Budapesti Hírlap, 1911. december (31. évfolyam, 285-309. szám)

1911-12-07 / 290. szám

14 BUDAPESTI HÍRLAP (290 sz.) 1911. december ne gyedik kép után a közönség percekig lelkesen tap­solt Grosskopf Márk karnagynak, ki meghatva kö­szönte meg az ovációt. « * (A színházak hírei.) A Nemzeti Színház­ban holnap, csütörtökön a Francison kerül szinre Márkus Emíliával a címszerepben. Pénteken délután a Szentivánéji álom van a műsoron kisérő zenéjé­vel, melyet a szimfóniás zenekar ad elő. Este A szerelem gyermeke, szombaton a Nászinduló, va­sárnap délután A vert bakkancsos és fia, a huszár, este pedig a Curano de Bernerac van a műsoron Pethes Imrével a címszerepben. Hétfőn a Nórá­t adják Márkus Emíliával a címszerepben, kedden Gaál József születésének századik évfordulóján új betanulással, rendezéssel és szereposztással A peles­­kei nótárius kerül színre Horváth Jenővel a cím­szerepben. A darab a jövő héten még szerdán, csütörtökön és vasárnap este kerül előadásra. Az Operaház­ban holnap, csütörtökön Cahier Charliene és Slezák Leó kamaraénekes vendégfellé­pésével a Trubadur-t adják. Pénteken új betanulás­sal és rendezéssel kerül szinre Strauss A denevér című operettje, a­melyben mint új szereplők Bánó Irén (Rosalinda), Dömötör Ilona (Orlovszky her­ceg), Székelyhídi­ dr. (Eisenstein), Könnten (Alfréd operaénekes), Dalnoki dr. (Falke), Kertész Ödön (Blind) lépnek föl. Adél Szover Ilona, Frank Kornay, Frosch Hegedüs lesz.­­A Viaszinház­ban pénteken két előadás lesz. Délután Molnár Ferenc vígjátéka, az Ördög, este pedig a Szamurán kerül színre. Holnap, csütörtö­kön a Papa van a műsoron, szombaton pedig Föl­des Imre Nincs tovább d­rási színműve kerül be­mutatóra. Az újdonságot vasárnap és hétfőn megis­métlik. A jövő hét műsorát a Szamurán, a Pápa és a Nincs tovább fogják kitölteni. A Király Színház-ban pénteken lesz Bródi, Martos és Jacobi nagysikerű operettjének, a Leány­­áriyár-nak első jubiláris előadása. A huszonötödik előadás szereplői is Fedák Sári, Pet­ráss Sári, Ki­­rály, Ráffon, Boross és Lalabár lesznek. * (Pálya Celesztin.) A vásári jelenetek, a falusi piac, a tanyai részletek páratlan ecsetü ma­gyar Meissonierje, legkedvesebb, legzamatosabb zsá­­ner-festőnk. Pálya Celesztin kukkantott ismét elő magányából s Könyves Kálmánék szalonjában akasz­tatott ki vagy nyolcvan-kilencven olyan kis képet, a­milyet kívüle manapság más nálunk nem fest, de ta­lán nem is tud festeni. Ő megérte, hogy már életében klasszikusa lett zsánerűnek; a­kinek egy-egy ilyen kis Pálya-képe van, az őrzi, mint klenodiumot, egy elmúló világ s egy bizony elmúló művészet becses emlékét. És mintha ő maga is fösvénykednék művé­szetével: alig-alig­ha mulat belőle valamit, annyira a lelkéhez van nőve minden kis vászna, annyira ott a, lelke a tősgyökeres magyarságot érző s megértő lelke mindenik kis képén. A hazatérő tehenek, az eke­fogat, a dinnyevásár, az estharang, a répaföld, a de­lelő csorda, a nagymarosi hetivásár, Jutka a piacon. Hatónál, trécselő zöldségkofák, falusi nagyvásár, al­kudozás, tavaszi szántás, szilvás-szekér, zöldséges ko­fák, tanyai részlet, vásáros­ szekér ... Valami jól­eső, egészséges, pezsdítő érzés árad ezekről a kis ké­pekről, valami olyan, a­milyet tavaszi fiatalodás ide­jén, egy-egy virágzó barackfa láttára érez az ember s fölsóhajt, de jó volna még sok, sok ilyen tavaszi bimbózást látni!... Vagy ötven darab, állítólag igen becses régi s újabb hegedű (igazi hegedül) is van a kiállításon. A művész meg van győződve, hogy ő mestere a hegedű­nek is, fölismeri a valódi Stradivariust, Quadagninit, Cerullit, Gaglianot, Hellmert , s ha hibás, kijavítja, újat is tud csinálni, a rozzantat átalakítja, cifrázza, díszíti, s valami féltve őrzött titkos módon mennyei zengésűvé tudja gyógyítani a régi, rekedt mesterhe­­gedűt... Mi ehhez nem értünk, de a­ki olyan nagy festő, annak azt is elhisszük, hogy tudhat a hegedű­­készítés mesterségéhez is. És ő nagyon óhajtja, hogy ezt elismerjék! Gyanakszunk: az utóbbi időben he­gedűit kezdi már többre becsülni képeinél, de ebben, mennél becsesebbek hegedűi, mégis annál kevésbbé van igaza. Mi legalább egy sikerült Pálya­képet nem igen adnánk­ Amati Hieronymus ama hegedűjéért sem, a­mely a francia udvar részére készült. Például a Trécselő zöldségkofákat!... Nincs olyan színben, érzésben szebben szóló a hegedűk közt. (Md.) * (Szabad Egyetem.) Zemplén Győző dr. műegyetemi tanár ma folytatta előadásait a su­gárzó energiáról. Bevezetésében azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy mi rezeg a fénysugárban. Előbb a fénnyel rokon tüneményeket tárgyalta. Kísérleti­leg bizonyította, hogy a láthatatlan, sugárzó ener­gia is ugyanazokat a törvényeket követi, mint a látható fény, vagyis hogy a visszaverődés, törés, sarkítás, interferencia és a fényelhajtás tüneményeit itt is megfigyelhetjük. A teljesen fekete test min­den sugarat elnyel. Sugárzásának energiáját a Wien-féle törvény magy­a­rázza s ez a jelenség a fényforrások hatásfokának a növelésére is fölhasz­nálható. A fémszálas izzólámpák ezért gazdaságo­sabbak, mint a szénszálas lámpák. Az érdekes , elő­adást ezúttal is nagy figyelemmel hallgatta a kö­zönség. * (A Kisfaludy-Társaság) ma délután fel­­olvasó-ülést tartott az Akadémia üléstermében a ta­gok és a közönség rendkívül nagy érdeklődésével. Az elnöki helyet Beöthy Zsolt és Berzeviczy Albert foglalta el. "A közönség, körében megjelent Mikszáth Kálmán özvegye és Albert fia, hogy meghallgassa Zempléni Árpádnak, a Mikszáth helyére választott tagnak, Mikszáthról való megemlékezését. Zempléni Árpádnak ma volt a székfoglaló föl­olvasása s a Mikszáth-értekezést azért kapcsolta hozzá, mert a Kisfaludy-Társaság néhány év óta kö­telezővé tette, hogy a székfoglaló tag megemlékezzék elődjéről. Zempléni hosszabb, gondosan kidolgozott, tanulmányt olvasott föl Mikszáthról,a melyben kü­lönös elmélyedéssel vázolta azt a hatást, melyet az elbeszélőre Nógrád megye s kivált a palóc nép tett. Az érdekes megemlékezés után fölolvasta A halál­­vőlegény című elbeszélő költeményt, melyben egy nógrádmegyei népmesét dolgozott föl. A mű­ tárgya naivan népies, a hangban is igyekszik, — és szeren­csésen — utánozni a­ népies költészetet, de a költe­mény mégis művészi hatással és erővel csengett fü­lünkben. A szerző lelkes tapsot és sok gratulációt aratott, Beöthy Zsolt elnök pedig ritka elismerő és meleg szavak kíséretében adta át neki a tagsági ok­levelet. Bársony István A kunjazovai nagy­úr címen vadásztörténetei egyikét olvasta föl. Bársony most is csillogtatta fényes leíró-talentumát, mellyel a ter­mészetet és az erdő lelkét oly bravúrosan festi. A közönség mély figyelemmel kísérte a vadászt erdei útján és végül zajosan megtapsolta. Hegedűs István fölolvasta Lampérth Géza ven­dégnek, a kiváló költőnek, Bessenyeiről és gárdista társairól szóló élvezetes tanulmányát. A szerző na­gyon érdekes és jórészt ismeretlen adatokat mondott el Bessenyeiék bécsi életéről, vonzó előadással. A társaság nagy érdeklődéssel hallgatta a felolvasást, mely oly kedves és új momentumok kíséretében ve­zette el a bécsi testőr­ idők világába. Lampérth nem­csak tapsot, de nagyon sok hálás kézszorítást kapott a tagok részéről érdemes munkájáért. A zárt ülésben döntöttek­ arról, hogy az üres tagsági helyek közül hányat töltsenek be. Két új ta­got fognak választani és pedig egy költőt s egy írót. * (Tudományos élet.) A Földrajzi Társaság december 27-én, csütörtökön délután öt órakor sa­ját helyiségében (VIII., Sándor­ utca 8. sz.) ülést tart, melyen Strömpl Gábor dr. A Budapest környéki fu­­tóhom­ok-t­erül­etekről fog fölolvasni. — A Matema­tikai és Fizikai Társulat december 7-én délután hat órakor az egyetem fizikai intézetében ( Esterházy - utca 3.) ülést tart, melyen Anderkó Aurél A* általá­nos légmozgás egyenleteiről. Szász Ottó A végtelen determinánsokról fog fölolvasni. * (Filharmóniai hangverseny.) Debussy a műsoron. Végre más levegő. Mendelssohn. Schu­mann. Brahms, a levendulaszag után nehéz, érzék­ illat. Spanyol éjszakák bódító lehellete, magnóliák és gardéniák. A metafora nem véletlen és nem ön­kényes. Debussy az Ibéria-ban, melyet ma hallot­­t lunk, maga nevezi az egyik tételt Les parfums de la nuit-nek, az éj illatainak. Az impresszionistákkal bevonultak ezek az érzékletek is a muzsikába. A színek után az illatok. És csakugyan érezzük őket azokban a megfoghatatlan, illő, elröppenő, hol ér­zékien kábító, hol izgató, de mindig légies, anyag­iakul harmóniákban, melyekből a Debussy zenéje kom­ponálódik. S míg Schumann muzsikájára a le­vendulaszag jelző, a Debussy zenéjében a gardénia illata lényeg. Ezt fejezi ki­ ezt a képet, ezt az érzést akarja fölkelteni. S mindazt, a­mi eszmetársulással vele összefügg. Szerelmeket, sóhajokat, vágyakat, izgalmakat, finom hangképletekre bontott fizioló­giát, még­pedig a gyönyör fiziológiáját. Minderre van Debussist­ak egy betegesen elfinomodott zenei kifejezésmódja, melyben ideaszálak rezegnek, bi­zseregnek, sokszor fájóan feszülnek meg. Ez a Trisztán-muzsika a modern enervált emberbe transz­ponálva s egy végtelenül érzékeny apparátussal, De­bussy zenekarával megszólaltatva, megérzékitve. Ez a Debussy szubjektivizmusa. De van az Ibéria­ban két lelre­télés is: etnográfia, karcolat, humor, kar­­rikatúra, vagy a­hogy elnevezni tetszik. Ez viszont maga a zenei objektivizmus, olyan leíró tárgyilagos­ság, a­minőről Debussy előtt sejtelmünk sem volt. Nem idealizál A fonográf hűségével kopizálja a csapszék madrilená­iát, de belekomponálva az utca zaját, a legények kurjantását, a lányok kacagását, poharak csengését, a kihívó szemeket, az érzéki for­dulókat, a mámort, a tombolást, csudálatos szinté­zise ez a külső és belső mozzanatoknak és csudála­tos gazdagodása a zee kifejező eszközeinek. Túloz, torzít, mint Zuloaca, de épp oly erős, izgató, lenyű­göző, mint ez a spanyol piktor. Az első tétel (­Utcá­kon és utakon): mily ragyogó képe ez Szevilla esti nyüzsgésének! S a harmadik tétel (Ünnepnap regge­lén) : micsoda pompás karrikatúrája az üresen gő­gös, sétáló, táncoló, kacérkodó és fontoskodó spa­nyolnak. Mintha a zenekar egyszerre emberfölötti nagyságú gitárrá válnék, a­mely mellett nevetsége­­­­sen eltörpül maga a pengető caballero . . . Karrika­­tura, de fényes karrikatura. A­ki ezt megcsinálta, az nagy alkotó zseni. Debussyt fejcsóválva fogadhat­ják, a­kik az öreg Thibaut könyve nyomán A zene tisztaságát féltik, de el kell fogadniok. Ki nem­ tes­sékelhetik többé a históriából. A budapesti közönsé­get ma szemmel láthatóan érdekelte az újdonság s a vécén nagy és zajos tops­ is volt. Része van a siker­ben mindenesetre Kerner Istvánnak is­, a­ki nagy­szerűen dirigált (bámulatos néha az ő sokoldalú­sága) és a zenekarnak is, a­mely gyönyörűen, ját­szotta a darabot. Az est szólistája: Mérő Jolán ked­­vesen, frissen, bizonyos men­vecskés energiával ját­szotta Csajkovszky­ g-dur zongoraversenyét. Viharo­san megtapsolták. Bach d-dur szvitje és Brahms derűs, világos f-dúr szimfóniája volt a műsor többi száma. (k. a.) * (A Muzsikaszó Szegeden.) A szegedi vá­rosi színházban szombaton, december 9-én a Petőfi­­család síremléke javára hangversenyt rendeznek, melyen a Petőfi­ Társaság képviseletében Ferenczy Zoltán fog megjelenni. A hangversenyen Pap Zol­tán Muzsikaszó című dalgyűjteményéből Pálmán Ilka, Venczell Béla, Szederkényi Anikó és Sárosi Endre fognak előadni dalokat. A hangverseny iránt, tekintettel a kegyeletes célra, nagy érdeklődés mu­tatkozik. * (Vidéki színészet.) Szabadkáról jelentik. A szabadkai színügyi bizottság a színházat három évre egyhangúan Nádasi József soproni igazgatónak adta bérbe. * (Művészeti fölolvasás.) Lyka Károly, a Művészet szerkesztője, a Képzőművészeti­ Főiskola könyvtártermében december 7-én, csütörtökön este fél hét órakor előadást tart a modernségről A­ mű­vészetben. Belépőidei nincs. * (Elmaradt hang­verseny.) Gerhardt Elena meghalt és e miatt csütörtökre hirdetett dalestéjét elhalasztotta. Az eddig váltott jegy árát, Méreg Béla zeneműkere­skedése visszafizeti. * (Hoitsy Pál könyve.) ‘Az a körülmény, hogy Hoitsy Pál kimaradt az országházbeli politi­kusok sorából, nekünk egy érdekes könyvvel ka­matoz. Hoitsy Pál, ki a legérdekesebb és legerede­tibb tudósok közé tartozik, ezúttal a Metorológia teréről hoz hírt. Azt gondolja, hogy a tudományok e legbizonytalanabbja alá sikerült valamelyes szi­lárd alapot raknia. Metorológiai följegyzések hosz­­szú sorából megállapítja a holdnak és napnak bi­zonyos állásból való állandó és visszatérő, tehát törvényszerű hatását légköri mozgalmainkra. Ebből — egyelőre szőkébb körre — törvényt szab, de azt hiszi, további kiterjedt vizsgálatokkal ezt a területet ki lehet bővíteni s az időjóslás bizonyos korlátok között biztos és tudományos kalkulus tárgya lehet. Azt hisszük, laikus emberek is érdeklődéssel vesz­nek tudomást Hoitsy kutatásából és megállapítá­sairól , de bizonyos, hogy a metorológia tudósai irányt és­ impulzust kapnak tőle vizsgálataikra vo­natkozólag. Hoitsy könyve, melyhez egy, az 1912 január 10-ikei légnyomás elosztódásáról térkép is van mellékelve, a Franklin-társulat kiadásában je­lent meg: ára 2 korona. Megrendelhető a Budapesti Hírlap kiadóhivatalában. * (A Lyra hangversenyei.) Hempel Frida kamaraénekesnő december 17-én rendezi búcsu­­hangversenyét a Vigadó termeiben új műsorral. Az estén közreműködik még Weinman Károly hegedű­művész. A jegyek nagyobb része már elkelt. —­ Rác: Ena énekesnő,­ Merli mester tanítványa december 10-én, vasárnap rendezi első dalestéjét a Royal ter­mében. Mozart, Rossini, Liszt, Brahms, Csajk­ovszky, Locwe, Székács, Kálmán, Csiky, Dienzl, Wekerlin, Debussy és Massenet dalai szerepelnek műsorán. E hangversenyekre jegy kapható a Lyra jegyirodában, Andrássy-út 15. * (Magyar Shakespeare-Tár.) A Kisfaludy- Társaság Shakespeare-bizottságának folyóirata, a­mely már a külföld tudományos és irodalmi körei­ben is elismert és sűrűn idézett tekintély, most je­lent meg utoljára Bayer József gondos és avatott szerkesztésében. Első cikkét az amerikai de Perott

Next