Budapesti Hírlap, 1911. augusztus (31. évfolyam, 181-206. szám)
1911. augusztus 1. BUDAPESTI HÍRLAP (180.sz.) •V ,■ is leverésére való ideákat és indítványokat épp olyan határozottan hárítottam el magamtól, mint a kompromisszumos terveket és a fegyverszünetet, amelyet Apponyi, az ellenzék fehér zászlajával kezében, proponált. Nincs okom rá, hogy a marjam elé kitűzött iránytól eltérjek. Melléksínre nem akarok és nincs kedvem kerülni. Újból hangoztatom, nincsen kompromisszum és én Hűen kezdések irányában hozzáférhetetlen vagyok, mert épp úgy, mint az obstrukciós hadjárat kezdetén, ma is abban a szilárd meggyőződésben kell élnem, hogy taktikám, csakúgy, mint egész politikám, sikerrel fog járni. Politikám végrehajtására kedvezőbb hangulat a mostaninál el sem képzelhető az országban s ez rám nézve a döntő ok, amiért tovább haladok a megkezdett után. A védőerőreform rendkívüli és korszakalkotó jelentősége olyan cél, melynek megvalósítására méltán követelheti a politikai komolyság, kitartás és erély kifejezését. Külső körülmények s a személyi kényelem tekintetei nem téríthetnek el bennünket e céltól s engem boldoggá tesz látnom, hogy a nemzeti munkapárt ebben az ügyben egyenesen lelkesnek mondható odaadással csatlakozik hozzám. Hisz nem titok, hogy a júliusi turnus vagy mondjuk a kiszolgáltak turnusa csaknem teljes számban jelentkezett a továbbszolgálatra. Ez a kitartás előbb-utóbb kell, hogy zavarba hozza az ellenfél sorait. A beszélgetés azután a képviselőházban legutóbb mondott beszédekre terelődött. Különösen azAndrássy—Tisza-féle szónoki párbajra. Mind a két államférfi fejtegetéseit — szólt Héderváry gróf — nagy figyelemmel hallgattam s örülök, hogy a céltalan technikai obstrukciót fölfüggesztették csak azért, hogy meghallgathassunk olyan férfiakat, kiknek van mondanivalójuk. A mit Tisza gróf mondott, mély benyomást tett nemcsak a munkapárt soraiban, hanem az egész országban. Ellenben Andrássy Gyula gróf beszédének célja mindenki előtt titok. Andrássy gróf, a ki élete munkájának javát arra fordította, hogy írott művekben és beszédekben hangoztassa a dualizmus fönnállásának és erősítésének szükségességét, ezúttal azt a célt látszott követni, hogy egy végre megerősödött és konszolidált hatvanhetes pártnak, a milyen a nemzeti munkapárt, soraiban viszályt hintsen. Hogy ez mennyire nem sikerült neki, azt az a tény bizonyítja, hogy a nemzeti munkapárt összetartása sohasem volt nagyobb, mint Andrássy gróf beszéde után. De másrészt nem sikerült neki az obstrukció erősítése sem, mert odaát nagyon jól tudják, hogy Andrássy grófnak épp oly kevéssé van kedve egy második nemzeti ellenállást szervezni, mint Apponyi grófnak, a ki egész világosan kifejezést adott abbeli meggyőződésének, hogy a nemzet ma nem kapható ilynemű küzdelemre. Úgy Andrássy, mint Apponyi nagyon jól tudják, hogy a nemzeti ellenállásból új kiadást rendezni ma lehetetlen volna; a lakosság még korántsem felejtette el a közelmúlt tanulságait, noha idősebb politikusok úgy viselkednek, mintha a koalíciós korszak keserű utóize nem volna még mindig valamennyiük szájában. A tisztviselői kar, mely akkor a legnagyobb rizikót vállalta, a legrosszabbul járt s most semmiesetre sem lesz kapható arra, hogy szép szavak kedvéért még egyszer vásárra vigye a maga bőrét. Ha a helyzetet tárgyilagosan és ebből a szempontból vizsgáljuk, akkor annál titokzatosabb, hogy Andrássy tulajdonképp mit is akart ezzel a föllépésével. A politikai helyzet legújabb fejlődése két rejtéllyel szolgált. Az egyik az a kérdés, hogy mi a célja hát az obstrukciónak, mikor Justh Gyula és legközelebbi környezete is nagyon jól tudják, hogy a katonai kérdéseket végre-valahára meg kell oldani. A másik rejtély Andrássy gróf föllépése. Nem tudom, hogy a két rejtély közül melyik a bonyolultabb, de azt hiszem, hogy a helyzet további fejlődése talán már a legközelebbi időben meghozza e rejtély megfejtését. A kilences bizottság programja, A bécsi N. Fr. Presse vasárnapi számában Tisza István grófnak azzal a nyilatkozatával foglalkozik, hogy a kilences bizottság programja hamarosan meg fog valósulni. A bécsi újság avatott forrásból idézi a programot és kijelenti, hogy Tisza nyilatkozatának komoly alapja van. Semmi esetre sem várható, folytatja a bécsi újság, hogy a kérdést most a technikai obstrukció közepette megoldják, mert a politikai helyzeten nem javítana és talán még Andrássyt sem indítaná álláspontjának megváltoztatására. A megoldás azonban el fog következni, mert a mostani kormány fölvette programjába és el fog következni annál előbb, minél előbb végez a képviselőhöz a védőerő-javaslattal. Ez semmi esetre sem hangulatkeltésre számított frázis, mert a kormánypárt beavatott köreiben ismeretes dolog, hogy nem a magyar kormány, hanem a másik irányadó tényező hangoztatta, hogy a védőerő-reform erősen homloktérbe tolja azt a szükségességet, hogy megoldják azokat a kérdéseket, melyek a kilences bizottság programjának tartalmából eddig még nem oldottak meg. Tisza István gróf tehát teljes joggal kijelenthette, hogy a mostani többség a jelvények kérdését junktim nélkül gyorsabban fogja megoldani, mint Andrássy junktimmal. Frankfurtból jelentik nekünk. A Frankfurter Zeitung bécsi értesülést szerint a király utasította Héderváry grófot, hogy a zászló- és jelvénykérdés megoldására tegyen javaslatot. Héderváry gróf halasztást kért a királytól, mert nem akarja az egyes kérdéseket egymással összezavarni és a király ehhez hozzá is járult. Ő felségének az a kívánsága, hogy az összes kényes közjogi kérdések még az ő uralkodása alatt rendbe jöjjenek és hogy a monarkia rendezett állapotban szálljon át utódjára. Apponyi a magyar-osztrák viszonyról, Bécsből jelentik. A Bécsben megjelenő Oestreichische Kupolschau folyóirat, amelynek politikai részéért a zágrábi felségárulási perből ismert Chlumetzky Lipót báró felelős, holnapi számában Apponyi Albert gróf tollából egy cikket közöl, amely egy hosszabb politikai cikksorozatnak a bevezetése. A politikai tanulmány címe: A Magyarország és Ausztria közötti viszony jogi természete. A cikksorozatban Apponyi Albert gróf válaszol arra a kritikára, amelyet Steinacker dr. tanár Apponyi grófnak 1904-ben Amerikában tartott előadásairól irt. A bevezető cikk a két állam jogi viszonyának történelmi genezisével foglalkozik és különösen kidomborítja, hogy az Ausztriával való viszonyban a magyar állam teljes mértékben megőrizte szuverenitását. A Kossuth-pártból. A Kossuth-pártkörből jelentik: A negyvennyolcas függetlenségi Kossuth-párt közhelyiségében ma este a képviselők közül igen sokan jártak fönn. A beszélgetés főleg a miniszterelnöknek egy bécsi lapban megjelent nyilatkozata körül forgott. A nyilatkozatban egy helyütt arról van szó, hogy a miniszterelnöknek van elég ideje a védőerő-reform megvalósítására. A képviselők erre azt hangoztatták, hogy a pártnak is van elég ideje ahhoz, hogy a javaslat törvénnyé válását megakadályozza. A párt tagjai a Margitszigeten együttesen vacsoráztak. Az obstrukció ellen. Egyik félhivatalos kőnyomatos jelenti: Mándy Sámuel, a sásdi választókerület munkapárti képviselője, vasárnap beszámoló beszédet mondott Kaposszekcső községben, a választókerület minden részéből nagy számmal egybegyűlt választóközönség előtt. Kíséretében érkeztek Kenedi Géza és Andrics Tivadar országgyűlési képviselők, Szily Tamás főispán, Döry Ödön, a kerületi munkapárt elnöke s a vármegyei közélet számos notabilitása. Mándy Sámuel a bevezető szavak után ezeket mondotta: — A nemzet csalatkozván a koalícióban, fényes elégtételt adott a régi többségnek. Szerintem ezt mondotta. ..Kezetekbe adom ismét a hatalmat, mert belátom, hogy november 18-át jóhiszemű kényszerhelyzetben cselekedtétek meg. Éljetek tehát a hatalommal úgy, hogy az elveszett időt pótoljátok. Haladjatok azon az úton, mely az ország konszolidációjához, minél előbb a minden téren való megerősödéshez vezet. A kisebbséget becsüljétek meg, ellenőrzésüket vegyétek tekintetbe, de ha az oda- fajul, hogy a ti munkátokat állandóan megakasztja, akkor a nemzet érdeke, a nemzet döntése után kell cselekednetek!“ Ezt a következtetést vonom le a múlt választásból, ez alapon kérem továbbra is bizalmukat. A választók a beszédet zajos helyesléssel fogadták. A horvát szocialisták tüntetése. Zágrábból jelentik: A szociáldemokraták tegnapi népgyűlése, amelyet az új katonai terhek ellen és az általános választójog érdekében hívtak össze, teljes nyugalomban folyt le. A gyűlésen kevesen voltak jelen. Egy munkásvezér beszéde után elállottak attól, hogy határozati javaslatot hozzanak, de kimondták, hogy üdvözlő-táviratot intéznek az egyidejűleg Budapesten tartott szocialista gyűléshez. A népgyűlés után tüntető körmenet volt, amely szintén nyugodtan folyt le. Az üdvözölő-távirat kifejti, hogy Horvát- és Szlavónország munkássága sorakozik a katonai terhek ellen és az általános választójogért közösen harcolók táborához. Mitrovicában egy tegnapra hirdetett szocialista gyűlést megtiltottak. A munkások azonban mégis összegyűltek és meg akarták tartani a népgyűlést. Rendőrök és csendőrök oszlatták szét őket és közben Tarkovicsot, a Zágrábi középponti bizottság kiküldöttjét letartóztatták. Délután azonban kihallgatás után ismét szabadlábra helyezték. Varasdon és Vidjijában szintén szocialista gyűlések voltak, amelyek nyugodtan folytak le. A horvát-szerb koalíció végrehajtó bizottsága ma délután ülést tartott, amelyen határozatokat akartak hozni az egyesült jogpárttal való választási együttműködésről. Az értekezlet határozata még nem ismeretes. / • A tatterszáli népgyűlés. r— Tüntetés a Rákóczi-úton. . .", Budapest, júl. 31. A függetlenségi Juszli-párt és a szociálisiák vasárnap délután tartották meg a Tatterszallban a hetek óta szervezett és hirdetett népgyűlést. A gyűlés az általános, titkos választójog mellett és a katonai javaslatok ellen foglalt állást. A gyűlés után, bár a rendőrség minden tüntetést megtiltott, a népgyűlés résztvevői nagy tömegben indultak a Rákóczi-útra, ahol a munkásinduló hangjai mellett a körút felé tartottak. A rendőrség kiküldöttei a Szövetségutca táján szétosztásra szólították a tüntetőket, azok azonban tovább akartak menni. Minthogy a fölszólításnak foganatja nem volt, a rendőrség karhatalommal szétoszlatta őket. A rend azonban csak nagysokára állott helyre, mert a tüntetők még kétszer összeverődtek. Mindkétszer rendőri beavatkozás vált szükségessé. A rendőrségi intézkedés dolgában a képviselőház mai ülésén interpelláció is volt. Lovászfi Márton interpellálta meg a miniszterelnököt, aki válaszában kijelentette, hogy a rendőrség tegnap már előre értesült, hogy egy kétezerötszáz főnyi tömeg együttesen be fog hatolni a városba, hogy tüntessen, mivel pedig erre a hatóság engedelmet nem adott s mivel a tömeg nyolcszor fölszólitásra sem oszlott szét, de sőt több rendőrt bántalmazott, a rendőrség jog szerint és szükség szerint lépett föl karhatalommal. A képviselőhöz a miniszterelnök nyilatkozatában megnyugodott. A gyűlés. Délután négy órakor kezdődött meg a gyűlés. Batthyány Tivadar gróf nyitotta meg és ptána Justh Gyula beszélt, a ki a többi közt ezt mondta: ■ — Célunk állásfoglalás a demokratikus haladás, az általános, egyenlő és titkos szavazati jog mellett ,és tiltakozás az anyagierőnkkel arányban nem álló óriás katonai terhek ellen. Előbb adják meg a jogokat és csak azután lehet beszélni a nép teherviselő-képességével arányban álló szükséges katonai terhekről. Becsületbeli kötelessége a törvényhozásnak beváltani több ízben tett ígéretét. Nem elég az ígérgetés, végre le kell rakni a valódi népképviseleti rendszer biztos alapjait. Mi tehát a képviselőházban azt akarjuk, hogy alkottassák meg sürgősen, minden egyéb kérdést megelőzően az általános, egyenlő és titkos szavazati jog. És ha ezek a népjogok törvénybe lesznek iktatva, oszlattassék föl a láz és akkor már az általános választói jog alapján összeülő népparlament, az igazi népképviseleti rendszer alapján megválasztott új képviselők döntsenek úgy a katonai, mint egyéb függő kérdésekben. Fölvesszük az elszánt harcot a katonai javaslatok ellen, mert csak ha ennek törvényerőre való emelkedését megakadályozzuk, akkor lehet számítanunk az általános, egyenlő, titkos szavazati jog behozatalára. Ha a védőerőjavaslatok keresztülmennek, hosszú időre lehetetlen minden demokratikus haladás, lehetetlenség lesz az általános, egyenlő és titkos szavazati jogot megcsinálni úgy, ahogy mi akarjuk. A progresszív adó behozatalát követeli. Az adóteher aránytalansága teszi lehetetlenné a kultúra megfelelő fejlesztését. A kultúrát pedig ápolni kell, ha hatalmas és erős országot akarunk. Kérdezi, hogy a nagy katonai követelés mellett érvényesülhet-e a magyar államnyelv a hadseregben. Mi magyarok köznevetség vagyunk a külföld előtt, mert míg az állam nyelve magyar, a katonai szolgálat nyelve és a vezényszó német. Beszédét ekképp fejezte be: Az osztályuralom nem tudta megvédelmezni Magyarország presztízsét, népének jól fölfogott érdekeit. Ilyen uralom mellett a szertetagoltság is olyan mértéket ölött, hogy nem is kell sok és könnyűszerrel el fognak velünk bánni. Látjuk a szertetagoltságot társadalmunkban nemzetiségi és vallási tekintetben is. Ha fönmaradásunkat biztosítani akarjuk, meg kell szüntetni az osztályuralmat, rá kell lépni a demokratikus haladás útjára, a válaszfalakat le kell rombolni, egybe kell forrasztani az ország minden polgárát, származásra, fajra, vallásfelekezetre való tekintet nélkül. (Hosszas éljenzés és taps.) A megkezdett komoly harcot habozás nélkül, semmitől vissza nem rettenve folytatniok kell a parlamenten belül és a parlamenten kívül egyaránt. Kötelezi erre a nemzet jövője, amelyet az erkölcsi és anyagi végromlástól meg kell menteni. Meg kell akadályozni a védőerőjavaslatnak törvényerőre emelkedését, hogy odavezethessék a nemzetet a demokratikus haladás ösvényére és ha ez sikerül és ennek sikerülni kell, akkor egy jobb kor jön, mely után buzgó imádság eredez. 3