Budapesti Hírlap, 1912. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1912-01-02 / 1. szám

Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési árak: Egész évre 28 kor., félévre 14 kor., negyedévre 7 kor., egy hónapra 2 kor. 40 fil. Egyes vám ára helyben és vidéken 10 HL Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint Főszerkesztő,és laptulajdonos: Rákosi Jenő. V. Budapest, 1912. XXXII. évfolyam, 1. szám. Kedd, január 2. Szerkesztőség: VIII. ker., Bükk Szilárd­ utca 4. sz. Telefon 54-63. Kiadóhivatal: Vip. ker., Iózsef-körút 5. sz. A kiadóhivatal telefontál: Előfizetés 55-96. Dílárusitás 55-53. Apróhirdetés 65-95. Hirdetés 55-53. Könyvkiadó 66-53. Igazgató 61-04.­ ­ Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfize­tés megújítása iránt lehetőleg gyorsan szíveskedjenek intézkedni, hogy a lap szétküldése fennakadást ne szen­vedjen. Újévi üdvözletek. Budapest, jan. i. Régi bevett szokás szériát az új esz­­tendő első napján elhalm­ozzák az embe­rek egymást jókivánsággal, s a­kik a mű­ködésben, az érzelmekben, a közéleti vagy társadalmi vonatkozások sokaságá­ban közelállanak egymáshoz, ezen­ a na­pon nyilván demonstrálják­ az összetar­­tozandóság kötelékeit. Jó szokás, ez s mély jelentőségű is; hozzátartozik azok­hoz a kapcsokhoz, a melyek összefogják a társadalmat s az emberiséget előrevi­szik az együttműködésnek, a vállvetett munkának, a­­közös célok tudatos, fölis­merésének s az emberséges életnek,­egy­más kölcsönös megértésének és kölcsönös segítésének az útján. • ■­ A­ politika is rendszerint megnyilat­kozik ezen a napon. A pártok üdvözlik vezéreiket, a­kik nyilatkozataikban, m­int­­egy kiemelkedő magaslatra lépve újév napján, visszapillantást vetnek a múltra s előre vetik tekintetüket a­ jövőbe, le­szűrik az elmúlt esztendőnek tapasztala­tait s kilátást nyitnak a közeljövőben v­árható eseményekre. A nagy nyilvános­ság előtt számot vetnek a közállapotok­kal s jelzik azt az utat, a­melyet követni fognak programjuk beváltására, kitűzött céljaik elérésére, az ország érdekeinek szolgálatára. Ez rendszerint­­ a szokott tartalma az újévi beszédeknek, nem rész­letező program,.. hanem inkább elszámo­­­lás egyrészt és készülődés másrészt,­­ vi­lágosságot derítve a­ legsürgősebb, a leg­égetőbb­ feladatokra, a­melyeknek aktu­alitását bővebben magyarázni nem szük­séges. ■ ■ ' Ha ez általánosságok­ világánál tag­laljuk az idei újévi köszöntőket, megta­láljuk bennük hű tükrét a mai politikai helyzetnek. Ideiglenes béke van a parla-­­ mentben s legközelebb ismét kitör a harc, nem a normális parlamenti küzde­lem, az eszmék mérkőzése­ a törvényho­zás színpadán (a minő kívánatos, hogy legyen), hanem a technikai obstrukció, folytonos név szerinti szavazásokkal, a­mi kiöli az emberekből az érdeklődést a par­lament működése, iránt s a­­mi alkalmas arra, hogy megölje magát a parlamenta­­rizmust is. Ennek a helyzetnek és ezek­nek a­ fenyegető lehetőségeknek,­­hatása alatt áll a magyar politikai gondolkozás­, s nagyon természetes, hogy ez a hatás megérzik az újévi patikai beszede­kön is.­­ . A munkapárt. Osztelgó táborát Próc­s Sándor, a­ pártnak egyik legérdemesebb tagja vezette a miniszterelnök elé s ez a higgadt, szolid lelkű férfiú, a ki­­egész, élet­­ében csak az­elmerülő munkában találta örömét, a leghevesebben kikelt­ az obstrukció ellen, a mely gátolja a hasz­­nos munkásságot s meddőségre kárhoz­tatja U­ törvényhozást. Félti az ország biztosságát,­ ezért kívánja a hadsereg megerősítését, s mivel számos országos­­kérdés vár megoldásra, ezért sürgeti a képviselőház munkaképességének b bizto­­sítását. A munkapárt ennek a célnak el­éréséért harcra készen áll s hűségéről biztosítja a miniszterelnököt, a­kit biza­lommal követ. Különösen hat s bizonyára visszás je­lenségeknek következménye az agresszív hang és, a harcias szózat oly férfiú ajkán, mint’Prósz Sándor, de mindenképp jel­lemző ez arra a­ nagyfokú nyugtalan­ságra,­ a­mely, a felelősséghez szokott köz­életi férfiak lelkében lakozik. Héderváry gróf válasza is teljesen megfelel a momentán politikai helyzet­nek. A kormánynak mindenekelőtt nincs és nem lehet más feladata, mint a par­lament munkaképességének helyreál­lí­­tása. Egyedül ezt a célját hangoztatja nyomatékkal. Ez­­ érthető is. " Mert ma­gasságra fölemelkedni s messzemenő per­­spektívát nyitni a jövőben csak úgy lehet, ha tiszta a levegő és sűrű köd nem fojtja a tüdőt és nem akadályozza a szemnek éleslátását. Minek ismételni százszor, is ugyanazt? Megáll minden az országban, ha a törvényhozás gépezetét mekhanikus okok gátolják teendőinek végzésében és az események előrevitelében. Nem is ér­demes tehát másról beszélni mindaddig, míg a parlament betegsége orvosolva nincs és az alkotmányos gépezet haszno­san nem működik. Ez a tartalma a miniszterelnök újévi beszédének, s fia a viszonyokat mérlegel­ Mai számunk 20 oldal. A India és a Durbar. VIII. Delhiben. — A Presscamp. császári bevonulás. Delhi, (Dec. 10. (F.) A Dzsaipur és Delhi közötti kétszáz angol mérföldet, a Bombay-Delhi­­közötti út utolsó szakaszát mintegy nyolc óra alatt teszi meg a gyorsvonat. A december hetedike, a csá­szár ünnepies bevonulásának a napja már Del­hiben, a sajtó számára emelt sátor­tábor, az úgynevezett Press­camp sátrainak egyikében talált bennünket. A Presscamp egyike a száz meg száz sá­­tortelepnek, a­melyek Delhi falain kisül a ko­ronázási ünnepségek színhely­ének, a Durbar - nak a területét alkotják. Hogy megközelítő ké­pét nyerjük a Durbar fényes berendezésű sát­rakkal borított óriás területének, néhány össze­hasonlító adathoz kel folyamodnunk. A mint­egy százötven sátorból áló Presscamp körülbe­lül akkora területet foglal el, mint Budapest belvárosának a Károly­ körút és Koronaherceg­­utca közötti része, és e telep csak igen csekély töredékét, a térkép szerint alig kétszázadrészét teszi az egész Durbar területének. A Press­­camp lakossága cselédséggel, kiszolgáló és hiva­talos személyzettel együtt, mintegy ötszáz sze­­­mély, az egész Durbar népességét, a hatvanezer főnyi katonasággal együtt, hozzávetőleg két­százezerre teszik. Ha este a közeli emelkedett fekvésű, Ridzs, tetejéről szemléljük a vilámvilá­gítású sátor-rengetegjőt; azt a benyomást nyer­jük, mint a­mikor egy milliónyi lakosságú európai várost szemlélünk valamely magaslat­ról: a szem nem­ látja be a végét a megvilágí­­tott területnek; akkora van legalább is, mint a mi Budapestünk pesti oldala. A A­hogy mindez nem túlzás, abból is kitűnik, hogy még gép­kocsin is legalább egy órát vesz igénybe az egész terület átszelése, Delhi falaitól a katonasálrakig. Ennek az óriás­ területnek néhán­y­ hónap alatti fölsátorozása, széles utakiatl való ellátása, európai kényelemmel való berendezése, villám­­világítással, távíróval, telefonnal való fölszere­lése, továbbá vízzel való ellátása bámulatra kell hogy indítsa az embert, ha tudja, hogy ugyan­ezen a helyen néhány hónappal ezelőtt tehenek és juhok legelésztek. S mindez a hatalmas és bámulatos munka csupán néhány hét kedvéért; tavasszal már emléke sem lesz a fényes feje­delmi városnak, a­mely épp oly hirtelen el fog enyészni, a­mily hirtelen keletkezett. A­mi az ideiglenes világvárosban a csár­szári és fejedelmi sátortelepek közelében elhe­lyezett Press-campot illeti, lakói méltán lehet­nek elismeréssel az indiai kormány iránt a ne­kik nyújtott, páratlan kényelemért, és előzékeny­ségért. A­ Presscamp két részből áll: európai és indiai sajtótelepből,­ melyek bár közös fal által vannak a külső világtól elkerítve, csupán a hi­vatalos vezetés tekintetében függenek össze egy­mással. Európai sajtó alatt nem csak európai lapokat kell érteni, hanem általán európai nyel­ven írottakat, úgy hogy idetartoznak az indiai,­ ausztráliai, kanadai stb. angol nyelvű lapok is, m­íg az indiai sajtó elnevezése a benszülöttek nyelvén szerkesztett lapokat jelenti. A fajbeli elkülönítést ilyképpen­­ sikerült tökéletesen ke­­resztülvinni ezen a térin is, holott talán inkább a fajok egyenlősítésének, összebarátkoztatásána­k a munkája volna a sajtó feladata. De hát így Lo­lál la jobbnak az indiai kormány sajtóosztá­lyának bölcsessége. Az európai Presscamp-ben hatvan lap­­tudósító lakik, körülbelül ugyanennyi a ben­­szülött laptudósítók szám­a is. Némelyek asszo­ny­os­tól jöttek, valamennyi legalább is egy ma­gán­szolgát h­ozott magával. Én egy hétre föl­fogadott hindu szolgámat, Narszut Delhibe ér­­keztemkor elbocsátottam, de bár minden ven­dég mellé két benszülött szolgát osztott be a Presscamp vezetősége,­­kénytelen voltam már másnap angolul beszélő szolgát fogadni, mert a kormány által szolgálatunkra rendeltek egy árva szót sem értenek angolul. De szükségessé tette ezt az a körülmény is, hogy bár mindegyi­künknek saját tangája (kétfogatú kocsija), va­lamint két más kollégával közös automobilja van, mind a kényelem a nyelvben járatlannak teljesen hasznavehetetlen, mert a kocsisnak és sodornak utasítást adni képtelen. Már egészen kétségbe voltam esve és­ sajnáltam, hogy Narszu szolgámtól oly gondatlanul megváltam, a mikor egy öreg, h­osszuszakállas ember, a hivatalos szolgák egyike ,sátramba lépett és mélyen meg­hajolva, kezével homlokát s azután a földet érintve, némán reá mutatott egy magával ho­zott turbános alakra, egy harminc év körüli fiatalemberre.­­ A jelbeszéd értelmét fölfogni

Next