Budapesti Hírlap, 1908. december (28. évfolyam, 287-312. szám)
1908-12-25 / 308. szám
1908. december 25. BUDAPESTI HÍRLAP. (308. sz.) 41 Paar és Wolfer sör éres. A Belváros egyik legnevezetesebb házában, a Koronaherceg-utcán levő Trattner-házban volt valamikor egy kis ékszeresbolt. Ajtaja, ablaka nem nyilt az utcára, az udvarban húzódott meg. És ez az üzlet mégis jól ment, mert jól vezette a tulajdonosa, Sruber János. A patriarkális üzlet, amelyet a vidéki kastélyok urai éppen olyan jól ismertek, mint a belvárosi polgárok, anyolcvanas évek derekán gazdát cserélt. Tulajdonosa halála után az üzlet Paar Jánosé lett. A tulajdonos változásával együtt egyéb változás is történt: a helyiség nagyobb lett, hogy nagyobb lehessen a raktár készlete, a patriarkális szellem azonban továbbra is megmaradt. Az új tulajdonos nem volt egészen olyan, mint a régi. Eredeti, jóízű ember volt ő is, de modernebb, képzettebb. A fokozottabb és komolyabb munka nyoma meg is látszott az üzleten. A közönség nemcsak apróbb dolgokért fordult a Trattner-házban levő ékszereshez, hanem a nagyobb, drágább ékszert is ott kereste. Nem telt bele sok idő s Paar János üzlete országos hírű lett. A helyiség többször bővült, a készlet nagyobbodott, a forgalom nagy mértékben fokozódott. S nem volt ugyan fényes, nagy kirakata, még utcai helyisége sem, mégis mindenki ismerte az üzletet. Hogy múlt az idős Paár János öregedni kezdett, régi bölcs szokás szerint, elővette a fiát, hogy megtanítsa a mesterségére , vegye át az üzletet, ha megnő s az apja vissza akar vonulni. Így jutott Paár Ferenc, az üzlet mostani tulajdonosa, apjának tekintélyes és folytonosan fejlődő vállalatához, amelyet aztán 1904-ben egészen átvett. A fiatal tulajdonossal új szellem is költözött az üzletbe, de ez az új szellem teljes harmóniában maradt a nemes hagyományokkal, csak több mozgást hozott bele és jobban kereste az érintkezést a külföld nagy ékszerkereskedő-empóriumaival, amelyektől tanulnunk kell, hogy sikeresen versenyezhessünk velük. Az eddig kissé egyoldalú, jóformán egyetlen helyről ellátott üzlet ezután többfelé fordult szükségleteiért, mindenhol kiválogatta a legszebb s legjobbat, és ahogyan ij meg új bevásárlási forrást keresett, úgy szélesedett üzlete vevőinek a köre is. A szűk udvari szobácskák kezdetleges, kedélyes és pipafüstös kis boltja gazdag, nagyvárosi üzletté fejlődött, a melyélénk összeköttetésbe jutott Európa legjelesebb ékszerkészítőivel s ami ízléses és művészi munkát produkáltak, azt mind összegyűjtötte az üzletében Paár Ferenc. Most már a legkényesebb követelést is ki tudja elégíteni, mert üzlete olyan teljes, olyan gazdag, olyan előkelő, hogy akár Párisban is az elsők sorában lenne. Sajátságos dolog, hogy az üzlet egészen a legutóbbi időig megmaradt udvari helyiségeiben. Többször nagyobbították ugyan, hozzá kellett venni egy-egy szobát, de csak megmaradt az udvarban. Most végre visszatarthatatlanul kinőtt az udvari helyiségből, hozzávettek egy utcai helyiséget s az eddig rejtegetett üzlet nagyságát és gazdagságát most drágaságoktól ragyogó kirakatok hirdetik. Az idén azonban a cég is megváltozott. Hogy üzletét minél nagyobb mértékben fejleszthesse, szárnyait teljesen kibonthassa, egyesítette a tulajdonos a híres belga Wolfers céggel. A Paar-féle üzletnek eképpen most két tulajdonosa van: Paar Ferenc és a Wolfers Testvérek. Ehhez képest megváltozott a cégjegyzés is s most így van bejegyezve: Paar és Wolters Fréres. A belga cégnek a magyarral való egyesülése nemcsak a régi üzlet életében jelent fordulatot, hanem a magyar ékszerkereskedésnek is eseménye. Az üzlet berendezése, azt hisszük, nálunk újszerű még. Az árut nem úgy helyezték el, a hogyan üzletben szokás, hanem a hogyan múzeumban, meg kiállításon, hogy minden darabot jól meg lehessen nézni. Igen okos és célszerű berendezés, mert csak így láthat a közönségmindent, csak így érvényesül a sok finom, drága, ékszer és ezüstből, aranyból való dísztárgy, az ötvösművészetnek fejlett ízléssel és csodálatos ügyességgel készült alkotásai. Sok- sok időt lehet eltölteni ezen az iparművészeti kiállításon, amelyen minden nemes stílus gazdagon és méltóképpen van képviselve, amely minden hivalkodás nélkül mutatja a gazdagság művészetét s amelynek minden darabja olyan művészi, hogy inkább a műtárgyat látjuk benne, mint az ékszert. A koronaherceg utcai ékszeresboltocska története mindenkor a legérdekesebbek között lesz a budapesti kereskedelem történetében, mint bizonysága az utóbbi évtizedekben történt általános haladásunknak. Nagyon jó, ha alkalom kínálkozik rá, hogy följegyezzük, mert kár lenne, ha, velünk együtt elmúlna az emléke is.