Budapesti Hírlap, 1912. augusztus (32. évfolyam, 180-205. szám)
1912-08-01 / 180. szám
4 tényről csak a pápai bulla közzététele után értesültünk. A pápa csinált mindent, a pápa és az osztrák és magyar vatikáni nagykövet, mi nem tudtunk semmiről. — De tudja Monsignore, hogy amilyen nagy csapást mértek ezzel a románokra, és hogy hány egyházközséget szakítottak el . . . — Tudom, mindent tudok, de szerencsétlenségre nem kérdeztek meg bennünket. Ha kikérték volna a Propaganda véleményét, bizonyos, hogy az új egyházmegye nem létesült volna. — Igen különös. — Minden titokban történt és mondhatom Önnek, hogy egy nappal a bulla publikálása előtt az önök Lukácsinjának megígérték, hogy semmi sem fog történni és huszonnégy óra múlva megjelent a pápai bulla. — Misztifikáció történt? — Nem, — mondotta mosolyogva a főpap, — nem misztifikáció, hanem titok. Sőt az önök püspökének, Radunak is megígérték, hogy nem lesz magyar egyházmegye, mégis megcsinálták. — Szegény románok! Most már a pápa is ellenük van. — Nincs ellenük, de kérem higyje el, hogy ha bennünket a Propaganda, tagjait megkérdeztek volna, nem létesült volna az egyházmegye. A törökországi események. Budapest, jul. 31. nek következményeként a kamarát föl lehessen oszlatni. Albániában a helyzet még mindig nem javul. A mai eseményekről a következő táviratokat kaptuk: A kamara tegnapi ülése. Konstantinápoly, júl. 31. A kamara tegnapi ülésén az ülés újból való megnyitása után Husszein Hilmi basa igazságügyminiszter kijelentette, hogy a kabinet, mely időközben tanácskozott, ragaszkodik a vita berekesztéséhez. A minisztertanács folyamán a kormány táviratokat kapott, amelyek a helyzetet még sötétebb színekben festik. A kabinet tehát nem vállalhatja továbbra is a felelősséget, ezért elvárja, hogy vagy bizalmat vagy bizalmatlanságot szavazzanak. Itahmil-török képviselő kijelenti, hogy pártja hajlandó áttérni a szavazásra, ha azután folytatni fogja a vitát a kormány programjáról. Husszein Hilmi basa: Ha a kormány lemond, akkor minden további vita fölösleges. Ha azonban helyén marad, akkor a kamara tagjai mindenkor meginterpellálhatják. A kormány bizonyos intézkedéseket szándékozik tenni és parancsokat szándékozik kiadni, amelyeket a helyzet tesz szükségessé. Hogy ezt megtehesse, tisztában kell tenni a helyzetével. • Két képviselő zárt ülés elrendelését kéri, hogy a ház felvilágosítást szerezhessen az okokról, amelyek a szavazást olyan sürgősen szükségessé tezik. Husszein Hilmi Sasa kijelenti, hogy a kormány a zárt ülést hiábavalónak tekinti. A kamara végül nagy többséggel elfogadja a vita berekesztésére vonatkozó indítványt és áttér a szavazásra. " Szeyd,, az új török párt vezére napirendi indítványt terjesztett elő, amely szerint a kamara bizalmat szavaz a kormánynak, de csak azzal a feltétellel, hogy függetlenül fog eljárni és a háborút a tripoliszi ottomán szuverenitás biztosításáig folytatja. Husszein Hilmi basa: Minden föltételes bizalmi nyilatkozatot bizalmatlanságnak tekintek. Szejd indítványát magyarázza. Azt mondja, hogy a kormány szembenáll a fölkelők bizonyos követeléseivel. Nem kételkedik abban, hogy a kormány e követeléseket el fogja utasítani. Az albánok például azt kívánják, hogy minden lakóház lakosainak három lövőfegyvert adjanak vissza. Ezenkívül még különböző más követeléseket is támasztanak. Az albán képviselők zajosan tiltakoznak ez ellen és kijelentik, hogy kénytelenek visszautasítani e hazug állításokat. Szeyd: Önöknek nincs joguk cáfolni. Erre csak a kormánynak van joga. (Zaj az albánok között.) Husszein Hilmi hasa: Mióta kormányra léptünk, nem adtak át nekünk követeléseket A mostani kormány nem fog tűrni olyasmit, ami ellenkezik az alkotmánnyal. (Gyönge helyeslés.), Szeyd kijelenti, hogy ezzel a nyilatkozattal, amelyet a kamara tudomásul vesz, meg van elégedve. Később azt mondja, hogy nincs különbség a kormányprogramnak a háborúra vonatkozó paszszusa és az ő napirendi indítványa között. Az ujtörök párt a szuverenitás föntartását kívánja. Mivel pedig a párt súlyosan válságos pillanatban nagy áldozatot akar hozni, hozzájárul a bizalmi szavazathoz, bár a mostani kabinet nem pártatlan. Minthogy az uj török párt minden pártérdek fölé helyezi a haza érdekét, bizalmat fog szavazni a kormánynak, amelynek más körülmények közt ellenzéke volna. Kérem, úgymond végül, ne vessék el napirendi indítványomat. Konstantinápoly, juh '31'. A Samara tegnapi ülésén Husszein Hilmi basa igazságügyminiszter a többi között ezt jelentette ki: — X kormány a kamara részéről a legcsekélyebb föntartást sem hajlandó elismerni. A kabinetteljesen pártatlan emberekből van összetéve. A legcsekélyebb bizalmatlanságot, mely egyikünk ellen megnyilvánul, az egész kabinet Iránt , való bizalmatlanságnak tekintjük. A bizalmi kérdésről való szavazásnál kilencen tartózkodtak a szavazástól. A szavazás eredménye az lett, hogy 113 szóval 45 ellen bizalmat szavaztak a kormánynak. Parlamenti körökben hire jár. Hogy a kormány nem tartja többségét kielégítőnek és ma este beadja lemondását. Husszein Hilmi basa szilárdsága, aki a kamarával való konfliktust egyenesen kikényszeríteni törekedett és kérlelhetetlenül ragaszkodott a kormány álláspontjához, a kamarára erős benyomást tett. Az uj-törökök bukása. Konstantinápoly, jul. Sí. Az uj-török pártnak az a határozata, hogy a kormánynak föltétlen bizalmat szavaz, az utolsó pillanatban jött létre, holott a párt addig el volt határozva, hogy a kormánynak bizalmatlanságot szavaz. Miután a kormánynyilatkozat valóságos vádirat az új-törökök ellen, az új-törökök határozata, általános csodálkozást kelt. A török kamara tegnapi szavazásának eredménye oly meglepő volt, hogy nem csoda, hogy a szavazás eredményéről az első órákban egészen ellentétes hírek kerültek forgalomba. A török kormány határozottan állást foglalt a kamara többségének eddigi politikája ellen, és fölvetette a bizalmi kérdést, mégpedig a föltétlen bizalom kérdését. És a kamara, mely jól tudja, hogy a kormány neki ellenfele, föltétlen bizalmat szavazott a kormánynak. Az újtörök párt, mely ily meglepő módon félreállott a meglehetősen támadó föllépésű kormánynak útjából, ma már magyarázgatni igyekszik eljárását azzal, hogy csak taktikából szavazott bizalmat a kormánynak. Azonban a párt már teljesen hitelét veszítette, pár héttel ezelőtt megbukott politikailag, most pedig megbukott erkölcsileg is. A kamara bizalmi szavazatával azonban még nincs megoldva a válság; a kormányról mindenki tudja, hogy csak azért vetette föl a bizalmi kérdést, hogy ha kisebbségben marad, legyen ürügye a kamara föloszlatására. Minthogy ez a terv nemsikerült, most más tervet kell készíteni. A török minisztertanács egyik táviratunk szerint már ma foglalkozott egy új törvényjavaslattal, amelynek benyújtása ismét alkalmat adhat arra, hogy a kormány és a kamara között a konfliktus kitörjön, és hogyana tárlaton! S micsoda kedvező beállítás, micsoda hízelgő megjegyzések! A merész, de minden arányt nélkülöző vonalakba a szobrász annak idején a maga tudásából harmóniát oltott s a beteges fantázia meg az egészséges művészi tudás véletlenül csakugyan oly szerencsésen egyesült, hogy az egyesülés terméke föltétlenül föl kellett hogy keltse az érdeklődését. Kétségtelenül valami új volt és eredeti. A fiatal szobrász arcába megint belobbant a vér, ha egy-egy dicsérő szó a fülébe jutott. Átnézett a túlsó oldalra, az ő gyermekcsoportjai felé. Néhányan gratuláltak neki, azután átmentek a báró tanulmányaihoz, aki lemosolygott, tehetségesen szegény dilettánsból, úgy látszik, nagyot ígérő művésszé változott. Mily csoda! A szobrászat szégyen és egy sereg más keserű érzés rohanta meg. Elhúzódott kollégáitól s nyugalmat akart magára erőszakolni. Az ajka szögletébe azonban nehezen tért vissza a már régóta mellőzött gúnymosoly. A sok látogató között e percben belépett a terembe az annyira várt fiatal leány. Jókedvűen és bájosan fordult meg s nézett körül gyorsan a teremben. A szobrászt nem vette észre s az, bár az első pillanatban sietve akart menni feléje, földbegyökerezett lábbal maradt állva a helyén. Elegánsan, az őszintének és megérdemeltnek gondolt siker okozta metamorfózis folytán csodálatosan megszépülve ott állt a leány mellett a báró s csillogó szemmel beszélt neki valamit. Most a gyerekcsoportozatokhoz éltek. ’A leány egyetlen pillantásával fölszívta a lelkébe azt a bájos hatást, amit a két üde munka keltett, azután tovább ment, hogy később egyedül élvezhesse soká. A szobrász azonban másképp magyarázta azt a gyors távozást. Forgott vele a világ fölindulásában. Ezalatt a leány eljutott a bárónak, ma már annyit megcsodált tanulmányai elé , őszinte csodálkozással állott meg. Hallott valamit a szobrásztól a bolondos báró képtelen figuráiról, de ezek, hisz ezek itt csodaszépek, gondolta az első pillanat föllobbanásában. Csodálkozó tekintetét ráfordította a mellette álló fiatal báróra és szeme találkozott annak ragyogó, gyermekes rajongással teli tekintetével. Ebben a percben a szobrász ott ment el mellettük. A leány csodálkozva nézett rá, mert még köszönni is elfelejtett neki s a visszafojtott lelki háborgás rettenetes kifejezést festett a vonásaira. Közelükben valaki a fiatal báró munnkáit a tárlat egyik fő érdekességének nevezte. A leány észrevette, hogy a szobrász olyan pillantást vetett feléje, melynek az ereje megfojthatott volna egy atlétát s ez észrevétel után a csodálkozó rosszulás kifejezése világosan kirajzolódott most már nagyon komoly vonásaira. A báróné is bejött a terembe. A leányt kedves ismerősként köszöntötte s elragadó kedvesen, élénken beszélgetett vele, éppúgy, mint két esztendővel eeelőtt a szobrásszal, egy ugyanilyen alkalommal. Az egykor lemosolygott, szegény dilettáns pedig ott állt a leány mellett, dicsfénnyel koszorúzva s világosan meglátszott a nézésén, hogy önmagánál jobban ma csak ezt a mellette beszélő bájos, okos leányt csodálja. A szobrász lelkében pedig elemi erővel tört ki a visszafojtott vihar. Esze nélkül rohant keresztül a hosszú utcákon hazáig. Nem tudta, hol ismerték meg a báróék a leányt, nem tudta, mi fűzi őt hozzájuk, de úgy érezte, hogy most ismét egy óriás árulás van készülőben ő ellene, az annyira szeretett leány, meg a talmi glóriával ékes, szegény dilettánsbolond ellen. És ezt az árulást az a másik, két esztendős nagy hazugság segítette életre, az a hazugság, mely már most is annyit annyit vett el tőle s melynek egy személyben ő a főbűnöse s a főáldozata. Rettenetes fölindulásában i talán önmagát pusztítja el, ha nem akad szerencsére elébe a szegény dilettáns félig már kész, drága pénzért rendelt mellszobra. Egy szempillantás alatt darabokban hevert a földön. A pusztítás után lassan lecsendesült lelkében a vihar, a nagy ürességet, mit ott érzett, ismét a jövőre vonatkozó tervek kezdték betölteni. . A nagy, kényelmes jólétnek egyelőre vége. Magára marad ismét, protektor, összeköttetések nélkül, de ahhoz, amit ezután elér, nem tapad majd semmi hazugság. Úgy érezte, a lelkéről máris leszakadt a két esztendős teher. Határozott. Az álmaiba belesirt ugyan még valami temetési ének, a megszokott jólét, a közeli boldogság temetési danája, messze eltávolodott tőle a zugligeti lila ooránaerdő, de azért többet nem ment el a nádor utcai palotába. Egy két hónap múltán pedig már egy kelenföldi kicsi és dísztelen házacska szobáit díszítette föl nyíló rózsaággal, hogy a menyaszszonya ne találja az egyszerűséget nagyon is szegénynek. BUDAPESTI HÍRLAP (ISO. sz.) 1912. augusztus 1.