Budapesti Hírlap, 1909. augusztus (29. évfolyam, 181-205. szám)
1909-08-01 / 181. szám
2 4 képviselői beszámoló. Sepsiszentgyörgyról jelentik, hogy Brázay Zoltán, az ilyefalvi kerület képviselője ma beszámoló beszédet mondott a kerület választmánya előtt. A képviselő, akit lelkesedéssel fogadtak, vázolta a koalíciós kormány munkásságát, kifejtette, hogy a kormány, három esztendő, alatt annyi Nem ugy történt s a hiba én bennem rejlett, nem pedig Elvirában. Elvira áldott jó aszszony volt. Gyermekeimet mindennap oly fényesre csiszolta, hogy még Hollandiában is kínos föltünést keltettek volna. Minden nap mosdás és minden héten háromszor fürdés. A fiam mindenből megbukott, csak magasugrásból és tisztaságból volt neki egyese. Mind a kettőből bronzérmet kapott a Bezerédy utcai elemi iskolában. Házasságomnak ez lévén fő célja, elégedettnek kellett volna lennem. De első feleségem által kifejlesztett féltékeny természetem fölülkerekedett bennem és ezzel elrontottam mindent. Egy évig még csak bárányfelhő sem jelent meg boldogságom egén. Ekkor követtem el az első ballépést: megbíztam a házmestert, figyelje meg nőmet, távollétemben kik járnak hozzá? Újabb egy esztendő telt el, s a házmester semmi gyanúsat sem tudott jelenteni. Ez előttem nagyon gyanúsnak tetszett. Francia színdarabokból megtanultam, hogy a férj rendesen nem tud semmit neje hűtlenségéről. Én annyira nem tudtam semmit Elvira hűtlenségéről, hogy biztosra vettem, hogy megcsal. Újra megbíztam tehát a házfelügyelőt, s egyúttal öt forint rendkívüli jutalmat ígértem neki, ha biztos nyomra vezet. Ez a bőkezűség használt. Egy napon a házmester kopogtatás nélkül berohant hivatalomba. Vörös volt és lihegett a sietségtől. Komor sejtelmek fogtak el. Pohár vizet nyújtottam neki. De útközben mást gondol- •tam és magam ittam meg- Jól sejtettem: nekem BUDAPESTI HÍRLAP (181. sz.) 1909. augusztus 1. *egb?ko^ Mi____. / van, titkos anarkistáknak bizonyultak, annál kevésbbé érezheti magát a cár biztosságban a franciák felháborodott tömege körében. De nagy tévedés volna azt hinni,hogy Franciaországban csak a szocialisták vannak az orosz szövetség és a cár ellen. Az oroszokért való rajongás már ma egész Franciaországban igen józan és egészséges megítélésnek adott helyet, s a polgári pártok sem igen ringatják többé magukat túlzott illúziókban. Maga a két nép politikai nézetei és intézményei olyan merőben eltérők, hogy a mai lehangoltságnak be kellett volna következnie még akkor is, ha a legutóbbi évtized során ki nem tűnt volna, hogy Oroszország Franciaországot csak pénzügynökének használja, s politikailag kezére járni vagy neki éppen hasznot biztosítani képtelen. A francia-orosz szövetség fénykora óta Oroszországot vereség érte a keletázsiai vizeken és a cár olyan szövetségesnek bizonyult, akinek erejére szükség esetén alig lehet számítani, s akivel szemben a francia szövetségesnek csak egy joga van, s ez az, hogy az európai béke érdekében fékentartsa, nehogy vigyázatlan politikájával lángba borítsa Európát. Mindezzel Franciaországban nagyon tisztában van nemcsak a nép, hanem a diplomácia is, s a mai fogadtatás minden külső mozzanata arra mutat, hogy Oroszország uralkodóját már ma nem tartják annak a hatalmas szövetségesnek, akire a francia törekvések sikerét építeni lehetne, hanem inkább annak az adósnak, akinek még egyszer kölcsönözünk, mert egy újabb előleg révén inkább van reményünk a régibb követeléseinket behajtani. ■ ■■■■■•. Franciaországnak ma egy szocialista' ■ miniszterelnöke, és két szocialista minisztere van, Briand, Viviani és Millerand személyében. Briand bemutatkozó beszéde és a kormány egész verete arra mutat, hogy Franciaország nem a háborút, hanem a békét akarja biztosítani a hármas érdekeltség révén. Ha ezt Anglia és is, leányom is Smodrix-féle tyúkszemgyürükkelszereltük föl lábbütykeinket. Ha tehát érzelmei nagyon hevesek, akár káposztává taposhatja lábainkat ... — Oh, mama, maga nagyon jó asszony... Ezzel odébb rukkolván, a legközelebbi lábat nyomtam meg célzatosan. A mama szemében újabb könycsepp gördült alá, szétporladt a sajt maradványain. — Édes fiam, — rebegte — leányom nevében köszönöm, de ez is az én lábam.. . Még közelebb rukkoltam, félkaromat Elvira dereka köré fontam, s egy erőteljes rohammal cipőmet imádottam lábán helyeztem el. A mama arca olyan vörös lett az izgatottságtól, mint a nyárson sült liba. Most már szemrehányólag hebegte: — De, édes fiam, ez még mindig az én lábam... — Oh, anyám, ön nagyon jó asszony, de túlságosan sok lába van. (Megdöbbentem. Hirtelen eszembe jutott egy, a szomszédomban lakó természetrajztanár, aki az anyósát állandóan négylábú állatokhoz hasonlította. Ez az ember elvégre szakember volt s ki tudja ?...) Végre, hála a mama útbaigazításainak, megtaláltam Elvira lábát, s ezzel vallomásom is a rendes kerékvágásba térvén, sikeresen célhoz jutottam. Nem titkoltam Elvira előtt, hogy ez immár második házasságom, s így az én szerelmem csak hamu alatt pislogó tűz, melyet azon Oroszország fékentartásával, amint a Balkán-kérdésben cselekedte, továbbra is meg fogja tenni, akkor a hármas érdekeltség államfőinek összejövetelét csak örömmel láthatjuk. A trónörökös és a bukovinai románok, Cernovicból jelentik nekünk. A román nemzeti tanács megbízásából a bizottság elnöke, Janleu lovag néhány nappal ezelőtt a következő román nyelvű táviratot küldte Ferenc Ferdinánd királyi hercegnek: * „A bukovinai fejedelemségnek a császárhoz és a monarkiához mindig hű román lakossága nevében annak nemzeti bizottsága azt a megtisztelő utasítást adta nekem, hogy abból az alkalomból, amikor fenséged a román nép irányában való tisztelését és becsülését kifejezésre juttatta, fenségedet szeretetünkről és legmélyebb hódolatunkról biztosítsam.“ Erre a táviratra a következő válasz érkezett Ferenc Ferdinánd királyi hercegtől: „Fogadja ön és a nemzeti bizottságnak valamennyi tagja legmelegebb köszönetemet lojális és hazafias nyilatkozatukért és a haza iránt való odaadásuk kifejezéséért, amivel nagyon megörvendeztettek. Ferenc Ferdinánd." A közös pénzügyminiszter a királynál, Tswilből táviratozzék, hogy Burián báró közös pénzügyminiszter ma Ischlbe érkezett és tizenegy óra előtt a királyi villába hajtatott, hol a király tizenegy órakor kihallgatáson fogadta. Burián kihallgatásának elsősorban az volt a célja, hogy boszniai szemlentjárói a királynak jelentést tegyen. Burián ma este innen Salzburgba utazik, ahol a felesége várja, akivel együtt nyári tartózkodásra Madonna di Campiglioba utazik. Augusztus végén Burián báró viszszatér Bécsbe és újból átveszi a közös pénzügyminisztérium ügyeinek vezetését. A kihallgatás után Burián báró a N. F. Pr. tudósítóját fogadta, akivel a következőket közölte: — A királynak resszort ügyekről tettem jelentést. Természetes, hogy jelentéseimben szóltam a boszniai ügyekről is és előterjesztettem ő felségének azokat az észrevételeket, melyeket Boszniában legutolsó szemleutam alkalmával tettem. Burián kihallgatása után Méret Kajetán madridi nagykövetünkkel értekezett. A pénzügyminisztert a mai udvari ebédre is meghívták. A Kel. Ért. jelentése szerint Burián báró kihallgatásán szóba került a boszniaialkotmány kihirdetésének kérdése is. Beavatott körökben elterjedt hírek szerint eredetileg az volt a szándék, hogy az új alkotban na ő gondosan fölpiszkál, még lángra lob- s banhat. Azt sem titkoltam, hogy első házasság Igomnak gyümölcsei vannak, még pedig kissé piszkos gyümölcsei, s neki tisztába kell lennie azzal, hogy e gyermekeknek tisztába kell jönniök, mégpedig az ő gondossága által. Elvira mindent megígért, s egy csókot lehelt homlokomra, mire én szerelemittasan megcsókoltam füle mögött tartózkodó lencséjét. A mama hamarabb tisztába jött velem, mint Tárkányi Veturia, fiával, Koriolánnal, akihez így szólt: még nem tudom, fiam vagy-e ! Ő rögtön tudta, hogy az vagyok, s oly hangosat cuppantott a számra, mint mikor a pilseni sörösüvegből kihúzzák a dugót. Mikor izgalmunk egy kissé lecsillapodott, én is családjuk iránt érdeklődtem. Elvira elmondta, hogy nyugodt lehetek, anyját nem ütötte le a hajókötél, mert íme, itt ül mellettünk. Apja Lányi Bertalan darabont-ügyvivő idejében királyi ügyész volt, éjjeli munkában meghűtötte magát és meghalt. Ez eleinte kissé meghökkentett, de azután fogtam a megbocsátás spongyáját, belemártottam a feledés vizébe, s e szomorú tényt letöröltem emlékezetem táblájáról. Ez volt az eljegyzés. Azt hiszem, mindnyájan elismerik, hogy ez a nyárspolgári romantika szabályai szerint történt. Ebből azt lehetett volna következtetni, hogy az én második házaséletem egy viharok által nem korbácsolt mozdulatlan tó lesz, melynek vize lassankint a túlságos nyugalomtól és boldogságtól megposhad s melyben lomha vizibékák kövéren görögnek, i mányt a király születése napján, augusztus 18-án fogják kihirdetni és azután az általános választásokat szeptember második felében megejtetni, ami lehetővé tette volna, hogy az első boszniai hercegovinai tartománygyűlés már október folyamán összeüljön. E terv végrehajtása azonban késedelmet szenved, mert a két kormány még nem volt abban a helyzetben, hogy az alkotmánytervezettel szemben véglegesen állást foglaljon. Burián báró e kérdésben Boszniából hazajövet értekezett már a külügyminiszterrel, ki most a két kormánnyal fog érintkezésbe lépni. Szterényi államtitkár Budapesten. Szterényi József államtitkár ma rég fel brassói útjából hazaérkezett Budapestre. Az államtitkár Kossuth Ferencnél teendő látogatását elhalasztotta, minthogy a beteg miniszter ■wiesbadeni kúráját befejezvén, a napokban Karlszbádba utazik. Szterényi államtitkár Kossuth Ferencet ezért Karlszbádban fogja fölkeresni. Kérvény a királyhoz Hlinka érdekében. A Szlov. Tized. című tót nemzetiségi lap jelenti, hogy Hodzsa Milán képviselő ma délelőtt Günther igazságügyminiszternek felségfolyamodást adott át, melyben állítólag háromezer rózsahegyi lakos, valláskülönbség nélkül kéri Hlinka András még hátralevő büntetésének elengedését. Népjogok blokja. A fúzió még nem jött létre, Hodzsa Milán lapja azonban máris bejelenti, hogy ősszel hozzálátnak a népjogok blokjának megalakításához, melynek célja lenne a fúzió ellensúlyozása és amely számít a magyar demokrata pártok csatlakozására is. Mérsékelt román párt alakítása. A kolozsvári Ungaria a politikai helyzetnek az ősszel leendő alakulásáról írva azt mondja, hogy a románokra nézve a legjobb lesz, ha a többséghez csatlakoznak. A román népen csak úgy lehet, segíteni, ha politikai vezérei a kormánypártban lesznek. A lap ennélfogva azt ajánlja, hogy a román intelligencia alakítson egy mérsékelt román pártot. A szervezés munkáját már most kell megkezdeni, hogy a választások idején sikerrel lehessen megküzdeni a román ultraistákkal, akiknek politikája a parlamentben teljesen