Budapesti Hírlap, 1909. november (29. évfolyam, 259-283. szám)
1909-11-19 / 274. szám
12 BUDAPESTI HÍRLAP (274. sz.) 1909. november 1b. dinamikai, és előadásbeli finomságokat azonban 5 jegyezte be a kótákba. Ezenkívül igen érdekesek az egyes frázisok zenei értelmezésére vonatkozó kótás megjegyzései. A szonáták harminckét füzetben jelentek meg, a Rózsavölgyi és Társa cég ízléses kiadásában. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Kragujevics Spázó. (Saját tudósítónktól.) A budapesti esküdtbiróság ma egy kriminalógiai szempontból érdekes eset tárgyalására ült össze. Kragjujevics Spázó joghallgató volt a vádlott, akinek bűnlajstromában öles,gyilkossági kísérlet, rablás, lopás s beteges indulatból fakadt megtévelyedés szerepel. Közel másfél esztendeje, hogy Kragujevics Spázó vizsgálati fogságban ■ül. A vizsgálat lebonyolítása sok nehézséggel járt, mert a főbenjáró bűntettekre, melyeket külföldönkövetett el, az odavaló hatóságoktól kellett megszerezni a bizonyító anyagot. Kragujevics Spázó nem csak lelkileg degenerált ember, hanem epileptikus is. A kriminalógia egyik sokat hangoztatott dogmája, hogy a kettő között szoros a kapcsolat, s hogy sok bűntettnek az epilepszia az ellenállhatatlan rugója. Első tekintetre úgy látszik, hogy Kragujevics Spázó is a bűnügyi embertan e kategóriájából való. A tisztességes családból származó, jogvégzett, homoszekszuális hajlamú vádlott, a ki lopott, egy embert állítólag álmában megfojtott s kirabolt, majd hasonló merényletet követett el egy másik áldozata ellen, annyira kirí a mindennapi gonosztevők sorából, hogy cselekedetei abnormis lelkiállapotból látszanak fakadni. De ez csak látszat. Az epileptikus bűntettest az jellemzi, hogy ellenállhatatlan erő hatása alatt kerül összeütközésbe a jogrenddel, a legjelentéktelenebb okból erőszakoskodik, s hirtelen, megmagyarázhatatlan módon K Árpád elhatározása. Szóval törvényszegésének igazi oka kizáróan egyéniségében rejlik. Nem így Kragujevics. Az ő kriminális pályájában nincs semmi illogikus, semmi megmagyarázhatatlan. Rokoni összeköttetései, megnyerő külseje a főváros jobb társaságában biztosítanak pozíciót a csinos jogászimnak. Élvezetekkel ismerkedik meg, de nincs elég pénze, hogy azokat magának megszerezhesse. Más léha jellemű ifjú hasonló helyzetben kölcsönhöz, esetleg váltóhamisításhoz folyamodott volna. Kragujevics nem ezt tette, hanem lopott, majd prostituálta önmagát s mikor léha életmódjának költségeit ezen a réren sem tudta megszerezni, a legsúlyosabb bűntettre vetemedett. Cselekményei tehát társadalmi indító okokra vezethetők vissza. Az élvezetvágy, az úrhatnámság viszik a bűnbe, amelyhez erkölcsi ellentálló képességének hiánya és az epilepszia alakjában nyilvánuló elfajulás egyengetik az utat. Az eset büntetőjogi szempontból éppen azért érdekes, mert azt bizonyítja, hogy a legfokozottabb egyéni hajlam is csak társadalmi tényezőkkel kapcsolatosan szüli a kriminalitást. Ez adja egyszersmind a kulcsot az eset megítéléséhez is. A mindent megértés azonban a kriminológiában nem egyértelmű a mindent megbocsátással. A normálistól eltérő egyéni hajlamok pedig nem jelentenek szükségképpen beszámíthatatlanságot. Budapesttől Frankfurtig'. Kragujevics Spázó a szlavóniai Hókból került Budapestre, ahol hamar züllésnek lendült. A jogra iratkozott be, de feléje sem nézett az egyetemnek. Miután az úri körökből, melyeknek eleintén szívesen látott vendége volt, jellembeli fogyatkozásai miatt kinézték, a beteges hajlamú emberek társaságát kereste s azoknak az anyagi támogatásából tengette életét. Közben meglopta Kiss Tamásnét, a kinél lakott. Feltörte az Íróasztalát s ellopta háromszáz korona áru ékszerét. Kissné kárát megtérítette Kragujevics abból az ötezer márkából, melyet Stute Károly majna-frankfurti kereskedőtől lopott. Stutének, aki szintén homoszekszuális hajlamú ember, négy hétig volt a vendége. Egy éjjel, mialatt Stute aludt, Kragujevics összeszedte a vendégszerető házigazda ékszereit, s a zsákmánnyal Budapestre sietett. Stute követte őt, de nem tett ellene följelentést, mert Kragujevics kárpótlást ígért neki. A berlini gyilkosságr E sikerült kirándulás után Kragujevics Berlinbe, a Spree-part Szodomába ment, ahol az erkölcsvédő Lex Heinze mellett buján hajt a perverzitás. Az előkelő idegent örömmel fogadták német elvtársai s Kragujevics Spázó állandó vendége lett a Kontinentál és a Mikádó kávéházaknak, a beteges hajlamú emberek találkozóhelyének. Ott ismerkedett meg Engel Gyula sajtkereskedővel, aki pénzzel segítette s többször vendégül látta a házánál. Egy ilyen pásztoróra után megfojtva találták a lakásán a sajtkereskedőt. A nyakán függöny-zsinórból készült hurok volt. A berlini orvosszakértőknek az volt a véleményük, hogy Engel Gyula öngyilkos lett, de nem tartották kizárva, hogy gyilkosságnak esett áldozatul. A rendőrség valószínűbbnek tartotta a gyilkosságot, főképpen azért, mert Engelnek semmi oka sem volt arra, hogy eleméssze magát, s mert a pénzszekrénye teljesen üres volt, jóllehet két nappal előbb nagyobb összeget kapott az édesanyjától. A gyilkost azok között kereste a rendőrség, a kikkel Engel intim viszonyt folytatott, s gyanúja elsősorban Kragujevics Spáza felé fordult. Kragujevics azonban konokul tagadott s nyomós bizonyíték hijján meg kellett szüntetni ellene az eljárást. Egy éjjel Bécsben, Kragujevics Spázó sietve hagyta el a német metropolist s egy nagyobb utazást tett Helgolandba s Kopenhágába. Onnan 1908. szeptember harmadikán Bécsbe ment s még aznap fölkereste Reitz Edét, egy beteges ösztönénél fogva vele rokon fiatal magánhivatalnokot. Nála töltötte az éjszakát- Éjjel Reitz Ede arra riadt föl, hogy fojtogatják. Kragujevics függönyzsinórból készült hurokkal akarta megfojtani a fiatalembert, aki kétségbeesetten védekezett. Hosszú küzdelem után kiszabadította magát a merénylő kezei közül. Reitz segítségkiáltására összefutottak a szomszédok s rendőr is jelent meg a helyszínen. De Reitz nem merte megvádolni éjjeli vendégét. Kragujevics letérdelt előtte s könyörgött neki, hogy ne szolgáltassa ki, majd fenyegetésre fogta a dolgot s ráijesztett Reitzra, hogy bűnös hajlamaiért neki is lakolnia kell majd, ha törvény elé kerül a dolog. Reitz megijedt a fenyegetésre s azt mondta a rendőrnek, hogy azért csapott zajt, mert a barátja részeg fővel ki akart ugorni az ablakon. Pár nap múlva azonban meggondolta a dolgot, s bejelentette az esetet a rendőrségnek, úgy ahogy történt. Kragujevics akkor már Budapesten volt, ahol a följelentés alapján letartóztatták. Újabb nyomok. A bécsi merénylet újra ráterelte a berlini rendőrség figyelmét az Engel Gyula esetére . Kragujevics Szárára Föltűnt neki a két eset teljes hasonlatossága s most már meg volt győződve, hogy Engel Gyulát Kragujevics tette el láb alól. A nyomozást most alaposabban folytatta és sok adatot gyűjtött össze, mely a gyanúját támogatja. Megállapította, hogy Kragujevics Spázó a kritikus napon Engel Gyulával távozott a RiAddó-kávéházból, s hogy éjféltájban egyedül tért vissza a kávéházba, föltűnően izgatott állapotban. Izgatottsága mindenkinek föltűnt. De még inkább föltűnt a bőkezűsége, mellyel barátait megvendégelte. Előtte való nap egy fillérje sem volt s Rieder Frigyes barátja segítette ki a pénzzavarából. Most pedig egy egész társaságot megvendégelt s több mint ötven márkát fizetett italokért. Harmadnap pedig Hamburgon és Iselgolandon keresztül Kopenhágába utazott s több száz márkát költött az utazására. Fontos gyanok az is, hogy a kritikus éjszakán többnyire nikkelpénzzel fizetett s hogy a pénznek föltűnő sajtszaga volt .Már pedig, miként megállapították, Engel Gyula, akinek sajtkereskedése volt, a halála napján körülbelül négyszázötven márkát vitt haza az üzletből s annak nagy része nikkelpénz volt-A berlini rendőrség az újabb nyomozás eredményét közölte a budapesti büntetőtörvényszékkel, mely a züllött ifjút az Engel Gyula megöléséért is vád alá helyezte. A két főbenjáró bűntetten kivitt még lopásért és erkölcstelen cselekményekért is kell felelnie. A vizsgálat során csak az erkölcstelen hajlamaiból eredt megtévelyedését ismerte be. A súlyosabb beszámítás alá eső bűntetteket tagadta, s ezt annál könnyebben tehette, mert a vizsgálóbírónak nem állott módjában a külföldi tanúkat szembesíteni a vádlottal. A főtárgyaláson is csak Reitz Ede jelent meg s igy a bizonyítási eljárás a külföldön fölvett vallomási jegyzőkönyvek fölolvasására kénytelen szorítkozni. A bírák előtt. Az itélőtanácsban, mely ezt az érdekes ügyet tárgyalja, Mikovics Lajos elnököl. A vádhatóságot Sztrada dr. királyi ügyész képviseli, védők Dési Géza dr. és Szegheő Gábor dr. A tárgyalóterem, melybe csak jeggyel lehet bejutni, zsúfolva van hallgatósággal. A vádlottat két börtönőr kiséri a terembe. Zömök, barna fiatalember, rövid fekete bajusszal s intelligens arcvonásokkal. Megtörtnek és betegnek látszik. Alig tud a lábán állni. Fakó színe is mutatja, hogy nagyon megviselte a börtönélet s az epilepszia. Szinte leroskadt a vádlottak padjára, mikor le akart ülni. Erős szláv akcentussal beszél magyarul olyan halkan, hogy alig hallani a szavát. Az elnök kilencórakor nyitja meg a tárgyalást s röviden ismerteti a vádiratot. Azután megállapítja, hogy a megidézett tanuk kettő hítán megjelentek. Reitz Ede táviratban értesítette az ügyészséget, hogy ma délelőtt meg fog jelenni a bíróság előtt. Majd a vádlottat hallgatták ki az általános kérdésekre. Az elnök• Mi a neve? A vádlott: Kragujevics Spázó. — Mikor született? — 1883 julius 20-án. — Hol? — Kokon. — Hova való illetőségű? — Iregi. — Miféle iskolát végzett? — Érettségit tettem, s azután Budapesten jogot végeztem. — Volt katona? * — Nem. — Milyen nyelven beszél? — Magyarul, németül és szerbül. — Volt már büntetve? — Nem. Megalakították ezután az esküdtbiróságot. Rendes esküdtek: Komor Marcel, Mátyássy Antal, Girardi Sándor, Szikora Ignác, Falvay István, Adler Ferenc, Baumholzer Ede, Rotkugel Arnold lovag, Megyesy György, Harsányi Sándor, Skuts Honfi és Hennefeld Ignác. Pótesküdtek: Zvekkics F. János és Lőrinc István. A vádlott kihallgatása. Most a vádlott kihallgatására került a sor. Az elnök a sorompó elé szólítja a vádlottat, S fölolvastatja előtte az ügyész vádiratát. Az emberölés és gyilkossági kísérlet vádjára összerezzen a vádlott, s csöndesen sír. Az elnök: Megértette a vádat? A vádlott: Megértettem. — Bűnösnek érzi magát? — Amit a vizsgálóbíró előtt bevallottam, abban bűnösnek érzem magamat. Az elnök ezután zárt ülésben meghallgatta a feleket arra nézve, hogy kivonják-e a zárt tárgyalást. Határozatát nyílt ülésben hirdette ki a törvényszék. E szerint a lopási eseteket nyílt ülésen, a többi eseteket pedig zárt ülésben fogják tárgyalni. Először a lopási eseteket tárgyalták. Az elnök: Beismeri, hogy volt háziasszonyát, Kiss Tamásnét kétszer meglopta? A vádlott: Igen. — Mondja el, hogyan történt ez a dolog? — Amikor Budapestre jöttem, előbb az unokabátyámmal laktam, 1906 november havában pedig Kiss Tamásnéhoz mentem lakni a Ráday utca hetedik számú házban. Amikor egyszer a háziasszonyom a leányával a színházban volt, kinyitottam az íróasztalát s hetvenkét korona készpénzt s vagy kétszáz korona ára ékszert loptam belőle. — Ön ugyanakkor elzálogosította a ruháját s a fehérneműjét s úgy tüntette föl a dolgot, mintha magát is meglopták volna? — Úgy van. — És hogy lopta meg másodszor az asszonyt? — Mikor Kissné észrevette, hogy meglopták, nagyon megijedt. Volt az Íróasztalában, egy titkos fiókban több darab drága ékszere s ő először is ezt a fiókot nézte meg, hogy nem fosztotta-e ki a tolvaj. így tudtam meg, hogy Kissnének a titkos fiókban is vannak ékszerei, s harmadnap azt is feltörtem. — Ön a kárra nézve Kissnével kiegyezett? — Igen. Megtérítettem a kárát. Az elnök ezután zárt ülést rendelt el s a hallgatóságnak távoznia kellett a teremből. A tárgyalást elnapolták. A zárt tárgyalás során, délután két óra tájban, a védelem azt az indítványt terjesztette elő, hogy a berlini tanukat idézze meg a törvényszék s amig ezek a tanuk megérkeznek, halasszák el a tárgyalást. A törvényszék rövid tanácskozás után elrendelte a berlini tanuk megidézését s egyúttal elnapolta a tárgyalást arra az időre, amikor a megidézett tanukat ki lehet hallgatni. — Wölfling Lipót pőre. Zúrikból jelentik nekünk. A Wölfling Lipót által Akkerd Herman lapszerkesztő ellen becsületsértés és rágalmazás miatt indított perben tegnap későn éjjel fejezték be a tárgyalást. Az esküdtek harmadfél óráig tanácskoztak és éjjel két órakor hirdették ki verdiktjüket, amely szerint a vádolt lapszerkesztőt sajtó útján elkövetett rágalmazás vétségében kilenc pontban találták vétkesnek. A bíróság Akkeret Hermant ötszáz frank pénzbüntetésre, százötven frank állami illeték megfizetésére, minden költség megtérítésére és az ítéletnek három újságban való közzétételéért járó háromszáz frank megfizetésére ítélte. — A görög-macedón egyház pere. Háromnapos tárgyalás után a Kúria ma döntött véglegesen abban a perben, amelyet a Petőfi-téri görög