Budapesti Hírlap, 1909. július (29. évfolyam, 154-180. szám)

1909-07-01 / 154. szám

hogy mi van abban a határozatban. "Abban az van, a­mibe mindnyájan bele­nyugodhattak : hogy a párt nem fo­gadja el Lukács László ajánlatát és hogy ragaszkodik a külön bankhoz. Ez olyan csekély töredéke a nem­zet követeléseinek, a­melyet mind­nyájan aláírhatunk. És ha kivihető, so­rakozunk is melléje mindnyájan. De ebben a pillanatban azt kell monda­nunk, hogy se egyes, se párt nem mondhatja ki végérvény­esen, hogy mi­hez ragaszkodik és mit nem óhajt erő­szakolni. Hitünk szerint ez a határo­zat nem rontott a helyzeten semmit. Mert a­mi lehetséges, és a­minek meg­­kell történnie, azt nem tette lehetet­lenné. Lehetetlenné csak azt a politikai erkölcstelenséget tette, a­mi abban a helyzetben lett volna, ha­­ Lukács ■László ajánlatát elfogadja a párt. A­minek pedig meg kell történnie, az az én gondolatom szerint a követ­kező : ő felsége a király meggyőződik az eddigiekből arról, hogy itt nincsen se oly hatalom, se oly tekintély, se oly államférfiú, se oly párt, a­mely, vagy a­ki üres kézzel rendet, tartós helyze­tet és tisztességes békét tudjon csinálni. Ennélfogva ő felsége fegyverezze föl emberét a nemzeti követelések oly mér­tékének a teljesítésével, a­melyet az illető elégségesnek tart arra, hogy sike­resen megkísérelje az ország és a király rettentő helyzetének az orvoslását. Ter­mészetesen, a kilátás annál jobb,, men­tül tekintélyesebb, mentül népszerűbb", mentül komolyabb, tehetségesebb és megbízhatóbb ember kezébe adja a nél­külözhetetlen fegyvert. t­e­­elvégre mind­­egy: ha J­a­­­káps­nak,­ ha ueglyert ón­ak, ha Kossuthnak, ha Andrássynak, ha Justh­­■nak adja, azok, a­kik nem személyes vagy pártérdeket néznek, hanem csak az ország­­ sorsát tekintik, — melléje fognak állani egyenként vagy pártostul és melléje fog állani az ország minden lelkiismeretes fia pártkülönbség nélkül. Akkor válságba juthat kár és veszede­lem nélkül a függetlenségi párt is, mert A miniszterelnök Budapesten. Wekerle Sándor miniszterelnök, a­ki tegnap dánosi birtokára utazott, ma reggel visszaérkezett a­­fővárosba. Andrássy gróf visszaérkezése. r Andrássy Gyula gróf belügyminiszter, a­ki a legutóbbi napo­kat tiszadobi birtokán töltötte el, ma este tíz órakor visszaérkezett a fővárosba. Ju­sth Gyula üdvözlése. Justh Gyulának, a képviselőház elnökének üdvözlő táviratot küldött a csengeti választókerület pártgyűlése és a gyomai választókerületbeli Kondoros község polgárainak népgyűlése. A képviselőház összehívása. A horvát koa­líció a minap Zágrábban tartott ülésén elhatározta, hogy a magyar képviselőházat összehivatja, hogy Novoszel Mátyás képviselő mentelmi jogának meg­sértését a képviselőháznak bejelenthesse. E célból a horvát koalíciónak több tagja már kedden Buda­pestre érkezett. Ma reggel Medákovics Bogdán, a horvát országgyűlés elnöke meglátogatta Justh Gyulát és bejelentette neki, hogy a horvát képviselők a képviselőház összehívását kérik. Justh elismerte ugyan, h­ogy a házszabályok feltétlenül jogot adnak a horváá­ képviselőknek a Ház összehivatására, de kérte a horvátokat, hogy gondolják meg, váljon a mai válságos helyzetben opportunus dolog-e a Ház összehivatása ? Medakovics erre újból értekezett hor­vát képviselőtársaival. Déli tizenkét órakor Meda­kovics, Banjanín, Surmin, Levkovics, Popovics és Babics képviselők valamennyien a képviselőh­ázba mentek és Justh Gyula előtt kijelentették, hogy a képviselőház öszehivatásáról nem, mondhatnak le. Justh arra kérte­ a­ horvátokat, hogy írásbeli­ kérel­müket csak holnap adják be, hogy hétfő előtt ne kell­jen a Háznak ülést tartani. Ehhez a horvátok hozzá­­is járultak. A horvátok kérelme így szól: A házszabályok 255. szakasza alapján, e sza­kasz utolsó bekezdésének értelmében kérjük az el­nökségét, hogy a képviselőh­ázat ülésre h­ívja össze. Az alulírottak tiszteletben akarván tartani a parla­mentáris szokásokat, tekintettel óhajtottak volna lenni arra is, hogy válság idején, a­mikor felelős kormán­y nincs, képviselőházi ülések nem tarthatók, valamint figyelembe óhajtották volna venni az or­szággyűlésnek azt a­ határozatát, hogy­ a válság meg­oldásáig ülést nem tart, azonban a mentelmi jognak az a flagráns megsértése, a­mely Novoszel Mátyás or­szággyűlési képviselő letartóztatásával történt, kény­szeríti őket arra, hogy a parlamenti gyakorlattól el­térően a képviselőház sürgős összehívását, kérjék. Novoszel Mátyás dr.-t június 15-én tartóztatták le Bródban Staud­ Pál báró horvát bán szeme láttára. A bródi városi elöljáróság június 16-án kelt ítéletéből kitűnik, hogy Novoszelt nemcsak hogy letartóztat­ták, hanem a régi határőrvidéki katonai parancsnok­ságnak 1873. szeptember 15-én kelt rendelete alap­ján 14 napi fogságra ítélték, a­mely nem változtat­ható át pénzbüntetésre. Az ítélet szerint Novoszel abban a pillanatban, a­mikor Staudi Bródba érke­zett, mintegy száz perkoveei paraszttal együtt, kiket maga szállíttatott tizenöt kocsin Bródba, tüntetést rendezett a bán üllőn és megabcugoltatta. Az eset e leírásából látható, hogy Novoszel esete, kit a tünte­tés után nyomban letartóztatták, oly flagráns és durva megsértése a mentelmi jognak, mellyel szem­ben az országgyűlésnek haladéktalanul kell eljárnia. Fontos és sürgős az ügy törvényhozási elintézése azért is, mert a rendőri ítélet szerint az ítéletet bár­mely pillanatban végre lehet hajtani, tehát megtör­ténhetik, hogy a mentelmi jog védelme alatt álló képviselőt már holnap letartóztatják. Az eset külön­ben olyan, a­mely felelős kormány nélkül is elintéz­hető és fönforog az a veszedelem, hogy ha a képvi­selőház ezt a sérelmet nem orvosolja, akkor ez a gya­korlat mindennapivá válik, a képviselők szabadsága és sérthetetlensége megsemmisül és ez a gyakorlat a képviselői kötelességek szabad teljesítését gátolhatja. A bosnyák alkotmánytervezet, Szerajevó­kot jelentik nekünk. A szerb ortodox, papság július 4-ére tiltakozó gyűlést hívott össze Szarajevóba. Ezen a gyűlésen állást fognak foglalni a bosnyák alkotmánytervezet ellen, a­mely a papokat meg­fosztja a passzív választójogtól. III. Hanem azért pár hónap múltával Hel­­m­eczy Gábor úr szive nagy éhséget kezdett érezni.­Vagy hogy Heine kifejezésével éljek: fogfájást érzett a szivében. A kis Hágár, a­kinek növése olyan volt, mint a pálmáé, sudár és karcsú, a­kinek ajka a gránátalma belére emlékeztetett, a két szeme pedig szikrázó karbunkulusokra, a kis Hágár lopott új szikrát szivének elhamvadt parázsába. A forrás mellett találkozott vele legelő­ször. Úgy mint bibliai ősanyjával, Slágárral egykoron az Urnák Angyala. Talán éppen a Surra menő út mellett levő forrás volt ez, me­lyet Ábrahám szolgálója Hágár Lakkairóinak nevezett el, mely vagyon Kádes és Béred között. Az Urnák Angyala, azaz hogy Helmeczy Gábor szóbaelegyedett a karcsú, szép arab leány­nyal és monda neki sok kedvességet, melyektől a fiatal Hágán lesüté vala a szemeit és elpirula. És ettől a naptól kezdve Helmeczy Gábor minden alkonyatkor megjelent vala a forrás mellett és várta a karcsú, barna őzikét, hogy megjelenjen a víz mellett formás korsójával és vizet merítsen. A leányka mindig megijedt, —­ mint egy félénk őzike — valahányszor a fehér embert a forrás mellett megpillantotta. Iis mindig elpi­rult, valahányszor az szólt hozzá, olyan szép és kedves szavakat, melyeket mohón fogadott be két kis piros fülecskéje és vitte le magával a lelkének kellő közepébe. * Igen. Hágárnak hívták és egy beduin­­családhoz tartozott, mely nagyon sok karaván­nak volt már a vesztére. Mert bizony arabs ha­­rámok voltak ő kigyelmek, jól magyarul hara­miák, a­mit ezen a homokos vidéken nem is tar­tanak valami lealacsonyító foglalkozásnak, mert sok vitézi sujtással vagyon kiékesítve. Hágár nem is röstelkedett miatta egy ho­mokszemnyit sem. Úgy beszélt a famíliája fog­lalkozásáról, mintha azt mondta volna róluk, hogy, teszem azt, automobil-gyárosok. Helmeczy Gábor mindjobban belekámfo­­rodott a gyönyörű szép leányba. Szerelemről beszélt neki, epedő szemmel nézett a leány sze­mébe, nagyokat sóhajtozott, ha a többi nyelv­tudományának szókincse nem futotta. Sőt át is karolta a leány karcsú derekát. Hágár azonban nagyon megneheztelt ezért és nem is jelentkezett 1—egész másnapig. Helmeczyt pedig nagy éhsége olyan me­résszé tette, mint nálunk télen a kiéhezett far­kasokat.­­ Rabolni szeretett vo­lna. Csókot és szerel­met. De Hágár megközelíthetetlen volt. A fiatal ember mindenféle ígérettel akarta csábítani magához, az éj tálcájára. De a leány igent­ bólintott a fejével, a­mi pedig nemet jelentett. — Hát alkor m­ajd én megyek el hozzád az éjjel, a ti­kra­,V0bj£ra. Ettől rémült 'm­eg csak igazán a szép slágár. / — Hogy gondolsz ilyent?! Hiszen meg­csípnek és akkor .Íggy van Habiét­­­eszesz, vagyis elfogott. Megkötözik a kezed-lábad és belefektetnek egy számodra ásott gödörbe és onnan ki nem szab.Í Így, addig, mig valaki nagy váltságdíjat nem fizet érted. A világért se­ merd megpróbálni! Hanem Helmeczy Gábor csak nem hagyta abba­ az ostromot. — Gyere el hozzám, szépséges Hágár! A leány egyre igent bólintott a fejével, a mi pedig a sivatag jelképes beszédében mindig nemet jelentett. Helmeczy Gábor szivének pedig egyre he­vesebb jön a fogfájása. IV. Történt vala pediglen, hogy mikoron egy alkonyatkor a szép Hágár az ő félénk őzike­lépéseivel megint a kúthoz érkezők és Helmeczy Gábor még a szokottnál is hevesebben ostro­molni kezdte: — Gyere el hozzám, szépséges Hágár! A leány nem bólintott igent a fejére!." Hanem mozdulatlanul állt meg a helyén és né­'­mán nézte a forrás ezüst-vizét. .. Bűbájos bimbói az égi gyönyörűségnek kezdtek fakadozni az ifjú szivében. Az arcát egész közel vitte a leány arcá­hoz. Szinte érezte a szemérem lángolását. Félénken súgta neki, hogy a szellő tova ne surranjon a titkukkal: — Gyere el hozzám, szépséges Hágár! És az arab leányka szemében egyszer valami pajkos sugár villant meg. A menny­országnak villogása volt ez. És akadozva mondá: — Éjfélkor, mikor már nyugalomra­­tért mindenki, gyere ki a két pálmafához. —• Oh’ Hágár, milyen boldoggá teszel! ■ BUDAPESTI HIRLAF (154. sz.) 1909. július 1. egy becsületes lépést tett előre históriai hivatása útján a független nemzet. Ez az egyetlen komoly útja a ki­bontakozásnak. E nélkül pedig nincsen se kibontakozás, se béke, se nagyhata­lom­, se létszámemelés, se Dreadnought. A kormányválság. Budapest, jan. 30. A függetlenségi párt megtartotta ma ér­tekezletét, a­mely egyhangúlag visszautasított Lukács László ajánlatát. Kossuth Ferenc előadta Lukács ajánlat­nak tartalmát s fölolvasta azt, a mit írásba fog­­laltan válaszolt az ajánlat érdemére. Ez a válasz árpolitikai okfejtés remek é­s velős, magvas­­megp­okolását foglalja magában annak a visszautasí­tásnak, a­melyben a függetlenségi párt részesíti, a­melyben részesítenie kellett a Lukács László ajánlatát. Az újabb történelemnek egyik neve­zetes okmánya marad ez a válasz, a­mely nyil­ván nemcsak Lukács Lászlónak szól, hanem bizonyára felsőbb hatalmasságok fölvilágosu­tá­­sára is kivan szolgálni. Azok az érvek, a­melyeket Kossuth Fe­renc harcba visz Lukács László ellen, súlyosak és az igazság erejétől vértezettek. A Lukács

Next