Budapesti Hírlap, 1910. augusztus (30. évfolyam, 182-206. szám)

1910-08-06 / 186. szám

1910. augusztus 6. BUDAPESTI HÍRLAP (186. sz.) pes, nem mint koalíció, hanem egyes tagjai személyében. Én egészséges horvát politikát akarok csinálni, a­mely egyformán kielégíti a horvát és a szerb nép kívánságait. A jogpárt tegnapi tanácskozását, a­melyen a döntő jelentőségű határozatot hoztak, a párt­nak a haladó párttal való tárgyalása előzte meg, a­mely a két párt megegyezésével végződött. A határozat lehetővé tette az összes horvát pártok­nak egyetlen pártba való tömörülését. A fúzió egységes program alapján fog megtörténni, a­melynek főbb pontjai ezek: A Magyarországhoz való szoros viszony­nak bizodalommal való ápolása az 1868-iki ki­egyezés alapján és ennek a törvénynek teljes igazság szerint való végrehajtása alapján. Az­­ ország gazdasági fejlesztése és az utóbbi évek politikai zivataraiban elhanyagolt anyagi érde­keinek fölkarolása. Testvéries egyetértés az ön­álló szerb párttal és szolidáris együttműködés törvényes alapon. Elhatározták még, hogy a most megjelenő pártlapokat megszüntetik s helyettük új párt­orgánumot alapítanak. Az új egységes párt meg­szervezéséhez hamarosan hozzáfognak s a­mint megalakul az új párt, a végrehajtó­ bizottság megkezdi a tárgyalást a bánnal a párt és a kor­mány egyöntetű eljárása dolgában. Zágráb, aug. 5. (Magyar Távirati Iroda.) Tomasics dr. horvát bán kijelentette tudósítónknak, hogy tel­jesen meg van elégedve a horvát jogpárt tegnapi határozatával, a­mely az ő óhajtása értelmében adja meg az első lökést a válság megoldására azzal, hogy módot nyújt egy új kormánypárt megteremtésére. A horvát országgyűlés föloszla­­tása minden valószínűség szerint a legközelebbi időre várható és a­mint hire jár, az újonan ala­kuló egységes párt a választáskor a bán mellett fog állást foglalni. Zágráb, aug. 5. (Magyar Távirati Iroda.) A hivatalos Na­­rod­ne Novine közleménye szerint a horvát-szerb koalíciónak egységes, guvernementális párttá való tömörülése szükségesnek bizonyult, mint­hogy a koalíció eddigi összetételében reális mun­kálkodásra képtelen volt. Kívánatos volna, ha az önálló szerb párt tagjai a fúzió révén alakuló új pártba belépnének. Az országgyűlés föloszlatása szükségessé vált, mert a koalíció nem bízott meg eléggé a bánban és missziójában, a­mely oda­irányul, hogy az állami alaptörvény keretében reális politikát kövessen az ország érdekében.­­ A félhivatalos Agramer Ztt. jelentése szerint a bán teljesen meg van elégedve a horvát jogpárt hívott orvos kötelessége lesz a halált konsta­tálni. Nekünk más dolgunk lesz. A kisasszony, a­ki gyors mozdulattal ki­rántotta volt hajtóit és éppen készült térdre omlani a terem mellett, -­- Biztos úr, Vendelin, ne hagyjanak itt, én úgy félek, — és szerencsésen sikerült neki a vice karját elcsípni. — A törvény nevében nyissanak ajtót, — kiáltott a rendőr. Háromszor kell ismételnem a fölszólítást, — magyarázta Vendelinnek, aztán betörhessük az ajtót. — Ez a rend. Nekivetette izmos vállát az ajtónak, az ro­pogott és föltárult. Laci pedig odasúgott az öccsének: — Látod, pompásan sikerült. Téged észre se vettek. Bújj ki a pokrócokból, most becsuk­juk rájuk az ajtót és elrohanunk a legközelebbi rendőr-őrtanyára és megmentjük az egész család életét. A kapuban Vendelin benne felejtette volt a kulcsot, a fiuk kinyitották és lélekszakadva elrohantak. Odabent pedig az ajtó reccsenésére föl­ébredt Péter úr és kissé kábultan a mélyportól, gyertyáért kaparászott és a pisztolyaiért nyúlt. — A törvény nevében — ismételte a rendőr. — Ki a manó az, a ki a törvény nevében jár rabolni? — dörmögte boszosan. — Gyermekgyilkos apa — szólt Vendelin — én foglyom, azaz a biztos úr foglya. Szerafin kisasszony elérkezettnek látta az időt a térdreomlásra. Leborult hát és csontos határozatával. E határozatot a józan ész sugallta és megfelel a bán amaz álláspontjának, hogy a koalíciót egységes párttá kell tömöríteni, a­mely nem pártérdeket, hanem az ország érdekeit tartja szeme előtt.­­ Az Obzor szerint a horvát jogpárt belátta, hogy a koalíciónak föl kell oszolnia, ha nem fuzionál. A fúzió is a koalíció végnapját jelenti, de ezzel egészséges pártviszo­nyok fejlődése indul meg. A fúziónak azonban nem szabad abban a szellemben történnie, a­mint a bán kívánja, hanem meg kell akadá­lyozni azt a kísérletet, hogy az új pártot a kor­mány akaratának vakon engedelmeskedő több­séggé tegyék. A M. T. 1. tudósítója illetékes helyen azt az értesítést kapta, hogy a bán előterjesztései során a horvát országgyűlés föloszlatását fogja javaslatba hozni a felség előtt, mert csakis az új választások tisztázhatják teljesen a helyzetet és csakis ily után lehet a kormány és az ország­gyűlési többség között az állandó egyetértést helyreállítani. Zágráb, aug. 5. (Saját tudósítónktól.) A bán a horvát or­szággyűlés egybehivására és feloszlatására vo­natkozó javaslatait még a mai nap folyamán elküldötte Budapestre s azokat a horvát mi­niszter fogja a király elé terjeszteni. A megmagyarosodott Aradmegye, Arad, aug. 5. A Budapesti Hírlap a minap cikket közölt ar­ról, hogy Arad megye iskolaügye negyedévszázad alatt mennyire megmagyarosodott. A belügyminisz­ter ma érkezett leirata következtében ez a nemzeti­­ségek-lakta megye külsejében is magyarrá változik. Évekkel ezelőtt a belügyminiszter körrendeletet intézett a vármegyékhez, hogy az idegennevü közsé­geket magyar névvel lássák el. Aradmegye törvényha­tósági bizottsága a belügyminiszteri rendelet alapján elkészítette az idegennevü községek megmagyarosi­­tásáról szóló listát s az 1908. év nyarán tartott köz­gyűlés elfogadta. A megye vezetősége az igy elkészí­tett listát jóváhagyás végett fölterjesztette a miniszté­riumba, a­honnan ma érkezett meg a leirat, a­mely kisebb-nagyobb módosításokkal jóváhagyta a megye által elkészített névsort. Ezzel az újítással Arad vár­megye közigazgatása igen nagy változáson megy ke­resztül, a­mely különösen az első időben sok kelle­metlenséget fog szerezni mind a lakosságnak, mind a vármegye tisztviselőinek. A belügyminiszter mai leiratával a vármegye területén fekvő községek, valamint az egyéb lakott helyek neveit az 1898. IV. törvénycikk 2., illetve 3. paragrafusai és az országos községi törzskönyvbizott­­ság javaslata alapján a következőleg állapította meg: karjával erősen átölelve a megrettent Péter úr lábát, szivetszaggató hangon zokogta: — Boldogtalan, mit tett ön? Saját gyer­mekei vérét szomjúhozza? Ebben a pillanatban két ajtó pattant föl. Az egyiken két marcona rendőr lépett be, nyo­mukban a lihegő fiuk, a másiknak küszöbén Magda asszony sóbálvánnyá meredve nézett hol a rendőrökre, hol a férje lábát átkulcsoló, zilált hajú női alakra. A két rendőr előlépett. Egyik Vendelinnek, a másik Péter urnak vállára tette a kezét. — Nem azt, ne azt bántsák, — kiabálták a fiuk — hiszen az édesapa, hanem azt a másikat. — Hisz az is rendőr, ismerem jól, együtt posztoltunk sokáig, ő a Kovács 25-ik József — mondja az egyik újonan jött rendőr, — hanem talán az a síró asszonyság? ... — Hajadon vagyok, — rebegte Szerafin kisasszony, eleresztve Péter ur lábát, hogy el­födhesse piruló arcát kezeivel, — és csak gyön­géd női szivem hozott ide. Nélkülem mindnyá­jan a sír legmélyén pihennének azóta. Péter ur bilincseiből kiszabadulva, a fele­ségéhez sietett, a­ki sápadtan, félig elfordulva állott a küszöbön. — Csak nem gondolod, édesem, hogy ... A három rendőr magyarázattal és szivar­ral ellátva már régen eltávozott a lehűtött Ven­­delinnel és Szerafin kisasszonnyal együtt, Magda asszony még egyre zokogott. Mert a rendőröket meg lehet győzni vala­miről, de az asszonyt nem. 'Az aradi járásban ■' Csicsér—Maroscsicsér, Gro­­govác—Othalom, Kurtics—Kürtös, Kuvin—Arad­kövi, Mikalaka—Mikelaka, Uj-Panát—Ujpanád, Szent-Leányfalva—Szentleányfalva, a Zsigmondházá­­hoz tartozó Kékes—Kékestelep. A borosjenői járásban: Algyest—Aldófalva, Barakony—Alsóbarakony, Borza—Borza, Boros-Jenő —­Borosjenő, Gurba—Garba, Gyarmata—Csigérgyar­­mat, Moroda—Marót, Sikula—Sikola, Somoskesz— Somoskeszi, — Szöllős-Csigerél—Csigérszöllős, Voj­­vogyén—Kőrösvajda. A borossebesi járásban: Al-Csill—Alcsill, Al­más—Háromalmás, Báltyele—Báltfalva, Berindia— Borosberend, Bogyest—Bozósd, Bohány—Bajnok­­falva, Boncesd—Boncafalva, Boros-Sebes—Borosse­­bes, Brusztureszk—Borosztok, Buttyin—Körösbö­­kény, Diécs—Décse, Doncsény—Dancsfalva, Dúl­­csele—Édeslak, Fényes—Kőrösfényes, Govosdia— Gósd, Gurahonc—Honc­ő, Honcisor—Honcér, Ignest —Ignafalva, Kakaró—Kőkaró, Kiszindia—Készend, Kotsuba—Kőröskocsoba, Krokna—Koroknya, Láz— Déznaláz, Madrizest—Madarsák, Monyásza—Meny­háza, Musztesd—Mosztafalva. Nadalbest—Nádalmás Nyágra—Kisfeketefalva. Pajsán—Pajzs, Prezest— Parázs,­ Ravna—Kisróna, Revetis—Kékes, Rossia— Borosrósa, Solymos-Bucsáva—Solymosbucsa, Sza­kács—Alsószakács,­ Szatura—Raj, Szelezsány—Szele­­zsény, Szlatina—Mikószlatina, Szuszány—Susány­­falva, Valemare—Zarándpatak, Vászolya—Vészalja Zimbró—Zombrád. Az eleki járásban nem változnak a nevek, csu­pán a közjellel összekapcsolt kettős nevek közül kihagyják a kötőjelet. Például: Nagy-Kamarás — Nagykamarás. A kisjenői járásban: Csintye—Köröscsentye, Csernovics-Simánd — Felsősiaránd, Edelspacher-Si­­mánd—Alsósimánd, Miske—Tőzmiske, Nagy-Zerind —Nagyzerénd, Szapáriliget—Szapáryliget, Szinitye— Szineke, Szintye—Szinte, Zaránd—Zaránd. A madtraipécskai (eddig pécskai) járásban: Forrayi Nagy Iratos—Nagyiratos, Nagy-Varjas és Kis- Varjas—Nagy­varjas, Magyar-Pécska—Magyarpécska. A máriaradnai (eddig radnai) járásban: Baja— Kisbaja, Battuca—Bátyafalva, Berzova—Marosborza, Dumbrovica—Alsódombró, Govosdia — Alsóköves, Gross—Garossa, Gyulica—Gyulató, Halalis—Áldásos, Illyó—Illő, Kapruca—Maroskapronca, Kladova— Kalodva, Kerbes—Maroshollód, Kujás—Felsőköves, Lupest—Farkasháza, Marosszlatina—Marosszalatna, Mirova—Milova, Monorostia—Marosmonyoró, Ó­­Paulis—Ópálos, Obersia—Oborsa, Pernyest—Pernye­falva, Petris—Marospetres, Rossia—Rósa, Sólymos— Solymosvár, Szelistye—*­Marosszeleste, Szorosság— Szarvasság, Temesest—Temesd, Trójás—Torjás, Uj- Paulis—Ujpálos, Vinyest—Várna. A nagyhalmásfvi járásban: Acsuca—Ácsfalva, Acsuva—Acsva, Banesd—Zarándbánya, Bodest— Bogyafalva, Brusztur—Páfrányos, Budest—Bugy­­falva. Csúcs—Halmágycsucs, Cermura—Martfalva Cohesd—Csohosd, Dumbráva—Körösdombró, Grós— Halmágygórós, Guravoly—Vojkaháza, Juonesd—Kő­­rösivánd, Krisztesd—Keresztpatak, Lázár—Irtásfalva, Leásza—Sövényesd, Lestyóra—Kisles, Magulicsa— Kismaglód, Mermesd—Mermesd, Ócs—Öles, Ocsisor Öcsisor, Pleskuca—Peleskefalva, Pojána—Csucsmező, Pojenár—Halmágymező, Rosztocs—Rostócs, Szirb— Szerb, Tirnovica—Fazekastarnó, Tisza—Tiszafalva. A tornovai (eddig ternovai) járásban: Agris— Almásegres, Aranyág—Székesaranyág. Drauc—Do­­roszlófalva, Dund—Dud, Hódos—Zarándhódos. Jár­­kos—Ujárkos. Kavna—Kávna, Kresztaménes—Almé­­nes. Kujed—Köved, Nádas—Zarándnádas. Silingyia —Selénd, Tauc—Feltót, Ternova—Tornova. A világosi járásban: Kerek—Erdőskerek, Kova­­szinc—Kovászi, Ófazekasvarsánd—Óvarsánd, Ujfa­­zekasvarsánd­—Ujvarsánd. Tájékoztatásul megjegyzi a miniszter, hogy a nevek megállapításánál az érdekelt községek óhaj­tása, a történelmi hűség, az illető községek, illetve lakott hely földrajzi és topozófiai sajátságai, vala­mint az idegen hangzás lehetőleg való elkerülése vol­tak azok a főmozzanatok, a­melyeket a nevek megál­lapításánál irányadónak tekintett. A megállapított nevek helyesírása tekintetében a vármegye közönségének figyelmét a következőkre hívja föl a miniszter. Az összetett vagy jelzővel ellátott községi ne­vek kötőjel nélkül egy szóba írandók, és­pedig azért, hogy ez­által a községnevek törzs- és előnévvel való megosztása megszűnjék és az illető községnév a maga teljes egészében menjen át a közhasználatba, mert ellenkező írásmód mellett, a­mint az eddigi tapaszta­lat igazolja, majd a rövidítések használata, majd az előnév teljes elhagyása folytán egyes községek a hasonló hangzású és elnevezésű községektől kellően meg nem különböztethetők. Ezután a miniszter ezt a határozatát okolja meg. Taxatíve fölsorolja az egyes községket, azok nevét, fölemlíti azokat az okokat, a­melyek az esetle­ges megeváltoztatásokra késztették. A miniszter a vár­megye közönségét a rendelet mielőbb való pontos végrehajtására hívja föl, s egyúttal kimondja, hogy a névváltoztatással szükségessé vált új községi bé­, 3

Next