Budapesti Hírlap, 1910. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1910-02-01 / 26. szám

_ __________________________________________ ben él a vágy, hogy magyar is maradjon és Magyarország zászlaját és címerét, történetét és becsületét ne ejtse porba. Mert azzal a hittel, sőt tudattal megyünk harcba a nemzet nevében, a­mellyel voltaképpen egy nemzet királyai szoktak síkra szállani: a magyar király dicsősé­géért, a szent korona jogaiért és a ném­­et életéért. De e riadó talán még korán van. Hi­szen az a királyi kézirat, a­mely­nek szele Bécsből azzal jött, hogy egy királyi kiáltvány, voltaképpen csak sornyi szerény levél, a­melyben az áll, hogy ő felsége el nem fogadván a kor­mány lemondását, fölhatalmazza Héder­váry grófot az országgyűlés feloszlatá­sára. Talán nem is akar ez a drága kis levélke több lenni, mint hirtelen való helyrehozása annak a felesleges ballépés­nek, hogy szükség nélkül elnapolták az országgyűlést. Most ime, be van jelentve a kép­viselőház föloszlatása, a választás exlex­­ben. A kormány az elnapolással nyert mindössze közel két hónapot, mialatt megköszörülheti kardját és megtöltheti ágyúit. Hogy ezt a két hónapot egyébre is, ennél üdvösebb célok keresésére for­­dítja-e, azt be kell várnunk. Ha feladatát ----- a békeszerzést — komolyan ve­szi, nyilván meg fogja kísérteni. De bi­zonyos, hogy csak a nemzet kiengeszte­lésével, csak jogos érdekei és becses jogai honorálásával lehet ebben az irányban kereskedni. Minden más fegyver csütörtö­köt mond vagy hátrafelé sül el, már a napokban írásban is meg fogja adni beleegye­zését ahhoz, hogy a bosnyák alkotmányt prokla­­málják. Az iglói választás: Iglóról jelentik, hogy ott vasárnap mondotta el programbeszédét a független­ségi párt jelöltje, Batthyány Pál gróf, volt zalai fő­ispán. A jelöltet Bakonyi Samu, Mérey Lajos, Teleki Arvéd gróf, Leszkay Gyula, Máriássy Mihály, Sümegi Vilmos, Eitner Zsigmond, Gaál Gaszton, Fried Lajos, Jeszenszky Ferenc, Mádi-Kovács János és Markos Gyula Justh-párti képviselők is elkísérték­: Iglóra. Az iglói függetlenségi párt nevében Mercz Sándor elnök üdvözölte Batthyányi. A programbeszéd után lakoma volt.­­ Ugyancsak vasárnap a régi szabadelvű párt is gyűlést tartott Tglón: itt egyhangúlag Hieronymi Károly kereskedelmi minisztert jelölték képviselő­nek. A párt elnök­évé Münnich Kálmán bányataná­csost választották meg. Pénteken száztagú küldöttség utazik Budapestre, hogy Hieronyminak a jelöltséget fölajánlja. Tisza István gróf Budapesten. Tisza István gróf holnap reggel Gesztről állandó tartózkodásra Budapestre érkezik. vésekkel szemben; e célból a külföldi közvélemény tájékoztatására a közjogi, közgazdasági és statisztikai adatokra támaszkodik. A folyóirat első száma február első napjaiban fog megjelenni. A boszniai magyarság­ szervezkedése. Ja­nuár hónap 30-án, vasárnap megalakult nagy lelke­sedés közepette az első magyar közművelődési egye­sület Bosznia-Hercegovinában, Mosztár székhellyel a magyar nyelv és magyar szellem ápolására. A gyű­lésen — mint a Boszniai Híreknek táviratozzák — a bosznia-hercegovinai magyarság szine-java részt vett. A közgyűlés által elfogadott alapszabályokat azonnal fölterjesztették az országos kormányhoz. Elnöknek Waschkau Gyula gazdasági felügyelőt, al­­elnöknek Trammer Frigyes dr.-t és Porzsolt Józsefet kandidálták. Ugyancsak vasárnap tartotta meg a szerajevói Magyar Egyesület is évi rendes közgyűlé­sét, melyen ismét az eddigi elnököt választották meg, s elhatározták, hogy ez év szeptemberében Szerajevó­­ban magyar iskolát létesítenek. E határozat azonban valami nagy súllyal nem bír, mivel az egyesület már sokszor hozott hasonló hazafias határozatokat a nélkül, hogy csak egyet is megvalósított volna. Beszámoló. A margitai kerület képviselője, Szatmári Mór vasárnap Dályogon és Széplakon be­számolót mondott s élesen elitélte a Héderváry-kor­­mány vállalkozását. A választók bizalmat szavaztak a képviselőnek s táviratban üdvözölték Kossuth Ferencet. A bosnyák alkotmány életbeléptetése. A P. Ll.-nak jelentik Bécsből, hogy a Héderváry-kor­mány a legközelebbi napokban formálisan is hozzá fog járulni a bosnyák alkotmány proklamálásához. A közös pénzügyminisztérium által készített alkot­mánytervezetet a Wekerle-kormány már tárgyalta és el is fogadta, csak a formális jóváhagyást nem adta meg hozzá, mert mint lemondott kormány erre nem érezte magát jogosítva. Héderváry gróf azonban, ép­pen úgy az osztrák miniszterelnök, Bienerth báró, Kossuth Ferenc üdvözlése. Kossuth Feren­cet, a negyvennyolcas függetlenségi Kossuth-párt vezérét a napokban föliratban üdvözölték az alsó­­csernátonyi, a körmendi és a derecskei negyven­­nyolcas függetlenségi Kossuth-pártok, biztosítva őt a választók ragaszkodásáról és támogatásáról. Üd­­vözlő­ föliratot kapott Kossuth a besztercebányai ke­reskedelmi és iparkamarától. Magyar-barát francia folyóirat. A Magyar Távirati Iroda jelenti Párisból: A hosszú idő óta hú­zódó magyar válság folytán, melynek kimenetelét a külföldön élénk figyelemmel kisérik. Chélard Raoul, a magyar viszonyokkal közvetetlen tapasztalásból is­merő francia író, a­ki évek óta nagy tapintattal és eredménnyel informálja a hazai viszonyaink felől a francia sajtót, elhatározta, hogy tizenhárom év óta megjelenő La France a l’Etranger című gyűjtemé­nyek folyóiratát a jövőben kizáróan az osztrák és magyar és a vele kapcsolatos balkáni problémának szenteli. Ennek folytán a folyóirat a jelen évtől kezdve Les Questions Austro-Hongroises et Balca­­niques új címen jelenik meg. Chélard Raoul ismert álláspontja, a­melyet az ő nyomán a francia sajtó nagy része is elfogadott, abban áll, hogy az európai egyensúlynak elsőrendű előfeltétele egy erős Habs­­burg-birodalom. A folyóirat Magyarország politikai és gazdasági érdekeit szándékozik energikusan vé­delmezni az egyoldalú osztrák centralisztikus török­— Allah nagy és hatalmas! A rab gróf arca elfehéredett. De babonás fényben lángolt a másik pillanatban. Fölragyo­gott megint a szerencsecsillaga?! Visszaadják a kardját. S ő háborút fog indítani. Egy viola­szálért! Mégis, hogy vállára bontották a szultán selyempalástját, s elindul a fényes kiséret élén a sötét börtönfolyosón, mikor Béldi cellája előtt kellett elhaladnia, önkéntelenül megborzadt. * A többi olyan volt, mint az álom! Hogy ezüstbe öltözött tatár hercegek élén először lo­vagolt végig Galata utcáin, ősz muzulmánok örömrivalgással üdvözölték és virágos szőnyeget terítettek lova lába alá. A vitéz arca elborult. — Tavaly megköveztek itt és hagymával dobált meg a csőcselék. —• suttogta és a világi élet hivságaira gondolt megint. A divánban tanács volt. Sápadtan, elborult arccal hallgatta. Bécsre gondolt, a­hol fogva tartják az ő szerelmes asszonyát. Ha csak egy­szer végigszáguldhatna a Mariahilfen, üvöltő tatárhordái élén, hej, hogy megtanítaná imád­kozni a német csőcseléket! Az angol követ közeledett most feléje. Csipkébe öltözött herceg. Mosolyogva köszön­tötte. — Ön a legnagyobb hőse Európának! — mondta. — Örülök, hogy szemtől-szembe lát­hatom. A szőke gróf arca elfehéredett. Arra gon­dolt, hogy bujdosó vitézei, a­kik lerongyolt csiz­mában futnak most az erdőn, százszor nagyobb hősök valónak nála. Már Erdélyország fejedelme volt. De az ajándék nem ment ingyen. Az országot előbb vissza kell venni a némettől. A haditervet beszélték meg. Tizennégyezer tatárt adnak a szőke gróf mellé. Ezzel be fog törni Erdélybe. A többi az ő dolga. A vitéz hallgatott. Arra gondolt, hogy az erdélyi uraság nem ér egy kardsuhintást, — de egy violaszálért le kell hajolnia és el lehet vé­­rezni neki és tizennégyezer vitéznek. Elhalmozták hízelgéssel, kedvelgetéssel. Szerencséjének csillaga ismét bűvösen ragyo­gott. A kard volt ő, érezte azt itt mindenki, a­ki­vel vissza lehet foglalni egy elvesztett világot! Köprili a legszebb bajadérját akarta neki ajándékozni, mások tenger kinccsel kecsegtet­ték, s eléje varázsolták eljövendő királysága fé­nyét. De ő hallgatott. A börtönben megtanult lemondani a világi hiúságokról. — Nem kell a lányod, Vezir, — mondta sötéten — csak egy sárga csikót adjatok velem, fehér csillaggal a homlokán, mint a­milyet Vá­radnál kilőttek alólam, s adjátok vissza régi szablyámat, a­mit a késmárki kardkovácsok kovácsoltak! Hannibál útja az Alpeseken át nem volt oly nagyszerű, mint mikor a szőke levente tatár­hordái élén becsapott Erdélybe. Úgy szállt le, mint a sólyom. Havasokon nyargalt keresztül sárga pari­páján, tizennégyezer tatár lovasával. Oláh pakulárok vezették őket kísérteties szakadékokon, olyan vidéken, a merre még a madár is alig tévedt, s ah, a merre nem fog többé lovas hadsereg átvonulni! Ehhez ő kellett, az ő nagyszerű és­ félig megbomlott lelke, a­mellyel most az asszonya után futott, fejedelmi trónért, vitézi hírért nem lehetne ezt utána csinálni. A lovak farkára fa­­koloncokat kötöttek, hogy le ne zuhanjanak a meredekekről. A tatár agák aggodalmasan csó­válták a fejüket az égbenyúló hegyóriások lát­tára. — Nem lehet lóval havasokon keresztül­menni, — mondanák. — A madarak is megteszik, — felelte a vitéz vállyonogatva. — A madárnak szárnyai vannak, — fe­lelte aggodalmas képpel az aga. A gróf nem válaszolt. Ah, az ő álmai ma­gasabban szállottak, mint a hova a madár el tud érni! Hólepte tisztásokon, hideg őszi éjszakákon tábortüzet vertek, megpihentek. Elméláztak a tilinkó siró hangjánál, rőzsét dobva a tűzre. A tatár égő falvakra gondolt, táncoló lán­gokra, rabolt kincsre, sikongó szüzekre, é­s fölvidult a lelke a vad lovasoknak. A vitéz csak ezt mormogta szüntelenül. — Árva violaszál! Felsóhajtott. Ah, az a faillat, a mely most körülzsongta és az arcába csapott szerelmesen, már az er­délyi rétek üzenete volt! * Heister és Dória tábornokok az Aldunát őriztették, hogy be ne tudjon törni a gróf, mikor egyszerre csak hire futott, hogy itt a tatár! — és szörnyűképpen pusztít már az országban. Tohán falu ég nagy lángolással! Nosza fölvonult az egyesült német és szé­kely derékhad Zernyest felé, hogy útját állja a kiszabadult oroszlánnak, a­ki ime, egyenesen a felhők közül csapott alá. Megjött Teleki Mihály is. — Elhoztam ősz fejemet! — mondta, óva­tosan megfontolva minden szót, a hogy bölcs emberhez illik. —­ Nehogy azt gondolják, hogy BUDAPESTI HÍRLAP (26. sz.) 1910. február 1. Királyi manifesztáció. — Választás készül. — Budapest, jan. 31. A politikában általános forrongás észlel­hető s hogy miképpen alakul ki az új helyzet, előre látni nem lehet. Azok a nehézségek, a­me­lyek a Héderváry-kormány vállalkozása elé tor­nyosultak, a képviselőháznak királyi kézirattal való elnapolása óta jelentékenyen hatványozód­­tak. S a­mi a legsajnálatosabb: az új pártalaku­lás, a­melyhez annyi remény fűződött, ismét tel­jesen bizonytalanná vált. Úgy látjuk, hogy Héderváry könnyebbnek nézi a feladatát, mint a­milyen, holott nyilván­való, hogy a legbölcsebb politikával is és a leg­­fifikusabb taktikával — a­minek eddig csak az ellenkezőjét látjuk — nem lehet feledtetni azt a megalázást, a­mi a nemzeten végbemegy, a­mi­kor arról,van szó, hogy leszereljék és meghódol­­tassék üres kézzel, és a nemzet minden teljesít­

Next