tollvácsolásában alig érvényesülhet- De Gomhaszögi Frida Antigoné-jában volt szív, érzés, a testtartás és mozdulatok klasszikus szépsége, Tárai Ferenc Kaimán egyetlen jelenetében sok értelemről tanúskodott, Cseri József, aki Tiréziászt játszotta, fogékony tanítványa mestereinek, Apor Sándor, Dózsa Jenő és főképp Nagy Adorján tudják már a legnehezebbet, a világos és meggyőző beszélés művészetét. Kedves jelenség Makay Margit és Körmendi Margit. Vörös Jenő nem Kreonnak való és Kertész István félreértette az őr komikai szerepet és ez a kettő sokat levont, a tragédia egységes hatásából. A részletekben kárpótlást kapott a közönség, amely lelkesen tapsolta az ifjú gárdát, és sok szép éledő reményre éreztek jogot az avatottak, akik a darab megválasztásában is egészséges és üdvös programváltozást köszöntöttek. * (A teremtés.) Berlini levelezőnk írja: Berlin új tudományos színházában, a Wilhelm-Theaterben a minap került először színre Weninger János tanárnak A teremtés című természettudományi színjátéka, Kölnit Adolf dr. fordításában. A magyar tudós munkája foglalatja tudományos meggyőződésének, egy emberélet szellemi működésének és ama nagy harcnak, amelyet a világ nagy problémáinak megoldása utáni vágy kelt minden lélekben. Weninger azonban nemcsak a tudós szemüvegén keresztül látja a világot, hanem melegen érző, vallásos eszméktől áthatott szivét sem tagadja meg soha és amikor színjátékában a világ keletkezésének új elméletét állítja föl, főfeladatának tartja egyúttal a lefegyverzés, az örök béke ideáinak megvalósítását. A darab voltaképpen két részből áll: az elsőben a tudós beszél a közönséghez, a másodikban a tanító. A tudós fokozza a hatást, egy párbeszédben, amelynek szereplői, a világszellem és az emberiség géniusza megragadó drámai erővel szólaltatják meg az emberiség örökkétartó nagy küzdelmét, a jó és rossz közötti folytonos harcot, a hit fölemelő erejét és a kételkedés marcangoló érzéseit, a legrettentőbb gondolatot, a teljes megsemmisülést és az első és utolsó kívánságot, az örökkévalóságot. Ne rettegj a haláltól, ember, mondja, mert nem semmisülsz meg, csak az anyag formálódik át más alakká és az energia, ami benned az élet volt, örökké élő része marad a világot mozgató erőknek. Ez az örökös metamorfózis az alapgondolata Weninger munkájának, amely azonban sehol sem nyilvánul meg szebben, megrázóbban, elevenebb színekkel, mint ebben a párbeszédben. Olvasni a nemes érzésektől ihletett szavakat gyönyörűség lehet, így a színpadról hallva, sok minden elvesz és igaz hatásra csak az jut, ami talán túlesik a tudományos színjáték határain. A második rész, amely csak tanítani akar, a maga szép vetített és művészi gonddal előállított mozgófényképeivel az ember leszármazását, az emberiség küzdelmét a mai napig és folytatólag az örök béke biztosan bekövetkező idejéig mutatja be. Első ízben próbálkozott meg tudós ember a nagy közönséggel megértetni és neki képekben bemutatni a természet munkáját, amint az egyes sejtből évmilliárdok során az embert megalkotta. Darwin elméletét a nagy tömeg ma csak félreérti, hogy Weninger tanár értékes és érdekes magyarázata a tudománynak ezt az ágát népszerűsíteni tudja-e, az még a jövő kérdése. Annál szebbek az emberiség történetéből vett mozgófényképek, kivált Krisztus korának beszédes jelenetei. Megrázó az inkvizíció működését mutató, kép és lelket gyönyörködtető a lefegyverzés drámai,eseménye, amikor a világ fejedelmei a béke géniuszának hódolva összerakják fegyvereiket és némán, mozdulatlanul nézik, mint emészti meg a tűz, a huszadik század gyilkos eszközeit. A közönség melegen ünnepelte a szerzőt, aki a darab első felében mint tudós és író, a másodikban mint ügyesrendező kötötte le az érdeklődést. Kohut Adolf dr. német fordítása a magyar szerző művének méltó művészi keretet adott és a berlini magyarság igaz szeretettel kísérte első útjára Weninger színjátékát. Oly eszközökkel bizonyára sikere is lesz mindenütt máshol a világon, de a legnagyobb siker mégis csak az lesz, ha a közönség nemcsak látni és hallani, hanem olvasni is akarja majd a magyar tudós munkáját. * (A nevelés sorsa és a szocializmus.) A Pedagógiai Társaság mai ülésén Imre Sándor egyetemi tanár bemutatta nagyobb szociológiai tanulmányának bevezető részét, Imre abból indul ki, hogy a mostani zavaros korszakban a kibontakozás és haladás útját csak az önismeretre való törekvés mutathatja meg. Ezért kell tisztázni a nevelést végző iskolának saját helyzetét, a küzdő áramlatokkal való viszonyát s megállapítania ama frázis értelmét, hogy az iskola és az élet egymástól idegen. Kimutatta, hogy ma nem folyik rendszeres nevelés és csak akkor folyhatna, ha az egész társadalom gondolkozása nevelői gondolkozássá nemesülne. Majd azt fejtegette, hogy a neveléselméletnek számolnia kell a ma uralkodó áramlatokkal, melyek maguk érdekében alakítják át a nevelésen való gondolkozást. A tanulmány második része a szocialisták nevelői gondolkozását mutatja be, végső fejezete pedig a szükséges tárgyiani nevelői gondolkodás elemeit fejti ki. Az előadó ebből a részből felolvasta azt, amely kimutatja, miként alakult a szocialistákban a nevelésen való gondolkodás, melynek a nevelés szempontjából is komoly jelentősége van, de amely nem olyan objektív pedagógiai gondolkodás, hogy általánossá tudjon válni és így a rendszeres nevelés biztosítójának sem tekinthető. * (Bessenyei-Kör.) Nyíregyházáról írják nekünk: A Bessenyei-Kör első idei művészestéje pompásan sikerült. Marsalkó Rózsi, a nemrég Bécsben ünnepelt magyar dalénekesnő modern dalirodalmunkból énekelt lelkes hatással. Lányi Ernőnek és fiának, ifjabb Lányi Ernőnek Zách Klára című érdekes balladáját a vegyes kar adta elő. Az est legjobban kiemelkedő pontja volt Vecsey Ferenc hegedűművész közreműködése. A kis művész csodálatraméltó készségével 63 korát meghaladó előadásával viharos tetszést keltett. * (Ismeretterjesztő előadások.) Vay Péter gróf, apostoli protonotárius szerdán délután öt órakor előadást tart a Nemzeti Múzeum dísztermében Amerika képzőművészetéről. — Medgyaszay István építész A vasbeton művészi formája címmel szerdán délután öt órakor előadást tart az Építőművészek Szövetségének helyiségében (Ferenciek tere 7. I.) * (A Petőfi-hiázért.) Az Athenaeum irodalmi és nyomdai részvénytársaság a Petőfi-emlékkiadásból befolyó jövedelem egy részét a Petőfi-háznak adja. A részvénytársaság a már régebben beküldött 10.000 koronához újabb 1200 koronát adott a kulturális célra.* (Az orosz nép erkölcsi állapota.) Ez a címe Tolsztoj Leó most készülő művének, amelyről Tolsztoj Olaszországban utazgató öccse, Tolsztoj Pál gróf egy olasz újságírónak beszélt. A költő aggastyán állapota ugyanis már annyira megjavult, hogy ismét munkához kezdhetett, amely nemsokára kész is lesz. Állítólag még ebben az évben sajtó alá kerül az orosz poéta legújabb könyve. * (Képzőművészet.) A Képzőművészeti Társulat téli kiállítása holnap délután egy órától háromig negyven fillér belépődíjért tekinthető meg. — Feszty Árpád Magyarok bejövetele című képe már megérkezett, Londonból, ahol rendkívül nagy föltűnést keltett. A körképet legközelebb a Városligetben fogják ismét kiállítani, erre a célra épített pavillonban. — A debreceni kiállításra szánt műveket holnap, vasárnap délig kell a Műcsarnokba küldeni. Az anyagot a jövő hét folyamán bírálják meg és küldik Debrecenbe s még ebben a hónapban megtartják a megnyitó ünnepséget. * (Új Idők.) Herczeg Ferenc novellája, A vén dervis, továbbá Farkas Pál és Ritoók Emma elbeszélése. Lyka Károly cikke, Kárpáty Aurél és Horváth Ákos verse -olvasható az Uj Idők e heti számában. Ezenkívül több érdekes kép van a folyóiratban. * (Tudományos élet.) A Tudományos Akadémia hétfőn délután öt órakor elegyesülést tart, melyen az új másodelnököt fogják megválasztani. Ezután összesülés lesz, amelyen Nagy Ferenc mond emlékbeszédet Hegedűs Sándorról. * (Szabad Egyetem.) Az idei előadások második hete fejeződött be ma este a Szabad Egyetemen. Valamennyielőadó két-két előadást tart még az esti órákban. Kedden Vangel Károly folytatja Az édes vizek életéről megkezdett értekezését, szerdán Béka Manó dr. a matematikába vezeti be ■ hallgatóit, csütörtökön Eber László dr. beszél A keresztény festészet első századáról, pénteken Gholnoky Jenő ■ tart előadást A víz körútjáról, szombaton pedig Császár Elemér dr, a SII. század magyar regényirodalmát ismerteti. * (A közbiztosság) című rendőri hetilap legújabb számába Tahy Iván, Vándor Zsigmond, Pepsi Gyula és Horkay Elemér írt elüket. Székely Vladimir, a lap szerkesztője válaszol az Egyenlőség nevű lapnak arra a vádjára, hogy A közbiztosság antiszemita politikát folytat. FŐVÁROSI ÜGYEK. A főváros az új ipartörvényről. A mostani kormány minden olyan törvényjavaslatot, amelynek intézkedései a törvényhatóságokat közvetétlenebbül érinti, véleményadás végett megküld a fővárosnak. Megküldött® az új ipartörvény tervezetét is. A tanács meghallgatta a kerületi duljárókat, akik a törvényt alkalmazzák, saz egyes ügyosztályokat, az ügykörükbe tartozó dolgokra vonatkozólag. Ezeknek a véleményeknek az alapján a jogügyiosztály nagy előterjesztést dolgozott ki s ma terjesztette a tanács elé. Száz nyomtatott oldal az előterjesztés. De nemcsak terjedelemre nagy, hanem tartalomra is komoly, kiváló munka, noha álláspontja nem mindenben felel meg a magyar ipar érdekének. Az előterjesztés, amelyet Faller Ferenc tanácsos és Déri Ferenc tanácsjegyző írt alá, elsősorban a törvényjavaslat terjedelme ellen tesz kifogást s azt vitatja, hogy külön törvénybe kell foglalni az iparrendészetet az iparoktatással, külön az ipari szervezetet, külön a munkávédelmi intézkedéseket. Sőt az utóbbit magát is több részre osztaná. A kerületi elüljárók, akikre a végrehajtás vár, nem találták nagynak a törvénytervezetet. Az ügyosztálynak legkomolyabb argumentuma, hogy a sok új intézkedést nem lehet egyszerreátvinni az életibe. De ez sem fog különösebb nehézséget okozni, ha az iparhatóságok nem bürokratikusan, hanem jóakarattal, fogják kezelni a dolgokat, különösen az átmeneti időben. Azt mondja az ügyosztály, hogy a törvénytervezetnek egyes részeit annyira különböző felfogás lengi át, mintha nem is egy korszakban készültek volna. Egyfelül például az ipartestületeknek adott hatalom, a mestervizsga, a remekelés és más intézkedések tekintetében a régmúlt időkbe nyúlik vissza és a középkori céheknek rég letűnt reminiszcenciáit újítja föl, majd másfelől, egyes szociális kérdéseknél nemcsak visszahelyezkedik a XX. századba, hanem szinte tetszeleg olyan kérdéseknek a megoldásában, amelyeket a megoldásra csak egy jövendő korszak lesz hivatva megérlelni. Ezt a szigorú kritikát az előterjesztés a részletek ismertetésénél nem tudja megokolni. Kétségtelen, hogy nagy elvi ellentét van az ügyosztály és a törvényjavaslat fölfogása között. A törvényjavaslat ugyanis arra törekszik, hogy szakképzett, munkáját értő iparosokat növeljen s minden téren le akarja szorítani a tisztességes ipar és ósdiját, a kontárt, az ügyosztály pedig az iparszabadság cégére alatt vissza akarna térni az 1872. évi VIII. ipartörvényhez. Minden intézkedést mellőzni akar, amely arra irányul, hogy szakképzett iparosaink legyenek. Törölni kívánja azt az intézkedést, hogy az inasnak fölszabadító, vizsgát kell tennie. Szerinte az inas tudásának a megítélése a gazdának a dolga. Elfelejti azonban, hogy a gazda is sokkal többet törődik az inasával, ha tudja, hogy annak egy szakértő bizottság előtt kell beszámolnia a tudásáról. Legnagyobb baja iparunknak, hogy ma az inas a legtöbb helyen nem tanul semmit. Tudunk akárhány esetet, hogy a fölszabadult legény minimális bérét a legény apja visszafizette a gazdának, csakhogy ott tanulhasson a fia. Az iparosoknak is az a legnagyobb panaszuk, hogy a fiatal legények nem ismerik a mesterségüket, s nem lehet őket használni. De az ügyosztály annyira megy a kontárok támogatásában, hogy mindenkinek meg akarja adni a képesítéshez kötött ipar önálló gyakorlására is a jogot, aki három évig üzletvezetőt tartott. Ez