Budapesti Hírlap, 1912. február (32. évfolyam, 27-51. szám)

1912-02-04 / 30. szám

SZÉKREKEDÉS? Aranyeret, Gyomor-és belzavarokat, Epeömlést, és Agyvérbőséget sikerref­lektizia« T AMAR M­OSEIM G­R­ILLON amely tiszta növényi összetételénél fogva, sem­mikép -nem izgatja a béleső tornát Vétele alkalmával a szokásos életmódot semmiben sem kell megváltoztatni, és ellen­tétben­­ a drasztikus és ásványi hashajtó szerekkel, hatékonysága mindennapi használat esetén sem csökken. A szemnek tetszetős, az Islésnek kellemes, és ezért ■ hölgyek és gyermekek eszményi hashajtó szere. A valódi TA­MAR vnd BN minden dobozán és mindez pasztilláján B. Grillon aláírása találkáid d­dssfflacécDÜ Parts.33,Bnodsi ArchJives,ésminnennyfiírvssErti­hafc egy risfea zongorát T egy piscinót SstAd­d­s I rxsToata 12 vagy l6 korona kölcsöndijat végre pénzei kiadta zongorája nincsen. H a fisBe-t havonta 20 koronát, kzp egy kiváló gyártmányú tere modernebb ércpáncéltőkés, keresztlexi­on­aj zongorát vagy planinót, nem ír alá váltót, nem állít kezest, nem lekötelezettje bankszövetkezetnek és idővel mégis tulaj­dona lesz a zongora. Ilyen ideálisan szolid liberális mó­don kapható kizárólagosan csak „M­US­IC­A" részvénytársaság zongora eladási és kölcsönző-telepén Balon tölcsem­elleüll legtökéletesebb gramofon és mi­trészlemezeit töerrisitása. Budapest, VI., Teréz-körút 1/a. Király­ utca soron az Országos Zeneakadémia köretében. Telefon 4~3. Zongorák bepeerelése, la vita* a, nangolva a legkalán­­sabban. — Fenti rendszer kedvezményeben egyelőre csak a f óvárosban lakon részesülnek. U­jrendszerű­ bútor­hitel. Azon kellemes helyzetben ■ragyánk, hogy a t. bútor­­vásárló közönségnek l­­egnagyobb kedvezményt ' nyithatjuk. Hitel esetén készpénzt árakat számítunk, csu­pán a tartozás után kamat­ra fizetendő. A kamat 1,1 évenkint fizetendő és pedig min­dig csak a Hátra­lékos, csökkenő tar­tozás után. Törlesztés: minden 100.— kor után havi 3.— korona vagy minden 100.— kor. után 1 . évi 9 korona. Hagy választék asztalos-, kárpitos-, vas- és rés-bútorokban, továbbá szőnyegek, függönyök­, ágy- és asztaltérijükben BALÁZS és TÁRSA bútoráruháza BUDAPEST, VI., VÁCI-KORUT 43 (Saját ház.­Arantmegtakarító izzólámpák! Gartner Ágoston Vn Wurm-utca 3. Telefon: 93—33* gyönyörű fénynyomatú képeslevelező­­pót készítőnk bármely beküldött ok­ép, látkép vagy rajz után 10 koronáért.­­ Életnagyság** 500 darab 5 után 10 korona FÉNYKÉPNAGYITÁSOKAT készítünk a leggyönyörűbb kivitelben. Ol­AGY­AR FÉNYNYOMDAI R.-T. Budapest, Vilin Or­uzoa 9. Telefon 6?—39. SIS. fűzé - specziálista BUDAPEST RÁKÓCZI-bt . SZ. Árjegyzék ingyen és bérmentve! Gazdák részére corszavalkotó találmány a „HERKULES" rögapiitógép a föld termőképegségének fokozására Kizárólagos. lakács Oszkár :i­joKSSé* mgyszt es hermonfvit. Budapest, VI., Nagymező­ u.49. Magyarország legnagyobb cipdalm­áza DÓCZI BUDAPEST Rákóczi-ut Leltár-121628® Mindennemű : Cipő, s Csizma, kiárusitási j­o­l február 1-től 29-ig. ■ I amESCSini hősfi. . PH mellok részére 10-20°Jo engedmény! Minták és visszamaradt rendelt cipők félárban XVI. A megcsutoltatás szekere. Es amekkora sírás zengett Betulia falain, akkora ujjongás támadott vala az asszír tábor­ban. Holofernes a vezérekkel és a fejedelmek­kel a küzdőtérre lépett s Nabuzárhoz járulván, köszönte azt az öröm szavával: ,— Üdvözlégy, Nabuzár! Csak az istenek csapnak úgy össze... Megrázta kezét. És jól esik vala Nabuzár­­nak a fővezér elismerése. — Uram, vezérem, kegyelmes vagy hoz­zám, — mondta az alázat bizonyos nemével. — Hidd el, a te szives szavaid megtöltik a lelké­inél örömmel... Egynémely fejedelem is mondott bókot,, de a többiek hallgatónak, mert fájt vala nekik a betuliai hős halála. Miért is örültek volna amaz ember halálának, a­ki nekik sohasem vétett? És hallgatott Bilbó is. Előrejött és mereven nézte a holtat... — Tehát ledőlt Betuliának egyik oszlopa!­­— mondta Holofernes, Jeroboám holttestére nézve. —■ Derék vitéz volt, szinte sajnálom... Nézzétek, urak, még holtan is milyen szép! .— Nehéz küzdelem volt! «— jegyezte meg Rabsáris. Nabuzár gőgösen fölrántotta a vállát. Dölyfösen felelte: — Játék volt... Szinte szégyenlem, hogy egy ilyen gyerekemberrel kellett kardomat ösz­­szemérnem. De vége most. A porban fekszik .... Holnap jön a másik! — Szaléthiel? •— Igen. Öt ölöm meg hóniap ... — Ha veled lesznek a nagy istenek, mert, bej, kemény hős volt ez is, hát a másik! — csóválgatta a fejét Sarézer. — Emlékszel-e, hogy egymaga sereget vert vissza a hegyről? — Mit bánom én? Legyen tölgy, legyen szikla, legyen az ég haragja, a villám, vagy a­­ pokol dühe, mely a földet megrázza, úgy is el­vesz a fegyveremtől, mert jaj annak, a­ki Ná­­buzárral veszi föl a harcot! Durva, könyörtelen, boszantó volt hen­cegő beszéde. Bilbó rászólt:­­ ‘ ■' — Fenhéjázó! Utálatos vagy. Olyan'Vagy, mint a pulyka, a­mikor a tollait nagy durrogás­­sal fölfelé fújja. És vedd le a lábadat arról a szegény halottról. Hős volt és megérdemli, hogy tiszteld ... • — Az enyém a holttest és azt teszem vele, a­mi jól esik nekem. Egyébként semmi közöd hozzá, te bolond. S különösnek tűnhet föl bárki előtt is, hogy felelek neked, egy olyan utolsó embernek ... — De Bilbó helyesen beszélt, — szólt közbe Thartán. — Csakugyan nagy hős volt és illő is, hogy tiszteljük ... Görbe szemet vetett Nabuzár Thartánra. Lefojtott düh csillogott a tekintetében. — Most már azért sem! — felelte csak úgy fogh­egyről. — úgy is haragszom rá... — Hiszen már megölted! — Az mindegy. A dühöm, mit éretlen üze­netével támasztott maga ellen, még mindig nem csillapult le, sőt még nagyobbra nőtt, mert a­mikor leomlott a porba, még a végső perc ne­héz tusája közt is rám vigyorgott... Szétnézett. Nagyot kiáltott: — Hej! Hozzatok ide egy hadi szekeret, hadd kössem hozzá ezt a fickót, a­ki halálában is gúnyolódni merészelt! — Ne tedd! A halott boszut áll! — ijede­­zett Rabsár is. — Ne tedd, ne tedd! — kérlelték mind­nyájan, de könyörtelen volt Nabuzár képe. Szinte állatias vérszomj vöröslett rajta. Ild­o­­fernes is közbelépett. Igen-igen sötét volt a hangja:­­ Fekete indulat, nehéz gyűlölet él ben­nem is... öklével megfenyegette Betuliát. Meg­villantak fehér fogai, a­mint mély, döngő han­gon folytatta: — ... a zsidók ellen, de én­ is azt mon­dom, ne kösd a hadi szekérhez. Mert igazi hős volt. És szent az igazi hősök emléke... Bilbó a halott fölé hajolt. — Be’ ifjú volt! Oly üde, bársonyos még most is az orcája, mint egy szűz leányé! — Milyen karok! — mondta Holofernes. —­ Milyen kebel!­­ —­ Milyen izmok! — És egy buta dárda végzett vele! Mind megölte azt a sok reményt, a­mit egy nemzet... — Megölte... — bólintott Tompár. — Úgy hallottam, hogy arája van... —*' sajnálkozott a bolond. — Miért nem maradt az asszonyi szok­nya mögött? Miért szállt harcra egy olyan fér­fival, a­ki ezerszer is kőtömb, mint ő? Az istenek megbüntetik a vakmerő embert... — Ne légy oly gőgös, te ostoba! Győztél, De sírnod kellene...— mondta Bilbó. — Miért? — ámult el Nabuzár. — Mert, a­ki haldokolva is mosolyog, az az istenekkel rokonlélek és... — Annál dicsőbb tehát az én győzelmem­, — nevetett Nabuzár — hogy azt öltem meg, a­kit a büszke istenek jó rokonnak vallnak .. Durva volt a­ kacagása. Igen sokan elfor­­dulának tőle. De dübörgés hallatszott. Két fehér ló által vont harci szekér közeledett. — Félre! —­ kiáltotta egy öblöshangú asszír. — Ide azt a szekeret! — kiáltotta Nabu­zát. — Hadd hordozzam meg egy kicsit a vár alatt az egyik ürgét, hogy lássák meg a falak­ról, milyen sors vár Betuliára ... Ide vele! A szekér a halott mellé állott. (Folyt. köv.) BUDAPESTI HÍRLAP ,30. sz., 1912. február 4..

Next