Budapesti Hírlap, 1912. július (32. évfolyam, 154-179. szám)

1912-07-02 / 154. szám

m úgy, hogy megmaradjon a rossz, megmaradjon a sé­relem, hanem úgy, hogy ez a sérelem orvosoltassék, megszüntettessék. (Élénk helyeslés.) Semmiféle más alap nincsen a békés kiegyenlítésre mint ez: az al­kotmányunkon ejtett sérelemnek orvoslása. (Élénk helyeslés.") Azt mondják, hogy ez már nem lesz lehetsé­ges, mert a szentesítés után a dolog kijavításával szenvedne a királyi tekintély. Tisztelt barátaim, az imént mutattam rá: a mi alkotmányunk egyik alapvető tétele szerint mindenért, a­mit a király cselekszik, alkotmányos tanácsadói felelősek. A ki­rályi tekintélyre mi is féltékenyek vagyunk, de nem úgy, hogy a magunk bűneit a király palástjába akarjuk takarni. Nem a királyi tekintély, hanem ezeknek az uraknak a tekintélye, igenis, szenvedni fog, ha a reparatúra megtörténik, de hát, tisztelt barátaim, ezen nincs mit segíteni: ha nem tették volna, akkor az ő presztízsük sem szenvedett volna. (Igaz! Úgy van!) Másodszor a királyi tekintély nem az alkot­mánytól különváló, azzal szembenálló valami. Ez a királyi tekintélynek az abszolutisztikus felfogása. A királyi tekintélynek magyar felfogása az, hogy az az alkotmányon alapszik, az alkotmánnyal áll, az alkot­mánnyal bukik. (Igaz, úgy van!) A mi alkotmányunk nem királyi adomány, az osztrák alkotmány lehet osztrák császári adomány, de a mi alkotmányunk ősi szerzemény, ennek a nemzetnek a sajátja és a ki­rály tekintélye az alkotmány tekintélyén alapszik, tehát nem fog meginogni, hanem helyre fog állít­tatni a királyi tekintély, ha az alkotmány csorbítat­­lansága helyreállíttatott. (Élénk tetszés és taps.) De tisztelt barátaim, nehéz oda eljutni,­­ meg­engedem. Mert a kormánypárton most csak egy aka­rat van: a házelnöknek az akarata. (Viharos felkiál­tások: Le Tiszával!) De ha ott van egy erős akarat, ezzel az erős akarattal szegezzünk szembe egy még erősebb akaratot: a magyar nemzetnek, a magyar népnek akaratát. (Viharos tetszés és éljenzés.) Egye­dül a magyar népnek erőteljes akaratnyilvánítása, egyedül az képes pótolni azt, a­mi a jóindulatukban a kormánypárton hiányzik hátgerinc és komoly aka­rat dolgában. (Viharos tetszés!) Pótolhatja úgy, hogy azokba beleönti saját akarata energiáját! Pótolhatja akaratnyilvánításával az országgyűlés feloszlatása­kor, még akkor is, ha az új választásokat egy olyan választói törvény alapján ejtenék meg, a­melyet azok az urak magukban alkotnak, mert az is függetlenebb választói közönséget fog eredményezni, mint a mostani. Percekig ünnepelte a közönség a beszéd után Apponyi Albert grófot és az ovációk ismét megújul­tak, a mikor Károlyi Mihály gróf lépett az emel­vényre. Károlyi Mihály gróf ezeket mondotta: Elértünk a parlamenti dráma első felvonásá­nak utolsó jelenetéhez, odaáll Tisza István gróf, és míg egyik kezében ott füstölög a mandátumfosztó törvényjavaslatnak bombája, másik kezében gúnyos mosollyal a béke olaj­ágát kínálja felénk. Minek tart minket ez az úr? Talán azt hiszi, hogy mi éppen olyan könnyen beadjuk a derekunkat, a­mint ő tette annak idején Auffenberggel szerbben? (Élénk tetszés.) Téved ez a politikai szadista, (Viharos taps), mert az egyesült ellenzék egységesen áll és nem fog szóba állani ezekkel az urakkal. (Zajos helyeslés.) Tisza István gróf (Abcug! Le vele!) a politikai böl­­cseségről beszélt az elnöki székből és a békének elő­nyeit fejtegette. Valóban nem tudom, hogy ez a nai­vitásnak vagy a cinizmusnak a non plus ultrája. Ne higgyék azt, hogy az egyesült ellenzéknek és általában mindnyájunknak könnyű föladatunk lesz. Igenis, keressük a béke lehetőségét, de a béke conditio sine una non-ja, hogy Tisza István gróf és Lukács László távozzanak helyeikről. (Igaz, úgy van! Zajos helyeslés.) De ez még nem minden. A békét igenis a re­­stitutio in integrum-ban kell keresnünk és keres­nünk kell továbbá abban, hogy a választói jogot kiterjesszük olyan mértékben, a­hogyan ebben a kérdésben az egyesült ellenzék már megállapodott. (Élénk helyeslés.) Ez a megállapodás ránk nézve erkölcsileg kötelező, és a­ki velünk tart, azt mi sem fogjuk elhagyni. (Zajos tetszés és taps.) De, hogy e célokat elérhessük, nekünk nagy küzdelmet kell megvívnunk és a küzdelemben csak úgy állhatjuk meg helyünket, ha az egész egyesült ellenzék, mint egy ember, együttmarad és tántoríthatatlanul egyet akar. (Élénk helyeslés.) Megvallom, nekem a ked­venc eszmém az volna, hogy a képviselőházi ellen­zéki pártok, a­melyek most így egyesültek, a jövő­ben egy párttá olvadjanak össze. (Hosszas, élénk helyeslés és éljenzés.) Megvallom, én nem látom ennek semmi tárgyi akadályát. Hiszen mi volt eddig az ellenzéki pártok között ennek legnagyobb nehézsége? Mi volt az a pont, a­melyen nem tudtak megegyezni? A választói jog kérdése. De most ez a kérdés át lett hidalva, ebben mindenki — merem állítani: mély politikai bölcseséggel —­­ hazafias kötelességének tartotta, hogy egy közös alapra helyezkedjék, a­mely ki­küszöbölte a differenciákat a pártok között. (Élénk éljenzés.) Megvan tehát az a tárgyi alap, a­melyen egyesültünk, akkor miért ne olvadjunk össze, miért ne lehetnénk ismét egy párt? (Igaz, úgy van!) Az ellenzéki pártok köztudatában már kiala­kult az a hit, — ha nem is fejeztetett ki — hogy az a közjogi politika, jobban mondva, az a közjogi taktika, a­melyet eddig folytattunk, nem alkalmas. Én azt hiszem, az egyesülésnek egy másik célja az volna, hogy mi egy új bázist találjunk, a­mely nemcsak a választói jogra, de a közjogi taktikára is vonatkozzék. Ismétlem: csak a taktikára, mert a közjogi alap föltételeiből engedni sohasem fogunk! (Zajos éljenzés és taps.) Bennem él annyi idealizmus, hogy higgyem és reméljem, hogy az ellenzéki pártok tagjaiban van annyi hazafiság, annyi bölcseség, hogy ezt az egyesü­lést állandósítsák. Nekem az a meggyőződésem, hogy igenis, lehetséges és szükséges is, hogy egy minden izében magyar politikai alapra reáálljunk, a­mely azonban, a melett, hogy magyar, a mellett, hogy jogainkat konzekvensen respektálja, minden izében modern is legyen. (Hosszantartó, viharos taps és éljenzés.) Bakonyi Samu temperamentumos beszédében erős szavakkal támadta a miniszterelnököt, a gyáva alattomosságnak ezt az artistáját, a ki a béke masz­lagját kínálja most is, mikor mindenki bizalmát el­játszotta. Lehetetlen, hogy az a választói jog, a me­lyet a népgyűlölő Tisza István gróf és Lukács László együtt akarnak megcsinálni, az alkotmány­­erősíté­sére szolgáljon! (Igaz, úgy van!) Szmrecsányi György egy őrült ember mániákus dühöngésének mondotta Tisza István gróf törvény­­tiprásait. Miért nincs meg a munkapárti képviselők­ben az erkölcsi bátorság, ha olyan nagyon tiszta a lelkiismeretük, hogy választóik elé menjenek? (Za­jos felkiáltások: Ne is próbálják!) Tisza István sző­kébb gárdájának legnagyobb része a történelmi kö­zéposztály tönkrement alakjaihoz tartozik, a­kik el­­prédálva őseik vagyonát, irtóznak a tisztességes mun­kától és ilyen módon stréberkednek, hogy megélhe­tésüket biztosítsák. Ezt a parazita elemet, a­mely az ország legveszedelmesebb eleme, nemcsak a törvény­­hozás terméből, de még a tisztességes társadalomból is ki kell közösíteni. (Zajos helyeslés és éljenzés.­) Még Rónai Zoltán dr., a választójogi liga ki­küldöttje, Hollós József dr., a szociáldemokrata párt képviselője és Becsey Károly, a szegedi Kossuth-párt elnöke szólatt fel. Végül K­ószó István dr. a közönség lelkes éljenzésétől kísérve egyhangúlag elfogadott­nak nyilvánította a következő javaslatot. Szeged város polgársága alkotmányos érzületé­nek teljes erejével tiltakozik a folyó évi junius hó 4-ikén és azóta elkövetett ama sorozatos cselekmé­nyek ellen, melyekkel Tisza István gróf, a képviselő­ház elnöki székében a Lukács-kormány és a jelenlegi parlamenti többség támogatása és hozzájárulása mel­lett a törvény meghozatalánál a jogrendet sérti és az alkotmányosság törvényszerű érvényesülését meg­akadályozza. A népgyűlés mélyen elítéli az elköve­tett erőszakosságokat, sürgetően követeli a jogrend helyreállítását, a sajtó­szabadság biztosítását és al­kotmányunk alapjainak megerősítésére és nemzeti törekvéseink sikeres előmozdítására a általános vá­lasztói jognak az ellenzéki pártok közt létrejött meg­állapodások értelmében halasztást nem tűrő meg­valósítását. A polgárság ebben az irányban Szeged város II. kerületének képviselője útján feliratot in­téz a képviselőházhoz. A közönség a himnusz hangjai mellett oszlott szét és Apponyi Albert grófot meg képviselő­társait egész a Tisza-szállóbeli lakásukig kiksérte hangos él­jenzéssel. A képviselők délben Kelemen Béla vendé­gei voltak a képviselő kamarás-erdei villájában és onnan együtt mentek át Szabadkára, a délutáni nép­­gyülésre. A szabadkai népgyülés. A szegedi népgyülés után Apponyi Albert gróf, Károlyi Mihály gróf és kíséretükben Lévay Mihály, Bakonyi Samu, Szmrecsányi György és Fernbach Károly országgyűlési képviselők Szabadkára mentek, hogy az ottani tiltakozó nagygyűlésen részt vegyenek. Palicson Antunovics József vezetésével küldöttség fogadta, ugyancsak üdvözölte itt a képviselőket Zenta város száztagú küldöttsége, valamint Jánoshalma küldöttsége. A szabadkai állomáson mintegy kétezer főnyi közönség lelkes éljenzéssel köszöntötte a képviselő­ket, majd Mukics Simon lelkes szavakkal üdvözölte őket, mint a nemzet igazi vezéreit. Apponyi Albert gróf válaszolva, reményének adott kifejezést, hogy a haza jobb létének, fölvirágozásának, alkotmányunk helyreállításának egyedüli alapja a nemzetben, a magyar romlatlan népnek erejében és lelkesedésé­ben van. ....__ Az állomásról folytonos ovációk közben a nép­gyülés színhelyére vonultak, a­hol a hallgatóság úgy megtöltötte a teret, hogy azon mozogni sem le­hetett. Körülbelül tizenötezer főnyi lelkes közönség a nagy melegben hallgatta végig a népgyülés le­folyását és részesítette meleg ünneplésben a meg­jelenteket Német Simon nyitotta meg a népgyülést, mely­nek elnökévé Pleskovics Lukács dr.-t választották meg, a­ki üdvözölve a megjelent képviselőket, hatá­rozati javaslatot terjesztett be, melyben tiltakoznak a parlamenti erőszak ellen, teljes bizalmukat fejezik ki az egyesült ellenzék iránt és várják az általános, egyenlő és titkos, községenkénti választójog megvaló­sításával a törvényes jogrenden esett sérelem or­voslását. Apponyi Albert gróf volt az első szónok, a­ki a politikai helyzet ismertetése után ezeket mondta. Távol áll tőlünk az, hogy önöket arra izgassuk, hogy annak az úgynevezett törvénynek és az annak alap­ján kiadott behívási parancsnak ne engedelmesked­jenek, mert mi nem vagyunk képesek önöket az en­gedelmesség megtagadásának következménye elől megóvni, és oda adom a magam mellét, ha szüksé­gesnek látom, de másnak mellét nem tolom előre. (Lelkes éljenzés.) Tehát az ország népe engedelmes­kedni fog a behívási parancsoknak, de azzal az ér­zéssel, hogy törvénytelen erőszak előtt kell megha­jolnia. Már mostan, hogy a sokat emlegetett nagyha­talmi állás érdekeinek megfelel-e egy olyan hadse­reg, a­melynek törvényességi alapjai bizonytalanok, a­melybe a polgárok egy nagy része úgy lép be, hogy csak az erőszaknak enged, mert muszáj és nem a hazafiús kötelesség­teljesítésnek erkölcsi okaiból, hogy az ilyen hadsereg különösen két évi katonai szolgálat mellett, mely még közvetlenebbül közelebb hozza a nép érdekeihez, hogy egy ilyen hadsereg megfelel-e a nagyhatalmi állás követelményeinek, ezt előbb, vagy utóbb meg fogják gondolni azok, a­kiket a nagyhatalmi állás érdekei legközelebbről érintenek és gondoskodni fognak arról, hogy a két­ségtelen törvényességi alapon a most törvénytelenül történtek kiigazításával megadassák a védőerő­reform.­­ El fogjuk tehát érni, el fogjuk érni, ha ha­zánk népe mellettünk kitart, ha azoknak a gerinc,­télen sopánkodóknak akarathiányát a maga akara­tával pótolja, el fogjuk érni, ha nyomást gyakoro­lunk abban az irányban, hogy alkotmányunk fej­lesztése a demokrácia igaz fogalmainak és a ma­gyar nemzeti érdek valódi követelményeinek meg­feleljen, el fogjuk érni, ha az, a­mit tapasztalunk, nem szalmaláng, nemcsak pillanatnyi kitörésekből áll, hanem férfias elhatározás a kitartásra, ha kell szenvedés, ha kell nélkülözés árán mindig a törvé­nyes, mindig az alkotmánys alapon, mert mi nem alkotmányt rombolni, mi alkotmányt helyreállítani iparkodunk. Mi nem a jogrend megbontására, ha­nem a jogrend helyreállítására szövetkeztünk, a mi erőnk, a mi fegyverünk a törvény és a jog és ettől a fegyverzettől soha el nem térve, soha más fegyvereket nem használva, hanem férfiakhoz és magyar férfiakhoz illő erővel és kitartással elérjük azt, hogy talán a rossznak a túlságából megszüle­tik a jó, az igazán szabad, az egész népre támasz­kodó független, a virágzó, hatalmas Magyarország! Apponyi Albert gróf beszédét a közönség per­cekig tartó lelkes éljenzéssel és tapssal fogadta. Utána Károlyi Mihály gróf szólott. Egy hó­napja, úgymond, ide­s­tova, hogy Tisza István gróf elfogadta az elnöki széket és merem állítani kizá­róan önző, pártpolitikai célból követte el azokat a dolgokat, a­melyek a magyar alkotmány oszlopait aláásta. Más országokban az ilyen embereket, az ilyen pártokat a közvélemény elsöpri, mert azokat, a­kik szövetkeznek az ellenséggel és az országot fölkínálják ellenséges hatalmaknak, más név, mint hazaárulás nem illeti. Más országokban ezeket az embereket száműzték, a megvetés kísérte mindenütt őket, mi magyarok ezt szó nélkül tűr­jük? Látva, az ország népének megnyilatkozását, kezdek bízni, hogy igenis vannak magyarok a­kiket nem lehet pénzzel megvesztegetni, a­kik az ország alkotmányá­ért az életüket is odaadják. Annak a bűnszövetség­nek nem csak az volt a célja, hogy elsöpörje örök időkre azokat, a­kiknek szívében még él a hazaszere­tet és kizárja örök időkre a parlamentből, nemcsak, hogy szuronyokat szolgáltasson Ausztriának, ha­nem hogy egyszer s mindenkorra bezárja az útját annak, hogy magyar embereknek a választójog megadassák. Lukács László, (Zajos fölkiáltások: Abcug! Le vele!) a­kit mint egy bábut lökdös, hol ide, hol oda Tisza István, ez az ember sokat mon­dott, de még többet hazudott. Sokat ígért, de abból megtartani semmit sem akart. Mi meg fogjuk tar­tani ígéretünket, mert erkölcsi kötelességünk ez és különösen most kötelességünk, midőn a munkapárt a magyar alkotmány letörésére szövetkezett, köte­lességünk nemcsak a jogok visszaállítása, köteles­ségünk nemcsak az alkotmányon ejtett sérelem or­voslása, hanem az is, hogy megalapozzuk egyszer s mindenkorra az új Magyarországot. Viharos éljenzés­­követte Károlyi gróf szavait és sokáig éltették a hazafias demokrata grófot. Szmrecsányi György lelkes beszédben hangoz­tatta annak szükségét, hogy az ellenzéki pártok kö­zött a válaszfalak leomoljanak és alkossanak egy hatalmas pártot, a független nemzeti pártot, a mely a magyar eszme szolgálatában áll El kell feledni s múltnak keserveit, a pártok közötti súrlódásnak vé­­get kell vetni, mert a haza veszedelemben van. A lelkek forradalma kell, hogy beálljon, hogy mi a­ BUDAPESTI HÍRLAP (154. sz.) 1912. július 2.

Next