Budapesti Hírlap, 1911. augusztus (31. évfolyam, 181-206. szám)

1911. augusztus 1. BUDAPESTI HÍRLAP (180.sz.) •V­ ­,■ i­s leverésére való ideákat és indítványokat épp olyan határozottan hárítottam el magamtól, mint a kom­promisszumos terveket és a fegyverszünetet, a­melyet Apponyi, az ellenzék fehér zászlajával kezében, pro­ponált. Nincs okom rá, hogy a marjam elé kitűzött iránytól eltérjek. Melléksínre nem akarok és nincs kedvem kerülni. Újból hangoztatom, nincsen kom­promisszum és én Hűen kezdések irányában hozzá­férhetetlen vagyok, mert épp úgy, mint az obstrukciós hadjárat kezdetén, ma is abban a szilárd meggyőző­désben kell élnem, hogy taktikám, csakúgy, mint egész politikám, sikerrel fog járni. Politikám végre­hajtására kedvezőbb hangulat a mostaninál el sem képzelhető az országban s ez rám nézve a döntő ok, a­miért tovább haladok a megkezdett után. A védő­­erőreform rendkívüli és korszakalkotó jelentősége olyan cél, melynek megvalósítására méltán követel­heti a politikai komolyság, kitartás és erély kifejezé­sét. Külső körülmények s a személyi kényelem tekin­tetei nem téríthetnek el bennünket e céltól s engem boldoggá tesz látnom, hogy a nemzeti munkapárt eb­ben az ügyben egyenesen lelkesnek mondható oda­adással csatlakozik hozzám. Hisz nem titok, hogy a júliusi turnus vagy mondjuk a kiszolgáltak turnusa csaknem teljes számban jelentkezett a továbbszolgá­­latra. Ez a kitartás előbb-utóbb kell, hogy zavarba hozza az ellenfél sorait. A beszélgetés azután a képviselőházban leg­utóbb mondott beszédekre terelődött. Különösen az­­Andrássy—­Tisza-féle szónoki párbajra. Mind a két államférfi fejtegetéseit — szólt Héderváry gróf — nagy figyelemmel hallgattam s örülök, hogy a céltalan technikai obstrukciót fölfüg­gesztették csak azért, hogy meghallgathassunk olyan férfiakat, kiknek van mondanivalójuk. A mit Tisza gróf mondott, mély benyomást tett nemcsak a munka­párt soraiban, hanem az egész országban. Ellenben Andrássy Gyula gróf beszédének célja mindenki előtt titok. Andrássy gróf, a ki élete munkájának javát arra fordította, hogy írott művekben és beszédek­ben hangoztassa a dualizmus fönnállásának­ és erő­sítésének szükségességét, ezúttal azt a célt látszott követni, hogy egy végre megerősödött és konszoli­dált hatvanhetes pártnak, a milyen a nemzeti mun­kapárt, soraiban viszályt hintsen. Hogy ez mennyire nem sikerült neki, azt az a tény bizonyítja, hogy a nemzeti munkapárt összetartása sohasem volt na­gyobb, mint Andrássy gróf beszéde után. De másrészt nem sikerült neki­ az obstrukció erősítése sem, mert odaát nagyon jól tudják, hogy Andrássy grófnak épp oly kevéssé van kedve egy második nemzeti ellen­állást szervezni, mint Apponyi grófnak, a ki egész világosan kifejezést adott abbeli meggyőződésének, hogy a nemzet ma nem kapható ilynemű küzdelemre. Úgy Andrássy, mint Apponyi nagyon jól tudják, hogy a nemzeti ellenállásból új kiadást rendezni ma lehe­tetlen volna; a lakosság még korántsem felejtette el a közelmúlt tanulságait, noha idősebb politikusok úgy viselkednek, mintha a koalíciós korszak keserű utóize nem volna még mindig valamennyiük szájá­ban. A tisztviselői kar, mely akkor a legnagyobb ri­zikót vállalta, a legrosszabbul járt s most semmi­­esetre sem lesz kapható arra, hogy szép szavak ked­véért még egyszer vásárra vigye a maga bőrét. Ha a helyzetet tárgyilagosan és ebből a szem­pontból vizsgáljuk, akkor annál titokzatosabb, hogy Andrássy tulajdonképp mit is akart ezzel a föllépé­sével. A politikai helyzet legújabb fejlődése két rej­téllyel szolgált. Az egyik az a kérdés, hogy mi a célja hát az obstrukciónak, mikor Justh Gyula és legközelebbi környezete is nagyon jól tudják, hogy a katonai kérdéseket végre-valahára meg kell oldani. A másik rejtély Andrássy gróf föllépése. Nem tu­dom, hogy a két rejtély közül melyik a bonyolultabb, de azt hiszem, hogy a helyzet további fejlődése talán már a legközelebbi időben meghozza e rejtély meg­fejtését. A kilences bizottság programja, A bécsi N. Fr. Presse vasárnapi számában Tisza István grófnak azzal a nyilatkozatával foglal­kozik, hogy a kilences­ bizottság programja hamaro­san meg fog valósulni. A bécsi újság avatott forrásból idézi a progra­­mot és kijelenti, hogy Tisza nyilatkozatának komoly alapja van. Semmi esetre sem várható, folytatja a bécsi újság, hogy a kérdést most a technikai obstruk­ció közepette megoldják, mert a politikai helyzeten nem javítana és talán még Andrássyt sem indítaná álláspontjának megváltoztatására. A megoldás azon­ban el fog következni, mert a mostani kormány föl­vette programjába és el fog következni annál előbb, minél előbb végez a képviselőhöz a védőerő-javaslat­­tal. Ez semmi esetre sem hangulatkeltésre számított frázis, mert a kormánypárt beavatott köreiben isme­retes dolog, hogy nem a magyar kormány, hanem a másik irányadó tényező hangoztatta, hogy a védő­­erő-reform erősen homloktérbe tolja azt a szüksé­gességet, hogy megoldják azokat a kérdéseket, me­lyek a kilences­ bizottság programjának tartalmából eddig még nem oldottak meg. Tisza István gróf tehát teljes joggal kijelenthette, hogy a m­ostani többség a jelvények kérdését junktim nélkül gyorsabban fogja megoldani, mint Andrássy junktimmal. Frankfurtból jelentik­ nekünk. A Frank­furter Zeitung bécsi értesülést szerint a király utasította Héderváry grófot, hogy a zászló- és jelvénykérdés megoldására tegyen javaslatot. Héderváry gróf halasztást kért a királytól, mert nem akarja az egyes kérdéseket egymással összeza­varni és a király ehhez hozzá is járult. Ő felségének az a kívánsága, hogy az összes kényes közjogi kérdé­sek még az ő uralkodása alatt rendbe jöjjenek és hogy a monarkia rendezett állapotban szálljon át utódjára. Apponyi a magyar-osztrák viszonyról,­ ­ Bécsből jelentik. A Bécsben megjelenő Oestrei­­chische K­upolschau folyóirat, a­melynek politikai részéért a zágrábi felségárulási perből ismert Chlu­­metzky Lipót báró felelős, holnapi számában Apponyi Albert gróf tollából egy cikket közöl, a­mely egy hosszabb politikai cikksorozatnak a bevezetése. A politikai tanulmány címe: A Magyarország és Ausz­tria közötti viszony jogi természete. A cikksorozat­ban Apponyi Albert gróf válaszol arra a kritikára, a­melyet Steinacker dr. tanár Apponyi grófnak 1904-ben Amerikában tartott előadásairól irt. A be­vezető cikk a két állam jogi viszonyának történelmi genezisével foglalkozik és különösen kidomborítja, hogy az Ausztriával való viszonyban a magyar állam teljes mértékben megőrizte szuverenitását. A Kossuth-pártból. A Kossuth-pártkörből jelentik: A negyvennyol­cas függetlenségi Kossuth-párt közhelyiségében ma este a képviselők közül igen sokan jártak fönn. A beszélgetés főleg a miniszterelnöknek egy bécsi lap­ban megjelent nyilatkozata körül forgott. A nyilat­kozatban egy helyütt arról van szó, hogy a minisz­terelnöknek van elég ideje a védőerő-reform meg­valósítására. A képviselők erre azt hangoztatták, hogy a pártnak is van elég ideje ahhoz, hogy a ja­vaslat törvénnyé válását megakadályozza. A párt tagjai a Margitszigeten együttesen vacsoráztak. Az obstrukció ellen. Egyik félhivatalos kőnyomatos jelenti: Mándy Sámuel, a sásdi választókerület­ munkapárti képvise­lője,­ vasárnap beszámoló­ beszédet mondott Kapos­­szekcső községben, a választókerület minden részé­ből nagy számmal egybegyűlt választó­közönség előtt. Kíséretében érkeztek Kenedi Géza és Andrics Tivadar országgyűlési képviselők, Szily Tamás fő­ispán, Döry Ödön, a kerületi munkapárt elnöke s a vármegyei közélet számos notabilitása. Mándy Sá­muel a bevezető szavak után ezeket mondotta: — A nemzet csalatkozván a koalícióban, fé­nyes elégtételt adott a régi többségnek. Szerintem ezt mondotta. ..Kezetekbe adom ismét a hatalmat, mert belátom, hogy november 18-át jóhiszemű kény­szerhelyzetben cseleked­tétek meg. Éljetek tehát a hatalommal úgy, hogy az elveszett időt pótoljátok. Haladjatok azon az úton, mely az ország konszoli­dációjához, minél előbb a minden téren való meg­erősödéshez vezet. A kisebbséget becsüljétek meg, ellenőrzésüket vegyétek tekintetbe, de ha az oda-­ fajul, hogy a ti munkátokat állandóan megakasztja, akkor a nemzet érdeke, a nemzet döntése után kell cselekednetek!“ Ezt a következtetést vonom le a múlt választásból, ez alapon kérem továbbra is bi­zalmukat. A választók a beszédet zajos helyesléssel fo­gadták. A horvát szocialisták tüntetése. Zágrábból jelentik: A szociáldemokraták teg­napi népgyűlése, a­melyet az új katonai terhek ellen és az általános választójog érdekében hívtak össze, teljes nyugalomban folyt le. A gyűlésen kevesen vol­tak jelen. Egy munkásvezér beszéde után elállottak attól, hogy határozati javaslatot hozzanak, de ki­mondták, hogy üdvözlő-táviratot intéznek az egyide­jűleg Budapesten tartott szocialista­ gyűléshez. A népgyűlés után tüntető körmenet volt, a­mely szin­tén nyugodtan folyt le. Az üdvözölő-távirat kifejti, hogy Horvát- és Szlavónország munkássága sorako­zik a katonai terhek ellen és az általános választó­jogért közösen harcolók táborához.­­ Mitrovicában egy tegnapra hirdetett szocialista­ gyűlést megtiltot­tak. A munkások azonban mégis összegyűltek és meg akarták tartani a népgyűlést. Rendőrök és csendőrök oszlatták szét őket és közben Tarkovi­­csot, a Zágrábi középponti bizottság kiküldöttjét le­tartóztatták. Délután azonban kihallgatás után ismét szabadlábra helyezték.­­ Varasdon és Vidjijában szintén szocialista­ gyűlések voltak, a­melyek nyu­godtan folytak le. A horvát-szerb koalíció végrehajtó­ bizottsága­­ ma délután ülést tartott, a­melyen határozatokat­­ akartak hozni az egyesült jogpárttal való választási együttműködésről. Az értekezlet határozata még nem ismeretes. / • A tatterszáli népgyűlés. r— Tüntetés a Rákóczi-úton. . ."­, Budapest, júl. 31. A függetlenségi Juszli-párt és a szociális­­iák vasárnap délután tartották meg a Tatter­­szallban a hetek óta szervezett és hirdetett nép­­gyű­lést. A gyűlés az általános, titkos választójog mellett és a katonai javaslatok ellen foglalt állást. A gyűlés után, bár a rendőrség minden tü­ntetést megtiltott, a népgyűlés résztvevői nagy tömegben indultak a Rákóczi-útra, a­hol a munkásinduló hangjai mellett a körút felé tar­tottak. A rendőrség kiküldöttei a Szövetség­utca táján szétosztásra szólították a tüntetőket, azok azonban tovább akartak menni. Minthogy a fölszólításnak foganatja nem volt, a rendőr­ség karhatalommal szétoszlatta őket. A rend azonban csak nagysokára állott helyre, mert a tüntetők még kétszer összeverődtek. Mindkét­szer rendőri beavatkozás vált szükségessé. A rendőrségi intézkedés dolgában a kép­viselőház mai ülésén interpelláció is volt. Lo­vászfi Márton interpellálta meg a miniszter­elnököt, a­ki válaszában kijelentette, hogy a rendőrség tegnap már előre értesült, hogy egy kétezerötszáz főnyi tömeg együttesen be fog hatolni a városba, hogy tüntessen, mivel pedig erre a hatóság engedelmet nem adott s mivel a­ tömeg nyolcszor­ fölszólitásra sem oszlott szét, de sőt több rendőrt bántalmazott,­­ a rendőrség jog szerint és szükség szerint lépett föl karhatalommal. A képviselőhöz a minisz­terelnök nyilatkozatában megnyugodott. A gyűlés. Délután négy órakor kezdődött meg a gyűlés. Batthyány Tivadar gróf nyitotta meg és ptána Justh Gyula beszélt, a ki a többi közt ezt mondta: ■ — Célunk állásfoglalás a demokratikus hala­dás, az általános, egyenlő és titkos szavazati jog mellett ,és tiltakozás az anyagi­­erőnkkel arányban nem álló óriás katonai terhek ellen. Előbb adják meg a jogokat és csak azután lehet beszélni a nép teher­viselő-képességével arányban álló szükséges katonai terhekről. Becsületbeli kötelessége a törvényhozás­nak beváltani több ízben tett ígéretét. Nem elég az ígérgetés, végre le kell rakni a valódi népképviseleti­ rendszer biztos alapjait. Mi tehát a képviselőházban azt akarjuk, hogy alkottassák meg sürgősen, minden egyéb kérdést megelőzően az általános, egyenlő és titkos szavazati jog. És ha ezek a népjogok törvénybe lesznek iktatva, oszlattassék föl a l­áz és akkor már az általános választói jog alapján összeülő népparla­ment, az igazi népképviseleti rendszer alapján meg­választott új képviselők döntsenek úgy a katonai, mint egyéb függő kérdésekben. Fölvesszük az elszánt harcot a katonai javaslatok ellen, mert csak ha ennek törvényerőre való emelkedését megakadályoz­zuk, akkor lehet számítanunk az általános, egyenlő, titkos szavazati jog behozatalára. Ha a védőerő­­javaslatok keresztülmennek, hosszú időre lehetetlen minden demokratikus haladás, lehetetlenség lesz az általános, egyenlő és titkos szavazati jogot megcsi­nálni úgy, a­hogy mi akarjuk. A progresszív adó behozatalát követeli. Az adóteher aránytalansága teszi lehetetlenné a kultúra megfelelő fejlesztését. A kultúrát pedig ápolni kell, ha hatalmas és erős országot akarunk. Kérdezi, hogy a nagy katonai követelés mellett érvényesülhet-e a magyar állam­nyelv a hadseregben. Mi magyarok köznevetség vagyunk a külföld előtt, mert míg az állam nyelve magyar, a katonai szolgálat nyelve és a vezényszó német. Beszédét ekképp fejezte be: Az osztályuralom nem tudta megvédelmezni Magyarország presztízsét, népének jól fölfogott érdekeit. Ilyen uralom mellett a szertetagoltság is olyan mértéket ölöt­t, hogy nem is kell sok­ és könnyűszerrel el fognak velünk bánni. Látjuk a szertetagoltságot társadalmunkban nemze­tiségi és vallási tekintetben is. Ha fönmaradásunkat biztosítani akarjuk, meg kell szüntetni az osztály­­uralmat, rá kell lépni a demokratikus haladás út­jára, a válaszfalakat le kell rombolni, egybe kell for­rasztani az ország minden polgárát, származásra, fajra, vallásfelekezetre való tekintet nélkül. (Hosszas éljenzés és taps.) A megkezdett komoly harcot habo­zás nélkül, semmitől vissza nem rettenve folytatniok kell a parlamenten belül és a parlamenten kívül egyaránt. Kötelezi erre a nemzet jövője, a­melyet az erkölcsi és anyagi végromlástól meg kell menteni. Meg kell akadályozni a védőerőjavaslatnak törvény­erőre emelkedését, hogy odavezethessék a nemzetet a demokratikus haladás ösvényére és ha ez sikerül és ennek sikerülni kell, akkor egy jobb kor jön, mely után buzgó imádság eredez. 3

Next