Budapesti Hírlap, 1912. augusztus (32. évfolyam, 180-205. szám)

1912-08-01 / 180. szám

4 tényről csak a pápai bulla közzététele után értesül­tünk. A pápa csinált mindent, a pápa és az osztrák és magyar vatikáni nagykövet, mi nem tudtunk sem­miről. — De tudja Monsignore, hogy amilyen nagy csapást mértek ezzel a románokra, és hogy hány egyházközséget szakítottak el . . . — Tudom, mindent tudok, de szerencsétlen­ségre nem kérdeztek meg bennünket. Ha kikérték volna a Propaganda véleményét, bizonyos, hogy az új egyházmegye nem létesült volna. — Igen különös. — Minden titokban történt és mondhatom Önnek, hogy egy nappal a bulla publikálása előtt az önök Lukácsinjának megígérték, hogy semmi sem fog történni és huszonnégy óra múlva megjelent a pápai bulla. — Misztifikáció történt? — Nem, — mondotta mosolyogva a főpap, — nem misztifikáció, hanem titok. Sőt az önök püspö­­kének, Radunak is megígérték, hogy nem lesz ma­gyar egyházmegye, mégis megcsinálták. — Szegény románok! Most már a pápa is el­lenük van. — Nincs ellenük, de kérem higyje el, hogy ha bennünket a Propaganda, tagjait megkérdeztek volna, nem létesült volna az egyházmegye. A törökországi események. Budapest, jul. 31. nek következményeként a kamarát föl lehes­sen oszlatni. Albániában a helyzet még mindig nem javul. A mai eseményekről a következő távira­tokat kaptuk: A kamara tegnapi ülése. Konstantinápoly, júl. 31. A kamara tegnapi ülésén az ülés újból­ való megnyitása után Husszein Hilmi basa igazságügy­­miniszter kijelentette, hogy a kabinet, mely időköz­ben tanácskozott, ragaszkodik a vita berekesztésé­hez. A minisztertanács folyamán a kormány távira­tokat kapott, a­melyek a helyzetet még sötétebb szí­nekben festik. A kabinet tehát nem vállalhatja to­vábbra is a felelősséget, ezért elvárja, hogy vagy bizalmat vagy bizalmatlanságot szavazzanak. Itahmi­­l-török képviselő kijelenti, hogy pártja hajlandó áttérni a szavazásra, ha azután folytatni fogja a vitát a kormány programjáról. Husszein Hilmi basa: Ha a kormány le­mond, akkor minden további vita fölösleges. Ha azonban helyén marad, akkor a kamara tagjai min­denkor meginterpellálhatják. A kormány bizonyos intézkedéseket szándékozik tenni és parancsokat szándékozik kiadni, a­melyeket a helyzet tesz­­ szükségessé. Hogy ezt megtehesse, tisztában kell­­ tenni a helyzetével. •­­ Két képviselő zárt ülés elrendelését kéri, hogy a ház felvilágosítást szerezhessen az okok­ról, a­melyek a szavazást olyan sürgősen szüksé­gessé tezik. Husszein Hilmi Sasa kijelenti, hogy a kor­mány a zárt­ ülést hiábavalónak tekinti. A kamara végül nagy többséggel elfogadja a vita berekeszté­sére vonatkozó indítványt és áttér a szavazásra. " Szeyd,, az új­ török párt vezére napirendi in­dítványt terjesztett elő, a­mely szerint a kamara bizalmat szavaz a kormánynak, de csak azzal a feltétellel, hogy függetlenül fog eljárni és a háborút a tripoliszi ottomán szuverenitás biztosításáig folytatja. Husszein Hilmi basa: Minden föltételes bi­zalmi nyilatkozatot bizalmatlanságnak tekintek. Szejd indítványát magyarázza. Azt mondja, hogy a kormány szembenáll a fölkelők bizonyos követeléseivel. Nem kételkedik abban, hogy a kormány e követeléseket el fogja utasítani. Az albá­nok például azt kívánják, hogy minden lakóház lakosainak három lövőfegyvert adjanak vissza. Ezenkívül még különböző más követeléseket is tá­masztanak­. Az albán képviselők zajosan tiltakoznak ez ellen és kijelentik, hogy kénytelenek visszautasí­tani e hazug állításokat. Szeyd: Önöknek nincs joguk cáfolni. Erre csak a kormánynak van joga. (Zaj az albánok között.) Husszein Hilmi hasa: Mióta kormányra lép­­tünk, nem adtak át nekünk követeléseket A mos­tani kormány nem fog tűrni olyasmit, a­mi ellen­kezik az alkotmánnyal. (Gyönge helyeslés.), Szeyd kijelenti, hogy ezzel a nyilatkozattal, a­melyet a kamara tudomásul vesz, meg van elé­gedve. Később azt mondja, hogy nincs különbség a kormányprogramnak a háborúra vonatkozó pasz­­szusa és az ő napirendi indítványa között. Az uj­­török párt a szuverenitás föntartását kívánja. Mi­vel pedig a párt súlyosan válságos pillanatban nagy­ áldozatot akar hozni, hozzájárul a bizalmi szavazathoz, bár a mostani kabinet nem pártatlan. Minthogy az uj­ török párt minden pártérdek fölé helyezi a haza érdekét, bizalmat fog szavazni a kormánynak, a­melynek más körülmények közt ellenzéke volna. Kérem, úgymond végül, ne ves­sék el napirendi indítványomat. Konstantinápoly, juh '31'. A Samara tegnapi ülésén Husszein Hilmi basa igazságügyminiszter a többi között ezt jelentette ki: — X kormány a kamara részéről a legcse­kélyebb föntartást sem hajlandó elismerni. A ka­binet­­teljesen pártatlan emberekből van össze­­téve. A legcsekélyebb bizalmatlanságot, mely egyikünk ellen megnyilvánul, az egész kabinet Iránt , való bizalmatlanságnak tekintjük. A bizalmi kérdésről való szavazásnál kilencen tartózkodtak a szavazástól. A szavazás eredménye az lett, hogy 113 szóval 45 ellen bizalmat szavaz­tak a kormánynak. Parlamenti körökben hire jár. Hogy a kor­mány nem tartja többségét kielégítőnek és ma este beadja lemondását. Husszein Hilmi basa szilárd­sága, a­ki a kamarával való konfliktust egyenesen kikényszeríteni törekedett és kérlelhetetlenül ra­gaszkodott a kormány álláspontjához, a kamarára erős benyomást tett. Az uj-törökök bukása. Konstantinápoly, jul. Sí. Az uj-török pártnak az a határozata, hogy a kormánynak föltétlen bizalmat szavaz, az utolsó pillanatban jött létre, holott a párt addig el volt határozva, hogy a kormánynak bizalmatlanságot szavaz. Miután a kormánynyilatkozat valóságos vád­irat az új-törökök ellen, az új-törökök határozata, általános csodálkozást kelt. A török kamara­­ tegnapi szavazásának eredménye oly meglepő volt, hogy nem csoda, hogy a szavazás eredményéről az első órákban egészen ellentétes hírek kerültek forgalomba. A török kormány határozottan állást foglalt a ka­mara többségének eddigi politikája ellen, és fölvetette a bizalmi kérdést, még­pedig a föltét­len bizalom kérdését. És a kamara, mely jól tudja, hogy a kormány neki ellenfele,­­ föltét­len bizalmat szavazott a kormánynak. Az új­­török párt, mely ily meglepő módon félreállott a meglehetősen támadó föllépésű kormánynak útjából, ma már magyarázgatni igyekszik eljá­rását azzal, hogy csak taktikából szavazott bi­zalmat a kormánynak. Azonban a párt már tel­jesen hitelét veszítette, pár héttel ezelőtt meg­bukott politikailag, most pedig megbukott er­kölcsileg is. A kamara bizalmi szavazatával azonban még nincs megoldva a válság; a kormányról mindenki tudja, hogy csak azért vetette föl a bizalmi kérdést, hogy ha kisebbségben marad, legyen ürügye a kamara föloszlatására. Mint­hogy ez a terv nem­­sikerült, most más tervet kell készíteni. A török minisztertanács egyik táviratunk szerint már ma foglalkozott egy új törvényjavaslattal, a­melynek benyújtása ismét alkalmat adhat arra, hogy a kormány és a ka­mara között a konfliktus kitörjön, és hogy­an­a tárlaton! S micsoda kedvező beállítás, micsoda hízelgő megjegyzések! A merész, de minden arányt nélkülöző vonalakba a szobrász annak idején a maga tudásából harmóniát oltott s a beteges fantázia meg az egészséges művészi tu­dás véletlenül csakugyan oly szerencsésen egye­sült, hogy az egyesülés terméke föltétlenül föl kellett hogy keltse az érdeklődését. Kétségtele­nül valami új volt és eredeti. A fiatal szobrász arcába megint belobbant a vér, ha egy-egy dicsérő szó a fülébe jutott. Át­nézett a túlsó oldalra, az ő gyermekcsoportjai felé. Néhányan gratuláltak neki, azután átmen­tek a báró tanulmányaihoz, a­ki lemosolygott, tehetségesen szegény dilettánsból, úgy látszik, nagyot ígérő művéss­zé változott. Mily csoda! A szobrászat szégyen és egy sereg más ke­serű érzés rohanta meg. Elhúzódott kollégáitól s nyugalmat akart magára erőszakolni. Az ajka szögletébe azonban nehezen tért vissza a már régóta mellőzött gúnymosoly. A sok látogató között e percben belépett a terembe az annyira várt fiatal leány. Jóked­vűen és bájosan fordult meg s nézett körül gyorsan a teremben. A szobrászt nem vette észre s az, bár az első pillanatban sietve akart menni feléje, földbegyökerezett lábbal maradt állva a helyén. Elegánsan, az őszintének és megérdemeltnek gondolt siker okozta metamor­fózis folytán csodálatosan megszépülve ott állt a leány mellett a báró s csillogó szemmel beszélt neki valamit. Most a gyerekcsoportozatokhoz éltek. ’A leány egyetlen pillantásával fölszívta a lelkébe azt a bájos hatást, a­mit a két üde munka kel­tett, azután tovább ment, hogy később egyedül élvezhesse soká. A szobrász azonban másképp magyarázta azt a gyors távozást. Forgott vele a világ fölindulásában. Ezalatt a leány eljutott a bárónak, ma már annyit megcsodált tanulmányai elé , őszinte csodálkozással állott meg. Hallott vala­mit a szobrásztól a bolondos báró képtelen figu­ráiról, de ezek, hisz ezek itt csodaszépek, gon­dolta az első pillanat föllobbanásában. Csodál­kozó tekintetét ráfordította a mellette álló fiatal báróra és szeme találkozott annak ragyogó, gyermekes rajongással teli tekintetével. Ebben a percben a szobrász ott ment el mellettük. A leány csodálkozva nézett rá, mert még köszönni is elfelejtett neki s a visszafojtott lelki háborgás rettenetes kifejezést festett a vo­násaira. Közelükben valaki a fiatal báró munn­káit a tárlat egyik fő érdekességének nevezte. A leány észrevette, hogy a szobrász olyan pillan­tást vetett feléje, melynek az ereje megfojtha­tott volna egy atlétát s ez észrevétel után a cso­dálkozó ros­szulás kifejezése világosan kirajzo­lódott most már nagyon komoly vonásaira. A báróné­ is bejött a terembe. A leányt kedves ismerősként köszöntötte s elragadó ked­vesen, élénken beszélgetett vele, épp­­úgy, mint két esztendővel eeelőtt a szobrásszal, egy ugyan­ilyen alkalommal. Az egykor lemosolygott, sze­gény dilettáns pedig ott állt a leány mellett, dicsfénnyel koszorúzva s világosan meglátszott a nézésén, hogy önmagánál jobban ma csak ezt a mellette beszélő bájos, okos­ leányt csodálja. A szobrász lelkében pedig elemi erővel tört ki a visszafojtott vihar. Esze nélkül rohant keresztül a hosszú utcákon hazáig. Nem tudta, hol ismerték meg a báróék a leányt, nem tudta, mi fűzi őt hozzájuk, de úgy érezte, hogy most ismét egy óriás árulás van készülőben ő ellene, az annyira szeretett leány, meg a talmi glóriával ékes, szegény dilettáns­bolond ellen. És ezt az árulást az a másik, két esztendős nagy hazugság segítette életre, az a hazugság, mely már most is annyit annyit vett el tőle s melynek egy személyben ő a főbűnöse s a főáldozata. Rettenetes fölindulásában i talán önmagát pusztítja el, ha nem akad szerencsére elébe a szegény dilettáns félig már kész, drága pénzért rendelt mellszobra. Egy szempillantás alatt da­rabokban hevert a földön. A pusztítás után lassan lecsendesült lel­kében a vihar, a nagy ürességet, mit ott érzett, ismét a jövőre vonatkozó tervek kezdték betöl­teni. . A nagy, kényelmes jólétnek egyelőre vége. Magára marad ismét, protektor, összekötteté­sek nélkül, de ahhoz, a­mit ezután elér, nem ta­pad majd semmi hazugság. Úgy érezte, a lelkéről máris leszakadt a két esztendős teher. Határozott. Az álmaiba belesirt ugyan még valami temetési ének, a megszokott jólét, a közeli bol­dogság temetési danája, messze eltávolodott tőle a zugligeti lila ooránaerdő, de azért többet nem ment el a nádor­ utcai palotába. Egy két hónap múltán pedig már egy ke­lenföldi kicsi és dísztelen házacska szobáit dí­szítette föl nyíló rózsaággal, hogy a menyasz­­szonya ne találja az egyszerűséget nagyon is szegénynek. BUDAPESTI HÍRLAP (ISO. sz.) 1912. augusztus 1.

Next