Budapesti Hírlap, 1909. február (29. évfolyam, 27-50. szám)

1909-02-02 / 27. szám

I Ostrom Bü­low herceg ellen. Berlin, jan. 30. (Saját levelezőnktől.) A német poli­tikai világ látóhatára hirtelen elborult, lassan ködbe vész minden, fantasztikus alakok tűnnek föl a háttérben és a vezér­­ember, a kancellár, láthatatlan ellensé­gekkel küzd, viaskodik, a­kik mindjob­ban előrenyomulnak és sejtetik a közeli válságot. Hosszú esztendőkön keresztül a birodalom legszerencsésebb kancellára volt Bü­low herceg, a császár nemcsak bi­zalmával, hanem barátságával is megtisz­telte, a belpolitikában hol a legnagyobb párttal, a centrummal, hol a centrum ellen mindig többséget szerzett javasla­tainak, a választásokon a szocialista mandátumok egyharmadát visszahódí­totta a polgári pártoknak, a külpolitiká­ban pedig nem egyszer ügyes kézzel há­rította el az angol részről szőtt intrikát­, szóval kiérdemelte a hercegi c­ímet, a­mellyel a korona hivataloskodása alatt kitüntette. De azért Bi­low herceg sem tartozik ama kivételes halandók közé, a­kik büntetlenül csinálhatnak a hibából erényt, a­kik megbotolva könnyen föl­emelkednek és tovább haladhatnak a diadalmas úton, feledtetve a tévedést, az elismerés óráiban bocsánatot nyerve mindenkitől. Bi­low herceg és hivatalno­kainak hibájából került a császár ismert nyilatkozata a Daily Telegraph hasáb­jaira, a kancellár tévedése száműzte a császárt a fórumról és ha egy pillanatig maga mögött egyesítette is egész Német­országot a korona viselője ellen, most könnyen áldozatává eshetik a mind na­­gyobb erővel megnyilatkozó reakciónak. A Bü­low herceg elleni ostrom­nak tehát megvan a maga logikus oka. A tragikum utolérte a kancellárt. Hiába védekezik ellene. Hiába hirdette a múlt héten a porosz országgyűlésen szinte megható szavakkal, hogy királyhűségé­­hez szó sem férhet. Hiába nyilatkozott kicsinylő­ hangon ama támadásokról, a­melyek mindennaposak a német és a kül­földi sajtóban. A látható és láthatatlan ellenségek száma mégis szaporodik az udvarnál épp úgy, mint a parlamentben és a közvéleményben. Az apró tűszulá­­sok csak olajat öntenek a tűzre. Ma a császár megparancsolja, hogy az udvari élet jelenségeit röviden, minden szósza­­porítás nélkül közöljék a nyilvánosság­gal, holnap már jön az új rendelet, hogy teljesen elegendő, ha a hírek hetenkint csak kétszer jelennek meg. A császár mindjobban visszavonul és magatartása mutatja, hogy nem készül feledni a no­vemberi dolgokat. A császár mögött áll pedig az egész nép, a­mely­­rajongásig szereti a germán erő és hatalom eme ki­váló képviselőjét és máris legendákba foglalja a Bü­low okozta mártíriumát. De ha a polgárságot és tömeget még csitítani is tudják a­ szocialisták, hangoz­tatva elveiket és a liberális pártok, hir­detve a személyes uralom megtörését és a parlament­ári­s kormányzás kezdetét, annál erősebben nyomul előre a konzer­vatív párt, a­mely a parlament hatalmá­nak terjesztését nem kívánja. Az udvar­tól pártolva, a közérzéstől támogatva, ez a párt szinte úgy érzi, hogy hivatva van a novemberi botlást megtorolni és a kan­cellárt büntetni, nem azért, mert gyön­gén védte a császárt a parlament­ ellen, hanem mert ő volt a közvetetten oka a végzetszerű eseményeknek. E héten ünnepli a császár születése napját a szokott fénnyel, pompával, de lelkében bizonyára teli keserűséggel. Nagy családja a régi szeretettel veszi kö­rül, künn az utcákon mindenütt kivilágí­tott ablakok, zászlók, virágos díszítések hirdetik, hogy a­ nép is részt kér örömé­ből "és mégis hiányozni fog az ünneplés bensősége, az emberekben él az érzés, hogy a korona és népe között mély űr tátong, a­mely szinte áthidalhatatlan, mert elnyerte a császár húsz esztendős kormányzását. A tömeg kutatja, ki az oka eme változásnak és minden jel, min­den kéz a kancellárra mutat; emberi té­vedés volt a császári nyilatkozatok közzé­tételének megengedése, mondja Bülow herceg és hirdetik barátai, bűn volt a csá­szár és a nemzet ellen, rosszakarat, ki­számított támadás volt a császári barát ellen, kiabálják az ellenségek itthon és a külföldön és naponta száz változatban olvashatja a császár kancellárjának többé jóvá nem tehető lépését. Várjon nem lett volna-e természetesebb, ha a kancellár novemberben, az első támadá­sok után visszalép, föláldozva magát a ko­rona és a nép együttérzésének föntart­á­­sáért? Erre a félhivatalosok állítása sze­rint nem volt ok. A császár biztosította Bü­low herceget bizalmáról, a parlament és a szövetségtanács tüntetőleg foglaltak állást a birodalom első hivatalnoka mel­lett, tehát a kancellárnak maradnia kel­lett. Az ő szemükben Bü­low herceg ak­kor a helyzet magaslatán állott. Ez a látszat azonban csalt. A császár elha­gyatva a közvéleménytől, támadva min­den oldalról a személyes uralomért, nem bocsáthatta el őt a maga személyéért, a parlamentnek pedig kötelessége volt már a saját tekintélyéért is a minisztert tá­mogatni. Bár a kancellár a helyzet ma­gaslatán állott, de nem volt ura a hely­zetnek. Az események magukkal ragad­ták őt is. És most, az önmagába­ szállás pillanataiban, mint utolsó beszéde is mu­tatja, ő is érzi, nem lett volna szabad megengednie, hogy­ a felbuzdulás pilla­nataiban a koronát annyira kritizálják, annyira a háttérbe szorítsák. Legalább neki nem, a­ki a hibát elkövette. Ebben a tényben rejlik Bü­low herceg tragikuma. De mintha a szerencse is cserben hagyná őt. A parlamentben nem megy minden renden. A birodalomban 500 mil­lió, Poroszországban­­200 millió deficit fedezésére keresnek új bevételi forráso­kat. Az új adójavaslatokat azonban mind­két parlamentben erősen megrostálják, úgy tetszik, hogy az előterjesztések felét a többség el fogja vetni és a­mi megma­rad, kevés lesz a hiány pótlására. Ha a kancellár nem is csinál kabinet­kérdést az adójavaslatokból, mégis feladata az állami háztartás rendbehozásáról gon­doskodni. Már a birodalomnak két pénz­ügyi­­államtitkára bukott bele ebbe a munkába. Ha most a harmadiknak is mennie kell, várjon hogy oldja meg Bi­low herceg a problémát, a­melytől pedig a birodalom jövő fejlődése függ? Az egyik új adót a konzervatívok nem akarják, a másiknak a liberálisok szegül­nek ellen, a kulisszák mögött folyó ta­nácskozások nem segítenek, mert a pénz­ügyi bizottságokban könyörtelenül buk­nak a kormány­javaslatok. A bajt növeli, hogy a konzervatívok láthatóan megunták a Bülow-féle kor­mányzási rendszert, a liberális-konzerva­­tív párosulást. Eddig a szabadelvűek pa­naszkodtak, hogy a kancellár minden ígérgetése ellenére a régi konzervatív vi­zekben evez, most pedig, a­mikor kijelen­tette, hogy a hivatalnokokat nem engedi üldözni liberális állásfoglalásukért és már a porosz trónbeszédben kilátásba helyezte a porosz választási reformot, a konzervatívok elégedetlenkednek politi­kájával. A kancellár azonban a régi ma­radt, mert elvégre is egy alkotmányos államban minden polgár szabadon gya­korolhatja meggyőződését és a porosz választóreform még a messze jövő kérdése, mégis a változott idők sokat­mondó jele, hogy a pártok minden szavát jobban a mérlegre teszik és bírálják, mint a közelmúltban. Így történt, hogy Bülow herceg utolsó beszédében még a szocializmus elleni éles küzdelem beje­lentése, sem hatott, a konzervatívok nem hisznek neki, mert e téren szerintük az első lépés volna a birodalomban az ál­talános titkos választói jog korlátozása, a liberálisok pedig nem kérnek belőle, mert ők elvetik a kivételes törvényeket és rendszabályokat, a­melyek holnap épp úgy sújthatják a szabadelvűeket, mint ma a szocialistákat. Viszont azonban a szocializmus ellen is tenni kell valamit, így követelik az udvarnál, így kívánja a közvélemény. A novemberi események csak a szociálizmus malmára hajtották a vizet, mert az elvtársaknak uj, hathatós anyagot, adtak az agitálásra és ugyanez Kedd, február 2. Budapest, 1909. XXIX. évfolyam, 27. szám. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizeted árak: Egész évre 28 kor., félévre 14 kor., negyedévre 7 kor, egy hónapra 2 kor. 40 hl. Egyes szám ára helyben és vidéken 10 ill. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség: Vili. ker., Rökk Szilárd­ utca 4. sz. Telefon 54-63. Kiadóhivatal: Vill. ker., József-körút 5. sz. A kiadóhivatal telefonjai: Előfizetés 55-95. Kiárusítás 55-53. Apróhirdetés 50-95. Hirdetés 55-33. Könyvkiadó 55-53. Igazgató 61-04. 9£ai számunk 36 oldal.

Next