Budapesti Hírlap, 1911. június(31. évfolyam, 128-152. szám)
1911-06-01 / 128. szám
dulásnak egyszerű magyarázata az, hogy Németország szerepét Spanyolország vette át ,s amint a jelek mutatják, a temperamentumos hajalgók egészen jól ismerik az intrikus szerepkörét. A spanyoloknak köszönheti Franciaország, hogy a marokkói expredició valóságos hadjárattá nőtt, sőt félő, hogy a spanyol vetélkedés még sokkal nagyobb bajoknak is lesz okozója. A francia hadsereg valóságos egérfogóba jutott, amelyből csak igen nagy nehézséggel szabadulhat ki olyformán, hogy sem súlyos veszteségeket ne szenvedjen, sem ami még roszszabb nevetségessé ne váljék. A helyzet most ily módon alakult. Az algezirászi egyezség értelmében Franciaországnak joga van Fez fölmentésére sietnie, de erre a célra a francia sereg csak bizonyos megjelölt utakat használhat. Ami azonban a hadviselés technikája szerint a legnagyobb képtelenség. A francia csapatoknak nem szabad átlépniük azt a vonalat, amely az algeziraszi konvenció értelmében a spanyol fönhatóság határát jelzi. Ily módon természetes, hogy az amúgy is veszedelmes kabil és berber törzsek a legborzalmasabb, gérillai harcot folytathatják a franciák ellen, akik valósággal vergődni kénytelenek a diplomaták parancsai és a háború kérlelhetetlen logikája között. Annak idején Damade tábornok már kijelentette, hogy ez lehetetlen helyzet, de most is érkeznek már hírek arról, hogy a marokkói hadsereg s főként a tisztikar elégedetlen és folyvást lázadozik a szabad cselekvést gátló okok miatt. Előrelátható, hogy egy forróbb összetűzés alkalmával valamelyik francia generálisban erősebb lesz a katona a diplomatánál és a francia csapatok keresztülgázolnak minden algezirászi és egyéb egyezségen . A miből nyomban megszülethetik a legsúlyosabb nemzetközi bonyolódás. A spanyolokban megvan az arra való készség, hogy ezt a bonyodalmat létrehozzák. Ezen dolgoznak Marokkóban, és ezen dolgoznak itthon, Európában is. A mily mértékben Franciaország szaporítja marokkói csapatainak a létszámát, épp oly mértékben növeli a spanyol kormány is a saját marokkói haderejét. Ha a francia sereg egy lépést tesz Fez irányában, a spanyol sereg is nyomban megmozdul és közelebb húzódik Fez sztratégiai egyenértékeséhez, Fáradtéhoz, vagy más csomópont felé. Az egésznek valósággal az a színe van, mintha a döntő mérkőzést előbb-utóbb nem is a marokkóiakkal, hanem a spanyolokkal lennének kénytelenek megvívni a franciák. Ez a feltevés rendkívül merésznek látszik és remélhetően nem is fog megvalósulni. Ám egyelőre számot kell adni róla, annál inkább, mert a spanyol sajtó hangja valósággal izgat Franciaország ellen. Az egyik madridi lap, amelynek Kanalejászhoz való kapcsolata széltében ismeretes, a minap nyíltan is hadat üzent Franciaországnak. Az említett újság a következőket írta — egyebek között —a köztársasággal kapcsolatosan. Spanyolországnak minden oka és érdeke megvan arra, hogy ne csak diplomáciai, hanem nyelvi szempontból is elszakadjon Franciaországtól. Felejtsék el a spanyolok a francia nyelvet és tanuljanak— németül! A köztársaság nem lehet szövetségese Spanyolországnak, mivelhogy a vetélytársa, Spanyolország marokkói érdeke az, hogy Mejilla legyen Feznek a tengeri kapuja, míg a francia érdek ezzel éppen ellentétes; nekik az kell, hogy a spanyolokat teljesen elvágja Feztől és Tazáig vezetve az algíri vasutat, ezzel teljesen magának foglalja le Marokkó fővárosát. Franciaország kétségtelenül igen szerencsétlen helyzetbe sodródott. Most «« Berteaux hadügyminiszter katasztrófája után— volna mód, hogy különösebb erkölcsi kockázat nélkül kimenekülhessen a maga alkotta csapdából. Ám — ismerve Delcassé természetét — éppenséggel nem valószínű, hogy a francia A miniszterelnök a királynál, Gödöllőről jelentik: Héderváry Károly gróf miniszterelnök déli negyed egy órakor ideérkezett s magánkihallgatáson jelent meg a királynál. A kihallgatás egy óra hosszat tartott. A miniszterelnök folyó kormányzati ügyekről tett jelentést. A kihallgatás után udvari ebéd volt, a melyen Héderváry gróf és Bárczy István dr. titkár is résztvettek. Az udvari ebéd idején Gödöllőn zivatar vonult végig, amely azonban csak rövid ideig tartott. Délután három órakor Héderváry gróf titkára kíséretében automobilon visszatért Budapestre. A külügyminiszter helyettesének kitüntetése. A hivatalos lap mai száma jelenti, hogy a király megengedte, hogy Pallavicini János őrgróf rendkívüli és meghatalmazott nagykövetnek azokért a kitűnő és igen sikeres szolgálataiért, a melyeket Aehrenthal Alajos gróf külügyminiszternek szabadságon való távolléte alatt helyettesi minőségben teljesített, a legfelsőbb különös elismerést tudtul adják esőti hidlakamráiba, hogy a szép lányt megejtse, Lalugé lármát csapott, sikoltozni kezdett, s az elesiető szolgák véresre verték a tolakodó szerelmest. De ez nem mondott le a lányról. S most, hogy az isteni szerencse váratlanul gazdaggá és határosassá tette, — mint a jóllakott farkas, csillogó szemmel nézett át a sötétbe borult hálókamrák fülé. Zavaros koponyájában ott kóválygott a gondolat. — Megvásárolom a leányt Aelia Szabina asszonytól. Az ancilullám lesz. Az enyém! Jogos tulajdonom! Az első héten véresre fogom korbácsoltatni, hogi* megtörjön. S majd ha eszméletlenül borul a kőre, — le fogok hajolni hozzá, magamhoz emelem és megcsókolom. — Lalage, — igy szólítom meg a nagyszerű pillanatban. ■— Ne sírj, feleségül veszlek. Kómai matróna lesz belőled, s biborszegélyü palla borul majd sovány alakod fölé, s lábacskádra piros topán. Vesszővel többé senki meg nem sérthet, náddal, ostorral nem nyúlhat hozzád. Ha akarod, húsz rableányod lesz, s te mindenható úrnő közöttük. Nagyobb és hatalmasabb nő leszel, minrt asszonyod volt, Aelia Szabina. Most már tisztában volt a tervvel is. Volt egy ismerőse, egy Fonnaciusz Verusz nevű elzüllött római lovag. Ennek átadja majd az aranyfontot, mit az öve alatt hord, s ez megvásárolja őt a katonaorvostól. Azután nyomban fölszabadítja. (Meg fogják így beszélni egymás között, a lovag még nyerni is fog az üzleten.) Éjszakára már kilopódzhat a szőlőskertbe, s magához veheti elásott kincseit. Házat is fog venni, szolgákat tart, s kivásitja a szolgaságból a cseresznyeszájú Lalagét. Elrohant nyomban, hogy a lovagot fölkeresse. Tudta már jól, hol fogja megtalálni. Messze a város keleti határán, (ahol most a vizenyős vörösvári mezőség kezdődik) állott síl'.' J.I Hit'egy magános, néma ház, a vizisilomokkal beszegett országút partján. Táncosnők laktak itt és fuvolásleányok. A sötét oszciumon át most is kicsendült a nyílt mezőre, messzire a Duna felé az ezüsthuru citera hangja, csalogatva a magánosan bolyongó pretoriánusokat. Itt szokott dőzsölni a lovag, elzüllött cimborák társaságában. Most is, itt mulatozott. A lovag már részeg volt.Valamikor mint centurio szolgált a győzhetetlen légióban, de jobb kezét karddal levágták a kvádok, azóta visszavonult s a város környékén gazdálkodott. Akvinkumban mint vidáyn s tréfacsináló rómait ismerték.) Orcinusz félrehívta a lovagot, s meghányta-vezette vele a tervet. Átadta a nehéz aranytalentumot is. A lovag kábult fővel bólogatott. — Jól van, öreg fiú. Holnapra már fölszabadulsz. Jupiterre fogadom! így is történt. Az öreg orvos nehezen vált meg kedves szolgájától, de kapzsi ember lévén, engedett a dénárok csillogásának. Orcinuszt másnap kivitték a római lovag mezei villájába, amely közel a városhoz, Velusz Szabna határában feküdt. Gazdát cserélt. De kellemetlen meglepetés érte. Délelőtt kihajtottak a szántóföldre és nehéz mezei munkát végeztettek vele. Egy Rursus nevű, vad nézésű felügyelő ügyelt a munkásokra, kezében hosszú, erős korbács suhogott, s a legkisebb hanyagságért irgalmatlanul közéje cserdített a szolgáknak. Orcinusz csak délfelé pihenhetett meg. Szakadt róla a verejték. Ezt nem szokta meg. Az orvosnál jó dolga volt, inkább házimunkát végeztetett vele, s a betegeket ápolta. Majdnem szabados számba menti Bátorságot vett magának s megszólította a kegyetlen arcú felügyelőt. — Hol van Fornaciusz lovag? — kérdé. — Elutazott, — szólt ez sötéten, s vállvonogatva. — Hova? — kérdé a rabszolga ijedten. — Ejnye, de kiváncsi vagy, vén fiú. Hál Karnuntumba. Szeverusz lovag magához rendelte. Tizennégy nap múlva különben itthon lesz. — S rólam nem mondott semmit? — kérdezte halott fehér arccal a szolga. — De igen. Dicsért, hogy ügyes fiú vagy, s hasznodat látjuk majd a gazdaságban. De most elég. Terhemre van a fecsegésed. Orcinusz támolyogva botorkált tovább. Hogy a lovag ennyire szórakozott volt s megfeledkezett róla. De mindegy. Ezt a két hetet még elbírja valahogy. De a nagy hőségben később elnyomta az álom, s lecsukódtak a szemei egy törpe vadkörtefa tövében. Vad, éktelen orditozás ébresztette föl. — Tolvaj! — csendült föl Rursus hangja. — Így találok már az első napon. Nem tápászkodol föl mindjárt! Ne nézzék! Orcinusz riadtan ugrott talpra. A bivalyborostor vésztjóslón suhogott a levegőben, sötétpiros országutat marva a rabszolga meztelen hátára. Ez térdre zuhant a fájdalomtól. — Irgalmazz, uram! — rebegte erdően a kezét maga fölé emelve. — A taposómalomba! — ordította ez. — Ott tudom, hogy nem fogsz elaludni. Lesz gondom, hogy ne kíméljék az ostort. Szomorú napokra virradt a boldogtalan Orcinusz. Munkától elszokott és elpuhult testét föltörte az iga, vállát véresre marta a nyereg. Elgyengült, lesoványodott, összement, míg végre hazaérkezett a nehezen várt Fornaciusz mm BUDAPESTI HÍRLAP (128. «*.) 1911. junius 1. hadsereg hirtelen kivonuljon Marokkóból s a barbár ország sorsát saját népeinek a belátására bízza. A szegedi mandátum. Szegedről jelentik nekünk. A nemzeti munkapárt végrehajtó-bizottsága mai ülésénJosa Izsó drt. a szegedi ügyvédi kamara elnökét, jelölte képviselőnek az első kerületben. Rósa dr. a jelöltséget elfogadta. A középponti választmány holnapi ülésén állapítja meg a választás napját, amely előreláthatóan június 16-án lesz. A politikai események. Budapest, máj. 31. A költségvetés. Tizenöt képviselő szándékozik még résztvenni a kultusztárca költségvetésének tárgyalásában és pedig négy képviselő mellette, tizenegy ellene beszél. Holnap szólal föl Andrássy Gyula gróf. Most már bizonyos, hogy munkapárti részről indítványozni fogják az üléseknek egy órával való meghosszabbítását. Az indítványt alkalmasint pénteken terjesztik elő és mivel a Háznak mégis négynapos pünkösdi szünete lesz, a jövő szerdán az ülés végén egyszerű szavazással határoz a képviselőház az indítványról. A jövő csütörtöktől kezdve délután három óráig tart a Ház ülése.