Budapesti Hírlap, 1910. május (30. évfolyam, 103-128. szám)

1910-05-26 / 124. szám

34 BUD.^PESTI HÍRLAP (124. sz.) 1910. május 23. —-----,^»m­ .—-«■--------—------------------—~ ságban marasztalta, mely bírság ,behajthatatlanság esetén öt ruipi ■ fogházra változik. L­g­yancsak a per­költségben is marasztalta a királyi tá­bla a két igaz­gatót és a kinyomattott operaszöveg - víz alá vett pél­dányait elkoboztatta. — Az Erzsébet-kör­uti gyilkol­­ság. A­ buda­pesti büntetőtörvényszék vád tanácsa msA foglalkozott Liszkay István , volt szinészt­övendék h tm­pörével, a ki a télen Szilasi Adolf magánzót Erzsébe­t­ körüli la­kásán meggyilkolta és kirabolta. A királ­yi ügyész­ség gyilkosságért és rablásért adott ellene vádiratot, melyre Visontai Soma dr. védő kifogást tett. A vád­­tanács mai ülésén Liszkay Istvánt milkosságért­­és rablásért vád alá helyezte. Az ügyet valószínűen még a nyári szünet előtt fogja tárgyalni az esküdtbű­kósság. — A Fodor testvérek ügye. Ezelőtt k­­t hónappal tizennégy följelentő kérelmére bűnvizs­­gálat indult meg a Fodor Mihály utódai cég tagjai,­­ Fodor Zsigmond, Fodor Gyula és Léderer Albert ellen. Fodor Zsigmond­ot és Fodor Gyulát a rendőr­ség letartóztatta, ellenben Léderer Albert idejekorán megszökött. A két letartóztatott bútorgyárost Szé­kely dr. vizsgálóbíró pár nap múlva szabadon bo­csátotta az ügyészség fölfolyamodására, azonban a vádtanács elrendelte letartóztatásukat. Mikor a vád­­tanács határozatáról Fodor Gyula tudomást szer­zett, a letartóztatás elől a halálba menekült. A váá­­rosligetben agyonlőtte magát. Fodor Zsigmondot azonban a vizsgálóbiró letartóztatta. A letartóztatott bútorgyáros védőjének, Gleichman Lajos dr. ügy­védnek kérelmére Székely dr. vizsgálóbiró kedden újra elrendelte Fodor Zsigmond szabadon bocsátá­sát. A végzés ellen az ügyészség sem élt fölfolya­modással s igy Fodor Zsigmondot tegnap délután szabadon bocsátották.­­ A püspök zsarolói« Egyre-másra kapta két év előtt a zsaroló­ leveleket Fetser Antal nagyvá­radi fölszentelt püspök Pázmány Mariska huszon­négy éves h­ajadontól és ennek édesanyjától, özvegy Pázmány Lajosné, született Somlai Izabellától. Az első levelek eleinte könyöradományokért esedeztek, később pedig fenyegetésbe csaptak át s botrányt he­lyeztek kilátásba, ha a püspök a leányzóról nem gon­doskodik. A püspök végre is a rendőrséghez fordult, mely a zsarolókat letartóztatta. A vizsgálat kiderí­tette, hogy Pázmány Mariska 1908. év tavaszán föl­kereste a püspököt a kanonok­ soron levő lakásán s arra kérte, hogy mivel lakásából kitették, segítse né­hány forinttal, hogy édesanyjával valami hónapos szobában húzhassa meg magát. Fetser Antal, a­ki an­nak előtte a leányt sohasem látta, negyven koronát adott neki. Rövid idő múlva a leány másodszor is be­kopogtatott, de mivel a püspöknek értésére esett, hogy könnyelmű életmódot folytat, ajtót mutatott neki. A nagyváradi törvényszék zsarolás vétsége miatt Pázmány­ Mariskát három hónapi, édesanyját pedig hat hónapi fogházra ítélte s ezt az ítéletet a királyi tábla is jóváhagyta. A Kúria első büntetőtanácsa ma Vavrik Béla elnöklésével Tassy Pál bíró előadása után­­eluttasította a vádlottak semmiségi panaszát. . — Makó város pere. Makóról táviratoztak. Az új munkásbiztosító törvény értelmében a munka­adó köteles minden hivatalnokát, a­kinek 2100 koro­nánál kisebb fizetése van, a munkásbiztosító intézetbe beíratni. .Makó város ezt nem tette, sőt pörbe szállt a munkásbiztosító hivatallal. A növ most dőlt el Makó javára. A döntés jelentőségét fokozza az a körülmény, hogy más városok is vannak, a­melyek hasonló ál­láspontot foglalnak el. — A délvidéki fojtogató.­­Aradról jelentik, hogy az Ausztriában elfogott Despot György, délvi­déki fojtogató banda vezére útban van Arad felé. Anyósa megjelent a csendőrségen és önként vallott. Beismerte, hogy Despot bevallotta leányának a gyil­statisztikét az "emberiség fogazatá­­"ró. Külföldi statisztikai följegyzések szerint 20.963 megvizsgált fog között 485 ép fogat találtak; ennek az ijesztő pusztulásnak fő oka az elhanyagolt száj­ápolás. Ne felejtsük azonban azt sem, hogy a rosszul megválasztott fogtisztté többet árt,­ mint használ. A Sztraka Menthol-fogszappan a fogászati tudo­mány legkényesebb igényeit is kielégiti. Hatalmas dezinficiáló erejével a szájiire­­■ get és a fogmnyt áthatóan konzerválja, eljut a fog­közök legrejtettebb zugába is s igy a fogszuvasodás rombolását meg­állítja. E szappannak köszönhetjük, hogy a kellemetlen szájszag teljesen megszün­tethető. Kapható gyógy­­árakban, drogé­riákban egy koronáért. 0 darabot­­3 ko­ronáért bérmentve küld a készítő Sztraka gyógyszerész, Mohol­ IV­­kosságot. Deszpolnét letartóztatták­. A csendőrség újabban négy parasztot fogott el, a­kikről megálla­pították, hogy a banda tagjai voltak. KÖZGAZDASÁG: Japán közgazdasága. Az orosz-japán háború Európa népének figyel­mét és érdeklődését Keletázsia szigetországára, Ja­pánra terelte. Egymásután jelentek meg a német, francia és angol tanulmányok, a­melyek megismer­tették az addig jóformán ismeretlen országot és nemzetet. Japán közgazdasága címen most jelent meg az első magyar tanulmány, a­mely nem legen­dákra építve, hanem hiteles adatok alapján ismer­teti Japán csodálatos fejlődését, közgazdaságának rohamos kialakulását. A tanulmányt a Budapesti Ja­pán Császári Konzulátus adta ki, s így adatait elfo­gadhatjuk hiteleseknek, mert azok­ legnagyobb ré­szét hivatalos forrásokból merítette. A tanulmány előszavában Palotán Ödön japán császári konzul azzal okolja meg a tanulmány kiadását, hogy azt a rokonérzést, a­mellyel a magyar nép minden társa­dalmi rétege a japán nemzet iránt viseltetik, meg­őrizze és megszilárdítsa, Japánnal való összekötte­tésünket előmozdítsa és megtartsa­ Japán mesés szépségű selymeivel, mondja a konzul, ipari és m­ű­­ipari cikkeivel és egyéb gyártmányaival az egész vi­lágot elárasztja, miért kell nekünk e cikkeket má­sodkézből drágán beszerezni, mikor mi ugyanezek­hez közvetetlenebbül, jutányosabban is hozzájutha­tunk­, vagy nyersterményeink fölöslegének, lisztünk­nek és borainknak, gépeinknek és vegyészeti cik­keinknek elhelyezésére miért keresünk mi a­ nagy be­viteli vámokkal védett nyugaton piacot, a­mikor előttünk nyitva az út Fiumon át, s azoknak elhelye­zésére olt a biztos terrénum: Japán. A tanulmány röviden ismerteti Japán fekvé­sét, történetét, közigazgatását és hű képet ad arról a rohamos közgazdasági fejlődésről, a­mely negyven esztendő alatt a félművelt -ázsiai országból kultura­államot teremtett. Minket magyarokat azért is érde­kelhet ennek a fejlődésnek ismerete, mert megtanul­hatjuk belőle, hogy komoly, hazafias és nemzeti munkával még a kis államok is megszerezhetik a nemzeti élet minden szükségletét, a gazdagságot. Japán, a felkelő nap birodalma, nem egységes ország, hanem 433 kisebb-nagyobb sziget, a­melyek közül a Honshin sziget (Középjapán) akkora, mint a többi 432 sziget együttvéve. Az összes szigetéi, területe 417.000 négyzetkilométer s lakosainak száma ötvenmillió. A szigetország területe tehát csak 93.000 négyzetkilométerrel nagyobb, mint Magyar­­ország, lakosainak­ száma azonban több mint két­szer annyi. Legsűrűbb a lakosság a nagyobb szige­teken. Középjapánban egy négyzetkilométeren 170 lélek van, tehát jelentékenyen sűrűbben lakott, mint bármelyik európai állam. Egy négyzetkilométeren ugyanis Angolországban 140, Németországban éll, Ausztriában 90, Franciaországban 73, Magyar­­országon 62 lélek lakik. Japán fejlődése mindössze negyven­­esztendős. 186­7-ben lépett trónra Mudsuhito, a mostani csá­szár s két esztendeig tartott belső háború után meg­szüntette a hűbérrendszert, eltörölte a robotot, meg­engedte, hogy a kötött birtokok nagy részét a föld­­mives osztály megszerezhesse, s 1889 b­­n alkot­mányt adott az országnak. Behozta az általános is­kolakötelezettséget, eltörölte a céhrendszert, az ipart és a kereskedelmet szabad foglalkozásnak nyilvání­totta, az államhivatalokat megnyitotta a középosztály számára is, az igazságszolgáltatást európai mintára szervezte, főiskolákat,­­egyetemeket és könyvtárakat állított föl. A haladásnak és fejlődésre való törekvésnek a képe legelőször az állam háztartásán látszik meg. 40 év alatt az állam kiadásai tizennyolcszorosra, bevételei tizenhatszorosra emelkedtek. Az 1867— 1872. években az állam összes bevétele évi nyolcvan millió korona volt, összes kiadása pedig hetvenkét millió korona. Az 1909—1910. évi költségvetésben pedig a kiadás is, a bevétel is 1297 millió korona. A kiadásoknak ezt a rengeteg emelkedését a polgárság­nak kellett fedeznie. 1896-ban még nem ismerték a kereseti adót, az örökösödési adót, az állami mono­póliumot, de azóta a só, dohány, és kámfor, mono­póliumon­­kívül tizennyolc féle egyenes és közvetett adó nehezedik Japánország népére. Az adómentes létminimum 750 korona s az adókulcs a pótlékok­kal együtt fokozatosan húsz százalékig emelkedik. Az állam egyenes adóbevétele húsz év alatt 155 mil­lió koronáról 472 millió koronára emelkedett. Ha­sonló arányban emelkedett a fogyasztási adó is 98 millió koronáról 283 millió koronára. A kiadásoknak csaknem egy harmadát a hadügyi kiadások emésztik meg. 1909-ben az 1297 millió koronából 394 millió korona keltett a hadügyi kiadásra. Japánországnak is rengeteg pénzébe kerül a nagyhatalmi állásra való törekvés , tizennégy év alatt megtízszerezte az adósságát. 1894-ben Japánor­­szágnak mindössze 737 millió korona adóssága volt, a­melyből a lakosságra fejenként 17,7 korona jutott, 1908-ban pedig 5626 millióra emelkedett az adósság, a­miből minden lélekre 107,5 korona államadósság­­jut. Még mindig a fele se annak­, a­mi a magyar em­­­bert terheli. Magyarországon ugyanis minden lélekre 277 korona államadósság jut. Japánország földterületének csak­ egyhannad­ része alkalmas mezőgazdasági termelésre, s ennek is 12 százaléka erdő. Művelés alatt 14 millió hektár te­rület van, ebből 5 millió szántóföld. A lakosságnak körülbelül kétharmada foglalkozik földművelés­­­sel. A japán földművelés belterjes s 5—6 hek­tárnál nagyobb földje még a gazdagabbnak sincsen. Főterménye rizs, a­melyből 1908-ban 93 millió hektoliter termett. A népesség egyik­ főker,esetforrása a Selyemtenyésztés. 1908-ban 6 millió hektoliter selyemgubót termeltek és 19 millió kilogram nyersselymet és selyemhulladékot hoztak, piacra. A halban nagyon gazdag japán tengeren ezre-­ vele foglalatoskodnak a japán halászok, s az orosz­ háború óta különösen erősen fejlődik a tengeri halá­szat. 1898-ban 87 millió koronát jövedelmezett a ten­­­geri halászat, 1907-ben pedig 150 millió koronát. 'Jelentékeny jövedelmet hajt a japán lakosság­nak' a bányászat is. 1908-ban 2224 bányatelepen­­ több mint 214.000 munkás dolgozott s a bányatér-e­melés értéke 281 millió korona volt. Van sok szene, s­­ok réz, 86 aranybánya, 10 ezüstbánya, 135 arany-­­ ezüstbánya, 34 arany-ezüst-rézbánya, 17 arany-ezüst ólombánya, 129 ezüst-rézbánya. Sok természeti kincse mellett is Japánország­­ akkor kezdett fejlődni és gazdagodni, a­mikor meg-­­­teremtette nemzeti iparát és kereskedelmét A sziget-­­ országnak 10.938 ipartelepe van, a­melyek közül­­ 5207 gyár dolgozik gépekkel. legtöbb gyár a nyers- , terményt dolgozza föl. A gyárak 643.292 munkásnak, adnak keresetet. A munkások között van 243.830 ti­­­zennégy éven felüli férfi, 341.865 nő, 13.526 tizen-, négy évesnél fiatalabb fiú, 244.071 leány. A­mint ezek­ a számok mutatják, az iparban alkalmazott nők­ száma feltűnő nagy, a gyermekmunkások száma­ azonban kicsi. Ennek magyarázata az, hogy különö-­­sen a szövő-fonó iparban szívesebben alkalmazzák a­ nőket. A munkabérek azonban meglepően kicsinyek, 1907-ben a rizshántoló átlagos évi keresete 283 ko-­ róna volt, a gépipari munkás keresete 313—363 ko- j róna kiűzött váltakozott, a földmiveléssel, kertészettek és halászattal foglalkozók jövedelme átlag 306 ko- j róna. Aránylag legtöbbet keresnek az építő­ipari­ munkások, évenként 350—375 koronát és a téglaége­­­tők 382 koronát. A munkások zöme, a selyemszövők,­­ évenként csak 300—325 koronát keres s ezért a­­ bérért naponként 10—21 órát dolgoznak. Egy se­l­­yemszövő munkásnő napi 20 órai munkával átlag­ 62 fillért keres. Az olcsó munkabér teszi lehetővé,­ hogy a nagy szállítási költség ellenére is a japán árus föl tudja venni a versenyt az európai áruval. Az, ipari fejlődésnek’ még nagy tere van Japánországban, s valószínű, hogy hamarosan ki is fejlődik, mert aj '! Hol szállónk nem Bécsben? Hazánkfia KASZNÁR NÁNDOR, a Magyar Világ­kávé­ház volt tulajdonosa még tavaly Bécsben átvett „Grand Hotel national“-t Wien, II., Taborstrasse 18. teljesen átépítette, megnagyobbította és mintaszerűen újonnan berendezte. 300 szoba, Vfz, villanyvilágítás, központi fűtés, a lakosztályok fürdőkkel ellátva, gyö­nyörű télikert, zene- és olvasóterem, kitűnő magyar (konyha), étterem és kávéház mérsékelt árak mellett. Telefon interjúban. Villanyos összeköttetés az összes­­ pályaudvarokkal. h

Next