Budapesti Hírlap, 1912. március (32. évfolyam, 52-78. szám)

1912-03-19 / 67. szám

6 BUDAPESTI HÍRLAP (67. sz.) 912. március 19. tagjai a munkanélküliség ellen biztosítva vannak, a Morningpost számítása szerint a múlt szombaton több mint 2 millió márkát kellett hogy űzessenek segítő prizekül. London, műve. II. Az alsóház mai ülésén Asquith miniszterelnök bejelentette, hogy holnap a szénbányászok minimális bérére, valamint a vele összefüggő kérdésekre vonat­kozó törvényjavaslatot fog benyújtani. A törvényja­vaslat tárgyalásairól és okairól holnap fog nyilat­kozni. A kormány nézete szerint sürgős, hogy a tör­­vényjav­aslatot a ház legkésőbb csütörtökig elintézze. Ez esetben pénteken a felsőhöz tárgyalhatná, szom­baton pedig a király szentesíthetné. A törvényjavas­lat tárgyalására rendelkezésére álló időt határozati javaslat fogja korlátozni. Bonar Law hozzájárul ah­hoz, hogy a javaslatot mihamarább elfogadják, de nem tudja, várjon csütörtökig elegendő idejük lesz-e a megvitatásra. Asquith miniszterelnök ama remé­nyének ad kifejezést, hogy a javaslat különböző ré­szeinek tárgyalására szolgáló idő megállapítása te­kintetében megegyezésre fognak jutni. Németországban. Bohum, mire. 18.­­ A bányamunkások hármasszövetsége mai gyű­­lésén kevesebben jelentek meg, mint e hónap h­­ét és ebből a bochumi kerületben a sztrájk lanyhulására lehet következtetni. Összesen mintegy 2000 ember jelent meg. A kedv szembetűnően nyomott volt. Sachse birodalomgyűlési képviselő beszédében kije­lentette, hogy a bányamunkások azonnal 10 száza­lékos béremeléssel és április 1-től további 5 száza­lékos béremeléssel meg volnának elégedve. A sztrájk­vidék többi kerületéből jelentik, hogy a vasárnap egész nyugodtan folyt le. St.­Avolt, márc. 18. A Saar és a Mosel völgyében a bányamunkások sztrájkja változatlanul tart. Ma reggel az V. lárna 2300 munkása közül 1900, a II. láma 1200 munkása közül 1100 és a VI. láma 1000 munkásai közül 900 neia ment munkába. Kattowitz, márc. 18. (Saját tudósítónktól.) A felső-sziléziai bánya­munkások tegnap ötven gyűlést tartottak, a­melye­ken elhatározták, hogy bérkövetelésüktől semmi szín alatt sem állnak el. Az esetleges sztrájkban összesen ötvenezer munkás fog résztvenni. Berlin, márc. 18. A porosz képviselőház ma folytatta a bánya­munkások sztrájkjára vonatkozó interpelláció tár­gyalását. Sydd­u ipar és kereskedelemügyi minisz­ter ismertette a sztrájk előzményeit. Azután kijelen­tette, hogy a sztrájkkal a munkások az angol sztrájk által előidézett kedvező helyzetet akarják kihasz­nálni. Liebknecht dr. (szociáldemokrata): ön a bá­nyatulajdonosok védője! Sydow miniszter: Igen, a bányák védője va­gyok, mert ez kötelességem. A miniszter ezután kifejtette, hogy általános­ságban azt lehet mondani, hogy a sztrájk legnehe­zebb pontjain túl vannak. A h­elyzet t tisztázását a két félre kell bíznunk. A kormány a maga részéről meg fog tenni mindent, hogy a sztrájk fölösleges módon ne húzódjék és a dolgozó munkások szabad­ságát meg fogja védeni. Másrészről azonban tartóz­kodni fog attól, hogy beleavatkozzék az ügybe, oly időben, a­mikor a beavatkozás nem célszerű, mert ebből újabb, sztrájk veszedelme támadna. Dalwitz belügyminiszter a sztrájkotóknak a csendőrökkel való összeütközéséről szólott. Kijelen­tette, h­ogy a­hol a rendőrség és csendőrség elégte­lennek bizonyult, a rend fentartására katonaságot kell kiküldeni. Az ebből a sztrájkból származó min­den bajért a miniszter azokat teszi felelőssé, a­kik személyesen szidalmazva a munkásokat és­­ hiva­talnokokat, erőszakoskodásra izgattak. (Helyeslés a centrumban és a jobboldalon, élénk ellenzés a szo­ciáldemokratáknál.) A tárgyalás folytatását hol­napra halasztották. Ausztriában. Biu­x, márc. 1I. A binsi bányakerület lámáiban ma 108 bánya­munkás közül 119 nem jelent meg. Prága, márc. 18. A cseli barnaszén-vidék egyes bányahelyein tegnap az úgynevezett upionisták és a független mun­­kásegye­sület tagjai munkásgyűléseket tartottak, a­­melyekben a helyzetet vitatták meg. Az unionisták elhatározták,­ hogy abban az esetben, ha az unió által fölállított követeléseket nem teljesítenék, azokat az egyes tárnák bányamunkásai még egyszer nyújt­sák át. A független munkáspárt sokkal messzebb­menő követeléseket állít föl. Ötkoronás bérminimu­mot követel az összes munkások számára, nyolcórai munkaidőt és 23 százalékos béremelést és egyéb kí­vánságokat. " Az Észt Nemzeti Múzeum. Irta Ernits Vilmos. Dorpat (Jurjev), márc. 6. Az Észt Nemzeti Múzeum (Eesli Rahva Mu­­seum) kétségkívül a mi fiatal nemzeti műveltségünk­nek olyan intézete, a­mely a művelt észtek figyelmét nagy mértékben magára vonja és a­melynek fej­lesztése és támogatása az észt értelmiség legsürgő­sebb gondja. Az Észt Nemzeti Múzeum eszméjének története igen érdekes adatokat nyújt az észt nemzeti eszme fejlődéséről és azokról a nehézségekről, a­melyek­kel az észt nemzeti művelődés törekvéseinek meg­­kellett küzdenie. 1906-ig csak 320d csekély városi múzeum volt az egész Észtországban (legnevezetesebb ezek között az Észt Tudós Társaság múzeuma Dorpátban), de ezek mind majdnem kivétel nélkül csak régiségi múzeumok voltak és nagyon kevés néprajzi tárgyat foglaltak magukban. Az alatt kezdődött már az újkori műveltség­nek diadalmas útja az észt faluban is. D­e veszendőbe kezdtek menni nem csak a régi énekek és népmesék, hanem a néprajzi tárgyak, sőt nyelvjárások is. Ez a körülmény birt rá néhány észt tudóst, a nép egyéb maradványai között ezeknek a tárgyak­nak gyűjtésére is, ámbár nagy közönség még nem érdeklődött a dolog iránt. 1888-ban Ivallas Oszkár dr., a mostani Észt Nemzeti Múzeum igazgatója és a­ magyar néprajzi Társaság levelező tagja, még dárpáti egyetemi hall­gató volt. Már akkor elhatározta, hogy gyűjteni fogja az anyagi néprajzi tárgyakat is a népdalok mellett, a­melyeket Hart Jakab dr. az egész ország lelkes támogatásával gyűjtött. Erre a célra kért 20 rubelt (50 koronát) az akkori dorpáti észt műveit köröktől. Ugyanebben az évben indítványt lett, hogy egy ének­kar Arensburgban estét rendezzen a népviselet gyűj­tésének támogatására de kinevezték. Azután próbálta Kallas dr. az észtországi tudós társaságokat arra birni, hogy ezt a munkát támo­gassák. De akkor több részről német „tudósok" azt mondták, hogy ez a terve egészen haszontalan és nem valósítható meg. 1803-ban Kuilas Oszkár a helsingforsi egyete­men (ő volt finn egyetemen az első észt hallgató, a­kinek nyomát később több honosa követte) finn-ugor nyelvéeszektel és néprajzzal foglalkozóik Ott sikerült neki a helsingforsi finn néprajzi múzeumtól és a Ma­gyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályától anyagi támogatást kapni a néprajzi tárgyak gyűjtésére. A kettős tárgyakat Budapestre és Helsingforsba­ küldte és alapját vetette a dorpáti Észt Egyetemi Hallgatók Társaság gyűjteményeinek is, a­melyeket ez a tár­saság később szaporított. 1905-ben Jalava Ilona finn tanítónő Dorpát­­ban megnyitotta az első iparművészeti tanfolyamot, a­melyben az észt népies mintákat használták föl az észt nemzeti stilű iparművészeti tárgyak alkotására. Közeli finn rokonaink magasabb fokon álló művelt­sége minden téren nagy hatással volt az észt nemzeti műveltség fejlődésére. 1906-ban halt meg Hart Jakab dr., az ,,észt népköltés királya", a­hogyan őt a tudós világban szokták nevezni. Az ő gyűjteményeinek fönntartá­sára alapították az Észt Nemzeti Múzeumot, a­mely­ben egyesítették az előbbi gyűjteményeket és még az Észt Tudós Társaság gyűjteményeit is. .Ezeknek a gy­űjtemény­eknek sorsa igen alkalmas arra, hogy egy kicsit megvilágítsa az oroszoknak a mi nemzeti műveltségi törekvéseink iránt való rokonszenvét. 1896-ban Rigában régiségtan­ kongresszus volt, a­melynek alkalmából az Észt Tudós­­Társaság főleg Schröder Lipót akkori dorpáti, most bécsi tanár buzdítására figyelemreméltó néprajzi tárgyakat gyűj­tött. Azután helyeték ezt a gyűjteményt a dárpáti egyetem termeibe, a­h­ol az Észt Tudós­­Társaság is­­el van­ helyezve. De sok kiköltözködés után ráparan­csolt az egyetemi igazgatóság, hogy huszonnégy óra alatt költözzék ki a gyűjtemény az­ egyetem termei­ből. Azután kértek termet a dorpáti városi közigaz­gatástól, de az ott ülő német urak (csak a legutóbbi időkben sikerült az észteknek megkapni néhány mandátumot a kevés, de gazdag németségtől) adtak arra egy szobát, a­melyben három öreg szegény asszony lakott és sok ezer moly, a­mely igen sok tárgyat egészen elrontott. Végre ezek a tárgyak az Észt Nemzeti Múzeumba jutottak és az új egyetemi rektor helyet akart adni ezeknek a gyűjtemények­nek vagy egy egyetemi cellában, vagy teteszobában (régi diák börtönben), vagy pedig az egyetemi lovar­dának istállójában. A múzeum­­igazgatóság persze lemondott erről a kegyelemről. Az új Múzeum­ Társaság igen élénk tevékeny­séget fejtett ki különösen a legutóbbi időkben. Ez a társaság rendszeresen és teljesen össze akarja gyűjteni a néprajzi tárgyakat az egész Észtország­ból. Múlt nyáron —­ már harmadszor küldött tizen­három embert gyűjtői útra, nagyobbrészt egyetemi hallgatókat és fiatal művészeket, önként meg tíz gyűjtő működött közre. A gyűjtési munkára és a tárgyak megvételére körülbelül 1600 rubelt (2500 koronát) adott ki. Azt is el kell mondanunk, hogy sok tárgyat ajándékban is kapnak. A múzeum már meglevő tárgyainak száma­­1000, ezenkívül még körülbelül 11.000 észt köny­v. A Muzeum egy teljes észt könyvtárt akar alapítani, a­melyben nem csak minden észt könyv, hanem újság, régi oklevél stb. is helyet találna. De ez nem elég. Össze akarják gyűjteni mindazokat a könyve­ket és újságokat is, a­melyekben az észtekről más nyelven írtak. Igen sok beesés, ajándékot kapott ez az országos könyvtár is. A múzeumnak most legfontosabb feladata illő otthonának fölépítése. A dorpáti város közigazgatása nemrégiben néhány termet ígért a múzeum számára, de ezekbe se férhetnek be még gyűjtendő és a ma­gyar és a finn nemzeti múzeumokkal fölcserélendő tárgyaink. A múzeum otthonának fölépítő bizottsága az általános pénzgyűjtést tervezi az egész Észtország­ba... Néhány körülmény i ítélve ennek a gyűjtésnek sikere biztos. A múlt nyáron a „múzeum, virágának" árulása csak két nagy mezőgazdasági kiállításon (Dárpátban és Rév­aiban) körülbelül 230 rubelt (6750 koronát) jövedelmezett. Az észt nép nagy mértékben gazdagodott az utolsó évek alatt. Még az 1870-es években a nép tíz év alatt csak 100.000, rubelt (250.000 koronát) tudott összegyűjteni az első észt nyelvű középiskola alapítására (zárójelben mondva középiskola helyett orosz nyelvű u. n. „városi isko­lát kaptunk, a­mely körülbelül Magyarországon a polgáriskoláknak vagy felső népiskoláknak felel m­eg). De most már az észt nép negyed millió rubelt (625.000 koronát) képes adni minden évben, csak észt nyelvű iskoláinak fönntartására (mind a köz­ségi iskola orosz nyelvű, csak az első és második tanévben szabad észtül tanítani), nem is beszélve m más társaságainkról és elég sok színházunkról. Most éppen Révaiban nagy színházat építenek, a­mely 600.000 rubelbe (másfél millió koronába) fog kerülni. Mindez bizonyíték arra, hogy a népnek már ele­gendőképpen megvan anyagi ereje a saját múzeuma ügyének támogatására. Örvendetes jelenség az is, hogy a vidéken, az észt síiluban is kezdik a múzeum ügyét támogatni, hogy ez a támogatás általános és erősebb legyen. Bruchban a bányamunkásgyűlés elhatározta, h­ogy ma délelőtt szüneteljen a munka és erre az időre népgyűlést hívott egybe. Mindezek tekintetbevételével arra lehet követ­keztetni, hogy a csehországi szénbányamunkások általános sztrájkja nem áll közvetetlen küszöbön. Részleges sztrájkok persze nincsenek kizárva. Grác, márc. 18. (Saját tiulósitőnkről.) Löhenben szombaton és vasárnap bányamunkás-gyűlés volt, a­melyben az ereség drágulása miatt elhatározták, hogy bérjaví­­tást követelnek. E mozgalom miatt a bányáknak senkit sem szabad­ elbocsátaniuk. A választ március 2,3-áig várják. Franciaországban. Paris, már a 18. Pas-de-Calais bányamunkásai körében mozga­lom jelei észlelhetők. Denain kerület bányamunká­sai a sztrájk mellett szavaztak. Loire és Nora kerü­letekben a munka normálisan folyik. Belgiumban, Brüsszel, márc. 18. (Saját tudósítónktól.) A­ belga bányatulajdono­sok elhatározták, hogy ötszázalékos bérjavítást ad­nak a munkásoknak. A munkások ezt visszautasítot­ták. A sztrájkról a döntés március 24-én lesz.

Next