Budapesti Hírlap, 1911. május (31. évfolyam, 103-127. szám)
1911-05-03 / 103. szám
2 BUDAPESTI HÍRLAP (103. sz.) 1911. május 3. )Kétségbevonnunk Pop-Csicsó urék őszin teségét. Pop-Csicsó felszólalása és szereplése leforrázta a beszédek meghallgatására összegyűlt magyarságot. Látva ezt a káros hatást, Justh urék azzal a magyarázattal szolgálnak, hogy Pop-Csicsó váratlanul és programon kívül lépett föl és mondott szónoklatot. Hogyan? Ha programon kívül lehetett beszélni az aradi gyűlésen, miért nem engedték szóhoz jutni azt a rajongó feminista asszonyt, aki komolyan véve az általános és egyenlő szavakat, szintén fel akart szólalni a teljes szabadság, általánosság és egyenlőség érdekében? De a lelkes hölgybe belefojtották a szót: miért nem cselekedett rendőrség és rendezőség hasonlóan Pap- Csicsóval, ha csakugyan váratlanul és programon kívül, vagy előzetes megállapodás nélkül beszélt? Nem jó auspiciumok között indult legújabb hadjáratára Justh Gyula és — megszaporodott tábora. Ez a tábor minden épkézláb magyar embert el fog riasztani tőle s ennek a legújabb hadjáratnak,amely a mi viszonyaink között páratlanul könnyelmű és — ha el is ismerjük Justh Gyula jóhiszeműségét — páratlanul cinikus is, mert elvet magától minden köteles tekintetet, — ennek az aradi vértanuk földjén kezdett hadakozásnak sem lehet több és szebb sikere a szerencsétlen vezérre és pártjára nézve, mint eddigi hadjáratainak volt.* Ünneppé lett a május elseje, a vörös tundrus, ahogy most huszonegy éve elnevezték. Akkoriban pár száz főnyi munkás indult el a Rákóczi térről a félig kiépült körutakon át a ligetbe, hogy megülje május elsején a nemzetközi forradalmi szocializmus együttérzésének ünnepét. Ma már ezrek gyülekeztek össze és szervezett sorokban vonultak végig a város szívén. És az egyetemes munkamegszüntetés körébe immár bevonták jóformán az egész polgári rendet is; az iskolák vidám és fürge népét, amely ezen a napon a fölszabadult természettel együtt élvezi a maga szabadságát, a sajtó munkásait, akik e napon hallgatásba merülve, milliónyi olvasóval éreztetik, mit jelent a sajtó beszédes ajkának elnémulása. Csönd volt a kettős ünnepen, csöndes maga a fölvonulás is, bár ének és muzsika kísérte: a szervezett erőfeszítés egy új vörösbetűs napot iktatott be az emberiség kalendáriumába. * » A tudománynak is ünnepe volt vasárnap. A Magyar Tudományos Akadémia tartotta ünnepies nagygyűlését. És a gyűlés szereplőinek volt rá gondjuk, hogy e napon fokozottabb mértékben forduljon a közfigyelem e féltve tisztelt nemzeti intézményünk felé. Az Akadémia elnöke komolyan és méltósággal hárította el azokat a támadásokat, amelyek a tudós társaságot oly sűrűn érik és az Akadémia munkásságának nehezenvitatható szegényességéért a felelősséget a tagok renyheségéről vagy tehetetlenségéről áthárította az intézmény anyagi gyengeségére. De azt maga is kénytelen volt elismerni, hogy az Akadémia sok kiváló kritikai erőt kárhoztat merőben meddő munkára, és hogy az akadémikusok nem sok gondot fordítanak stíljük nemes szépségére. Nevezetes eseménye volt az Akadémia ünnepének Földes Béla tanulmánya Kautz Gyuláról és Beöthy Zsolt Madách-értekezése, amelyekről tüzetesebben más helyen szólunk. A tehetségüktől telhető legjobbat bocsátották az Akadémia szolgálatába, hogy nagygyűlése igazi ünnep'és'’a közönség részvéte ez ünnepen igazi okulás és egy felsőbbrendű esztétikai gyönyörűség kutforrása legyen. Solt jelentését s azután Tomasics Miklós horvát bán látogatását fogadta, akivel hosszasan tanácskozott. A horvát bán ma délelőtt tíz órakor újra meglátogatta a miniszterelnököt és két óra hosszat tárgyalt vele a horvát ügyekről. rakodásának legelső megcsúfolásául szorongva érzi magát az anyagvilág óriási, megsemmisítő kapcsolatában. Mikor épp ennek kötelékeiben, a földről fölemelkedve, majd az élet természeti föltételeinek híján, végromlásra jutna, az Úr fölébreszti lelkében a szellem világával a végtelennel való kapcsolatának tudatát, ebben való részességének érzetét; megnyitja fülét a lelkében zengő „égi szó“ hallására. „Ha legörnyesztené a percnyi lét súlya, emelje majd a végetlen érzete.“ A küzdésnek meg nemcsak sikertelenségét és csalódásait fogja érezni, hanem az „erős kar és emelkedett szív“ munkájának örömét, lelkesedését, előre hajló erejét, melyet a földre visszakivánkozó Ádám az űrben maga is hangoztat. Ez a lelkesedés, mint tudomány, dacolni fog a természettel is. Végül mellette lesz a szeretetnek mosolygó és vigasztaló géniusza: a nő, a költészet, a művészet. Mikor magában teljes tehetetlenségét érzi, hogy nem semmisítheti meg magát, mert Éva már anya, ezt is a szeretet diadalául kell éreznie. Altár voltaképp annak a szeretetnek szavával győzi le, melyet szívében ébresztett. Miképp foglalhatjuk már össze mindezt, amit az Ember tragédiájának megoldásáról mondottunk? Azt hiszem, legrövidebben és legegyszerűbben úgy, hogy az egyes ember életének erkölcsi erőforrásai táplálják az emberiség életét is, s amint elegendők arra, elégségesek és alkalmasak erre is. Ha ezt a gondolatot erkölcsi tétel alakjába akarnók foglalni, a régi költői szó visszhangját hallanék benne: aki a maga korának eleget tesz, megfelel minden idők iránti kötelességének is. Ez a következtetés talán abban is talál némi támogatást, amit a dráma költői jelleméről szólván, szubjektivitásáról mondottam. Az emberiség életén, Ádám „színeváltozásaiban“ a költő lelke viharzik át, tör céljai felé, vérzik csalódásain, vivődik kétségei között és emelkedik ki tisztító füzéből. Egy magyar költő lelke, de —első tekintetre legalább úgy látszik, — egy vonás híján, mely egyetlen társából, egyetlen magyar költőből sem hiányzott soha. A magyar nemzeti érzést értem, melynek egyenes és világos megnyilatkozását az Ember tragédiája nem tartalmazza. Amagyar történelemből vett színe nincs s magyar vonatkozása talán kevesebb, mint Dante Divina Commediátainak. Nem érdektelen a kérdés, hogy ebben a tekintetben kiszakad-e mintegy a magyar költészetnek nagy közösségéből, vagy a kutató szem megtalálhatja benne ezt a vonást is, de a művészetnek abban a tőle követelt legfőbb tökéletességében, „mely úgy ellen, hogy észre sem veszik.“ Az Ember tragédiájának van két helye, mely ez irányban eligazitónak látszik előttem. Sőt többnek, döntőnek arra nézve, hogy az egész költeménynek érzelmi gyökerei között, azok között, melyeket Madách szivének vére táplált, ott van hazafiérzése is. Az első, mikor az eszkimó-sátor előtt Lucifer az egyéni erő, nemes törekvések semmiségét gúnyolja s Leonidasz, Brútusz, Luther és Napoleon mellett a „nagy Hunyadra“ utalva kérdi, hogy „ha nem méltó nép körében jó világra, mi lesz első hőséből a keresztnek?“ Emlékezzünk csak rá, hogy a tragédia mindannyiszor, mikor a népet szerepelteti vagy emlegeti, önzését, vakságát, sülyedtségét következetesen mint a nagy és nemes igyekezetek akadályát, megbuktatóját tünteti föl. Egyetlen népről sincs,mint ilyenről, egyetlen magasztaló szava. Ez az egyetlenegy: a magyar méltó volt hőséhez, a mindent csúfoló Lucifer is meghódol neki. Hogy ennek a rövidke részletnek egész, Madáchiba jellemző pszichológiai jelentőségét megértsük, gondoljunk arra, hogy ez a néhány sor voltaképp az egész koncepció természetében rejlő következetességet töri meg. És ebben a jelentőségében bizonyára a legmegkapóbban és élesebben fejezi ki Madách lelkének magyarságát, a nagy költőtársától követelt „szűz és néma szereteted „A dráma másik helye, mely e vonatkozásában eddig szinte észrevétlen maradt, ugyanilyen természetű. Az egyes szinek elején, mikor Ádám beköszönt, az életnek olyan rendjét találja, a milyet legutóbbi csalódásában kívánt s a romlás csirái, mérgei csak utóbb ötlenek szemébe és éreztetik vele uj csalódását. Egyetlenegyszer azonban mindjárt a színnek legelején, legelső szavával megütközik az új rendnek egy mozzanatán: a haza fogalmának száműzetésén a falanszter világából. A tudomány alkotta és vezette közrendet kívánt; „beteljesült lelkének ideálja; csak egyet bán: a haza fogalmát.“ A kitörés rögtönisége és szokatlansága Lucifernek is feltűnik. Ez az Ádám ,itt, akár a Horvát Istváné, magyarul beszél. Nem a legtisztább és legmélyebb magyar érzésvilágra utal-e ez a kicsiny s szinte az ő költői fejlesztésének módjába ütköző vonás? Csak két sugár, mely átszökken a nagy borulaton, de olyan fényes és forró, hogy bizton érezteti velünk a világosságnak és melegnek azt az egész áradatát, amelyből kitört. Tudjuk, hogy Madáchnak magába vonult, szemlélődő, érzékeny, sokat sebzett lelke éppen legégőbb érzéseit mily ritkán és futólag fejezte ki egyenesen, még fiókjába rejtett lírájában és A miniszterelnök itthon. Héderváry Károly gróf miniszterelnök vasárnap este érkezett haza Bécsből és hétfőn délelőtt meghallgattaJeszenszky Sándor és Jakabfffy Imre államtitkár költségvetés. A képviselőház holnap délelőtt folytatja a földművelésügyi költségvetés tárgyalását. A tárcához még kilenc képviselő iratkozott föl. A harmadik egyetem. A harmadik egyetem fölállításával kapcsolatban, mint a Per. Értesítő jelenti, a kultusztárca tárgyalásának befejezése után a kultuszminisztérium kiküldött képviselői elutaznak azokba a városokba, amelyek az új egyetem felállítására számot tartanak és helyszíni szemle alapján fogják a kultuszminisztérium részéről megindított tárgyalást folytatni. A kultuszvita befejezése után elsősorban Debrecen városát látogatja meg Balogh Jenő államtitkár, a minisztérium egyetemi ügyosztályának vezetőjével, Tóth Lajos miniszteri tanácsossal. Azután pedig a többi városra kerül a sor, ahová a minisztérium kiküldöttei mindenüvé elutaznak. A királynál, Bécsből jelentik. A király ma Pallavicini János őrgróf nagykövetet, a külügyminiszter helyettesét, azután Bienerth báró miniszterelnököt és Windischgrätz Ottó herceget külön kihallgatáson fogadta. A kész megegyezés. Budapest, máj. 2. Azt a hosszú tárgyalást, amelyet a két kormány a katonai perrendtartásról Bécsben folytatott, vasárnapdélelőtt befejezték. A szövegezés végső munkájában a két miniszterelnök, a két igazságügy-miniszter, Schönaich báró közös hadügyminiszter, továbbá Tőry Gusztáv államtitkár és Falk főhadbíró vettek részt. A megegyezést a következő félhivatalos közlemény jelenti: A vasárnapi tanácskozáson a katonai büntető perrendtartás ügyében folytatott tárgyalások a két kormány közös megegyezésére vezettek s az egyes határozmányok eddig befejezetlen szövegezése végleg megállapittatott. A védőtörvényjavaslatokat a király magyarországi tartózkodása alatt fogják ő felségének előzetes szentesítés végett bemutatni s a képviselőháznak valószínűleg még a költségvetési tárgyalás közben előterjesztik. Héderváry Károly gróf miniszter