Budapesti Hírlap, 1910. február (30. évfolyam, 26-49. szám)
1910-02-01 / 26. szám
_ __________________________________________ ben él a vágy, hogy magyar is maradjon és Magyarország zászlaját és címerét, történetét és becsületét ne ejtse porba. Mert azzal a hittel, sőt tudattal megyünk harcba a nemzet nevében, amellyel voltaképpen egy nemzet királyai szoktak síkra szállani: a magyar király dicsőségéért, a szent korona jogaiért és a német életéért. De e riadó talán még korán van. Hiszen az a királyi kézirat, amelynek szele Bécsből azzal jött, hogy egy királyi kiáltvány, voltaképpen csak sornyi szerény levél, amelyben az áll, hogy ő felsége el nem fogadván a kormány lemondását, fölhatalmazza Héderváry grófot az országgyűlés feloszlatására. Talán nem is akar ez a drága kis levélke több lenni, mint hirtelen való helyrehozása annak a felesleges ballépésnek, hogy szükség nélkül elnapolták az országgyűlést. Most ime, be van jelentve a képviselőház föloszlatása, a választás exlexben. A kormány az elnapolással nyert mindössze közel két hónapot, mialatt megköszörülheti kardját és megtöltheti ágyúit. Hogy ezt a két hónapot egyébre is, ennél üdvösebb célok keresésére fordítja-e, azt be kell várnunk. Ha feladatát ----- a békeszerzést — komolyan veszi, nyilván meg fogja kísérteni. De bizonyos, hogy csak a nemzet kiengesztelésével, csak jogos érdekei és becses jogai honorálásával lehet ebben az irányban kereskedni. Minden más fegyver csütörtököt mond vagy hátrafelé sül el, már a napokban írásban is meg fogja adni beleegyezését ahhoz, hogy a bosnyák alkotmányt proklamálják. Az iglói választás: Iglóról jelentik, hogy ott vasárnap mondotta el programbeszédét a függetlenségi párt jelöltje, Batthyány Pál gróf, volt zalai főispán. A jelöltet Bakonyi Samu, Mérey Lajos, Teleki Arvéd gróf, Leszkay Gyula, Máriássy Mihály, Sümegi Vilmos, Eitner Zsigmond, Gaál Gaszton, Fried Lajos, Jeszenszky Ferenc, Mádi-Kovács János és Markos Gyula Justh-párti képviselők is elkísérték: Iglóra. Az iglói függetlenségi párt nevében Mercz Sándor elnök üdvözölte Batthyányi. A programbeszéd után lakoma volt. Ugyancsak vasárnap a régi szabadelvű párt is gyűlést tartott Tglón: itt egyhangúlag Hieronymi Károly kereskedelmi minisztert jelölték képviselőnek. A párt elnökévé Münnich Kálmán bányatanácsost választották meg. Pénteken száztagú küldöttség utazik Budapestre, hogy Hieronyminak a jelöltséget fölajánlja. Tisza István gróf Budapesten. Tisza István gróf holnap reggel Gesztről állandó tartózkodásra Budapestre érkezik. vésekkel szemben; e célból a külföldi közvélemény tájékoztatására a közjogi, közgazdasági és statisztikai adatokra támaszkodik. A folyóirat első száma február első napjaiban fog megjelenni. A boszniai magyarság szervezkedése. Január hónap 30-án, vasárnap megalakult nagy lelkesedés közepette az első magyar közművelődési egyesület Bosznia-Hercegovinában, Mosztár székhellyel a magyar nyelv és magyar szellem ápolására. A gyűlésen — mint a Boszniai Híreknek táviratozzák — a bosznia-hercegovinai magyarság szine-java részt vett. A közgyűlés által elfogadott alapszabályokat azonnal fölterjesztették az országos kormányhoz. Elnöknek Waschkau Gyula gazdasági felügyelőt, alelnöknek Trammer Frigyes dr.-t és Porzsolt Józsefet kandidálták. Ugyancsak vasárnap tartotta meg a szerajevói Magyar Egyesület is évi rendes közgyűlését, melyen ismét az eddigi elnököt választották meg, s elhatározták, hogy ez év szeptemberében Szerajevóban magyar iskolát létesítenek. E határozat azonban valami nagy súllyal nem bír, mivel az egyesület már sokszor hozott hasonló hazafias határozatokat a nélkül, hogy csak egyet is megvalósított volna. Beszámoló. A margitai kerület képviselője, Szatmári Mór vasárnap Dályogon és Széplakon beszámolót mondott s élesen elitélte a Héderváry-kormány vállalkozását. A választók bizalmat szavaztak a képviselőnek s táviratban üdvözölték Kossuth Ferencet. A bosnyák alkotmány életbeléptetése. A P. Ll.-nak jelentik Bécsből, hogy a Héderváry-kormány a legközelebbi napokban formálisan is hozzá fog járulni a bosnyák alkotmány proklamálásához. A közös pénzügyminisztérium által készített alkotmánytervezetet a Wekerle-kormány már tárgyalta és el is fogadta, csak a formális jóváhagyást nem adta meg hozzá, mert mint lemondott kormány erre nem érezte magát jogosítva. Héderváry gróf azonban, éppen úgy az osztrák miniszterelnök, Bienerth báró, Kossuth Ferenc üdvözlése. Kossuth Ferencet, a negyvennyolcas függetlenségi Kossuth-párt vezérét a napokban föliratban üdvözölték az alsócsernátonyi, a körmendi és a derecskei negyvennyolcas függetlenségi Kossuth-pártok, biztosítva őt a választók ragaszkodásáról és támogatásáról. Üdvözlő föliratot kapott Kossuth a besztercebányai kereskedelmi és iparkamarától. Magyar-barát francia folyóirat. A Magyar Távirati Iroda jelenti Párisból: A hosszú idő óta húzódó magyar válság folytán, melynek kimenetelét a külföldön élénk figyelemmel kisérik. Chélard Raoul, a magyar viszonyokkal közvetetlen tapasztalásból ismerő francia író, aki évek óta nagy tapintattal és eredménnyel informálja a hazai viszonyaink felől a francia sajtót, elhatározta, hogy tizenhárom év óta megjelenő La France a l’Etranger című gyűjtemények folyóiratát a jövőben kizáróan az osztrák és magyar és a vele kapcsolatos balkáni problémának szenteli. Ennek folytán a folyóirat a jelen évtől kezdve Les Questions Austro-Hongroises et Balcaniques új címen jelenik meg. Chélard Raoul ismert álláspontja, amelyet az ő nyomán a francia sajtó nagy része is elfogadott, abban áll, hogy az európai egyensúlynak elsőrendű előfeltétele egy erős Habsburg-birodalom. A folyóirat Magyarország politikai és gazdasági érdekeit szándékozik energikusan védelmezni az egyoldalú osztrák centralisztikus török— Allah nagy és hatalmas! A rab gróf arca elfehéredett. De babonás fényben lángolt a másik pillanatban. Fölragyogott megint a szerencsecsillaga?! Visszaadják a kardját. S ő háborút fog indítani. Egy violaszálért! Mégis, hogy vállára bontották a szultán selyempalástját, s elindul a fényes kiséret élén a sötét börtönfolyosón, mikor Béldi cellája előtt kellett elhaladnia, önkéntelenül megborzadt. * A többi olyan volt, mint az álom! Hogy ezüstbe öltözött tatár hercegek élén először lovagolt végig Galata utcáin, ősz muzulmánok örömrivalgással üdvözölték és virágos szőnyeget terítettek lova lába alá. A vitéz arca elborult. — Tavaly megköveztek itt és hagymával dobált meg a csőcselék. —• suttogta és a világi élet hivságaira gondolt megint. A divánban tanács volt. Sápadtan, elborult arccal hallgatta. Bécsre gondolt, ahol fogva tartják az ő szerelmes asszonyát. Ha csak egyszer végigszáguldhatna a Mariahilfen, üvöltő tatárhordái élén, hej, hogy megtanítaná imádkozni a német csőcseléket! Az angol követ közeledett most feléje. Csipkébe öltözött herceg. Mosolyogva köszöntötte. — Ön a legnagyobb hőse Európának! — mondta. — Örülök, hogy szemtől-szembe láthatom. A szőke gróf arca elfehéredett. Arra gondolt, hogy bujdosó vitézei, akik lerongyolt csizmában futnak most az erdőn, százszor nagyobb hősök valónak nála. Már Erdélyország fejedelme volt. De az ajándék nem ment ingyen. Az országot előbb vissza kell venni a némettől. A haditervet beszélték meg. Tizennégyezer tatárt adnak a szőke gróf mellé. Ezzel be fog törni Erdélybe. A többi az ő dolga. A vitéz hallgatott. Arra gondolt, hogy az erdélyi uraság nem ér egy kardsuhintást, — de egy violaszálért le kell hajolnia és el lehet vérezni neki és tizennégyezer vitéznek. Elhalmozták hízelgéssel, kedvelgetéssel. Szerencséjének csillaga ismét bűvösen ragyogott. A kard volt ő, érezte azt itt mindenki, akivel vissza lehet foglalni egy elvesztett világot! Köprili a legszebb bajadérját akarta neki ajándékozni, mások tenger kinccsel kecsegtették, s eléje varázsolták eljövendő királysága fényét. De ő hallgatott. A börtönben megtanult lemondani a világi hiúságokról. — Nem kell a lányod, Vezir, — mondta sötéten — csak egy sárga csikót adjatok velem, fehér csillaggal a homlokán, mint amilyet Váradnál kilőttek alólam, s adjátok vissza régi szablyámat, amit a késmárki kardkovácsok kovácsoltak! Hannibál útja az Alpeseken át nem volt oly nagyszerű, mint mikor a szőke levente tatárhordái élén becsapott Erdélybe. Úgy szállt le, mint a sólyom. Havasokon nyargalt keresztül sárga paripáján, tizennégyezer tatár lovasával. Oláh pakulárok vezették őket kísérteties szakadékokon, olyan vidéken, a merre még a madár is alig tévedt, s ah, a merre nem fog többé lovas hadsereg átvonulni! Ehhez ő kellett, az ő nagyszerű és félig megbomlott lelke, amellyel most az asszonya után futott, fejedelmi trónért, vitézi hírért nem lehetne ezt utána csinálni. A lovak farkára fakoloncokat kötöttek, hogy le ne zuhanjanak a meredekekről. A tatár agák aggodalmasan csóválták a fejüket az égbenyúló hegyóriások láttára. — Nem lehet lóval havasokon keresztülmenni, — mondanák. — A madarak is megteszik, — felelte a vitéz vállyonogatva. — A madárnak szárnyai vannak, — felelte aggodalmas képpel az aga. A gróf nem válaszolt. Ah, az ő álmai magasabban szállottak, mint a hova a madár el tud érni! Hólepte tisztásokon, hideg őszi éjszakákon tábortüzet vertek, megpihentek. Elméláztak a tilinkó siró hangjánál, rőzsét dobva a tűzre. A tatár égő falvakra gondolt, táncoló lángokra, rabolt kincsre, sikongó szüzekre, és fölvidult a lelke a vad lovasoknak. A vitéz csak ezt mormogta szüntelenül. — Árva violaszál! Felsóhajtott. Ah, az a faillat, a mely most körülzsongta és az arcába csapott szerelmesen, már az erdélyi rétek üzenete volt! * Heister és Dória tábornokok az Aldunát őriztették, hogy be ne tudjon törni a gróf, mikor egyszerre csak hire futott, hogy itt a tatár! — és szörnyűképpen pusztít már az országban. Tohán falu ég nagy lángolással! Nosza fölvonult az egyesült német és székely derékhad Zernyest felé, hogy útját állja a kiszabadult oroszlánnak, aki ime, egyenesen a felhők közül csapott alá. Megjött Teleki Mihály is. — Elhoztam ősz fejemet! — mondta, óvatosan megfontolva minden szót, a hogy bölcs emberhez illik. — Nehogy azt gondolják, hogy BUDAPESTI HÍRLAP (26. sz.) 1910. február 1. Királyi manifesztáció. — Választás készül. — Budapest, jan. 31. A politikában általános forrongás észlelhető s hogy miképpen alakul ki az új helyzet, előre látni nem lehet. Azok a nehézségek, amelyek a Héderváry-kormány vállalkozása elé tornyosultak, a képviselőháznak királyi kézirattal való elnapolása óta jelentékenyen hatványozódtak. S ami a legsajnálatosabb: az új pártalakulás, amelyhez annyi remény fűződött, ismét teljesen bizonytalanná vált. Úgy látjuk, hogy Héderváry könnyebbnek nézi a feladatát, mint amilyen, holott nyilvánvaló, hogy a legbölcsebb politikával is és a legfifikusabb taktikával — aminek eddig csak az ellenkezőjét látjuk — nem lehet feledtetni azt a megalázást, ami a nemzeten végbemegy, amikor arról,van szó, hogy leszereljék és meghódoltassék üres kézzel, és a nemzet minden teljesít