Budapesti Hírlap, 1911. augusztus (31. évfolyam, 181-206. szám)

1911-08-22 / 198. szám

1911. augusztus 22. BUDAPESTI HÍRLAP (198. sz.) a kecskeméti károsultakat, a­kiknek vajmi kevés fog jutni ebből a nemes szívtől vezérelt produkció jöve­delméből. A­ repülés legalább huszonötezer főnyi tömeget vonzott ki a Városliget tőszomszédságában fekvő versenytérségre. S ha ez a kolosszális tömeg kíván­csiságának kielégítésével egyidőben áldoz a jótékony­ság oltárán is, akkor Székeni elérte volna célját. Csakhogy ebből a huszonötezernyi tömegből csak alig háromezren tartották szem előtt a jótékony célt s váltották meg a belépőjegyet, míg a többi ott fog­lalt állást az elkerített pálya környékén. A repülést éppen olyan jól lehetett látni odabent, mint kint, az ingyen helyen. öt órára volt kitűzve a repülés, de már el­érkezett a hat óra is és Székely még sehol sem volt látható. Székely ezalatt a rákosi repülőtéren leste a kedvező időt. Ez azután pontban hat órakor el is következett. Az aviatikus fölült Pischof-féle monoplánjának nyergébe s egy-két perc alatt már föltűnt a távolban a gép karcsú alakja. Székely gyönyörű repüléssel közeledett a Városliget felé. Útba ejtette a lóversenypályát, átrepült a Stefánia­­úton levő víztorony fölött s öt perccel a fölszállás után már ott volt a rá várakozó tömeg feje fölött. Egetverő éljenzés köszöntötte a bátor pilótát, a­ki elragadóan szép, nyugodt repülést produkált. Vagy háromszáz méteres magasságból aláereszkedett alig néhány méterre a földtől, majd köröket és nyolca­sokat írt le. Közel negyedóráig cirkált a levegőben gépével, majd abban az irányban, a­merről jött, visszatért a Rákosra, a­hol simán leszállott. Székely holnap reggel valószínűleg visszare­pül Bécsújhelyre, mert versenyen kív­ül részt akar venni az alsóausztriai körrepülésben. A vidéken, Győr vármegye törvényhatósági bizottsága 1007-ben elhatározta, hogy minden év Szent István napján Pannonhalmára zarándokol, a­melynek föld­jéhez az első magyar király számos emléke fűződik. Az idei zarándoklaton, mint Győrből jelentik, a me­gyei bizottsági tagok és hatóságok részéről ötven­öten vettek részt. Rajtuk kívül nagyszámú kö­zönség ment különvonaton Pannohalmára. Hajdú Tibor dr. főapát a monostorban misét celebrált, Jándy Bernardin perjel pedig ünnepi beszédet mon­dott. Azok számára, a kik nem fértek be a monos­torba, a szabad ég alatt is volt mise. Az egyházi ün­nep után a zarándoklók Asztrik szobra előtt gyűltek össze s megkoszorúzták. A főapát délben fogadta a küldöttségeket. Goda Béla főispán üdvözölte a fő­apátok mint a ki előtt most jelent meg először a vármegye küldöttsége. Németh Miklós alispán az ün­nep­­jelentőségéről beszélt és megköszönte a bencé­sek szíves vendéglátását. Hajdú Tibor dr. főapát köszönetet mondott az üdvözlésért. Azután diszebéd volt. Fiume: A Chiesa del Duomo-ban ünnepi isten­tisztelet volt a Szent István ünnep alkalmából, a­melyen Orosdy Lajos dr. miniszteri osztálytanácsos vezetésével az állami­ Dárdi Vazul tanácsos vezető­vel élükön a városi hatóságok, valamint a katonai hatóság képviselői vettek részt. Faluszemes: A Balatonszemesi fürdőegyesület szombaton sikerült hangversenyt rendezett Szent István napja alkalmából. A hangversenyen előkelő és nagyszámú közönség előtt Veress Endréné dr.-né, Méhely Mici énekművésznő operarészleteket­­adott elő a székesfehérvári honvédzenekar kíséretével, a­melyet Fricsay Rikárd karmester vezetett. Másnap tartotta a Fürdőegyesület ez évi rendes közgyűlését, melyen a Balatonszemesi Fürdőegyesü­let elnökévé Hegyeshalmy Lajos, miniszteri tanácsost, társelnö­kévé Méhely Pál királyi tanácsost, titkárrá Fálbert­­Alajost, pénztárossá Fináczy Béla dr.-t, ügyésszé Fromm Lajos drt és gazdává Révhelyi Ivánt vá­lasztották. Este a Balaton partján népünnep volt. Nagyvárad, Nagyszalontán a katolikus kán­tor szabadságon van s Podraczky Rezső fiatal ügy­véd helyettesíti az orgonánál. A szentistvánnapi mi­sén megjelentek az átvonuló Vilmos-huszárok is. Podraczky a Himnuszt orgonálta, a huszárok tiszt­jeikkel együtt levett csákóval énekelték. A Csanádi püspök Szent István napjáról. Glattfelder Gyula dr. Csanádi püspök Szent Ist­ván király ünnepére cikket irt a Temesvári Ujság­ba. Cikkében a püspök foglalkozik a magyar keresztény­ség ezredéves történetének nevezetesebb momentu­maival, majd a jelenkori katolikus tétlenségről eze­ket írja: — Valóban keserves sirassa! kellene éselsünne­pelnünk Szent István emlékét, ha az a tevékeny erő, mellyel ő a magyarság fájába a keresztény kultúrát beleoltotta, kihalt volna belőlünk s a mai korunk nem venne többé részt ezen a drága földön a hala­dás munkájában. De nincs szükség keserves sírásra, hanem ha egy kis megemberelésre és bátor elhatáro­zásra. Mert a magyar nemzetben s a magyar keresz­ténységben annyi őserő s annyi jóakarat szunnyad, hogy csak egy kissé megrázzák és nemcsak múltúnk, hanem jelenünk és jövőnk is lesz. Csak arra volna szükséges egy új Szent István, hogy azt a néhány ezer Koppány-féle oligarchát, kik az intelligencia és vagyon jogcímén több kiváltságot élveznek, mint a mennyi kötelességet teljesítenek, nem eltiporná, ha­nem jól megrázná s a nemzeti erőkifejtésnek jogban és munkában is első képviselőivé formálná. Legyen az­ király, miniszter, tudományos vagy társadalmi fórum, mely vezető osztályunk ama részét, mely eddig a hazát csak szóval szolgálta, akár kegyetlen tettel is rákényszeritené, hogy a dolgozó nemzet élére álljon: mint uj apostolt üdvözölné a nemzet s örö­­kitené meg emlékét a történelem. Mert a ki az ur­­hatnámság és frázisimádás nyűge alól fölszabadítja úri osztályunknak ott tespedő — akár nagyobb, akár kisebb felét, — beállítja a nemzet életébe azt az irá­nyitó erőt, a melynek vezetésével ez az egészséges törzs ismét kivirágzik és gyümölcsözik. A magyar egyháznak is több tettre és kevesebb szóra van szük­sége. Több alkotásban, kevesebb tervezgetésben kell idejének elfolynia. Nem kell annyit panaszkodni, hanem inkább egy-két fogyatkozást megszüntetni. A magyar egyház a szellemi, erkölcsi és anyagi tőkék oly tömegével rendelkezik, mint kevés a világon. Kár ezért, ha a szereplés és alkotás teréről engedi magát leszoríttatni. A bécsi magyarok ünnepe. Megülték a Szent István napját a bécsi magya­rok is. A kapucinus templomban ünnepi istentiszte­let és prédikáció volt. Tíz órakor Verdenich An­drás dr. prelátus magyar szentbeszédet mondott. A beszéd előtt és utána magyar egyházi dalokat énekelt a templom kara. Az ünnepi istentiszteletet Bjelic Imre dr. apostoli tábori vikárius celebrálta. Az ün­nepség fél tizenkettőkor ért véget a Himnusz elének­­lésével. A zenei részt Eder udvari karmester vezette. Az ünnepségen megjelentek szentg­yörgyi , Müller báró nagykövet, Dobra osztályfőnök, Tallián báró udvari és miniszteri tanácsos, Révy udvari tanácsos a magyar minisztérium képviseletében, továbbá Nagy báró osztályfőnök, Gaudernak gyalogsági tá­bornok gárdaparancsnok. Pallavicini Antal őrgróf vezérőrnagy, a magyar királyi testőrség tisztjei. Ap­­ponyi Lajos gróf miniszteri titkár, valamint a kö­zös pénzügyminisztérium, a király személye körüli magyar minisztérium és a közös legfőbb számszék számos tisztviselője. Megszűnt az angolországi sztrájk. Budapest, aug. 21. Megváltó üzenetet röppentett szét tegnap­­Angliában a táviró: a vasutasok sztrájkja meg­szűnt. Egy egész nemzetnek a lelke könnyeb­bült meg erre a hitre, s a népek millióinak szi­véből szállt el az a gyötrő aggodalom, a­mely­­lyel a sztrájk vadsága és kíméletlen kártevése elborította. Kiszámíthatatlan az a soha meg nem téríthető kár, a­melyet ez a sztrájk An­gliának okozott; nemcsak anyagilag, hanem ta­lán erkölcsileg is, mert föltárta a világ előtt azt a gyöngeséget, a­mely nagy meglepetésképpen hatott, hogy a hatalmas Anglia, a­mely öt vi­lágrészre kiterjeszti ellenállhatatlan hatalmát, az anyaországban néhány százezer szervezett emberrel szemben tehetetlen. Megerősíti ezt a konzekvenciát az is, hogy az egyezség minden pontjára nézve a munkások akarata és követe­lése érvényesült.­­ A sztrájk megszűnéséről tulajdonképpen nem is lehet most beszélni. Az egyezség csupán fegyverszünetről szól, hiszen egyik pontja ép­pen azt mondja, hogy azonnal hozzá kell látni a függő kérdések megoldásához. Egy öt tagú bizottságnak a feladata lesz, hogy a megoldást keresse, s ennek a munkájától függ, hogy ál­landó lesz-e a béke, vagy folytatják a harcot? Anglia azonban most csak a pillanatot nézi, s nem gondol a jövőre. Az a gondolat, hogy a fenekestül fölforgatott rend helyreáll, a közlekedés megindul, a gyárakban folytathatják a munkát s az élelmezés visszatér a normális helyzetbe, ha csak rövid időre is: olyan ellen­állhatatlan örömmel tölti el az egész ország szí­vét, hogy nem is tud mindjárt a jövőre is gon­dolni. A munkások nem fogadták mindenütt nagy örömmel a munka megkezdéséről szóló utasítást, mert többet akartak kierőszakolni, látván a kormány habozó magatartását, de azért bizonyosra vehető, hogy végül mindenütt meg fogja kezdeni a munkát. Llandluben fosz­ A rend helyreállítása. London, aug. 21. .A vasutasok sztrájkja megszűnt. London, aug. 21­. A hadügyminisztérium elrendelte, hogy a csa­patok, mihelyt egyáltalában lehetséges, visszatér­jenek állomáshelyeikre. London, aug. 21. A vasutasok ma a Hyde­ Parkban 30—40.000 embertől látogatott gyűlést tartottak, a­melyben elhatározták, hogy ismét megkezdik a munkát. A belügyminisztérium jelentése szerint mindenfelé nyugalom uralkodik. London, aug. 21. (Saját tudósítónktól.) A város lassankint visz­­szanyeri régi képét. A polgári rendőrséget fölosz­latták­. * London, aug. 21. A London-Brighton és a London and North Western vasutak­ alkalmazottainak egy része vissza­vételét kérte. A Brighton-vasút közli, hogy hétfőn a fővonalon néhány vonat ismét közlekedni fog. A manchesteri főpályaudvarra tegnap délben néhány liverpooli és londoni vonat megérkezett. A közönség nagy lelkesedéssel üdvözölte a vonatokat. _ London, aug. 21. A vasutasok nyugodtan visszatérnek munká­jukhoz. A­ legtöbb londoni pályaudvaron ma előre­láthatólag teljesen helyreáll a normális állapot. Csak néhány vidéki nagyobb városban állanak elő nehézségek, különösen Manchesterben, a­hol a vas­utasok gyűlése azt a felszólalást, hogy munkába álljon, tiltakozással fogadta és elvetette. Bonyodal­mak vannak a North Western vasútnál is, mely munkásait csak a szükséghez képest akarja vissza­fogadni, a­mivel a vasutasok nem elégszenek meg. E vasút vonalait ezért még most is katonasággal őriztetik. Liverpool, aug. 21. A kikötői sztrájk véget ért. A szénhordó, vala­mint a szállító­ munkások újból munkába állottak.'­­f London, aug. 21. “* A vasutak személyszállító forgalma ismét nor­mális. A vidéken is lassan kint helyreáll a rend.­­ Még csak a North Eastern vasútvonalain, különö­sen Manchester felé fordulnak elő rendellenességek, a­hol a vasutasok még sztrájkolnak. Az ottani te­herpályaudvaron a helyzet komoly. A raktárban fölhalmozott nagymennyiségű élelmiszer-szállítmá­­nyok elpusztulnak. Még jobban megnehezíti a helyzetet, hogy a fuvarosok­ is sztrájkolnak. A ma délelőtt tartott gyűlés igen viharos lefolyású volt, minthogy felháborítja őket a vasútigazgatóságnak­­ az a hirdetménye, hogy a munkásokat csakis a sze­­­­rint, a­mint szükség van rájuk, alkalmazzák újból.’­ z­ togatás és gyújtogatás is történt a vasúti raktá­rakban, a­melytől fölrobbant valami. A robba­násnak tíz halottja és sok sebesültje van. A mai napon a következő táviratokat kaptuk: A béke feltételei. „ London, aug. 21. A vasutasok és vasúttársaságok közt létrejött­ megegyezés a következő rendelkezéseket tartalmazza: 1. A sztrájk azonnal megszüntetendő és a mun- ■ kásvezérek teljes erejükkel igyekezzenek a sztráj­­­kólókat a munka azonnali megkezdésére bírni. 2. Az összes munkások, a­kik sztrájkbalépés vagy kizárás által a bérharcban érdekelve vannak és bizonyos határidőn belül ismét munkára jelentkez­nek, a társaságok részéről mielőbb föl fognak vé-' letni. Senkit sem fognak szerződésszegés miatt bepe­relni vagy más büntetésekkel sújtani. A 3. szakasz részletesen intézkedik békéltető­i bizottságok egybehívásáról, ha vitás kérdések me­­­rülnének föl. ‘ ' ” « - W* ’4. 'Azonnal hozzá kell látni azoknak a kérdé­seknek a rendezéséhez, melyek függőben vannak a­ vállalatok és azon alkalmazottaik között, a­kik az 1907. évi egyezményben nem szerepeltek. E kérdé­­­­seket a társaságok és az alkalmazottak képviselői döntik el, addig azonban, míg e közös értekezlet megteheti jelentését, ideiglenes vizsgáló­bizottság fogja a kérdések rendezését ellátni. 5. Mindkét fél a bizottságot minden tőle tel­hető támogatásban részesíti.

Next