Budapesti Hírlap, 1909. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
1909-02-02 / 27. szám
1909. február 2. BUDAPESTI HÍRLAP (27. sz.) Az uj védőerőtörvény. Bécsi munkatársunk jelenti telefonon: A hadügyminisztériumban ma igen fontos tanácskozás kezdődött a hadügyminisztérium és az osztrák honvédelmi minisztérium között. E tanácskozás célja az uj védőerőtörvény tervezetének tanulmányozása és megvitatása. A politikai világban ennek a tanácskozásnak szimptomatikus jelentőséget tulajdonítanak, mert ezzel a katonai kiegyezés előkészítése új stádiumba lépett. A tanácskozást, amelyet most az osztrák honvédelmi minisztériummal kezdtek, később a magyar honvédelmi minisztériummal való tanácskozás fogja követni. foglalkozik ezután Issekutznak jogászi, szempontból tett kifogásaival és a javaslat szerkezetére vonatkozó összes ellenvetéseivel, így kivált a szabadságvesztésre ítélt egyének választói jogának kérdésével és a közigazgatási bírósághoz, intézendő panaszok határidejével. Abból, hogy Issekute komoly bírálata szerkezeti szempontból erősebb kifogásokat fölfedezni nem tudott, arra a megnyugtató eredményre lehet jutni, hogy a javaslat jogtechnikai szempontból megállja a helyét. A nemzetiségi képviselők értekezlete. Az országgyűlési nemzetiségi képviselő, mint a K. E. jelenti, ma délután négy órakor Mihályi Tivadar ülneklésével értekezletet tartottak. Az értekezlet mindenekelőtt beható vita tárgyává tette a politikai helyzetet, melyet a klub tagjai válságosnak tartanak. Az erről folyt eszmecsere során a nemzetiségi klub tagjai megállapították, hogy a válságos helyzet annak a következménye, hogy a koalíció a megalakulásakor magára, vállalt politikai kötelmeket késedelmesen, illetve még egyáltalában nem teljesítette és kifogyva az időből, összetorlódtak az időhöz kötött állami teendők, amelyeknek végleges megoldására a koalíció belső összetételénél fogva nem alkalmas. A válság magva tehát magának a koalíciónak ténykedésében keresendő. Az értekezlet ezután folyó ügyeket tárgyalva, kijelölte az adójavaslatok részletes vitájának szónokait, úgyszintén megállapította a kongruajavaslattal szemben elfoglalandó álláspontját és eljárása módozatait. A nemzetiségi képviselők a kongria-javaslatot az egyházakra nézve a legnagyobb mértékben sérelmesnek tartják és az ország alaptörvényeivel ellentétben állónak látják, miért is a klub részéről a legerősebb küzdelmet hívja ki, mely lényegesen befolyásolni fogja a nemzetiségi képviselők parlamenti magatartását. Az értekezletetholnap folytatják. A választói reform, A jogállam februári számábanNémeth Károly dr. miniszteri tanácsos, akinek jelentékeny része van a választói reform előkészítésében, érdekes cikkelyt írt a választói jogról szóló törvényjavaslatról. Mindenekelőtt megállapítja, hogy a választói jog reformjának életbevágó fontosságához képest szakirodalmunk idáig nem foglalkozott azzal oly 'behatóan, amint kívánatos lenne. A IIX. Századnak a külföldi szakférfiakhoz intézett kérdéseire adott véleményei azért nem irányadók és a külföldi kritika azért nembír gyakorlati értékkel, mert hazai viszonyainkat a külföldön felületesen vagy sehogy sem ismerik. Annál örvendetesebb az a szakszerű tanulmány, melyet Issehtitz Győző a jogállam januári számában a javaslatról írt. Részletesen összehajtották, hogy egy nagy, hamvas felhő támadt belőle, a hátán rengeteg nagy, omlós ezüstgöröngyökkel. .Ez a felhő halk suhogással úszott alattam és csodálatosképpen mégis mindig egyhelyben maradt. Egyáltalában az egész erdő valami megérthetetlen mozdulatlan mozgást végzett. Valami igen csöndes örvénylésben keringett, forgott. Az öreg fák tömege helyenként megszakadt. Haragos, mélyen zöld tisztások és venyigével benőtt agyú nagy, négyszögletes kubik-gödrök szakították meg. Az egymáshoz simuló fiatal fehéreszöld fűzfavesszők tömege olyan volt, mint egy törpe hadsereg. Kissé előrehajoltak, mint a vonuló katonák és egy törpe, szélesen szétnyúló lombú bokor a gödör partján olyan volt, mint egy tépett zászló, amelynek a szárnya ott csapkod a fiatal sereg fölött. Az ember érezte, hogy a fák mögött, a szederifudák virágos zöld leple alatt a nedves, meleg földön tündérek heverésznek bujkálva és várják, mig a nap leszáll és a hold int nekik, most már előjöhettek! Egyes részeire a sohase látott helynek ráismertem. Mintha már láttam volna őket, sőt jártam is bennük. Egy öreg fűz korhadt törzsén hatalmas nyilas volt. Abban én már ültem egyszer, mikor oroszlánra lestem. A füves tisztáson egy párbajra emlékeztem, két álarcos férfi között. Még most is nagy, piros vércsöppek ragyognak a füvön . . . Bent az erdőmélység homályában nyilas ind júliusok szeme villogott . . . A kezemet a szivemre szorítottam és lecsukódó szempillám örökre a telkembe zárta a sédi erdő képét.. .Harminc esztendő telt,el azóta, lágy közönséges, szürke ember harminc esztendeje, a Igazolt mandátum. A képviselőház igazoló állandó bizottsága ma délelőtt Bernáth Béla elnöklésével ülést tartott, amelyen megvizsgálta Godnak János debreceni képviselő megbízólevelét és őt a szokásos harminc nap fentartásával igazolta. Belső erő és nemzetközi súly. — A politikai helyzet. —■ Budapest, febr. 1* A bécsi lapok budapesti tudósításai szerint itt nálunk nagyon feszült a helyzet s a lappangó tűz kitörésére csak egy szikra kell. A tűz természetesen a koalíciót és kormányát volna hivatva elpusztítani. Most még világosabbá lett osztrák szomszédaink és szövetségeseink tulajdonképpeni célja. A bankkérdésből, amely lényegileg Ausztria és Magyarország közötti, tehát mindenesetre külső vonatkozású kérdés, magyar belpolitikai ügyet akarnak csinálni. Szörnyű kellemetlenül lepte meg ugyanis a bécsi köröket az a körülmény, hogy a függetlenségi párt vezérférfiai, Kossuth, Apponyi, Barabás, Hoitsy, Ugrón, megegyeztek az úgynevezett hatvanhetes vezérférfiakkal, Andrássyval, Darányival, Wekerlével s a magyar politikai pártok, mint józan országban illő, külső vonatkozású kérdésekben föltétlenül szükséges, egységes táborként állanak. Justh királyi audienciája, Ugronnak Justh ellen való támadása, s a függetlenségi párt egyik kitűnő fiatal tagjának a nyilvánosság fórumára való kivonulása megint nyújtottak egy kis reménységet arra, hogy Magyarországon beáll a Bécsben annyira óhajtott zavar. A magyar politikai rend azonban csak nem akar fölfordulni s most a bécsi politikusok — mit tehetnek most — legalább a feszült állapot, hírével tartják jól az osztrák közvéleményt. Mert ezt a publikum harci kedvének föntartása kedvéért föltétlenül szükségesnek tartják s azt remélik, hogy az egyhangú és erős osztrák trombitálástól összeomlanak a kivel se nagyon jól, se nagyon rosszul nem bánt az élet- Tisza-Sédre én többet vissza nem kerültem. A földesurunk akkor őszön meghalt, az apámnak megint hurcolkodnia kellett. A Bánságban bérelt egy kis jószágot magának, ott meg is ragadt szépen. Engem elfogott a város. Fiskális lettem. Nem valami elsőrendű, de olyan, aki eléldegél becsülettel, elég tisztességes sorban. Van kenyerem, hűséges, kedves jó feleségem, meg egy kis fiam, akiről szentül hiszem, hogy sokkal különb ember lesz az apjánál. Én apai szemmel nézek a szemébe, nem csoda tehát, ha olyanokat látok benne, amiért, ha hangosan elmondanám, bizonyosan kinevetnének az emberek. Nem is mondom el hát másnak, csak az édesanyjának. Az hisz nekem, mert ő is úgy néz, úgy lát, mint én. És végre is az a fő, hogy mi tetten egy véleményen legyünk. Seregben nem fér nálunk a vendég, de van néhány jóbarátunk, aki eljárogat hozzánk és ilyenkor elbeszélgetünk. Van, aki sok világot bejárt, sok képet látott, azt lefesti nekünk a szavával, hadd gyönyörködjünk mi is benne. Nekem kevés az előadni valóm, de erős volt az érzésem, hogy ha az egész kerek földön végighordozhattam volna is a szememet, szebbet nem láthattam volna se délen, se északon, mint a sédi erdő, amelynek a képe csodálatos tisztán megmaradt a lelkemben. Nincs meg a hozzá való tehetségem, hogy egészen úgy tudtam volna lefesteni, amilyennek láttam, de talán ez nem is baj, mert a hallgatóim, noha szavahihető embernek ismernek, néha így is mintha kissé tamáskodva néztek volna reám, mikor az aranylombos fákról beszéltem, meg az ezüstlombosokról a magyar alkotmányosság falai. A nemzeti törekvések a pártviszályok mocsarába fúlnak s a magyar önállósági akció első lépésének, a külön banknak elbukáséval elmegy minden magyarnak a kedve az efféle dologtól. Osztrák szomszédaink újságjainakpolitikai hasábjai biztatják az arravaló magyarokat és ugratják a rövidlátó budapesti politikusokat. Az egykori szabadelvűpárti újságok szívesen veszik a biztatást s kongatják a koalíció halálharangját, a függetlenségi párt némely tagjai pedig fölösleges kérdések bomlasztó ékül való kihegyezésébe ugrathatják magukat. Az az éles megkülönböztetés, amely mostanában a hatvanhét és negyvennyolc között divatossá vált, bécsi eredetű. Az az ellenséges hang is, a mely Andrássy Gyula gróf ellen egyes magyar újságokban gyakran megszólal. Kinek is volna Magyarországon érdeke az, hogy a nemzeti küzdelem legszilárdabb oszlopát, a magyar önállósági törekvések széles, nemzetközi szemhatárú bajnokát ellenségeskedésbe hozza azzal a párttal, a melynek egy félszázad óta a függetlenség van a zászlajára írva, s melynek győzelmét Andrássy Gyula gróf elhatározó állásfoglalása biztosította. Magyarországon Andrássy Gyula gróf semmi hazafias törekvésnek, következésképpen semmi jogos ambíciónak nem áll útjában. Addig pedig, mig az átmenetileg hivataloskodó kormány elvállalt föladatát nem teljesítette, sem jogos, sem jogtalan ambícióknak nem engedhet. Be kell várni az ideiglenes program lemorzsolását, a mikor Andrássy gróffal együtt a többi társának helye is az uj politikai helyzet rendelkezése alá kerül. A ki mást akar, válságot akar a válságban, újabb bonyodalmakat a teljesen nem tisztult helyzetben s mesterségesen akarja meghosszabbítani a már vége felé járó ideiglenességet. Hogy mindezek teljesen egybeesnek az ellenséges osztrák törekvések irányával, bővebben magyarázni, azt hisszük, fölösleges. Föl kell jegyeznünk azonban, hogy a Justh királyi kihallgatása által okozott izgalmat a függetlenségi pártban is a higgadtabb és öntudatosabb fölfogás váltotta föl. Mindenki belátja, hogy Justh audienciája, mikor a királynak alkotmányos kormánya van s mikor ez a k kormány le sem mondott, felmentést nem kapott, természetesen és törvényesen nem jelenthet mást, mint a fönnálló helyzet keretében való információt. Csak a kisfiam szeme tapadt reám ilyenkor mindig olyan távolbalátó nézéssel, mintha együtt emlékeznék velem. Szeme, szája nyitva, az ajka is reszketett a gyönyörűségtől. Jobban szerette hallgatni talán még a mesénél is, pedig azzal igazait nem tudott betelni. A könyvet oda nem adná a világért, erővel kell kitépni a kezéből a Vadólö meg a Bőrharisnya történetét, hogyaz ebédhez üljön. Tavaly télen nagy ijedtségen mentünk át. A fiú beteg lett. Két hónapig viaskodtunk érte a legrettenetesebb csatában, amely ember szívét pusztíthatja. Voltak éjszakáink, amelyekre visszagondolni is rémület és vértanuság. Egy ilyen éjszakán történt, hogy mikor a feleségemmel ott ültünk a láz forróságától átsült ágya mellett, a gyermek halkan megszólalt: — Apuskám, kérek tőled valamit. — Mit, kis fiam ? A gyermek lehunyt szemmel felelte: — ígérd meg, hogy ha majd meggyógyulok, megmutatod nekem azt az erdőt . . . Ha majd meggyógyulok . . . Ha meggyógyul . . . Hát a Tündér Ilona fátylát nem odaígérten, és nem elhoztam volna neki, hogy megháláljam? . . . És a gyermek, hála Istennek, meggyógyult.. Az ígéretemet ő se felejtette el, én se. És elhatároztam: úgy mutatom meg neki a sédi erdőt, ahogyan én láttam. Napsütéses, aranyos, nyári napon. Kapja meg a gyermekem tökéletes teljességében azt a gyönyörűséget, amely az én életembe beleragyogott.* Amit Istentől várhattam, megadta. Fehérkék ég alatt utaztunk a nyári verőfény, aranylén y 3 4