Budapesti Hírlap, 1909. november (29. évfolyam, 259-283. szám)

1909-11-19 / 274. szám

12 B­UDAPESTI HÍRLAP (274. sz.) 1909. november 1b. dinamikai, és előadásbeli finomságokat azonban 5 jegyezte be a kótákba. Ezenkívül igen érdekesek az egyes frázisok zenei értelmezésére vonatkozó kótás megjegyzései. A szonáták harminckét füzetben je­lentek meg, a Rózsavölgyi és Társa cég ízléses ki­adásában. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Kragujevics Spázó. (Saját tudósítónktól.) A budapesti esküdtbiró­­ság ma egy kriminalógiai szempontból érdekes eset tárgyalására ült össze. Kragjujevics Spázó joghall­gató volt a vádlott, a­kinek bűnlajstromában öles,­­gyilkossági kísérlet, rablás, lopás s beteges indulat­ból fakadt megtévelyedés szerepel. Közel másfél esz­tendeje, hogy Kragujevics Spázó vizsgálati fogságban ■ül. A vizsgálat lebonyolítása sok nehézséggel járt, mert a főbenjáró bűntettekre, melyeket külföldön­­követett el, az odavaló hatóságoktól kellett megsze­rezni a bizonyító anyagot. Kragujevics Spázó nem csak lelkileg degene­­rált ember, hanem epileptikus is. A kriminalógia egyik sokat hangoztatott dogmája, hogy a kettő kö­zött szoros a kapcsolat, s hogy sok bűntettnek az epilepszia az ellenállhatatlan rugója. Első tekintetre úgy látszik, hogy Kragujevics Spázó is a bűnügyi embertan e kategóriájából való. A tisztességes család­ból származó, jogvégzett, homoszekszuális hajlamú vádlott, a ki lopott, egy embert állítólag álmában megfojtott s kirabolt, majd hasonló merényletet kö­vetett el egy másik áldozata ellen, annyira kirí a mindennapi gonosztevők sorából, hogy cselekedetei abnormis lelkiállapotból látszanak fakadni. De ez csak látszat. Az epileptikus bűntettest az jellemzi, hogy ellenállhatatlan erő hatása alatt kerül össze­ütközésbe a jogrenddel, a legjelentéktelenebb okból erőszakoskodik, s hirtelen, megmagyarázhatatlan módon K Árpád elhatározása. Szóval törvényszegésé­nek igazi oka kizáróan egyéniségében rejlik. Nem így Kragujevics. Az ő kriminális pályájában nincs semmi illogikus, semmi megmagyarázhatatlan. Ro­koni összeköttetései, megnyerő külseje a főváros jobb társaságában biztosítanak pozíciót a csinos jo­gászimnak. Élvezetekkel ismerkedik meg, de nincs elég pénze, hogy azokat magának megszerezhesse. Más léha jellemű ifjú hasonló helyzetben kölcsönhöz, esetleg váltóhamisításhoz folyamodott volna. Kragu­jevics nem ezt tette, hanem lopott, majd prostituálta önmagát s mikor léha életmódjának költségeit ezen a réren sem tudta megszerezni, a legsúlyosabb bűn­tettre vetemedett. Cselekményei tehát társadalmi indító okokra vezethetők vissza. Az élvezetvágy, az úrhatnámság viszik a bűnbe, a­melyhez erkölcsi el­­lentálló képességének hiánya és az epilepszia alak­jában nyilvánuló­ elfajulás egyengetik az utat. Az eset büntetőjogi szempontból éppen azért érdekes, mert azt bizonyítja, hogy a legfokozottabb egyéni hajlam is csak társadalmi tényezőkkel kap­csolatosan szüli a kriminalitást. Ez adja egyszer­smind a kulcsot az eset megítéléséhez is. A mindent megértés azonban a kriminológiában nem egyér­telmű a mindent megbocsátással. A normálistól el­térő egyéni hajlamok pedig nem jelentenek szükség­képpen beszámíthatatlanságot. Budapesttől Frankfurtig'. Kragujevics Spázó a szlavóniai Hókból került Budapestre, a­hol hamar züllésnek lendült. A jogra iratkozott be, de feléje sem nézett az egyetemnek. Miután az úri körökből, melyeknek eleintén szíve­sen látott vendége volt, jellembeli fogyatkozásai miatt kinézték, a beteges hajlamú emberek társasá­gát kereste s azoknak az anyagi támogatásából ten­gette életét. Közben meglopta Kiss Tamásnét, a ki­nél lakott. Feltörte az Íróasztalát s ellopta három­száz korona áru ékszerét. Kissné kárát megtérítette Kragujevics abból az ötezer márkából, melyet Stute Károly majna-frankfurti kereskedőtől lopott. Stuté­­nek, a­ki szintén homoszekszuális hajlamú ember, négy hétig volt a vendége. Egy éjjel, mialatt Stute aludt, Kragujevics összeszedte a vendégszerető házi­gazda ékszereit, s a zsákmánnyal Budapestre­ sietett. Stute követte őt, de nem tett ellene följelentést, mert Kragujevics kárpótlást ígért neki. A berlini gyilkosságr E sikerült kirándulás után Kragujevics Ber­linbe, a Spree-part­ Szodomába ment, a­hol az er­kölcsvédő Lex Heinze mellett buján hajt a perverzi­tás. Az előkelő idegent örömmel fogadták német elv­társai s Kragujevics Spázó állandó vendége lett a Kontinentál és a Mikádó kávéházaknak, a beteges hajlamú emberek találkozóhelyének. Ott ismerkedett meg Engel Gyula sajtkereskedővel, a­ki pénzzel se­gítette s többször vendégül látta a házánál. Egy ilyen pásztoróra után megfojtva találták a lakásán a sajt­kereskedőt. A nyakán függöny-zsinórból készült hurok volt. A berlini orvosszakértőknek az volt a véleményük, hogy Engel Gyula öngyilkos lett, de nem tartották kizárva, hogy gyilkosságnak esett áldozatul. A rendőrség valószínűbbnek tartotta a gyilkosságot, főképpen azért, mert Engelnek semmi oka sem volt arra, hogy eleméssze magát, s mert a pénzszekrénye teljesen ür­es volt, jóllehet két nappal előbb nagyobb összeget kapott az édes­anyjától. A gyilkost azok között kereste a rendőrség, a kikkel Engel intim viszonyt folytatott, s gyanúja első­sor­ban Kragujevics Spáza felé fordult. Kragujevics azonban konokul tagadott s nyomós bizonyíték hij­­ján meg kellett szüntetni ellene az eljárást. Egy éjjel Bécsben, Kragujevics Spázó sietve hagyta el a német metropolist s egy nagyobb utazást tett Helgolandba s Kopenhágába. Onnan 1908. szeptember harma­­dikán Bécsbe ment s még aznap fölkereste Reitz Edét, egy beteges ösztönénél fogva vele rokon fiatal magánhivatalnokot. Nála töltötte az éjszakát- Éjjel Reitz Ede arra riadt föl, hogy fojtogatják. Kraguje­vics függönyzsinórból készült hurokkal akarta meg­fojtani a fiatalembert, a­ki kétségbeesetten védeke­zett. Hosszú küzdelem után kiszabadította magát a merénylő kezei közül. Reitz segítségkiáltására össze­futottak a szomszédok s rendőr is jelent meg a hely­színen. De Reitz nem merte megvádolni éjjeli ven­dégét. Kragujevics letérdelt előtte s könyörgött neki, hogy ne szolgáltassa ki, majd fenyegetésre fogta a dolgot s ráijesztett Reitzra, hogy bűnös hajlamaiért neki is lakolnia kell majd, ha törvény elé kerül a dolog. Reitz megijedt a fenyegetésre s azt mondta a rendőrnek, hogy azért csapott zajt, mert a barátja részeg fővel ki akart ugorni az ablakon. Pár nap múlva azonban meggondolta a dolgot, s bejelentette az esetet a rendőrségnek, úgy a­hogy történt. Kragu­jevics akkor már Budapesten volt, a­hol a följelen­tés alapján letartóztatták. Újabb nyomok. A bécsi merénylet újra ráterelte a berlini rend­őrség figyelmét az Engel Gyula esetére . Kragujevics Szárára­ Föltűnt neki a két eset teljes hasonlatossága s most már meg volt győződve, hogy Engel Gyulát Kragujevics tette el láb alól. A nyomozást most ala­posabban folytatta és sok adatot gyűjtött össze, mely a gyanúját támogatja. Megállapította, hogy Kra­gujevics Spázó a kritikus napon Engel Gyulával távo­zott a R­iA­ddó-kávéházból, s hogy éjféltájban egye­dül tért vissza a kávéházba, föltűnően izgatott álla­potban. Izgatottsága mindenkinek föltűnt. De még inkább föltűnt a bőkezűsége, mellyel barátait meg­vendégelte. Előtte való nap egy fillérje sem volt s Rieder Frigyes barátja segítette ki a pénzzavarából. Most pedig egy egész társaságot megvendégelt s több mint ötven márkát fizetett italokért. Harmadnap pe­dig Hamburgon és Iselgolandon keresztül Kopenhá­gába utazott s több száz márkát költött az utazására. Fontos gyan­ok az is, hogy a kritikus éjszakán több­nyire nikkelpénzzel fizetett s hogy a pénznek föl­tűnő sajtszaga volt .Már pedig, miként megállapítot­ták, Engel Gyula, a­kinek sajtkereskedése volt, a ha­lála napján körülbelül négyszázötven márkát vitt haza az üzletből s annak nagy része nikkelpénz volt-A berlini rendőrség az újabb nyomozás ered­ményét közölte a budapesti büntetőtörvényszékkel, mely a züllött ifjút az Engel Gyula megöléséért is vád alá helyezte. A két főbenjáró bűntetten kivitt még lo­pásért és erkölcstelen cselekményekért is kell felel­nie. A vizsgálat során csak az erkölcstelen hajla­maiból eredt megtévelyedését ismerte be. A súlyo­sabb beszámítás alá eső bűntetteket tagadta, s ezt annál könnyebben tehette, mert a vizsgálóbírónak nem­ állott módjában a külföldi tanúkat szembesíteni a vádlottal. A főtárgyaláson is csak Reitz Ede je­lent meg s ig­y a bizonyítási eljárás a külföldön föl­vett vallomási jegyzőkönyvek fölolvasására kény­telen szorítkozni. A bírák előtt. Az itélőtanácsban, mely ezt az érdekes ügyet tárgyalja, Mikovics Lajos elnököl. A vádhatóságot Sztrad­a dr. királyi ügyész képviseli, védők Dési Géza dr. és Szegheő Gábor dr. A tárgyaló­terem, melybe csak jeggyel lehet bejutni, zsúfolva van hallgatósággal. A vádlottat két börtönőr kiséri a terembe. Zö­mök, barna fiatalember, rövid fekete bajusszal s intelli­gens arcvonásokkal. Megtörtnek és betegnek látszik. Alig tud a lábán állni. Fakó színe is mutatja, hogy nagyon megviselte a börtönélet s az epilepszia. Szinte leroskadt a vádlottak padjára, mikor le akart ülni. Erős szláv akcentussal beszél magyarul olyan hal­kan, hogy alig hallani a szavát. Az elnök kilenc­­órakor nyitja meg a tárgya­lást s röviden ismerteti a vádiratot. Azután megálla­pítja, hogy a megidézett tanuk kettő hítán meg­jelentek. Reitz Ede táviratban értesítette az ügyész­séget, hogy ma délelőtt meg fog jelenni a bíróság előtt. Majd a vádlottat hallgatták ki az általános kér­désekre. Az elnök• Mi a neve? A vádlott: Kragujevics Spázó. — Mikor született? — 1883 julius 20-án. — Hol? — K­okon. — Hova való illetőségű? — Iregi. — Miféle iskolát végzett? — Érettségit tettem, s azután Budapesten jo­got végeztem. — Volt katona? * — Nem. — Milyen nyelven beszél? — Magyarul, németül és szerbül. — Volt már büntetve? — Nem. Megalakították ezután az esküdtbiróságot. Rendes esküdtek: Komor Marcel, Mátyássy Antal, Girardi Sándor, Szik­ora Ignác, Falvay István, Adler Ferenc, Baumholzer Ede, Rotkugel Arnold lovag, Megyesy György, Harsányi Sándor, Skuts Honfi és Hennefeld Ignác. Pótesküdtek: Zvekkics F. János és Lőrinc István. A vádlott kihallgatása. Most a vádlott kihallgatására került a sor. Az elnök a sorompó elé szólítja a vádlottat, S fölolvastatja előtte az ügyész vádiratát. Az ember­ölés és gyilkossági kísérlet vádjára összerezzen a vádlott, s csöndesen sír. Az elnök: Megértette a vádat? A vádlott: Megértettem. — Bűnösnek érzi magát? — A­mit a vizsgálóbíró előtt bevallottam, ab­ban bűnösnek érzem magamat. Az elnök ezután zárt ülésben meghallgatta a feleket arra nézve, hogy kivonják-e a zárt tárgya­lást. Határozatát nyílt ülésben hirdette ki a tör­vényszék. E szerint a lopási eseteket nyílt ülésen, a többi eseteket pedig zárt ülésben fogják tárgyalni. Először a lopási eseteket tárgyalták. Az elnök: Beismeri, hogy volt háziasszonyát, Kiss Tamásnét kétszer meglopta? A vádlott: Igen. — Mondja el, hogyan történt ez a dolog? — A­mikor Budapestre jöttem, előbb az unoka­­bátyámmal laktam, 1906 november havában pedig Kiss Tamásnéhoz mentem lakni a Ráday­ utca he­tedik számú házban. A­mikor egyszer a háziasszo­nyom a leányával a színházban volt, kinyitottam az íróasztalát s hetvenkét korona készpénzt s vagy kétszáz korona ára ékszert loptam belőle. — Ön ugyanakkor elzálogosította a ruháját s a fehérneműjét s úgy tüntette föl a dolgot, mintha magát is meglopták volna? — Úgy van. — És hogy lopta meg másodszor az asszonyt? — Mikor Kissné észrevette, hogy meglopták, nagyon megijedt. Volt az Íróasztalában, egy titkos fiókban több darab drága ékszere s ő először is ezt a fiókot nézte meg, hogy nem fosztotta-e ki a tol­vaj. így tudtam meg, hogy Kissnének a titkos fiók­ban is vannak ékszerei, s harmadnap azt is fel­törtem. — Ön a kárra nézve Kissnével kiegyezett? — Igen. Megtérítettem a kárát. Az elnök ezután zárt ülést rendelt el s a hall­gatóságnak távoznia kellett a teremből. A tárgyalást elnapolták. A zárt tárgyalás során, délután két óra táj­ban, a védelem azt az indítványt terjesztette elő, hogy a berlini tanukat idézze meg a törvényszék s a­mig ezek a tanuk megérkeznek, halasszák el a tárgyalást. A törvényszék rövid tanácskozás után elrendelte a berlini tanuk megidézését s egyúttal elnapolta a tárgyalást arra az időre, a­mikor a meg­idézett tanukat ki lehet hallgatni. — Wölfling Lipót pőre. Zúrikból jelentik nekünk. A Wölfling Lipót által Akkerd­ Herman lapszerkesztő ellen becsületsértés és rágalmazás miatt indított perben tegnap későn éjjel fejezték be a tárgyalást. Az esküdtek harmadfél óráig tanács­koztak és éjjel két órakor hirdették ki verdiktjüket, a­mely szerint a vádolt lapszerkesztőt sajtó útján elkövetett rágalmazás vétségében kilenc pontban ta­lálták vétkesnek. A bíróság Akkeret Hermant öt­száz frank pénzbüntetésre, százötven frank állami illeték megfizetésére, minden költség megtérítésére és az ítéletnek három újságban való közzétételéért járó háromszáz frank megfizetésére ítélte. — A görög-macedón egyház pere. Három­napos tárgyalás után a Kúria ma döntött véglege­sen abban a perben, a­melyet a Petőfi-téri görög

Next