Budapesti Hírlap, 1912. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1912-01-02 / 1. szám
t jük, azt kell mondanunk, hogy nem is lehet más. De a munkapárt szónokának harci szózatára a miniszterelnök kettőt válaszol: nem riad vissza a harctól, de készen áll a békére is. A miniszterelnök tehát egyaránt megnyitja a lehetőséget mind a harcra, mind pedig a békére. A választás nem a kormányon áll, ez szól a miniszterelnök nyilatkozatából. A munkapárt tagjai a miniszterekkel egyetemben átmentek a képviselőházba a Ház elnökének üdvözlésére. Oly szép volna, ha valamennyi párt köszöntené ilyenkor az elnököt, demonstrálva ezzel, hogy az elnököt valóban a pártok fölött állónak tekintik s teljes bizalommal fviseltetnek az elnök pártatlansága iránt. De az ellenzéki pártok nem szoktak megjelenni újév napján a Ház elnökénél, s így az üdvözlés-váltás csak a többség és az elnök között megy végbe. A munkapárt nevében Ghillányi Imre báró üdvözölte Návay Lajost, aki válaszában egy pár velős mondatot talált a parlamentarizmusról és a Ház munkaképességéhez fűződő nemzeti érdekről. Azt mondotta továbbá a többi között, hogy iparkodni fog biztosítani a képviselőház munkabírását a házszabályokon belül, amelyeket azonban pártatlanul fog kezelni. Tiszta sor, hogy mást az elnök nem mondhat és nem mondhatott; az is bizonyos, hogy ezeket már mások sokszor elmondották. De maga Návay is látja a szavak meddőségét, mert bölcsen megjegyzi: a Ház elnöke maga a munkaképességet nem pótolhatja, mindenkinek közre kell hatnia abban, hogy a törvényhozásnak ereje legyen egészséges életműködésre. .... A Justh-párt táviratilag üdvözölte vezérét. Hosszú beszédekben sem mondhattak volna többet és újabbat, mert a táviratban is megszólal a harci trombita (bejelentése az obstrukció folytatásának), a demokratikus népjogok sípjainak és cintányérjainak lármás zaja kiséretében. Nagyobb reklámmal politikai párt még nem dolgozott soha. Táviratilag üdvözölte a néppárt is elnökét, Zichy Aladár grófot s az üdvözlet és a válasz egyaránt az elhunyt vezérnek, Zichy Nándor grófnak szellemét idézi, mint a mely irányítani fogja a pártot a jövőben is. A Kossuth-pártban Gál Sándor,a pártnak egyik méltán nagyrabecsült, kitűnő tagja üdvözölteKossuth Ferencet. Az itt váltott nyilatkozatokban is híven kifejezésre jut mind a jelenlegi politikai helyzet, mind ennek a pártnak politikai tartalma az aktuális helyzetben. Kossuth Ferenc óva int az ultrademokratikus iránytól, mert bár hive a demokráciának, a haza érdekét azért föl nem áldozza s a hazaszeretetet mindenesetre többre becsüli a radikális jelszavaknál. Ez a fölfogás nagy éllel hegyeződik ki Kossuth Ferenc újévi beszédében, amelynek másik jelentős fejezete az, amelyben folytatandónak mondja a küzdelmet a katonai követelések ellen, de csak mindaddig, míg nemzeti téren kellő kompenzációkat nem kapunk a hadseregtől. Ez tiszta sor, amit mindenki tud, aki a Kossuth-párt politikai magatartását figyelemmel kíséri. Másról alig van szó beszédében, mint ezekről a kérdésekről, amelyek ma az egész közéletet elfoglalják. Ha megnyugtató, biztató, kecsegtető momentumot keresünk és zavartalan, nyájas kilátást a jövőre; olyat nem igen találunk az újévi politikai nyilatkozatokban. A kilátás zavaros, ködös és bizonytalan. Hogy mi okozta ezt az állapotot, erre igen találó.Atlaszt kapunk Gál Sándor beszédében. A disszonancia az oka minden bajnak, azok a politikusok, akiknek törtetése hozta és állandósította a visszavonást a magyar politikai életben, azok hátráltattak s tesznek lehetetlenné minden komoly sikert s ők idéznek föl akkora kavarodást és olyan bonyodalmakat, amelyek lehetetlenné teszik a nyugodt, tiszta, derűs kitekintést a nemzeti jövő alakulására. Az újévi tisztelgésekről a következő tudósításunk számol be: A miniszterelnöknél. A nemzeti munkapárt tagjai ma délelőtt féltizenkettőkor tisztelegtek a miniszterelnöki palotában Héderváry Károly grófnál. A miniszterelnök Lukács László, Zichy János gróf, Serényi Béla gróf, Hazai Samu, Székely Ferenc és Beöthy László miniszterek, Kálmán Gusztáv, Rohonyi Gyula, Jeszenszky Sándor, Balogh Jenő, Szelina József, Jakabffy Imre, Némethy Károly, Kazy József és Karácson Lajos államtitkárok társaságában fogadta a nemzeti munkapárt tagjait, akik között nemcsak képviselők, hanem főrendek, főispánok és kültagok is nagy számmal jelentek meg. Plósz Sándor intézett a párt nevében a miniszterelnökhöz üdvözlő beszédet, melyben az aktuális politikai kérdésekről is megemlékezett. A katonai javaslatokkal a 67-es alap nézőpontjából kiindulvafoglalkozott a szószok, amikor a következőket mondta: A mi állásfoglalásunk ezekkel a javaslatokkal szemben a mi közjogi alapunkból magától értetődik. Mi megszavazzuk a védőerő fejlesztését és a közös védőerő fejlesztését, mert úgy tudjuk, hogy ez legjobban biztosítja hazánk védelmét (Élénk helyeslés.) és mi azt látjuk, hogy hazánk védelmének fokozatos fejlesztése szükséges. Mi nem tudnék azt a rettenetes felelősséget elviselni, hogy kötelességünknek eleget ne tegyünk és hazánk sorsát kockáztassuk. Mi egész nyugodtak vagyunk abban, hogy nekünk igazunk van és egész nyugodtak vagyunk abban, hogy a mi álláspontunk az igazi hazafias álláspont. (Élénk éljenzés). — A parlament munkaképességéről így nyilatkozott a szónok: Az ország levonta a múlt év eseményeiből a tanulságot és mondhatjuk, ma közóhaj, hogy a parlament munkaképessége helyreállíttassék. (Élénk helyeslés.) Az ország békét akar, munkát vár megválasztott képviselőitől, munkát, amely vitális érdeket kielégítse. Hisz és remél, hogy a hazafias belátás minden oldalról diadalmaskodni fog és hogy a képviselőház tárgyalásai a jövőben a házszabályok valódi intenciójának megfelelő mederben fognak haladni. Mi abban a nézetben vagyunk, hogy a parlamenti kormányredszer és a parlament munkaképessége elválaszthatatlanok egymástól? aki az előbbit akarja, annak akarnia kell az utóbbit is. (Élénk helyeslés! .A parlament munkaképessége nem Pártérdek, az közérdek, amelynek,megóvását tulajdonképpen minden képviselő megválasztatásának elfogadásával magára vállalta. (Élénk, helyeslés.) .Meg lehetsz győződve, hogy mi, a kik törekvéseidet, amelyek a parlament munkaképességének helyreállítását célozzák, teljes odaadással szolgáljuk. A mint követtünk a múltban, a türelemben és a mint támogattunk a békés kibontakozásra irányuló kísérleteidben, nem fogunk visszariadni erősebb küzdelmektől sem. (Zaképlden voltam, amíg a jövevény érthető angol nyelven meg nem szólalt, jelentvén, hogy az öreg ember magánszolgául ajánlja őt nekem. Örömmel ragadtam meg az alkalmat s minthogy Muszabibkannak jó bizonyítványai voltak, azonnal fölfogadtam őt Muszakiban igazhitű muzulmán, kevésbbé folyékonyan, de sokkal értelmesebb kiejtéssel beszél angolul, mint brahmanhitű előde, sőt valahogy angolul olvasni és írni is megtanította őt egyik gazdája, , egy angol kapitány, akinek három évig volt a ".szolgálatában valahol a pandzsáb-afgán határokon. Valamennyi sátor kényelmes, nagy helyiség; mindegyik pitvarból, egy vagy két tágas lakószobából, valamint fürdőszobából áll; a magánszolgák részére minden sátor mögött külön hálósátor van fölállítva, míg a többi szolgák közös cselédségi sátrakban laknak. Kétszobás sátruk van azoknak, akik asszonyt is hoztak magukkal. Ágy, tükrös szekrény, két asztal, íróasztal, két villamos lámpa, néhány szék és szőnyeg teszik a lakószobák bútorzatát, míg a fürdőszobában mosdószekrény, kád stb. vannak elhelyezve. A kettős sátrak elseje nappali, másika kétágyas hálószoba. Közös étkezés céljára külön hatalmas sátor szolgál, mellyel összefüggenek a dohányzó- és kártyaszoba, valamint a „drawing-room", (szalon), mely remek indiai műtárgyakkal van díszítve s ahol esténkint ebéd után zongorazene nyújt a nap fáradalmai után pihenőknek élvezetet. Itt még hozzáteszem ehhez a fényes ellátást, a gyors és előzékeny kiszolgálást, körülbelül megközelítő képet nyújtottam a Presscamp-ban folyó élet színhelyének. Az étkezésnél fölszolgáló húsz- s huszonöt főnyi személyzet természetesen szin-tén bennszülöttekből áll, akiket azonban, úgy látszik, előzetesen gondosan betanítottak a legszükségesebb kifejezésre, de bonyolultabb közölni való esetén sincs zavar, mert néhány közülök tud angolul s különben is minden asztalnál akad indiai angol újságíró, aki a kívánalmat tolmácsolni képes. A legfontosabb és leggyakrabban előforduló két szóhoz (viszki és csámpái) persze tolmács nem szükséges. Van közöttük néhány. hosszúszakállas,. magas alak, aki fehér turbánjával,. hosszú fehér öltözetével s tarka, övével a Szindbád tengerész dzsinjeit juttatja az ember emlékezetébe, mintha a mesebeli palackok valamelyikéből kerültek volnra elő. • Igazi szíves kollegialitás fűzi egybe a brit kis telepnek lakóit, akik között laptudósítókon kívül néhány rajzolóművész is van. Az Angliából jött tudósítók, akik többnyire állandóan indiai és külföldi politikai rovattal foglalkoznak, nagyobbrészt már régebbről ismerik egymást; az indiai újságok az ő szemükben természetesen pusztán „lokális“ lapok, melyeket egyegy barátságos vállveregetéssel igyekszenek boldogítani. De még az öreg Times és Morning Post nagyképűsködése is fölolvad a jókedvű környezet vidám hangulatában; bár ha lehelik, nem mulasztják el fontoskodva értésére adni az asztaltársaságnak, hogy ők ma öt- vagy hatszáz fontnyi (10—15 ezer korona értékű) távirati tudósítást küldöttek haza. A táviróhivatal természetesen alig néhány lépésnyire van. . Hetedikén délben vonult be Delhibe, India ősi fővárosába a császári pár. Mi Delhi középpontján, a városháza előtt emelt tribünről szemléltük végig ezt a ragyogó, örökké emlékezetes történeti nevezetességű látványt. Sajnos, hiányoztak az elefántok, mert, mint mondják, a császárnénak aggodalmai voltak,, hogy az eleféntek--meg fognak vadulni a nagy tömeg látásától s ezért már előre, mikor az indiai Durbart Londonban elhatározták, kikötötte bevonulásuknál az elefántok mellőzését. Talán részben ez volt oka, hogy a tömeg a Delhibe való bevonulásnál a lelkesedésnek kevesebb tanujelét adta, mint gondolták, de közrejátszott az is, hogy a császár tábornokai s közölt: lóháton vett részt a menetben s nehezen volt környezete tagjaitól megkülönböztethető. Páratlanul szép volt az összes, indiai fegyvernemek elvonulása a fejedelmi diszhintó elött s a fényesnél fényesebben öltözött sok száz indiai,, fejedelemnek s kíséretüknek véget érni nem akaró sorozata a császári, pár és kísérete mögött. Több mint három óra hosszat tartott ez a menet,s a szem valósággal belefáradt és szinvakká lett a sohasem látott keleti fény és pompa -Szemléletében. Ilyenforma jelenet lehetett, bár kétségtelenül sokkal kisebb arányban, amikor a szent német-római birodalom virágzása idejében a császár Alchenbe vagy Frankfurtba vonult a sok sitz hűbéres német fejedelem által követve. Csak aki a mi milleniumi díszmenetünket látta 1896-ban, szemlélt a jelenkorban valami hozzáfoghatót az indián fejedelmek fényes fölvonulásához. Az India császárát és császárnőjét (aki maga diszhintóban ült) követő díszmenetet az indiai birodalom leghatalmasabb benszülött fejedelmének, a Nizamnak a kísérete nyitotta meg. Nizam szó szerint annyit tesz, mint helytartó; országának, a Magyarország területét megközelítő Ilaidarabad-nak fejedelmét azért nevezik igy, mivel ősei a nagymagus helytartóivol- BUDAPESTI HÍRLAP (1. sz.) 1912. január 2.