Budapesti Hírlap, 1909. augusztus (29. évfolyam, 181-205. szám)

1909-08-01 / 181. szám

2­ 4 képviselői beszámoló. Sepsiszen­tgyörgyról jelentik, hogy Brázay Zoltán, az ilyefalvi kerület kép­viselője ma beszámoló­ beszédet mondott a kerület vá­lasztmánya előtt. A képviselő, a­kit lelkesedéssel fo­gadtak, vázolta a koalíciós kormány munkásságát, ki­fejtette, hogy a kormány, három esztendő, alatt annyi Nem ugy történt s a hiba én bennem rej­lett, nem pedig Elvirában. Elvira áldott jó asz­­szony volt. Gyermekeimet mindennap oly fé­nyesre csiszolta, hogy még Hollandiában is kí­nos föltünést keltettek volna. Minden nap mos­dás és minden héten háromszor fürdés. A fiam mindenből megbukott, csak magasugrásból és tisztaságból volt neki egyese. Mind a kettőből bronzérmet kapott a Bezerédy­ utcai elemi isko­lában. Házasságomnak ez lévén fő célja, elége­dettnek kellett volna lennem. De első feleségem által kifejlesztett féltékeny természetem fölül­kerekedett bennem és ezzel elrontottam mindent. Egy évig még csak bárányfelhő sem jelent meg boldogságom egén. Ekkor követtem el az első ballépést: megbíztam a házmestert, figyelje meg nőmet, távollétemben kik járnak hozzá? Újabb egy esztendő telt el, s a házmester semmi gyanúsat sem tudott jelenteni. Ez előttem na­gyon gyanúsnak tetszett. Francia színdarabokból megtanultam, hogy a férj rendesen nem tud semmit neje hűtlenségéről. Én annyira nem tudtam semmit Elvira hűtlenségéről, hogy biz­tosra vettem, hogy megcsal. Újra megbíztam te­hát a házfelügyelőt, s egyúttal öt forint rendkí­vüli jutalmat ígértem neki, ha biztos nyomra vezet. Ez a bőkezűség használt. Egy napon a házmester kopogtatás nélkül berohant hivatalomba. Vörös volt és lihegett a sietségtől. Komor sejtelmek fogtak el. Pohár vi­zet nyújtottam neki. De útközben mást gondol- •­tam­ és magam ittam meg- Jól sejtettem: nekem BUDAPESTI HÍRLAP (181. sz.) 1909. augusztus 1. *egb?ko^ Mi____. / van, titkos anarkistáknak bizonyultak, annál kevésbbé érezheti magát a cár biz­tosságban a franciák felháborodott tö­mege körében. De nagy tévedés volna azt hinni,­­hogy Franciaországban csak a szocialis­­ták vannak az orosz­ szövetség és a cár ellen. Az oroszokért való rajongás már ma egész Franciaországban igen józan és egészséges megítélésnek adott helyet, s a polgári pártok sem igen ringatják többé magukat túlzott illúziókban. Maga a két nép politikai nézetei és­­ intézményei olyan merőben eltérők, hogy a mai le­­hangoltságnak be kellett volna következ­nie még akkor is, ha a legutóbbi évtized során ki nem tűnt volna, hogy Oroszor­szág Franciaországot csak pénzügynöké­nek használja, s politikailag kezére járni vagy neki éppen hasznot biztosítani kép­telen. A francia-orosz szövetség fénykora óta Oroszországot vereség érte a kelet­­ázsiai vizeken és a cár olyan szövetsé­gesnek bizonyult, a­kinek erejére szükség esetén alig lehet számítani, s a­kivel szemben a francia szövetségesnek csak egy joga van, s ez az, hogy az európai béke érdekében fékentartsa, nehogy vigyázat­lan politikájával lángba borítsa Európát. Mindezzel Franciaországban nagyon tisz­tában van nemcsak a nép, hanem a diplo­mácia is, s a mai fogadtatás minden külső mozzanata arra mutat, hogy Oroszország uralkodóját már ma nem tartják annak a hatalmas szövetségesnek, a­kire a francia törekvések sikerét épí­teni lehetne, hanem inkább annak az adósnak, a­kinek még egyszer kölcsönö­zünk, mert egy újabb előleg révén inkább van reményünk a régibb követeléseinket behajtani. ■ ■■■■■•. Franciaországnak ma egy szocialista' ■ miniszterelnöke, és két szocialista minisz­tere van, Briand, Viviani és Millerand személyében. Briand bemutatkozó be­széde és a kormány egész verete arra mu­tat, hogy Franciaország nem a háborút, hanem a békét akarja biztosítani a hár­mas érdekeltség révén. Ha ezt Anglia és is, leányom is Smodrix-féle tyú­kszemgyürükkel­­szereltük föl lábbütykeinket. Ha tehát érzelmei nagyon hevesek, akár káposztává taposhatja lá­bainkat ... — Oh, mama, maga nagyon jó asszony... Ezzel odébb rukkolván, a legközelebbi lá­bat nyomtam meg célzatosan. A mama szemében újabb könycsepp gördült alá, s­­zétporladt a sajt maradványain. — Édes fiam, — rebegte — leányom ne­vében köszönöm, de ez is az én lábam.. . Még közelebb rukkoltam, félkaromat El­vira dereka köré fontam, s egy erőteljes roham­mal cipőmet imádottam lábán helyeztem el.­ A mama arca olyan vörös lett az izgatottságtól, mint a nyárson sült liba. Most már szemrehányó­­lag hebegte: —­ De, édes fiam, ez még mindig az én lábam... — Oh, anyám, ön nagyon jó asszony, de túlságosan sok lába van. (Megdöbbentem. Hirtelen eszembe jutott egy, a szomszédomban lakó természetrajztanár, a­ki az anyósát állandóan négylábú állatokhoz hasonlította. Ez az ember elvégre szakember volt s ki tudja ?...) Végre, hála a mama útbaigazításainak, megtaláltam Elvira lábát, s ezzel vallomásom is a rendes kerékvágásba térvén, sikeresen célhoz jutottam. Nem titkoltam Elvira előtt, hogy ez immár második házasságom, s íg­y az én szerel­­­mem csak hamu alatt pislogó tűz, melyet azon­ Oroszország fékentartásával, a­mint a Balkán-kérdésben cselekedte, továbbra is meg fogja tenni, akkor a hármas­ érde­keltség államfőinek összejövetelét csak örömmel láthatjuk. A trónörökös és a bukovinai romá­nok, Cernovicból jelentik nekünk. A román nemzeti tanács megbízásából a bizottság elnöke, Janleu lovag néhány nappal ezelőtt a következő román nyelvű táviratot küldte Ferenc Ferdinánd királyi hercegnek: * „A bukovinai­ fejedelemségnek a császár­hoz és a monarkiához mindig hű román lakos­sága nevében annak­­ nemzeti bizottsága azt a megtisztelő utasítást adta nekem, hogy abból az alkalomból, a­mikor fenséged a román nép irá­nyában való tisztelését és becsülését kifejezésre juttatta, fenségedet szeretetünkről és legmélyebb hódolatunkról biztosítsam.“ Erre a táviratra a következő válasz érke­zett Ferenc Ferdinánd királyi hercegtől: „Fogadja ön és a nemzeti bizottságnak va­lamennyi tagja legmelegebb köszönetemet lojá­lis és hazafias nyilatkozatukért és a haza iránt való odaadásuk kifejezéséért, a­mivel nagyon megörvendeztettek. Ferenc F­erdinánd." A közös pénzügyminiszter a királynál, Tswilből táviratozzék, hogy Burián báró közös pénz­ügyminiszter ma Ischlbe érkezett és tizenegy óra előtt a királyi villába hajtatott, hol a király tizenegy órakor kihallgatáson fogadta. Burián kihallgatásá­nak elsősorban az volt a célja, hogy boszniai szemle­nt­járói a királynak jelentést tegyen. Burián ma este innen Salzburgba utazik, a­hol a felesége várja, a­kivel együtt nyári tartózkodásra Madonna di Cam­­piglioba utazik. Augusztus végén Burián báró visz­­szatér Bécsbe és újból átveszi a közös pénzügyminisz­térium ügyeinek vezetését. A kihallgatás után Burián báró a N. F. Pr. tudósítóját fogadta, akivel a követ­kezőket közölte: — A királynak resszort­ ügyekről tettem jelen­tést. Természetes, hogy jelentéseimben szóltam a boszniai ügyekről is és előterjesztettem ő felségének azokat az észrevételeket, melyeket Boszniában leg­utolsó szemleutam alkalmával tettem. Burián kihallgatása után Méret­ Kajetán madridi nagykövetünkkel értekezett. A pénzügymi­nisztert a­ mai udvari ebédre is meghívták. A Kel. Ért. jelentése szerint Burián báró kihallgatásán­ szóba került a boszniai­­alkotmány kihirdetésének kérdése is. Beavatott körökben elterjedt hírek sze­rint eredetileg az volt a szándék, hogy az új alkot­ban na ő gondosan fölpiszkál, még lángra lob- s banhat. Azt sem titkoltam, hogy első házasság I­gomnak gyümölcsei vannak, még pedig kissé piszkos gyümölcsei, s neki tisztába kell lennie azzal, hogy e gyermekeknek tisztába kell jönniök, még­pedig az ő gondossága által. Elvira min­dent megígért, s egy csókot lehelt homlokomra, mire én szerelemittasan megcsókoltam füle mö­gött tartózkodó lencséjét. A mama hamarabb tisztába jött velem, mint Tárkányi Veturia, fiá­val, Koriolánnal, a­kihez így szólt: még nem tu­dom, fiam vagy-e ! Ő rögtön tudta, hogy az va­gyok, s oly hangosat cuppantott a számra, mint mikor a pilseni sörösüvegből kihúzzák a dugót. Mikor izgalmunk egy kissé lecsillapodott, én is családjuk iránt érdeklődtem. Elvira el­mondta, hogy nyugodt lehetek, anyját nem ütötte le a hajókötél, mert íme, itt ül mellettünk. Apja Lányi Bertalan darabont-ügyvivő idejében ki­rályi ügyész volt, éjjeli munkában meghűtötte magát és meghalt. Ez eleinte kissé meghökken­tett, de azután fogtam a megbocsátás spongyá­­ját, belemártottam a feledés vizébe, s e szomorú tényt letöröltem emlékezetem táblájáról. Ez volt az eljegyzés. Azt hiszem, mindnyá­jan elismerik, hogy ez a nyárspolgári romantika szabályai szerint történt. Ebből azt lehetett volna következtetni, hogy az én második házas­életem egy viharok által nem korbácsolt mozdu­latlan tó lesz, melynek vize lassankint a túlságos nyugalomtól és boldogságtól megposhad s mely­ben lomha vizibékák kövéren görögnek, i mányt a király születése napján, augusztus 18-án fogják kihirdetni és azután az általános választás­­okat szeptember második felében megejtetni, a­mi lehetővé tette volna, hogy az első boszniai herce­­govinai tartománygyűlés már október folyamán összeüljön. E terv végrehajtása azonban késedelmet szenved, mert a két kormány még nem volt abban a helyzetben, hogy az alkotmánytervezettel szem­ben véglegesen állást foglaljon. Burián báró e kérdésben Boszniából hazajövet értekezett már a külügyminiszterrel, ki most a két kormánnyal fog érintkezésbe lépni. Szterényi államtitkár Budapesten. Szte­­­­rényi József államtitkár ma rég fel brassói útjából hazaérkezett Budapestre. Az államtitkár Kossuth Ferencnél teendő látogatását elhalasztotta, minthogy a beteg miniszter ■wiesbadeni kúráját befejezvén, a napokban Karlszbádba utazik. Szterényi államtitkár Kossuth Ferencet ezért Karlszbádban fogja föl­keresni. Kérvény a királyhoz Hlinka érdekében. A Szlov. Tized. című tót nemzetiségi lap je­lenti, hogy Hodzsa Milán képviselő ma délelőtt Günther igazságügyminiszternek felségfolyamodást adott át, melyben állítólag háromezer rózsahegyi lakos, valláskülönbség nélkül kéri Hlinka András még hátralevő büntetésének elengedését. Népjogok blokja. A fúzió még nem jött létre, Hodzsa Milán lapja azonban máris beje­lenti, hogy ősszel hozzálátnak a népjogok blokjá­­nak megalakításához, melynek célja lenne a fúzió ellensúlyozása és a­mely számít a magyar demokrata pártok csatlakozására is. Mérsékelt román párt alakítása. A kolozs­vári Ungaria a politikai helyzetnek az ősszel le­endő alakulásáról írva azt mondja, hogy a románokra nézve a legjobb lesz, ha a többséghez csatlakoznak. A román népen csak úgy leh­et, segíteni, ha politikai vezérei a kormánypártban lesznek. A lap ennélfogva azt ajánlja, hogy a román intelligencia alakítson egy mérsékelt román pártot. A szervezés munkáját már most kell megkezdeni, hogy a választások ide­jén sikerrel lehessen megküzdeni a román ultrais­tákkal, a­kiknek politikája a parlamentben teljesen

Next