Budapesti Hírlap, 1910. április (30. évfolyam, 77-102. szám)
1910-04-01 / 77. szám
1910. április 1. BUDAPESTI HÍRLAP (7-7. sz.) az összes kongnua-tehernek, a vallás-alap járuléka nem utalványozható külön, hanem a kongrua-pénztár egész járulékaival együttesen és azonos módon. Egyébként a miniszteri intézkedést előzetesen a kongrua-tanács, a melyben a főpapság és az összes többi érdekelt tényezők képviselve vannak, — letárgyalta és ahhoz egyhangúan hozzájárult. . A politikai helyzet. Budapest, márc. 31. Teljes erővel folyik már országszerte a választási küzdelem. Az 1906-iki tömérdek egyhangú választás után most olyan választás következik, amelyben a jelöltek száma rekordot jelent.Még az olyan kerületekben is, amelyeket eddigi képviselőik egészen biztosaknak hittek, máris van ellenjelölt, sőt az ország legtöbb kerületében három, vagy még több jelölt ostromolja a választópolgárok kegyét. Ez annál feltűnőbb, mert aligha volt még az újabb alkotmányos életben az országgyűlésnek ciklusa, amelynek tartama annyira bizonytalan lett volna, mint a most választandó országgyűlésé. Természetes, hogy amikor ilyen sok a jelölt, a legellentétesebb hírek kerülnek forgalomba a kerületek magatartásáról. Sőt még magukról a választási eseményekről is. Bizonyosnak egyelőre csak az az egy dolog látszik, hogy ily szenvedelmes, a polgárságot nyugalmából ennyire kimozdutó választás talán 1848 óta nem volt az országban.* A választási küzdelem hevében a Justhpárt hírlapja útján közzétette, hogy a kormány a katolikus papok kongruájának fizetését megszüntette. Ma kiderült, hogy ez a hír igaz. A kormány nem fogja többé az adóhivatalok útján fizetni a kongruát. De ehhez a Justh-párt elfelejti hozzátenni, hogy a múlt évben alkotott új kongrua-törvény szerint ezentúl már nem a miniszter, hanem a kongrua-alap fogja fizetni a kongruát, és nem az adóhivatal, hanem a püspökök útján.* Ma három főispánt installáltak: Csanádon, Újvidéken, Kolozsvárott és Kolozs megye Miniszterek tanácskozása. Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter és Lukács László pénzügyminiszter, ipa délelőtt tiz órakor fölkereste Héderváry Károly gróf miniszterelnököt s hosszabb tanácskozást folytatott vele. A tanácskozás, a melybe belevonták Jeszenszky Sándor dr. államtitkárt is, tizenkét órakor végződött. A választójogi gyűlés. A Saskör igazgatósága és választmánya ma délután Fulenberg Salamon dr., fővárosi bizottsági tag elnöklésével együttes ülést tartott, amelyen elhatározta, hogy az általános, egyenlő és titkos választói jog érdekében megindított mozgalomhoz teljes erővel csatlakozik és az április 3-án, vasárnap délelőtt tartandó nagygyűlésen testületileg részt vesz. A nagygyűlés intézőbizottsága a következő felhívást bocsájtotta ki a főváros polgáraihoz: „Budapest polgáraihoz! A magyar polgárság jogait és érdekeit csak igazi népképviselet viheti diadalra. Szavunknak csak akkor lehet ereje, ha testvérként egyesülünk mindannyian, akik a hazánakdolgozó polgárai vagyunk. Dönthetetlenné csak akkor tehetjük nemzeti alkotmányunkat, mia az egyenlő jog az alkotmánnyal összeforrasztja az egész magyar népet. És az élet komoly politikáját csak attól a parlamenttől várhatjuk, melyben helyet foglalna az élet komoly gondjaival foglalkozó széles néprétegek képviselői. Átértve és átérezve a dolgozó polgárok szolidaritását, Budapest választópolgárai hitvallást akarunk tenni az alkotmányos jogokból kirekesztett testvéreink joga mellett. Ezért április hónap 3-án, vasárnap délelőtt fél 11 órakor a fővárosi Vigadó termeiben nyilvános választópolgári nagygyűlést tartunk, követelve az általános, egyenlő és titkos választójogot. Polgártársak, legyetek ott gyűlésünkön, tömegesen küzdjetek velünk az igazán nemzeti reform diadaláért.“ A fölhívást az intézőbizottság hatszáz tagja írta alá. Justh Gyula Ungvárott. Justh Gyula, a függetlenségi és 48-as párt elnöke ma reggel a párt több tagjának kíséretében tangokra utazott, hogy az ott tartandó függetlenségi nagygyűlésen részt vegyen. —- t!Kővárról jelentik: fAz egész város lobogódíszben várta .Justh Gyula érkezését. Csapra ötventagú küldöttség utazott elébe. Délután fél három órakor érkezett meg Juszti Gyula Ungvárra, ahol a város közönsége és a függetlenségi párt nevében fogadták. A szocialisták a fogadáson testületileg vettek részt. Délután négy órakor gyűlés volt a Széchenyitéren. Kerekes István dr. főorvos üdvözlő szavai után --, , -------------------------------------------.... ...------ Justh Gyula beszédet mondott. Üdvözölte az ungváriakat, mert újra Visontai Somát jelölték. Azután a képviselőházi verekedésről szólt, kijelentve, hogy nem lehet csodálkozni a sajnálatos dolgon, amelyet nem helyesel, de tiltakozik az ellen, hogy tőkét kovácsoljanak belőle azok, akik a föltétlen behódolás politikáját akarják elfogadtatni az országgal. Támadta ezután a miniszterelnököt és Jeszenszky államtitkárt, aki a választást intézi. Mindenki előtt, aki egy kissé gondolkozik a választások után bekövetkező helyzetről, világos lehet, úgymond, hogy ennek a kormánynak és az ő egész táborkarának élete nagyon rövid lesz. Akármennyire fognak is menni a választásokon a törvénytelen eszközök alkalmazásában, akárhogy fog is tombolni a hivatali presszió és a korrupció, és ha ennek folytán netalán mint kisebbség jönnénk is vissza a parlamentire, lehetetlenné jogiul tenni azoknak a kormányzását, akik a törvénytelenségeket újabb törvénytelenségekkel halmozzák és néhány hónap alatt bizony kénytelenek lesznek Bécsben ismét visszahívni ezeket az urakat. A gazdasági kérdésekre áttérve, fejtegette a gazdasági önállóság nélkülözhetetlen voltát, aminek eléréséhez föltétlenül szükséges az önálló nemzeti bank fölállítása. A választói reform tekintetében a magyar nemzet jól megfontolt érdekei mellett a leghatározottabban követeli az általános, egyenlő és titkos választójog törvénybeiktatását. (Hosszantartó zajos éljenzés.) Nem osztja Tisza István és Kossuth Ferenc nézetét, akik azt mondják, hogy a nép nem érett meg erre. Hát a vagyoni cenzus éretté teszi a népet? Kossuth Ferenc azt akarja, hogy a választójog, és így a döntő hatalom ugyanazok kezében maradjon, akiknél ma van. Ezzel szemben éppen a nemzet jövőjének, függetlensége kivívásának nagy érdeke szól a mellett, hogy az egész nemzet kezébe, tegyék le a maga sorsának intézését. A vagyonos osztály, a hatalmat ma kezükben tartó osztályok úgyis legnagyobb részben a mindenkori kormányhatalommal tartanak és annyiféle érdekből eredő befolyás alatt állanak, hogy a nemzet jogaiért folyó elszánt harcban rájuk alig lehet biztosan számítani. (Zajos helyeslés.) A tisztviselők függetlenségének biztosítására a szolgálati pragmatikát mielőbb megvalósítani kívánja. A szerb radikálisokkal történt megállapodás miatt elhangzott vádakra kijelenti, hogy inkább dolgozik azokkal együtt, akik a nemzetgazdasági és politikai függetlenségének kivívásáért küzdeni készek, mint azokkal, akik Bécsből kapott utasításra a nemzet jogainak letörésére vállalkoznak. Justh beszédét megtapsolták. Utána Visontai mondott programbeszédet. Este fáklyásmenet és bankér volt, ez a mi hazánk! Hogy mi az ördögnek kódorog a magyar művész, téma után, idegenbe!__Normandia, Bretagne, Skócia, Németalföld, északi havas világ, de még a tenger is a Balaton vidékén, — minden, minden van idehaza, csak igazi művész találjon rá, s olyan meghatott, mint Edvi Illés. Mintha Corot apó pipázgatott volna művészünk háta mögött, a „Patak mentén“ s bólintott neki: úgy, úgy, én is úgy látnám!... Ami báj a pasztelben van, pedig kifogyhatatlan sok van abban, azt mind ismeri, s be is tudja mutatni képein Poll Hugó. (V. terem.) Nem elég nézni, szinte cirógatni szeretnék bársonyos, finom, leheletszerűen kezelt munkáit. A dunai „esthangulat“, a Jonquiere, a Virágosrét, a San-Mamette, — de valamennyi... Zavarba jönnénk, hogy melyikre adjunk egy nagy arany-medáliát? ... Arany-medáliája van már a művésznek, méltóbban hálálja vissza neki képein a természet azt a hűséges szeretetet amit a természet iránt táplál, megtartja őt művészete ifjúságában. A folyosón (VI. terem jelzésű) sok figyelemreméltó, művészi apróság: Vida Árpád (Tükör elött); Náray Aurél (Lustálkodás); Garzó Berthold (Templombejárás); Baseli Árpád finom, szerető gonddal festett kis képei; Pörge Gergely külön méltatásra érdemes gyűjteménye (Major-udvar, őszi világ, Nyári felhők, Újpesti vásár), egy-egy kis képen öles vászonra elegendő jellemző erő és ecsetbiztosság: Apponyi Sándorné grófné két pasztelje (Őszi lombozat és Tolna-Baranya), amelyeken nyoma sincs udvariaskodásra csábító műkedvelősködésnek, mert komoly művészmunka mindkettő. A VII. teremben szobrok és képek. Endrésy Sándort hűségesen megemlegetjük minden nagyobb kiállításunk alkalmával, mert jut szorgalmas munkájából évek óta mindenikre. Az emlegetésnél azonban jóval többet érdemel évről-évre; halad, egyre kifejezőbb, léleklátóbb, stílusosabb. Nehéz sora van a portréfestőnek! Fontos, hogy hasonlít-e az a kép? A megrendelő elsősorban ezt követeli, és ráadásul, az ellen sincs kifogás, ha művészi becsvágyát is kielégíti munkáján a művész. Endrey képei pompásan hasonlítanak s művészkedve nem fárad ki a hasonlóság festésében. A képet is mind sikerültebben festi. Szenes Fülöp arcképein is ott leljük ezt a művészi becsvágyat a hasonlóság szerencsés megkeresése közben. Itt van Szlányi Lajos nagyobb képe (Balaton), Papp Bertalan egy portréja s egy kék hátterű, ezüstös tónusban tartott, hibái mellett is igen-igen figyelemreméltó kép Bednár Jánostól (Mezítelen nő). Aki ezt festette, nem emlékszünk, hogy láttunk volna eddig tőle valamit, az piktornak született, a nő alsó teste el van hibázva, de az ilyen hibát majd kijavítja a tanulás, azt azonban, ami a képen meglepő, azt megtanulni nem lehet, az a festői hivatottság. A képfaragók itt: Lupola Vrjö, Murányi Gyula (Nógrádmegye pompás ajándéka Mikszáth Kálmánnak, a Kupaktanács); Stróbl Alajos (Széchenyi Gyula gróf márványmellszobra) ; Kisfaludi Stróbl Zsófia mesteri munkája egy férfiarckép; Jobbágy Miklós kitűnően mintázott és jól jellemzett bronz-arcmása. A terem közepén egy síremlék márványból, amelyen nem igen leljük a síremlék jelleget s a mintázás is túlságosan aprólékos, mondhatnék iskolaszerű a mezítelenül ülő férfiakton; annyira csak kividről formált az az alak, hogy szinte félfujöttnak látszik; a művész, Gách István, túlságos lelkiismeretességgel foglalkozott a részletekkel s ebben a munkában süppedt el az „egész." Itt van Beszédes F. László farizeusa s itt, van Bory Jenő szobra, Monna Vanna, a melynek A pártkörökben mostanában csöndesebb az élet. A volt képviselők jórészt a kerületekben korteskednek, és csupán azok időznek a fővárosban és járnak el a klubokba, akiknek valami bajuk, jelenteni valójuk van, vagy akik azt hiszik, hogy rendben van azonban sem tartalomban, sem kifejezésben, tartásban, beállításban semmi köze a szemérmét halálra hurcoló Monna-Vannához; egy egészséges testű, nyugodt, inkább keleti jellegű alak, ügyesen, természethűen mintázva. A Vill teremben Zsákodi Csiszár János két márvány-mellképe, finoman mintázva, nagy természethűséggel; ettől a tehetséges művésztől is várunk még sokat, ha istenadta tehetségét azzal a szorgalommal műveli, amelyre az őt kötelezi. Itt van egy ismeretlen, új név, a melyet szívesen megjegyzünk: Gecse Sándor munkáját most látjuk először s megállít bennünket a jellemzés egyszerűségével, a munkavégzés komolyságával. Itt van Vaszary János (egy lendületes portré, szines gipsz, Ferenczy Istvánról); Horváth Géza szép síremléke, amelyen éll a gyász - és művészi eszközökkel kifejezve; Kopits János finom leányfeje, Somló Sárika bronzarcképe (Barabás) s néhány jeles plakett (Csillag István, Istók János, Fémjei Beck Vilmos, Weinberger Antal, Berán Lajos, ,11urámfi Gyula). A IX. teremben Maróthi Major Jenő poszterei; Rákosi Gyuláné Geönczy Ilona olajfestésű arcképe, amelyre, reméljük, lesz még alkalmunk hivatkozni, a művésznő újabb munkáit látva majd kiállításainkon. Zsombolya- Burghardt I., Markó Ernő, Boemm Ritta, Szent- Istványi Gyula, Pálfy József, Koszta József, Kató Kálmán sikerült képei — és egy jeles művészünk, Iványi-Grünwald Béla tévedése. Gondolkoztunk, tanakodtunk e kép előtt... Tanulmányt irtunk volt Grünwald Béláról néhány év előtt s akkor, némi tussal, azt hittük, megértettük őt: most nem értjük, mit akar. Talán csak mókázik? ... Ezt nem érdemli meg tőle a saját tehetsége. • A X. teremben K. Spányi Béla, Zemplénffi Tivadar, Boszturi István, Kézdi-Kovács, Féder beu. Újvidéken némi tüntetés is volt nem anynyira az új főispán, mint inkább a kormány ellen. A pártkörökből.