Budapesti Hírlap, 1909. május (29. évfolyam, 103-127. szám)
1909-05-01 / 103. szám
4 BUDAPESTI HÍRLAP (103. sz.) 1909. május 1. vazúti jog; a nemzetiségek kibékítése; a katonai kérdésben a paritás; az önálló bank követelése; végül a kormányhatalom átadása a függetlenségi párt kezébe. A király az előterjesztésre csak annyit mondott, hogy érdekesnek találja; ennyit és nem többet mondott a király. Most pedig — amikor Justhnak olyan nyilatkozatát kolportálják, hogy ő az önálló gazdasági berendezkedésről nem mond le, amit bárki más is elmondhat, mert ebben a nyilatkozatban már nincs meg az önálló jegybank fölállítása 1910-ben — most azt mondják a bécsi udvari politikusok: *— Ha a magyar válságot nagyon olcsón akarjuk elintézni, akkor Justh urat kell megbízni a kormányalakítással! Mert programjának legnagyobb része darabont-program, a többit pedig ki lehet kapcsolni. De a Burg és a Belvedere véleményéből azt kell következtetnem, hogy ilyen olcsó ajánlatot csak Kristóffytól volnának hajlandók elfogadni. A függetlenségi párt iránt az ott észlelhető nyugtalanság, a kényelmetlen név, de leginkább az egyes csoportok könnyű fölülkerekedése teszi bizalmatlanná az udvar gondolkozását. Ha mindenről hajlandó volna lemondani a függetlenségi párt, amit nem lehet és nem szabad róla föltenni, akkor is kétségbe vonnák azt, hogy csoportjait féken tudja tartani s zavartalan, tartós kormányzatot tud inaugurálni. Azt hiszem s ezt megnyugtatásul írom meg, hogy a válság megoldása oly férfiú révén fog megtörténni, a ki vállalkozik arra, hogy a katasztrofális politikát kerülni fogja s a ki céljainak komolysága, politikájának tartalma, egyéniségének és meggyőződésének energiája iránt őszinte bizalmat fog kelteni. Az ilyen férfiú — minden rideg látszat ellenére — bizonyára nevezetes nemzeti hozományt is kapna, amit magával vihetne a kormány polcára. Bécsi Anonimusz: A bolgár király megkoronázása.Szófiából jelentik, hogy Ferdinánd bolgár király május hónapban Tirnovóban megkoronáztatja magát. Az ünnepre minden nagyhatalom képviselőt küld. A koronázás után Ferdinánd király meglátogatja az európai udvarokat. Az első látogatás Belgrádnak fog szólni. A hadügyi kiadások növekedése. A bécsi Zeit azt írja ma, hogy a jövő évi közös költségvetésben a hadügyi kiadások félmiilliárd koronával növekednek. A haditengerészet kiadásait jelentékenyen növeli a Dreadnought-hajók építése; három vagy négy hajót fog kérni a haditengerészet parancsnoka, és egy-egy ilyen hajó 55 tillió koronába fog kerülni.. Ezt a költséget négy évra osztják el, és így az egy évi költség 50—60 millió korona lesz. A szárazföldi hadsereg költségei 450 millió koronával szaporodnak, részben a tavaszi mozgósítás miatt, részben pedig azért, mert a hadsereg fölszerelését rendkívüli módon gyorsítani kellett;például tábori konyhákra a múlt évben csak 100.000 koronát vettek föl a költségvetésbe, de a balkáni mozgalmak miatt mintegy húsz millió koronát már kiadtak a tábori konyhákra. Hasonlóképpen gyorsították a lövőszerek beszerzését is, bár épp a házat akarták a lágerokra rágyújtani. De azonfelül esküdöztek is az aratók, hogy az egész termést fölégetik és itt kő kövön nem marad. Eleinte rám se akartak hallgatni és ideoda taszigáltak. Akkor azt mondtam nekik, hogy a gróf nevében igazságot teszek, ne döntsék magukat szerencsétlenségbe. Akkor a házból kivezettem a lágereket s a parasztok előadták a dolgot, úgy, ahogy történt és bevallom, igazgató úr, itt történt a nagy hiba, én bizony megfeledkeztem magamról. Mikor az öreg aratógazda kényes szemekkel előadta ennek a jól táplált, nagy darab csehpimasznak a kegyetlenségét, aki ennek a földnek csak a zsírját szívja, de se a földet, se a népét nem szereti, sőt gyűlöli, bizony elfutott a méreg és úgy vágtam pofon Krazsneket, hogy elesett... — Maga? — kiáltott a bácsi és összecsapta a kezét. . . — Én, könyörgöm . . . Nem tudom, hogy mi az ördög bújhatott belém, belátom, hogy helytelenül cselekedtem, szánom-bánom a bűnömet, de hát most már nem segíthetek rajta ..., — S aztán mi történt? -r- A cseh vadászok futásnak eredtek, fölkaptak egy szekérre és elvágtattak. Az aratók elkezdtek ujjongani, mindenki nevetett, hogy a cseh megkapta a magáét, nekem kijelentették, hogy az elintézéssel meg vannak elégedve s szépen visszatértek a tanyájukra. Arra kérem az igazgató urat, vegyen majd pártfogásába, ha az A naptárak egyesítése. A magyar-rutén egyház püspökei, Vályi és Firczák püspökök, valamint Drohobeczky körösi püspök propagandát indítottak arra nézve, hogy a görög egyházak is fogadják el a Gregoriánus naptárt. A püspöki konferencia hozzájárult ehhez és megbízta Firczák püspököt, hogy a dologban járjon el és a pápát is értesítse. Mint a Tribuna jelenti, a magyarországi görög katolikus román püspökök Firczák megkeresésére azt a választ adták, hogy ők a Julián-naptár mellett maradnak és nem fogadják el a Gregoriánus-naptárt. Ezt az elhatározásukat azzal okolják meg, hogy a román népuradalmi számonkérő szék előtt ez szóba kerül. A bácsi megrázta a fiatal ember kezét és igy szólt: — Legyen nyugodt, öcsém, a mig ebben az uradalomban egy kis szavam lesz, magának nem történik e miatt haja. Okosan, bátran én magyarul viselte magát... Ez a pofon a lehető legjobb gondolat volt, mert ezzel csillapította le a nép dühét s egy csapással vidámságot vitt a szivekbe. Ön nogy kártól mentette meg az uradalmat lélekjelenlétével, köszönöm. Csak menjen be és aludjék nyugodtan tovább. Miközben hazafelé kocsiztunk, a bácsi igy szólt: — Látod, ezt a Szeghyt anyámasszony katonájának csúfoltátok, pedig most’ kisül, hogy értékesebb ember, mint akárhány rzagyszáju alakja az uradalomnak. Csakhogy eddig a megfelelő szituáció hiányzott az ő tulajdonságainak megismerésére. Most, egyszer egy nehéz helyzetbe kerül s egyszerre kifelé fordítja az igazi karakterét. És hány ilyen ember van, akiről egész életében nem tudjuk meg, hogy mi lakik benne, mert a véletlen nem nyújt neki alkalmat rá, hogy kimutassa. Ezért, nem kell az embereket könnyelműen megítélni. Megjegyzem még, hogy az energikus ispánt, aki a baj kitörésekor lóra kapott, otthon, a mi házunkban találtuk, ahol a nagy bördiványon aludta az igazak álmát. A pénzügyminisztérium új államtitkárai. A király, mint a hivatalos lap mai száma jelenti, a pénzügyminisztériumban Kupé,ez Ödön államtitkári címmel és jelleggel fölruházott miniszteri tanácsost államtitkárrá nevezte ki, Papp Elek miniszteri tanácsosnak pedig az államtitkári címét és jelleget adományozta. Széll Kálmán összeférhetetlenségi ügye. A képviselőim összeférhetetlenségi állandó bizottsága e hónap 13-án ülést tart, amelyen folytatja a Széll Kálmán ellen tett összeférhetetlenségi bejelentés tárgyalását. Kilépés a balpártból: Thoroczkay Viktor báró képviselő ma levélben tudatta a balpárt elnökével, Szappanos Istvánnal, hogy kilép a balpártból. A kilépést azzal okolja meg Thoroczkay, hogy a mai válság új politikai alakulást tesz szükségessé és hogy az egy nézeten levő politikusoknak tömörülniük kell. Ebből bízvást arra lehet következtetni, hogyehoroczkay vissza fog lépni a függetlenségi pártba, már nagyon beleélte magát ebbe a naptárszámításba, amely a román nemzeti egyháznak olyan kelléke, mely nélkül elveszíthetni nemzeti jellegét. A kormányválság. Budapest, ápr. 30. ■ A király kedden este Budapestre érkezik és nyolc napig fog itt maradni. A király budapesti időzésének az a célja, hogy a kormányválság ügyében meghallgassa a vezérpolitikusokat. A kihallgatások alkalmasint már szerdán délben megkezdődnek; szerdától kezdve vasárnapig, esetleg hétfőig, naponkint két-három politikus fog a felség elé járulni. A kihallgatásra meghívandók hiteles névsora még ma sem ismeretes. Wekerle miniszterelnök ma délelőtt meglátogatta Kossuth Ferencet és másfél óra hoszszáig tanácskozott vele. A függetlenségi párt, alelnöke, Hoitsy Pál is értekezett ma a miniszterelnökkel. Wekerléről ma meglehetősen határozott formában beszélték, hogy az új kormányban semmi esetre sem akar részt, venni, sőt állítólag a politikától és a hivatali pályától is vissza akar vonulni. Mondják, hogy a trónörökösnél történt kihallgatás vette el ennyire Wekerle Sándor kedvét a politikától. Egy bécsi lap ma már meg is írja, hogy a trónörökös nagyon merev volt a magyar követelésekkel szemben és kijelentette, hogy bármilyen engedékenység valósággal lehetetlen úgy a katonai, mint a bankkérdésben. A függetlenségi pártnak úgynevezett, bankcsoportja ma társasebédre gyűlt össze, de a pártból oly sokan jelentek meg oly képviselők is, akik a csoporthoz nem tartoznak, hogy az összetartás hangoztatásán kívül egyéb politikai dolog nem történhetett az ebéden. A bankcsoport állítólag valami memorandumot is-szerkesztett, amelyet Apponyi Albert grófnak adott át, — igazán Szinte lehetetlen kitalálni, hogy mi Célból ? Különben az egész válság még sűrű homályba van burkolva; csak egy politikus hiszi, hogy ő már tisztán lát mindent, és ez Polónyi Géza. Választóit holnap estére gyűlésre hívta össze, hogy informálja őket a helyzetről. Alább közöljük tudósítóinknak több függetlenségi és néppárti képviselővel való beszélgetését, mely szintén némi világot vet a mai bonyolult helyzetben a politikusok gondolkozásmódjára. A miniszterelnök Kossuthnál. Wekerle Sándor miniszterelnök ma délelőtt fölkereste Kossuth Ferenc kereskedelemügyi minisztert, akivel közel másfél óra hoszszat tanácskozott. Áramlatok a függetlenségi pártban. A függetlenségi párt belső villongásának okai nem csupán a magyar temperamentumban, hanem a függetlenségi párt ellenzéki múltjában is magyarázatra találnak. Nagy tévedés volna azonban azt hinni, hogy az a kavargó folyamat mely most hullámzik a függetlenségi párt kebelében, mint a közelmúltban annyi más kavarodás, szintén múlékony jelenség és könnyen 1-3 csöndesíthető. A mostani állapotot a belső elégedetlenség, alkotmányosságunk sérelmei és hézagaiteremtették meg. Ezt az elégedetlenséget, mint mélyen lappangó tüzet, a kizárólagos hatalomra való törekvés szítja erősen, lankadatlanul egy erősen szervezett, elszánt csapat segítségével. Ez a csapat már hónapok óta ezzel a jelszóval tűzte ki a harci lobogót: Le Andrássyval! Néha-néha megtoldotta a jelszót ezzel a riadóval: Le a hatvanhetesekkel! De csak néhány napja történt, hogy a függetlenségi körben csaknem lelkesedéssel emlegették a hatvanhetes Tisza István gróf nevét. — Valóban, Tisza mindig korrektül viselkedett a koalícióval szemközt már a választáson is, — jegyezte meg erre Kossuth Ferenc — mire egy hangteljes meggyőződéssel mondta ki a következő ítéletet: