Budapesti Hírlap, 1909. január (29. évfolyam, 1-26. szám)

2 lesz világos, őszinte programmal,mely legalább egy évtizedre körvonalazza a nemzet teendőit, a továbbiak mellőzésével, mert csak tudományos rendszereket készítenek hosszabb időkre; ami pedig a magyar politika erkölcsi alapját, örök igazságait illeti, azokat egyetlen egy párt sem, foglalhatja le a magáénak, azokat mind'tudjuk, azok a mai nemzetközi helyzetben nem változhatnak, .azokat nem is kell formulázni', azok/egy. szóban foglalhatók össze.: nemzeti függetlenség. A mig'a. nemzeti eszme dib-dáb szóvá nem válik, a függetlenségi eszme nem halhat ki lelkünkből. Volt idő, midőn talán külön pártra volt szükség, mely ezt az eszmét kifejezetten zászlajára irta, de eljött az az idő, melyben valamennyi pártnak ezt az eszmét kell vallania, de nem saint mementot,nem mint elvi kijelentést, hanem mint a rávakartali alkotást irányzó elvet. Csakhogy a régi hagyományokban fölnevelkedett jóhiszeműek és a régi taktikákban fölnevelkedett rossziii szeműek azt kiáltották:" Mit fognak választóink mondani? Akiknek mi mindig egyebeket mondottunk ? Ez a félelem ,vagy, ennek a félelemnek a tettetése akadályozta meg apártoknak egységes program alapján való egyesülését. Is nem” gondolták meg, hogy minden eéves szavazás• után is kell majd valamit mondani a választóknak és ha ezt könyebbnek • gondolták, azt hisszük, csalódtak. A magyar választót el" lehet ámítani, az igaz; minden választót a világon lehet; de a magyar választóval lehet okosan is* beszélni- és ezt már nem lehet,minden választóval. A becsületesség mégis ebben is- a legjobb taktika, már”.azért is, mert fölöslegessé teszi- a, taktikát.. B,e-'.á: mi képviselőink, féltek a nyílt szortól, némelyek a közérdek, némelyek a Magánérdek szempontjából."Midőn most egy éve, ugyancsak m-jöv napján, a mi lapunk újra szóvá tette ■ a P^^lek egyesülését, a fúziót (latin szó nélkül mi nem, csinálunk politikát !), visszhangja támadt az eszmének, t. i. igen sokan hallgatva helyeselték, mások, kevesen, de hangosan meg- támadták. Hangozott a régi ige: a függetlenségi párt nem enged elveiből egy jottányit sem. Hangzott a vád: az újévi cikket megrendelésre írták. Holott,, aki az olvasás elemeiben, jártas, láttam hogy nem hivatásos politikus irta az újévi elmélkedést, hanem valaki, a ki ezt a napot, ezt-az, allfampyt kicsitolta ;a napi-; politizálás:lán*cából,. a kinek, a, pártéléshez - nincsen köze, a ki; helyzetfllik a-írandó fenyezőipM.vonta le következtetéseit, szóval elméleti ember. Némelykor az ilyet is meg lehet hallgatni. Most ime néhány hónappal később.- ^.'.gyakorlati politikusok is elkezdtek a fűzfőről beszélni ,és meghányták föltételeit,, a mi igazán az ő dolguk’és fontos,, nagydolog. Az eszmét 'kimondani szükséges,, de ' ritkán nehéz. Helyesen megvalósítani az eszmét, illő formát adni a keresztülvitelnek; kényes művelet, mely nélkül a leghelyesebb eszmék is elmerülnek. Azóta a fúzió napirenden maradt és most kellő középen van. Csakhogy, most mi félünk. Félünk a taktikáktól, semmi egyébtől. Az lesz a nap holé, nem is a napé, hanem a nemzeté, aki erős kézzel és erős ésszel, nem törődve fenyegetéssel és szecesszióval, nyíltan és becsületesen megalkotja az egységes, nagy magyar többséget. Mert a gondolat meg van érve, és a helyzet követeli. Mondják: a politika az, egzigenciák. tudománya. Valójában a politika iem tudomány és nem állhák a tuditiánya, a mit közönségesen azegzigencia szón értének, t. .megalkuvást. A politika : fölismerni a’helyzetét, és fölismerni azt a gondolatot, melyet a helyzet, mint neki megfelelőt) követel. A helyzet és a helyzet gondolata pedig az, hogy minden erőnket össze kell szednünk, külső, ellenségeink és belső bajaink leküzdésére. Béke idején ■megengedhetjük magunknak, hogy egymással veszekedjünk, akár a homouziónon és a homofuzionon is. De most mindenféle harcok elött állunk, egyesülnünk kell, nem pedig koakálnunk. Koaliciósz intrikák melegágya. Egyesülési erőgyűjtés maximuma.. Ha ezt még nem értjük, akkor' lefelé megyünk és ki tudja', hol állunk meg. .• 1. Ezzel odaértünk, a honnét indultunk, föl kell ismernünk' helyzetütiket, amely veszedelnekkel teli és két kézre kell fognunk a nemzeti erő kardját. De igazán oly veszedelmes-e a helyzet ? Félreismerhetetlen, hogy az utolsó évtizedekben az európai államok politikája célpontjaiban, eszközeiben, tempójában nagyon megváltozott. Attól az időponttól kezdve, melyben Németország legyőzte Franciaországot, hatatlan.Tekintyre emelkedett, amilitarizmus, óriássúly jutott a német birodalomnak és ezzel alaposan megbolygódott a híres európai egyensúly. Kevesen látták tisztán, mi lesz; a legvilágosabban látók közt volt Bismarck, aki a nagy összefüggéseket is fölismerte, nemcsak a pillanat követelményeit, a ki a holnapról és a holnaputánról, is. gondoskodott, mert többre , államférfin senk, vállalkozhat itt. Kisebb, kaliberű államférfn még részeg sajtót volna a sikertől itt: aggódóvá és óvatossá tettk.- A hadsereg, a hajóhad-, ég a szövetségek-azóta a német politika három oszlopa. Bismarck tudta, hogy a német sikert nem bocsátják meg soha Németországnak, azért fokozta folyton folyvást a német haderőt,és ezért kötött szövetségét velünk és Olaszországgal, de titokban Oroszországgal is. Midőn mindez megvolt, hirdette hangosan: Mi németek nem félünk senkitől,, csak istentől. ... . . Bismarck igen jól tudta, hogy ez a helyzet neki fog."Örökké tartani, de mindenekelőtt időt akart nyerni az új birodalom kiépítésére, anyagi föllendítésére, minden oldalon való megerősítésére." Előre láthatta-e az utolsó évek fejteményeit.? Nem tudhatta Oroszország nagy gyengeségét és szörnyű leveretését a japán háborúban, de ez az esemény a néme francia háború óta döntő , kihatással van a helyzetre. Eleinte ez a hatás kedvezőnek látszott Németországranézve. A francia-orosz ellenszövetség ezzel meggyöngült és Németország hatalma az ellenfélgyöngülésével csak növekedhetett. De most Anglia lépett nyíltan a színtérre. Hogy miért, nem kell kutatni. Németország a legmakacsabb és a legszerencsésebb gazdasági háborút vagy mondjuk versenyt folytatja Anglia ellen. Az ő hadserege a legelső és legnagyobb a világon, az egyedüli, mely páratlan győzelmek hagyományain lelkesedik. de hajóhada is annyira növekedik, hogy Angliát félelem fogja el. A tenger már nemcsak Angliát, uralja, a német zászlót is jól ismeri. Anglia idáig egészen biztosnak érezte magát a világuralom trónján. Szinte félkézzel intézhette külügyi dolgait, oly csekélyek voltak erejéhez képest. Most alaposan fölriadt biztosságából. De hogy miképp tud politikát csinálni, most mutatja meg, mikor ő is két kézzel dolgozik. Németországot majdnem teljesen elszigetelte. Oroszország, Franciaország az ő oldalán áll, ezzel az egész szlávságot megnyerte, melyet különben se szükséges nagyon izgatni, ha Németország ellen kell indulni" Olaszország, sem megbízható többé. Csak minkállunk hűségesen Németország oldalán, először, mert muszáj, másodszor, mert a magyar és német elem ebben találja hasznát. Viszont Törökország és a déli szlávság ellenünk és Németország ellen fordul. Érdekes, megfigyelni, mennyivel enyhébben bánik az inspirált világsajtó, Bulgáriával, mint mi velünk. Izvolszki máris csalogatja a Balkánszövetség utópiájával. És hiszi-e valaki, hogy Bulgária képes lesz majd ellenállania csábításnak, ha az több lesz, mint üres hitegetés? Szóval a világ színpadán most két nagy aktor dolgozik, Németország és Anglia. A viaskodás tárgya a világuralom abban a keretben, melyet a Kelet és Amerika meghatároznak. A világuralom ma a gazdasági szupremáciában találja kifejezését. Akié a világuralom, azé a világ pénze, melyért elsősorban Anglia és Németország nyújtja kezét. Mink Németország, oldalán állunk és ezért ellenségünk Anglia és összes szövetségesei meg barátai. Ezért keltett az annexió oly nagy, mozgalmat a világban. .Műviharok fújnak felénk a ,francia, az angol, az orosz, az olasz, a délszláv,’ a török sajtóból. Anglia újra ...// */A nagy sztrájk. ; Irta £■ Zs.; ■ . , Reggel^ már mint; az év utolsó, reggelen'; hat óra ,tájban azzal anyomasztó' érzéssel serkentem fel álmomból, hogy vége a világnak. A föld megrendűl alattunk, a tenger kicsap medréből,_ az még odánk szakad. Mert itt az általáios sztrájk.1" '• ••• ■' • ' •' Eddig 'az általános sztrájkról nekem •— s valószínűen a legtöbb* fővárosi polgártársnak is —r olyas, fogalmam volt, hogy az a legtökéletesebb n'yo pozihlim. A nem engedem & legteljesebb 'formájában.' A pék nem ad■ kenyeret, a mészáros* bust, a boltos fűszert, a tejes tejet, a szenes szenet, a vízvezeték vizet, a gázcső gázt, a villámvezeték villamosságot, ■ szóval,' hogy éhség, szomjúság, sötétség, didergés "és fogak- nak csikorgatása várakozik reggel hat órától reá ni és a szerencsétlen fővárosra. Alaposan meg is rémítettem a családomat, mikor -a megelőző este a szocialista pártvezetőség kiáltványa-, van -hazarohantam s kisült, hogy nincs készletben sem kenyér, sem hús, még csakszilveszter. •mai ác sem, sőt -,a szenet is csak reggelre várjuk. Hiszen vidám Szilveszterünk lesz! Félve nyúltam a villamos-kapcsoló felé, hogy megforgatván, világot gyújtsak. Világot!ilm, de várjon ad-e Weltner Jakab nekem világosságot ezen a sötét decemberi reggelen s nem fog-e látatlanul szemembe kacagni, mikor hasztalanul forgatom a villamos-lámpa csavarját: — Haháhá! Kellene, ugye, derék burzsoá, világosság? Miért függesztetted föl a vas- és fémmunkások szakszervezetét ? Én ugyan nem bántottam a vas- és fémmunkásokat, de mégis : alaposan meg voltára illetődve,. merteszembe: jutott a nagy párisi*, sztrájk, mikor egy jelszóra elsötétült a vendéglő,, kávéház, színház, utca, , az egész, gall Babilon. Mi leszitt nálunk is ing este,? No de,.csupa kíváncsiságból még is, megfordítottam ,a, kis rézcsapot és ime, kigyuladt, az éjjeli szekrényen! villámos körtéje. — Hm, — gondoltam — Weltner Jakabok rettenetes markából, úgy látszik,, kicsúszott a világító munkások üstöke. Azzal a nyugodt tudattal csavartam fel a villamos-lámpát 'és 'fordultam a másik oldalamra, hogy békén láthatom még egy órácskát, mert ma este még sem fognak a koromsötét utcákon apaebé-ok cirkálni. De nem sokáig szendereghettem, mert fölébresztett a cseléd, aki éppen besütött. . -- Mit ’ csinál, Julcsa? — Futök. . ...................■ . ■ -V Mivel? ; -/Elsőpercben az a félelmes gondolat ötlött eszeiébe, hogy készülő, szindargbáül első két folt vonásával futbe, mert egyéb, fűtőszer nem volt a háznál. Mivel pedig általános sztrájk van, nem is lesz holnap ,reggelig."— Szénnel —- felel a leány. — Ki hozta ? . — A szenes ember. Ebben a percben. Es no, hát a szenes emberek sem akarnak megtáncoltatni bennünket a vas- és fémmu,akár sok szakszervezete kedvéért ? He mi ez ? Az újságom is a takarón köszönti rám a jó reggelt. Hm, úgy látszik, az újságkihordó elvtársnő sem tette le reggel hat órakor a batyuját s bontotta ki a vörös zászlót. No de, gondoltam, Weltnerék talán kissé elaludtak és későn csavarták el a főváros életének nagy gépésségeit Az első órá- ban még bejuthatott, hozzánk,a szenvedésre és elhagyatottságra kárhoztatott burzsoákhöz az élet néhány hangja és képviselője: a szenes, az újságkihordó és a villamos lángocska. He azóta • a főváros mindenható urai fölserkentek álmukból s e percben a magyar metropolis bizonyára már dermedtem, . holtan, mozdulatlanul fekszik odakünn a‘hóban.. A gépezet megállt.. Most' aztán, következik az egynapos' halál mély hallgatag*, saga. -' Ho.*mi ez? Elnyújtott bugás hangja szűrődik át ablakomon. Azt hiszem, a hallóérzékem játékot ás velem. Hiszen ez a közeli gyár jó regjelije, mellyel nekünk minden reggel betülköli a. hat órát. Ez pedig azt jelenti, hogy a gyárban folyik a munka. Még ha a munkásmarszeillért fújná a. gyárkémény, de bizony csak .a. munkának közönséges, .hétköznapi, sztrájkmentes indulóját zengi . a világnak. . Még nagyobb a meglepetésem, mikor fölkelvén, azzal a meggyőződésselnyitok az ebédlőbe, hogy szemrehányóan fog ráül bámulni az üres reggeliző-asztal.” (Eredj, kérj, ma Andrássy- tól ,reggelit a többes szavazat és a szakszervezetek föloszlatása mellé!) A reggeli azonban éppen oly, nyugodtan mosolyog felém, mintha nem is lenne ma általános koplalás. — Az égre, honnan szerezték ezt a sztrájktörő tejet, meg ezt a nemzetközi szocialista eszméket gúnyoló ropogós kiflit, nemkülönben, ezt a tilalmasan friss vajat? Csak halkan merem mindezt fölsorolni, nehogy meghallják az utcán hömpölygő sztrájkolók százezrei és beverjék az ablakaimat. — A tejet a tejesregény hozta, a kiflit a péksegéd, a vajat a specerájos szolga.— Lehetetlen. BUDAPESTI HÍRLAP (1-az.) 1909. január 2.