Budapesti Hírlap, 1909. augusztus (29. évfolyam, 181-205. szám)
1909-08-01 / 181. szám
egjelenik hétfő kivételével mindennap.. Előfizetési árak: Egész évre 28 kor., félévre 14 kor., negyedóvr© 7 kor., egy hónapra 2 kor. 40 111. Egyes szám ára helyben és vidéken 10 fll. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. XXIX. évfolyam, 181. szám. Budapest, 1909 Vasárnap, augusztus 1. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség: VIII. ker., Rökk Szilárd utca 4. sz. Telefon 54-63. Kiadóhivatal: VIII. ker., József körút 5. sz. A kiadóhivatal telefonját: Előfizetés 65-95. Elbrusitus 55-53. Apróhirdetés 65-95. Hirdetés 55-53. Könyvkiadó 65-53. Igazgató 61-04. A cár és Faíliéres. Budapest, júl. 31. , A francia köztársaság elnöke tavaly nyáron látta utoljára a cárt Reválban, ahol Faíliéres látogatása kiegészítette az Edvárd király és Miklós cár reváli és Faíliéres és Edvárd király londoni találkozását. E három érintkezés célja akkor főleg a Balkán-kérdésben való állásfoglalás volt. A hármas érdekeltség azóta a Balkán-kérdésben csődöt mondott és Fallières, a francia köztársaság elnöke a Szent István-rend nagykeresőjét kapta királyunktól azért a barátságos viselkedéséért, amelyet az annexió kérdésében és fejleményei során irányunkban tanúsított. Ezzel a kitüntetéssel egyszersmind megpecsételték azt a barátságos viszonyt, amelynek Franciaország,és Ausztria és Magyarország között való létesülését Franciaország bécsi nagykövete, Crozier úr, már hosszabb idő óta igyekszik megvalósítani. Másrészt Miklós cár a Balkán-bonyodalmak óta már kétszer találkozott a német császárral s mindkét találkozás, amennyire a hivatalos híradásokra építeni lehet, rendkívül lelkes és barátságos volt. Azt kell tehát hinnünk, hogy a cár és elnök mai találkozása, jóllehet mindkét államfő a hármas érdekeltség körébe tartozik, nem ellenséges természetű a hármas szövetséggel szemben és sokkal kisebb jelentőségű, mint a tavalyi londoni és két rendbeli riváli találkozás volt. A jelen pillanatban nincs is sok olyan nemzetközi kérdés, amely bennünket közvetetlenül érinthet és a mai találkozás keretében megvitatás alá kerülhet. Az orosz és a francia államfőket és külügyminisztereiket most más kérdések foglalkoztatják, amelyek inkább gyarmati kérdések, s ránk csak általános nemzetközi vonatkozásaik miatt járhatnak némi következményekkel. Egészében e gyakori uralkodótalálkozásokról, amelyek ,soránbarátságos, semleges és ellenséges érzületű hatalmak fejedelmei össze-vissza ölelkeznek, a hivatalos magyarázatok , azt terjesztik, hogy azok tisztán barátságos, úgyszólván társadalmi érintkezései az uralkodó főknek, s azt a kellemes tudatot akarják az állig fölfegyverkezett európai népeknek szuggerálni, hogy a háború esetére váló fegyverszövetség nem zárja ki az ellentáborral való békés és barátságos viszonyt a béke idején. Hogy azonban a hármas-érdekeltség harmadik, hatalma, Anglia, a másik kettőnek a hármas-szövetséggel való barátkozását nem jó szemmel nézi, azt mutatja,hogy e kis barátságos síacérkodások a hármas-érdekeltség körében való amúgy is laza viszonyt, amelyet a benne képviselt népek szimpátiája sem támogat, nem igen erősíti meg. Ez a viszony pedig valósággal nagyon laza és két esztendővel a hármasérdekeltség összeállása után azt tapasztaljuk, hogy a három uralkodófő találkozásait úgy Angliában, mint Franciaországban, de Oroszországban is igen mérsékelt lelkesedéssel fogadják, Angliában és Franciaországban pedig éppenséggel demonstráltak ellene s a kormányoknak legnagyobb erőfeszítésükbe kerül, hogy a cár látogatása alkalmára kilátásba helyezett nyílt botrányokat elnyomják. A cherbourgi találkozás is kínos elszigeteltségben történt, úgy hogy az egész világ előtt nyilvánvalóvá válik, hogy a szövetség, amely egy évtizeddel ezelőtt még lelkesítette a franciákat, ma már csak a diplomácia kifőzésében föltálalt kotyvalóknak bizonyult. Még tizenkét évvel ezelőtt Miklós cár diadalmenetben vonult be Parisba és a francia főváros örömmámorban úszott a hatalmas szövetséges láttára. • Azóta a revámseszme is inkább hanyatlott, mint nőtt intenzitásban, s a francia kormaidnak ma három szocialista tagja, egy Ferenc József-rendjel nagykeresztjével, kitüntetett elnöke és igen sok befolyásos politikusa van, akivel a német császár barátságosan érintkezik és alkalomadtán alatt-látogatásokat vált. Miklós cár pedig kénytelek a tengeren találkozni a francia elnökkel, ráért Franciaország szociálistól megrontanák az ünneplést s a mióta az Azövek, Lopukinok, Hartingok és más orosz nagyok, akikre a cár élete és biztossága bízva Elvira. írta Sipulusz. Mai tárcámat újra egy tehetséges számtiszttel mondatom el, fölkérem tehát az olvasót, hogy foglaljunk helyet, vessük keresztbe lábunkat és hallgassuk őt figyelemmel. Mocsoktalan múltam és három mocskosgyermekem van. Az előbbi jogot ad arra, az utóbbi kötelességemmé teszi, hogy újra megházasodjam. Ki tartsa tisztán múltamat és gyermekeimet, ha nem az asszony ? Második feleségemet Elvirának hívták. Szintén szeplőtelen múltja, de szeplős arca volt. Nyáron a minden rendű és rangú szeplők valóságos nemzetközi kongresszust tartottak rajta, s elnöknek egy lencsét választottak, mely a füle mögött lakott. Télen azonban, úgy látszik, a társaság melegebb vidékre utazott, csak három szeplő maradt meg magnak. Ebből a leírástól az következik, hogy Elvira téli szépség volt. Én is télen bolondultam bele, s fájdalom, nem vártam , meg szeplőinek kiújulását, a nagy meleg beállta előtt feleségül vettem. Nem kell azonban azt hinni,hogy feleségem nyári elcsunyulása engem boldogtalannátett. Magam sem voltam jelen, mikor a jó Isten a szépséget osztogatta. Érteni küldtek ugyan egy üzentet,, hogy siessek, a nekem szánt porciót át- venni, de bizony én későn kaptam az üzenetet, s a záróóra után érkeztem, így aztán csúnyául megjártam, s békén kell tűrnöm, hogy az asszonyok egyszerűen hozzám jöjjenek feleségül,anélkül, hogy homoljanak utánam. Első feleségem elég szép, de kissé fogékony szivü asszony volt. Az uniformist annyira szerette, hogy még az önkéntes tűzoltónak és fináncnak is utána nézett az utcán. Mindig attól reszkettem, hogy egy huszártisztnek egyszerűen a nyakába talál borulni a villamoson. El is határoztam, hogy második nem megválasztásánál óvatosabb leszek. Azért Elvira tulajdonságait alaposan kipróbáltam, mielőtt oltárhoz vezettem. Mint menyaszszonyt, olyan kávéházakba és kocsmákba hurcoltam, melyek tele voltak katonatisztei. Első feleségem szempillái ilyenkor csak úgy táncoltak az izgatottságtól, de Elvira szemhéjai meg sem mozdultak. Jobbra-balra pengtek a sarkantyúk és csörögtek a kardok, de Elvirának egy vonása sem változott. Világos, hogy a rántott csirke jobban érdekelte őt a lovaskatonaságnál. Ez prózai hajlam, de én örültem neki, az ilyen nőkből lesznek a jó feleségek és a sikerült családanyák. Az olyan asszony, aki két kézrefogja a csibét és úgy megeszi, hogy az orra is zsíros lesz tőig és a ki ehhez őszinte,becsületes étvággyal elnyel egykét, kovászos uborkát, sohosem csalja meg azurát. Egy alkalommal együtt ültünk a Fatornyos hazádhoz címzett korcsmában, Elvira, a mamája, meg én. Kora tavasz volt. Elvira arca még teljes szeplőtelenségében ragyogott. Egy kis erőfeszítéssel szépnek lehetett őt mondani. Hangulatunk emelkedett volt, mert többrendbeli sör és egy üveg bor után egy leveses tál bólét is megittunk, amitől a mama szemei oly ferdén állottak, mintha mindenáron az orrára szállott legyet akarta volna megpillantani. Elvira pedig oly vörös volt, mintha a legújabb kabaré-kuplék jutottak volna eszébe. Itt a pillanat, — gondolom. — Gyermekeim a züllés legutolsó fokára jutottak, ezen a nyáron már igazán nem tudom, mit csináljak velük. Ha Elvirát rövidesen elveszem, a gyerekek a jó nagymamával az ő promontori házába vonulnak, mi pedig Elvira hozományán nászútra megyünk. Nincs tehát egy percnyi veszteni való időm sem. Elhatároztam, hogy tekintettel az idő rövidségére, egyszerre kézzel-lábbal szerelmet fogok vallani. Ezt anyujával is könnyebben tehettem, mert Elvira mamája a régi jó romantikus iskolához tartoztak, melynek novelláiban minden szerelem lábtaposással kezdődött. Megragadtam tehát Elvira kezét, s megnyomtam az asztal alatt egy lábat. A mama szeme szögletében egy könycsepp jelent meg, s tremolázó hangon így szólt: — A láb tekintetében téved Uraságod, de ez nem" baj, látom, hogy a kezet nem hibázta el. Azonkívül, el lévén készülve erre az esetre, ezi kai számunk 46 oldal.