Budapesti Hírlap, 1909. október(29. évfolyam, 232-258. szám)

1909-10-31 / 258. szám

36 BUDAPESTI UIPT.AP (258. sz.) 1909. október 31. igazságos és mintaszerű, mint jelenleg; soha a vár­megye közönségének érdekeit oly eredményesen senki sem részesítette a törvények oltalmában, mint Széll főispán. Annak a földfajdulásnak pedig, hogy megszűnt az a törekvés, hogy az egyetértés a vármegyében és „a románok politikájában föntartassék", — bár az utóbbi kifejezés kissé homályos és gyanús is — vala­mint hogy Széli főispán „a volt főispán által terem­tett békét fölzavarta", az a helyes értelme, hogy Sierban urnak hatalma és befolyása annyira alá szállott, hogy alapos okok vannak arra a föltevésre, hogyha 1909 végével lejár közigazgatási bizottsági tagságának ideje, a következő ciklusra már meg sem tudná magát választatni. Vajjon nem ez-e az oka voltaképpen nagy zaj­jal való lemondásának ? Ez nagyon is rávallana Sier­ban úr természetrajzára, melynélfogva hol Buda­pest, hol Bukarest felé tetszett és magamutogatja be­cses személyét. Vagy talán ezúttal éppen Bécsre is gondol! Végül, úgy látszik, a Sierbán urék emlékezete sem megbízható, mivel annak idején nem az ő bi­zalmuk ültette Széll Józsefet a vármegyei főjegyzői székbe, hanem az a páratlan kiválósága, munkabí­rása és rátermettsége, a mely felől helyettes főjegyzői minőségében az egész vármegye bámulattal győző­dött meg s a mely előtt éppen a Sierban urék je­löltje is kénytelen lévén meghajolni, önként vissza­lépett. Sierban urnak akkor is más tervei voltak. Előlépés az államvasútnál: dél Lajos, Bottlik István, scharbergi Bedens Károly báró, Fenster Alajos A 17. fizetési osztály 3-ik fizetési fokozatából ugyanazon fizetési osztály 2-ik fizetési fokozatába: Benárd Lajos, Gang Mátyás, hebentenbergi Miorini Rezső, Roch Ödön, Prónai Vilmos, Hazai János, Tóth Imre, Kaluschke Rikárd, Jakabházy Lajos, Stuchlik Antal, Lövész Lipót, Pesty Árpád, Le Vray Gusztáv, Huber Gyula, Theodor Sándor, Tombory Virgil, hernádkércsi Tóth Kálmán, Szalovinyi Gyula, Grodek Béla, Sámy Endre, Leitner Vilmos, Lengyel Imre Sándor, Polónyi Manó, Lovas Izidor, Baranyai Pál, Király Kálmán, Chorin Arnold József, Simkó Antal, Kotányi Manó, Adamkovics Sándor, Szép Béla, Piványi Ernő, Dervarics Gyula, Zettner Vilmos, Ciganek Jenő, Jaloveczky Győző, Schuster Zsigmond, Czóbel István,­ Selmeczi Károly, Radis­­lavits Lajos, Kiinda József, Csiky István, Lederer Illés, Bergsmann Samu, Haviár György, Vajna Ödön, Rónaszéki Sándor, Szabados Ármin, Wolf Vilmos, Bleuer Zsigmond, Nagy Iván, Molnár Antal, Steh­l Henrik, Éder Gyula, Szenes Sándor, Egyed Sándor, Kelecsényi Hugó, Leitner Aurél, Mihailo­­vics Sándor, Dezső Kálmán dr., Wetzer Lajos, Er­­dősi Lipót, Puskás Sándor, Jakits Lajos. A VII. fizetési osztály 1-ső fizetési fokozatából a VI. fizetési osztály 3-ik fizetési fokozatába: Wiszt József, Leopold­ Márton, Slapp Ferenc, Krutsay­ Ká­roly, Bründl Imre, Büch­ler Jakab, Simon József, Ákos Henrik, Cöltai János báró, Honti János főel­lenőrré, Kund Aladár, Hoitsy Sándor hajóskapi­tánnyá, Nándor Benő Béla mérnök főmérnökké, Szírt Károly, Török János, Horn Vilmos, Lévay Jó­zsef, Török Gyula főellenőrré, kisigmándi Hamary Béla dr. segédtitkár titkárrá, Horváth István, Lord Gyula, Prohászka József, Kobelrausch Lajos, Já­noska­ Tivadar, Ilesz Ferenc, Szedmák Pál, Philip Aladár, Pápay Zoltán, Holéczy János főellenőrré. A VII. fizetési osztály 2-ik fizetési fokozatából ugyanazon fizetési osztály 1-ső fokozatába: Dubo­­vetz József, Eleher János, Bachó János, Pfeiffer Ala­jos Ignác, Balaton Károly, Éried Miksa, Pekáry Gyula, Für Vilmos, László Miklós, Groó Sámuel Győző, Stróbl József, Mazányi Kálmán, kettesei Kel­­fer Gyula, Biermann Gusztáv, Büchler Pál, Nagy Márton, Dobay Ákos­, Werner Károly, Adámy Ká­roly, Voith Ferenc, Boros Ignác János, Kaufmann Márk, Bálinth Hugó, Szilassy Károly, Molnár Fe­renc, Czeglédy Györ­gy, Schiebinger Károly, Schöpf­­lin Hugó­, Erdélyi István, Neufeld Vilmos, For­tán­yi István, Gyarmathy Antal, Rosenstein Samu,­­Rumy Ferenc, Lengyel Gábor, Balogh László, Haydn Jó­zsef, Girsik Gyula, Gralovits Antal, Ugrik Mihály, Szabó János, Nagy Sándor, Tolnai Lázár, Csiszár Jó­zsef, Kőnig Frigyes, Kardos Ferenc, Garbaisz Ferenc, Ciprián Ferenc, Gombos Simon, Bajkor Béla, Várkonyi Zoltán, Havas Mór, Tausch Rezső, B. Kiss János, Tarnai János, Balanyár Endre, dolegai Witkowicki Károly, Ország Mór, Borcsiczky Zoltán, Csikós József, Luka Sándor, Krajlics János, Weisz Sándor, László Sándor, Gábris Gyula, Hazai Artúr, Gravatsch Rezső, Nagy Sándor, Kovács József, Hitel Dénes, Gábor György, Skuba Gyula, Pártos Jakab, Elsner Róbert, Csáky István, Benedikt Izsaiás, Wal­­ler József, Kürtösi Géza, Balázs Izidor, Bogesich fia tehát ezután is ott nevelődött a régi épületben, melynek helyén ma Times hatalmasa palotája áll; tanították őket az általános ismereteken kívül énekre, zenére, táncra és színészetre. Egynéhányan közülük díszei lettek később a színjátszó művészetnek. Nát­hámér Treid korának legkiválóbb színésze volt s mint drámaíró is kitünt. Sabathiel Pavy, a­ki fő­képp öreg embereket játszott mesteri módon, fiatalon halt meg s az angol nyelven írott leg­jobb sirvers, melynek Jenson a szerzője, tette hal­hatatlanná. Azok az írók, a­kik a gyermekszínház számára időközönként darabokat írtak, koruk jeles tollforga­­tói voltak, leszámítva természetesen Shakespeare-t, a­ki már életében kivételes helyzetnek örvendett s csak azoknak a társulatoknak irt, melyeknek ő maga is tagja volt. A Brakfriars-szinházat Jenson, Chap­­man, Marsion, Dekker, Webster, Beaumont és Fletcher látták el darabokkal. Ezek a darabok — persze nem hasonlítva a brit szellemóriásnak, Shakespear­s-nek alkotásaihoz — koruk elsőrendű műveiként ismeretesek. Az úgynevezett nyilvános színpad darabjaitól abban különböznek, hogy bő te­ret adtak bennük a zenének, táncnak, éneknek és bohókás tréfának. Ezzel a változatossággal, a­mihez még a gyönyörű kiállítás is járult, csiklandozták meg az arisztokraták eltompult közömbösségét és vonzották színházukba a legelőkelőbb és leggazda­gabb közönséget. Ebből magyarázható, az is, hogy Shakespeare, ámbár akkor teremtőereje tetőpontján állott, nem tudott a­ kottóalfa gyermek­kel szemben zöld ágra vergődni s kénytelen volt vidékre vonulni. A nagy költő kénytelen volt elismerni, lutoy „ez a Hermann, Borzecki Pál, Salkovich Pál, Székely, Ár­min, Bárdossy Gyula, Némethy F­erenc, , Kőszegi Mór, Spiegel Joákim, Reinitz Béla, Wisinger József, Guganovich László, Gönczi Adolf, Bauer­­ Ferenc, Porsche Lajos, Kiss Mihály, érkeserői Andrássy Ist­ván, Vécsey Emil, Wiesinger Ödön, Miltényi Ernő, Kerekes István, Kálnai József, Halász (Fischer) Dávid, Láng Rezső, Neuhauser Béla, Vermes Ödön Jenő, Kraus Samu, Bőke Alajos,­­leményi Papp Gábor, Kreskó István, Virághalmy Árpád, Mágori János, Tolnai Albert, Faragó Adolf, Petényi Ottó, Rádóczy Lajos, Gueratta Gyula, Szauer Artúr, C­saj­­kovics Ferenc, Essősy Gyula, Braun Kálmán, F­e­­renczi Lipót, Lakatos Dániel, Braun Ferenc, Nem­­laha István, Sőre Ferenc, Hayden Lajos, Dubizmay Kálmán,­­Nagy Zsigmond, D’Esseaus Aladár, Lackner Ferenc, Bornes Máté, Kollarik Imre, Frank Károly, Révész Dávid, Toch Sándor, Bányai Elemér, Ferenczi Ignác, Memzáth Gusztáv, Ulbrich Károly, Radnai Ferenc, Sturek József, Radocza Vince, Szikorszky András, Péteri Gyula, Székely Zoltán László, Seres Jenő, Mittelmann Oszkár, Hah­n Mihály, Bartos Áron, Molnár Péter, Kaszás Bernát, Janovich Miklós, Kra­­m­aszta Béla, Szacsvay Sándor, m­­ed­vécéi Medveczky Lajos Árpád, Graholner Endre, Gárdonyi Mátyás, Steinhofer Sándor, Mészáros László, Kiss Dezső, Szilassy Elemér, Elek Artúr, Márczy Róbert, Balog Ároim­, Hermann Ernő Vilmos A VlI. fizetési osztály 3-ik fizetési fokozatából ugyanazon fizetési osztály 2-ik fizetési fokozatába: Ecsedy Péter, Rácz Bálint, Perrei Perron János, Polgár István, Kallós Lajos Jenő, Góth Manó, Stuchán Gyula, Rácz Albert, Rixner György, Werner József, Nagy Antal, Németh János, Rumy Mihály, Groff Béla János, Rothmann­ Adolf, Nagy Izsó, Világfi Miksa, Jung Mayer, Wagner Károly, Török Gábor, Waltner József, Zsoldos László, Huszár Béla, Csap Ferenc, Lichtscheidl Ferenc, Katona Ferenc, Hörk Pál, Kosdy András, Országit János, Balla Ferenc, Vadász Ödön, Major János, Philimon János, Vermesy Gyula, Kovács Jakab Jenő, Rott Zsigmond,­­Kalászi Géza, Molnár Kálmán, Regner Kálmán, Bródy León, Keszler Gábor, Országh Béla, Faragó Sándor, Kertész Vilmos, Székely Lipót, Fodor Ár­min,­ Matiskovics Miklós, Rózsa Ambrus, Haas Ernő, Fekete István Árpád, Grünfeld Dezső, Váhl Géza, Schrantz Lajos, Koréi­ Vince, Szabó Károly, Ku­­rsányi Gyula, Basztics György Károly, Lengyel Ká­roly József, Szlovák János. A Vili. fizetési osztály 1-ső fizetési fokozatából a VII. fizetési osztály 3-ik fizetési fokozatába: Frank Ignác, Friedmann Ignác, Mayersberg Dezső ellenőrzé. Gyomor- és bélhurutnál a rég bevált Ferenc József-keserűvíz páratlan gyógyító­­ereje az egész világon elismert. A szervezet ezen tiszta ásványvizet kitűnően bírja, mert oldó és elvezető hatása minden fájdalomtól ment és még súlyosabb esetekben sem okoz kellemetlen mel­léktüneteket. A párisi orvosi akadémia, vala­mint Nyugat-Európa legkiválóbb belgyógyászai a hazai „Ferenc József“-keserűvíz természetes vegyi összetételéről és gyógyhatásáról a leghízel­­gőbb módon nyilatkoznak. Igazgatóság Bpesten, gyermekhad lett a birósabb, elbírnák azok a Herku­lest is, földgolyóstul." Volt persze még más valami is, a­mi a gyerme­kek előadására csődítette az udvari és más előkelő köröket. Éppen ezeknek a gyermekeknek a darab­jai teli vannak személyi, helyi és politikai célzások­kal, melyeket természetesen csak a beavatottak ér­tettek,­­de annál nagyobb mértékben élveztek is. Irodalmi harcokat is vívtak itt („volt oly idő, hogy pénzt sem adtak a darabért, hacsak költő és színész üstökre nem ment benne az ellenféllel"­­­ mondja Shakespeare a Hamletben); itt figurázták ki a szín­padon ülő előkelőségeket s az olcsóbb helyeket meg­töltő nyárspolgárokat egyaránt; itt merték megtenni azt is, hogy például I. Jakab ala­tt szóvá tettek poli­tikai sérelmeket, a skótok térfoglalását, a címek, méltóságok és hivatalok­ pénzen való árusítását; sőt színpadra hozták a külföldi eseményeket is, úgy­hogy az idegen követek fölszólaltak ellene. És nem lehetett semmiért haragudni, hiszen mind e piszká­­lódás, tűszulás a gyermekaikról hangzott el. Erzsébet királyné halála után elvesztette A Blackfriars-színház kiváltságos helyzetét. Utóda, I. Jakab jobban gyönyörködött a felnőtt színészek já­tékában, a Shakespeare-Garbage társulat kapta meg a király szolgái címet, a gyermekszínészektől meg­vonták az állami szubvenciót. A színház 1608-ig ál­lott fönn, akkor átvették a király szolgái, a Globe-bal egyetemben. Vidéki városokban még játszottak imitt­­an­oit, de 1613-ban nyomuk vész. A gyermekszínház halála azonban, h­a léle csak epizódszerű­ volt is, az angol színpadra nagy és maradandó lett. Budapest, ott. 30. A­ Magyar Államvasutak igazgatósága ma tette közzé a novemberi kinevezések, illetőleg előlépések névsorát. E szerint­­előlépett az V. fizetési osztály 2-ik fizetési fokozatából ugyanazon fizetési osztály 1-ik fizetési fokozatába: Hév Lajos és Romy Géza felügyelő. Az V. fizetési osztály 3-ik fizetési fokozatából ugyanazon fizetési osztály 2-ik fizetési fokozatába: Svrompecher János, Tóth Dezső, Farkas Ernő -fel­ügyelő. A VI. fizetési osztály 1-fő fizetési fokozatából az V. fizetési osztály 3-ik fizetési fokozatába fel­ügyelővé: Cenner Gyula, Fáy József, Radó József, Perényi Sándor, Benitzky Pál., A VI. fizetési osztály 2-ik fizetési fokozatából ugyanazon fizetési osztály 1-ső fizetési fokozatába: Schaffer Lajos, Steuffel Győző, Matota Iván, Buzási Albert, Hochbaum László, Mik Lipót István, Trifu­­nácz Miló, Hellinger József, Tóth János, Raszper Sándor, bikkfalvi Páljános Károly, Marzsó Iván, Virschmann Nándor, Grelm­eth Ede, Dengl Alajos, Perkits Dusán, Lám Adolf, Lasz Lázár, Horváth Márton, Salzberger Zsigmond, Rezsek György, Hen­idézett helyen: „Ki tartja őket? Ki fizeti számlái­kat?" A királyné maga volt az, a­ki a gyermekek mindennemű szükségletéről gondoskodott és bősége­sen ellátta őket pompásnál­ pompásabb ruhával. Pe­dig a ruhatár emésztette föl abban az időben, mi­kor a díszletekre még kevés súlyt vetettek, a szín­házi vállalkozó költségeinek oroszlánrészét. Mivel pedig a gyermekek étkezésének és lakásának költ­sége is a királyné erszényéből került ki, a vállalko­zónak tulajdonképpen csak a bérletért és­­az épület jó karban tartásáért kellett jelentősebb összeget ki­adnia. Tehát nem volt rossz sora Erzsébet ural­­kodása alatt az egyetlen szubvencióban részesülő angol színház bérlőjének. Királyi meghatalmazása volt a színház vezető­jének az ifjú színészeknek, kiknek kora a kilenc és tizenhárom év között ingadozott, a verbuválására Bizony megesett néhanapján, hogy erőszakhoz is fordultak. 1600-ban például egy Th­omas Clifton nevű gyermeket az után, a­mint éppen az iskolából hazafelé ment, megragadtak és akarata ellenére a színházba vittek. Az apja azonban tekintélyes és a miniszterekkel összeköttetést tartó ember volt, köz­benjárására a fiút huszonnégy­ óra múlva vissza kel­lett adni. Mivel pedig az akkori kor általános föl­fogásának megfelelően a színészi foglalkozást ő is le­­alázónak tartotta, magához a királynéhoz ékesnyelvű­ latin panaszt adott be, melyben fia esetét általáno­sítva, azzal vádolta a társulatot, hogy valamennyi gyermektagját erőszakos utón verbuválja és neveli „a megvetett színészi életre." A királyné a konkrét eset miatt elcsapta az igazgatót, a gyermekszínházat azonban továbbra is föntartotta. Huszonöt-harminc

Next