Budapesti Hírlap, 1911. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1911-03-16 / 64. szám
2 száma az utolsó évek alatt 1237-ről 1117-re szállott le. Öt év alatt a magyar honos növendékek háromnegyed része talált helyet a magyarországi katonai iskolákban, holott ma még kétharmada sem és így több mint egyharmada kénytelen az Ausztriában lévő katonai iskolákat fölkeresni. Arról sem tudnak a hivatalos adatok, hogy a magyarok a lovassági hadapródiskolába tódulnának és igy e fegyvernem tisztikarában a magyar honosok aránya kedvezőbb lenne. Az Ausztriában lévő lovassági hadapródiskola magyar honos növendékeinek száma évről-évre csökken, a magyar honosok aránya 1909-ben csak 29,6 százalék volt, a magyar anyanyelvieké pedig csak 18,4 százalék. Meg kell még jegyeznünk azt a gyanús körülményt is, hogy a magyar honos növendékek arányszámánál az utóbbi évek alatt beállott némi javulás majdnem kizárólag a horvát illetőségiekre esett. Ha még megemlítjük, hogy a legutóbbi közös hadügyminiszteri válaszokból kitűnőleg katonai iskolákra és intézetekre 1910-ben Magyarországon elköltöttek 700.000 koronát, holott Ausztriában több mint négy milliót és hogy katonai nyugdíjakban évente Magyarországon kifizetnek öt milliót, holott Ausztriában huszonhármat, azt hisszük, mindenki belátja, hogy a katonatiszti nevelésnél máris rengeteg erkölcsi és anyagi kárunk van. A küszöbön álló nagy katonai terhek ellenében joggal követelhetjük tehát, hogy végre intézményesen biztosítsák a magyar csapatoknak magyar tisztekkel való ellátását. Ennek pedigcsak egyetlenegy komoly és célravezető módja az, ha a katonai intézetek és iskolák elhelyezésében és a felvehető növendékeik létszámánál elérjük a minket megillető arányt. E mellett elsőrangú követelmény, hogy az újonnan felállítandó katonai iskolák ne a határszélre, nemzetiségi területre, de az ország belsejébe, a magyar területre kerüljenek. A magyarság bizonyára nem fog úgy gondolkodni, amint most az osztrákok és nemzetiségi intelligenciánk és nem a leggyöngébb, minden más pályára képtelen fiait fogja katonai iskolába küldeni, hanem régi hagyományához híven a katonai hivatásra rátermett gyermekeit. A képviselőház ülése. A képviselőház pénteken délelőtt tíz órakor folytatja a költségvetés tárgyalását Az általános vita alkalmasint egy hétig fog tartani. A harmadik egyetem kérdése, Kassáról jelentik: Sziklán Ede abaújtorna megyei főispán, Takács Menyhért dr. jászóvári prépost és Éder Ödön polgármester ma Budapestre utaztak, hogy részt vegyenek a kultuszminisztériumban a harmadik egyetem ügyében tartandó bizalmas tanácskozáson. Svájc és Ausztria és Magyarország. Rómából jelentik nekünk. Az Italia all ’Estete írja, hogy Ausztria és Magyarország és Svájc között megegyezés jött létre, amely szerint Ausztria és Magyarország Olaszország ellen való háborúja esetében Olaszországnak a Val Tellinát biztosította. A Messangero erre megjegyzi: Svájc sohasem gondolt Olaszország ellen való háborúra és ezért érthetetlen a bellinzoni erődök offenzív megerősítése. Az Hahn all ’Estero hite talán alaptalan, de semmi esetre sem valószínűtlen. Az osztrák költségvetést Bécsből jelentik: A költségvetési bizottság folytatta a belügyi költségvetés tárgyalását. Wickenburg belügyminiszter fejtegeti a közigazgatási reform szükségességét, és bejelenti, hogy legközelebb benyújtja a közigazgatási ítélkezésre vonatkozó javaslatot. Bejelenti ezután, hogy a rendelkezésre álló pénzügyi eszközök keretében gondoskodni fog a politikai kerületi hatóságok szaporításáról. A tárgyalás további folyamán Wickenburg gróf belügyminiszter a politikai hivatalnokok munkája ellenében elhangzott kritikával szemben hangoztatta a tisztviselőknek buzgó és lelkiismeretes kötelességteljesítését. Az osztrák állampolgároknak Németországból történt kiutasítására vonatkozólag utal a külügyminiszternek az osztrák delegáció ülésén ez ügyben lett diplomáciai lépésekről szóló fejtegetéseire. Az akciót a külügyi kormány folytatja. Ami azt a kérdést illeti, hogy a porosz hatóságok kiutasítási praxisát hasonlóval boszulják meg, a miniszter azt a nézetet vallja, hogy ez igen messzemenő intézkedés volna. Nem helyes dolog azt megtenni itt, amit ott hibának látunk. Malik a német birodalomból való kiutasítás kérdésével foglalkozik és ellenzi Kramatz retorziós javaslatait. Ha a kiutasításokat kölcsönösen alkalmazzák, az osztrákok igen rosszul járnak Németországban. Pacher szerint a csehek ellenséges magatartása Németországgal és a hármasszövetséggel szemben megmagyarázza az ausztriai cseheknek kiutasítását Németországból- Miért nem kérdi egy cseh szónok sem, hogy mi a sorsa az osztrák állampolgároknak a francia, idegen légióban? Többek felszólalása után a költségvetési bizottság tárgyalásának folytatását holnapra halasztották. Barátim vagytok, azt mondjátok Talán nem mondtok hazugságot. Ez meglehet. De azért nem adom nektek hitemet. Nem adhatom, most jó dolgom van. Jöttek hozzám, ha majd napom lejár. Mert a barátság nappal láthatatlan. Éjjel ragyog csak, mint a fénybogár. Vagy egy másik költeményében: Szeretője-e vájjon a testnek a lélek? S mint szeretőkhöz illik, együtt enyésznek? Vagy a lélek a testnek csak barátja? S úgy tesz mint rendesen a barát: Elhordja magát, Midőn amazt pusztulni látja? De éppen Petőfinél nem lehet más a barátság, mint a legszenvedelmesebb magához ölelés és a leggyanakvóbb kétkedés. És bizonyos, hogy Petőfi nem találhatott soha olyan barátot, amilyent szenvedelmes, égő, mély lelkével áhított magának. Arannyal tudvalevőleg a legmeghittebb baráti viszonyban állott. Ez a barátság Petőfi Arany Jánoshoz című költeményével kezdődött, amelyben Petőfi az elragadtatás szuperlativusával öleli magához Toldi íróját; levélváltásuk és később személyes érintkezésük is a legmelegebb, legbensőbb volt, de ez azért nem gátolja Petőfit abban, hogy leveleiben néha meg ne kritizálja Arany egy és más szokását, nevezvén azokat „szamár falusi tempó“nak. Petőfi szabad, fesztelen természetét nem mindenki tudta elviselni, csak igazi nagy lélek és komptemplatív elme, mint a minő volt az Aranyé is, értette meg teljesen e tulajdonságban is a külön lelki nagyságot. Éppen Aranyhoz intézett egyik levelében írja Petőfi: „Én olyan ember vagyok, hogy a mely házba bemegyek, szeretem magam hanyatt vágni a lábán . . . Miután tehát nálad bekopogtattam s te ajtót nyitottál, megengeded, hogy egész kényelmemet használjam, annyival inkább, mert barátomnak neveztelek s te engemet viszont és én részemről, nem szoktam e szót mindennapi értelemben használni s remélem te sem igy alkalmaztad rám“. A maga baráti érzésének mélységét ugyancsak Aranyhoz intézett egyik költői levelében jellemzi legjobban. ..Te mikoron nevedet keblem mélyébe beírtad. Mit tettél, tudod azt? gránitsziklába acéllal Vágtál életen át múlás nélküli betűket.“ Aranyon kívül Tompa, Jókai, Pakli Albert, Lisznyai, Orlai Petries Soma, Kovács Pál, Pap Zsigmond, Sass Károly, Kubinyi Rudolf, Dömök Elek, Szeberényi Lajos és mások tartoztak Petőfi meghittebb baráti köréhez, de az érzés egyforma magaslatán és mélységében nem állhattak Petőfivel. Érthető tehát, ha Petőfi kételkedik a barátságban, hiszen az ő lelkének, amely állandóan Mózes csipkebokraként égett, csak halvány viszfénye verődhetett vissza a mások lelkének hideg tükréről. A Petőfihez hasonló nagy egyéniség voltaképpen társtalannak születik a világra és az embereket legfölebb lánglelkének varázsával és, hatalmas egyéniségének parancsolóan szuggesztív erejével köti magához, de olyan barátságról, amelyet ez a fogalom köznapi és nyárspolgári értelemben jelent, nem lehet nála szó. Nem is akadhat magához mért barátja. Keresi pedig mindenkiben. Jókaihoz irt nagy lelki vágyódástól izzó himnusza szinte fellengző túlzásnak tetszik, valamint hogy így hat Szemere Pálhoz írt költeménye is. És ha szertelenül áraszt el egy-egy szívéhez közelebb fért embert az elképzelt barátság szikrázó tűzesőjével, épp igy érthető és természetes ennek az ellenkezője is. Némelyik költeményéből azt lehetne következtetni, mintha barátai rettentő árulásokat követtek volna el vele szemben, pedig semmi más nem történt, mint aminek Petőfi egyedülálló, felsőbbséges egyéniségénél fogva történnie kellett: nem mindig értették meg. És ezek a meg nem értések lobbantják ki belőle e keserű hangi panaszkodásokat: Barátaim megölelének. Szivükhöz nyomták szívemet: Bennem mi boldog volt a lélek? ... Később Indám meg: mért öleltenek? Azt tapogatták, míg öleltek: Hol van legfájóbb része e kebelnek? Hogy gyilkukat majd oda döfjék ... És oda döfték! Ilyen hangulat terméke a Voltak barátim . . . kezdetű költeménye is. Érdekes a szélsőségek illusztrálására kiragadni leveleiből egy-egy részletet. Kecskeméthy Aurélhoz például 1846-ban a következőt írta Jókairól: „Mit én Jókai iránt érzek, az igazság szerint nem is barátság, nem is testvéri szeretet, vagy tán e kettőnek keveréke, vagy talán mind a kettőnél több . . . valami le nem irható s tagadhatatlan, hogy a világon senki iránt sem érzem azt, egyedül ő iránta“. Jókaihoz irt költeményében is ezt írja: Miért, szeretsz te engemet. Kit annyian gyűlölnek? S én, a ki annyit gyűlölök. Téged miért szeretlek?. BUDAPESTI HÍRLAP (64. sz.) ............ »" "m. ■ . . ■■■ 1911. március 16. A politikai események. Budapest, márc. 15. Az új védőerőtörvény. Bicéből jelentik nekünk. Ma a hadügyminiszter elnöklésével tanácskozás volt, amelyen a két honvédelmi miniszteren kívül a szakreferensek is részt vettek- A tanácskozás tárgya az új védőerőtörvénnyel kapcsolatos kérdések voltak. A tanácskozást egyelőre befejezték. Hazai magyar honvédelmi miniszter visszatért Budapestre. * Egyes lapok azt írják, hogy azokon a bécsi tárgyalásokon, amelyek miatt Hazai Samu honvédelmi miniszter Bécsben időzik, részt vesz Székely Ferenc dr. igazságügy miniszter is, mert a tanácskozások a katonai perrendtartás kérdésével állatiak összefüggésben. Illetékes helyről félhivatalosan közük, hogy a mostani tanácskozás kizáróan a közös hadügyminiszter és a két honvédelmi miniszter között folyik s hogy Székely Ferenc igazságügyminiszter ezeken a tanácskozásokon annál kevésbbé vesz részt, mert nem is tartózkodik Bécsiben. A zágrábi újságírók és a horvát országgyűlés Zágrábból jelentik. Az országgyűlés mai ülését délelőtt tizenegy órakor nyitották meg. Napirend előtt Superina alelnök kijelentette, hogy a zágrábi lapok országgyűlési tudósítói helytelen tudósítást közölnek az ülésen történő eseményekről. Utalt az Obzor reggeli lapjára, amelyben az olvasható, hogy Hervot és Rádiós képviselők tegnapi összetűzéséből folyólag csak az elsőt utasította rendre holott szóló Radios képviselőt is rendreutasította. Az elnök e szavaira a teremben és a karzatokon nagy lárma keletkezett. Ezt kiáltották az elnök felé: — Mi is csak Hervoj rendreutasítását hallottuk!" A lárma közben a laptudósítók testületileg elhagyták a termet, mire az elnök az ülést fölfüggesz-