Budapesti Hírlap, 1909. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
1909-02-02 / 27. szám
I Ostrom Bülow herceg ellen. Berlin, jan. 30. (Saját levelezőnktől.) A német politikai világ látóhatára hirtelen elborult, lassan ködbe vész minden, fantasztikus alakok tűnnek föl a háttérben és a vezérember, a kancellár, láthatatlan ellenségekkel küzd, viaskodik, akik mindjobban előrenyomulnak és sejtetik a közeli válságot. Hosszú esztendőkön keresztül a birodalom legszerencsésebb kancellára volt Bülow herceg, a császár nemcsak bizalmával, hanem barátságával is megtisztelte, a belpolitikában hol a legnagyobb párttal, a centrummal, hol a centrum ellen mindig többséget szerzett javaslatainak, a választásokon a szocialista mandátumok egyharmadát visszahódította a polgári pártoknak, a külpolitikában pedig nem egyszer ügyes kézzel hárította el az angol részről szőtt intrikát, szóval kiérdemelte a hercegi címet, amellyel a korona hivataloskodása alatt kitüntette. De azért Bilow herceg sem tartozik ama kivételes halandók közé, akik büntetlenül csinálhatnak a hibából erényt, akik megbotolva könnyen fölemelkednek és tovább haladhatnak a diadalmas úton, feledtetve a tévedést, az elismerés óráiban bocsánatot nyerve mindenkitől. Bilow herceg és hivatalnokainak hibájából került a császár ismert nyilatkozata a Daily Telegraph hasábjaira, a kancellár tévedése száműzte a császárt a fórumról és ha egy pillanatig maga mögött egyesítette is egész Németországot a korona viselője ellen, most könnyen áldozatává eshetik a mind nagyobb erővel megnyilatkozó reakciónak. A Bülow herceg elleni ostromnak tehát megvan a maga logikus oka. A tragikum utolérte a kancellárt. Hiába védekezik ellene. Hiába hirdette a múlt héten a porosz országgyűlésen szinte megható szavakkal, hogy királyhűségéhez szó sem férhet. Hiába nyilatkozott kicsinylő hangon ama támadásokról, amelyek mindennaposak a német és a külföldi sajtóban. A látható és láthatatlan ellenségek száma mégis szaporodik az udvarnál épp úgy, mint a parlamentben és a közvéleményben. Az apró tűszulások csak olajat öntenek a tűzre. Ma a császár megparancsolja, hogy az udvari élet jelenségeit röviden, minden szószaporítás nélkül közöljék a nyilvánossággal, holnap már jön az új rendelet, hogy teljesen elegendő, ha a hírek hetenkint csak kétszer jelennek meg. A császár mindjobban visszavonul és magatartása mutatja, hogy nem készül feledni a novemberi dolgokat. A császár mögött áll pedig az egész nép, amelyrajongásig szereti a germán erő és hatalom eme kiváló képviselőjét és máris legendákba foglalja a Bülow okozta mártíriumát. De ha a polgárságot és tömeget még csitítani is tudják a szocialisták, hangoztatva elveiket és a liberális pártok, hirdetve a személyes uralom megtörését és a parlamentáris kormányzás kezdetét, annál erősebben nyomul előre a konzervatív párt, amely a parlament hatalmának terjesztését nem kívánja. Az udvartól pártolva, a közérzéstől támogatva, ez a párt szinte úgy érzi, hogy hivatva van a novemberi botlást megtorolni és a kancellárt büntetni, nem azért, mert gyöngén védte a császárt a parlament ellen, hanem mert ő volt a közvetetten oka a végzetszerű eseményeknek. E héten ünnepli a császár születése napját a szokott fénnyel, pompával, de lelkében bizonyára teli keserűséggel. Nagy családja a régi szeretettel veszi körül, künn az utcákon mindenütt kivilágított ablakok, zászlók, virágos díszítések hirdetik, hogy a nép is részt kér öröméből "és mégis hiányozni fog az ünneplés bensősége, az emberekben él az érzés, hogy a korona és népe között mély űr tátong, amely szinte áthidalhatatlan, mert elnyerte a császár húsz esztendős kormányzását. A tömeg kutatja, ki az oka eme változásnak és minden jel, minden kéz a kancellárra mutat; emberi tévedés volt a császári nyilatkozatok közzétételének megengedése, mondja Bülow herceg és hirdetik barátai, bűn volt a császár és a nemzet ellen, rosszakarat, kiszámított támadás volt a császári barát ellen, kiabálják az ellenségek itthon és a külföldön és naponta száz változatban olvashatja a császár kancellárjának többé jóvá nem tehető lépését. Várjon nem lett volna-e természetesebb, ha a kancellár novemberben, az első támadások után visszalép, föláldozva magát a korona és a nép együttérzésének föntartásáért? Erre a félhivatalosok állítása szerint nem volt ok. A császár biztosította Bülow herceget bizalmáról, a parlament és a szövetségtanács tüntetőleg foglaltak állást a birodalom első hivatalnoka mellett, tehát a kancellárnak maradnia kellett. Az ő szemükben Bülow herceg akkor a helyzet magaslatán állott. Ez a látszat azonban csalt. A császár elhagyatva a közvéleménytől, támadva minden oldalról a személyes uralomért, nem bocsáthatta el őt a maga személyéért, a parlamentnek pedig kötelessége volt már a saját tekintélyéért is a minisztert támogatni. Bár a kancellár a helyzet magaslatán állott, de nem volt ura a helyzetnek. Az események magukkal ragadták őt is. És most, az önmagába szállás pillanataiban, mint utolsó beszéde is mutatja, ő is érzi, nem lett volna szabad megengednie, hogy a felbuzdulás pillanataiban a koronát annyira kritizálják, annyira a háttérbe szorítsák. Legalább neki nem, aki a hibát elkövette. Ebben a tényben rejlik Bülow herceg tragikuma. De mintha a szerencse is cserben hagyná őt. A parlamentben nem megy minden renden. A birodalomban 500 millió, Poroszországban200 millió deficit fedezésére keresnek új bevételi forrásokat. Az új adójavaslatokat azonban mindkét parlamentben erősen megrostálják, úgy tetszik, hogy az előterjesztések felét a többség el fogja vetni és ami megmarad, kevés lesz a hiány pótlására. Ha a kancellár nem is csinál kabinetkérdést az adójavaslatokból, mégis feladata az állami háztartás rendbehozásáról gondoskodni. Már a birodalomnak két pénzügyiállamtitkára bukott bele ebbe a munkába. Ha most a harmadiknak is mennie kell, várjon hogy oldja meg Bilow herceg a problémát, amelytől pedig a birodalom jövő fejlődése függ? Az egyik új adót a konzervatívok nem akarják, a másiknak a liberálisok szegülnek ellen, a kulisszák mögött folyó tanácskozások nem segítenek, mert a pénzügyi bizottságokban könyörtelenül buknak a kormányjavaslatok. A bajt növeli, hogy a konzervatívok láthatóan megunták a Bülow-féle kormányzási rendszert, a liberális-konzervatív párosulást. Eddig a szabadelvűek panaszkodtak, hogy a kancellár minden ígérgetése ellenére a régi konzervatív vizekben evez, most pedig, amikor kijelentette, hogy a hivatalnokokat nem engedi üldözni liberális állásfoglalásukért és már a porosz trónbeszédben kilátásba helyezte a porosz választási reformot, a konzervatívok elégedetlenkednek politikájával. A kancellár azonban a régi maradt, mert elvégre is egy alkotmányos államban minden polgár szabadon gyakorolhatja meggyőződését és a porosz választóreform még a messze jövő kérdése, mégis a változott idők sokatmondó jele, hogy a pártok minden szavát jobban a mérlegre teszik és bírálják, mint a közelmúltban. Így történt, hogy Bülow herceg utolsó beszédében még a szocializmus elleni éles küzdelem bejelentése, sem hatott, a konzervatívok nem hisznek neki, mert e téren szerintük az első lépés volna a birodalomban az általános titkos választói jog korlátozása, a liberálisok pedig nem kérnek belőle, mert ők elvetik a kivételes törvényeket és rendszabályokat, amelyek holnap épp úgy sújthatják a szabadelvűeket, mint ma a szocialistákat. Viszont azonban a szocializmus ellen is tenni kell valamit, így követelik az udvarnál, így kívánja a közvélemény. A novemberi események csak a szociálizmus malmára hajtották a vizet, mert az elvtársaknak uj, hathatós anyagot, adtak az agitálásra és ugyanez Kedd, február 2. Budapest, 1909. XXIX. évfolyam, 27. szám. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizeted árak: Egész évre 28 kor., félévre 14 kor., negyedévre 7 kor, egy hónapra 2 kor. 40 hl. Egyes szám ára helyben és vidéken 10 ill. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség: Vili. ker., Rökk Szilárd utca 4. sz. Telefon 54-63. Kiadóhivatal: Vill. ker., József-körút 5. sz. A kiadóhivatal telefonjai: Előfizetés 55-95. Kiárusítás 55-53. Apróhirdetés 50-95. Hirdetés 55-33. Könyvkiadó 55-53. Igazgató 61-04. 9£ai számunk 36 oldal.