Budapesti Hírlap, 1912. december (32. évfolyam, 284-307. szám)

1912-12-29 / 307. szám

1912. december 29. BUDAPESTI HÍRLAP (307. sz.) jobban ragaszkodik, mint bármely állami intézmé­nyéhez. Az intézkedések megállapításánál nemcsak arra törekedtek, hogy az ópiumfogyasztást korlátoz­zák, hanem hogy nagy területeken kiirtsák a mákot. A kormány tapintatosan látott dolgához és nem al­kalmazott erőszakos rendszabályokat. A teljes ered­mény elérésére tíz évet számítottak, de ez a remény már hiúnak bizonyult. A kormányrendeleteket ugyanis csak igen ritka helyen veszik komolyan. A­hol kissé nagyobb szigorúságot tanúsítottak, ott az emberek kokaint és más efféle mérget használtak ópium helyett. Az intézkedések közt legszámottevőbb volt Kínának Angliával kötött ama szerződése, a­melyben az angol kormány kötelezte magát, hogy a kalkuttai ópiumbevitelt megszünteti. A kínai kor­mány viszont kötelezte magát, hogy az indiai mák­­termelést csökkenti évenkint tíz hektárral. Ha mindez sikerül, megtörténhetik, hogy a kínai ember tíz esztendő múlva nem jut ópiumhoz, mert nem kap sem otthon, sem­ a külföldről. A statisztika sze­rint a m­áktermelés az utolsó félszázad alatt máris a felére sülyedt és az utazók is kevesebb ópiumszivót futnak, mind eddig. —­­A Hazai Automobil-Részvénytársa­ság­ az Austro-Daimler automobilgyár vezérképvi­seletét megszerezte s e régből uj üzlethelyiségét An­­drássy­ ut 1. szám alatt december 28-ikán meg­nyitotta. — (A katonaszabaditók.) Nemrégiben meg­emlékeztünk Bodor Sándor katonaszabadító őrmes­ter viselt dolgairól, a­ki nagyobb összegért arra vál­lalkozott, hogy a behívott tartalékosokat kimenti a katonai szolgálat alól. Ma délben hasonló manipu­láció miatt két embert kísértek a főkapitányságra. Az egyik Gintner János Murányi­ utcai korcsmáros, a­kit egy fővárosi hivatalnok jelentett föl, mert őr­mester korában száz koronát kért tőle és ezért haj­landónak mutatkozott arra, hogy a tisztviselő fegy­vergyakorlatát elintézi, úgy hogy nem kell bevonul­nia. A hivatalnok átadta a pénzt, de az őrmester nem tudta ügvét elintézni és pénzét sem adta vissza. A másik katonaszabadító Mérő Sándor, a­ki még most is őrmester Komáromban, a­honnan ma kí­sérték át a budapesti főkapitányságra. Mérőnél megmotozásakor tizennyolcezer koronáról szóló ta­karékpénztári könyvet találtak, azonkívül még, mint mondotta, nagyobb ingatlana is van. Elmondta, hogy a fegyvergyakorlatra való behívásoknál kedve­zésben részesítette azokat, a­kik megfizették és azt is megvallotta, hogy vagyonát ebből szerezte. A fő­­kapitányság mind a két embert átadta a katonai ha­tóságnak . (Az uj esztendőt) mindenki vígan igyek­szik elérni, miért is Szilveszter éjjelén pezsgő-durro­­gatással köszöntik az uj esztendő megérkezését. Ha már pezsgő, legyen magyar gyártmány; ezek kö­zött is egyike a legjobbaknak a Lorsy-féle Bona­­parte-pezsgő, melynek kellemes ize páratlan.­­ (A divatos jog­.) Lelkes magyar asszo­nyok’, kedves magyar leányok lelkességgel, kedves­séggel is, azon fáradoznak, hogy esztendőre minél nagyobbszerű, szebb és meggyőzőbb legyen a nők világparlamentjének a budapesti munkássága. E végből idehívnak mindenkit. Svédországból és Transzválból, Izland szigetéről és Madagaszkárból, mindenhonnan, a­hol vannak elég jómódú és na­gyon ráérő hölgyek, a­kiknek nem drága és nem hosszú semilyen utazás. A­kik még messzebb van­nak, esetleg más okból nem jöhetnek, azzal toldják meg a nagy gyülkezés sikerét, hogy üzennek, híre­ket küldenek nők politikai sikeréről, óriás haladá­sáról. Il­rvivő galambot küldöttek most a kínai nők is, Kanton tartományból, azzal a biztatással, hogy csak harcoljanak a magyar nők a választó­jogért, hiszen nekik, a kínai nőknek is megvan már ez a joguk olalent, messze Ázsiában. A forra­dalomtól kapták ezt a csemegét, de most, a békes­­séges megnyugvás idején sem vették el tőlük az izes falatot, a­mely olyan igen ízlik nekik. Szállin­góznak a hírek, mint tavasszal a visszatérő fecskék is kénytelen kelletlen, újra, meg újra foglalkozni kell a dologgal. És ámbár a kérdés bölcselkedő ré­sze befejezett, megpecsételt akta, a­mely szerint a női választójog senkinek sem árt, ha ugyan nem is használ talán senkinek — de az egész ügynek a gyakorlati, látható és érezhető része már most, a készülődés idején is, szembeötlő bajt, sőt veszedel­met okoz. A választójog hirdetése, követelése és az érette való harc divattá lett és nem újság, hogy a divat minden egyebet — megöl. Asszonyaink és leányaink — a­mint más országokban is — mind­inkább kivonják magukat a komoly, pozitív tenni­valók köréből és inkább csevegnek, talán szavalnak is arról, mi legyen majd egyszer, valaha. Ellenben semmit nem cselekszenek, vagy észrevehetetlenül keveset a mai, a jelen érdekében. Mostanság alig hallani valamit is asszonyok és leányok emberséges munkájáról. Pedig most szokatlanul sok az elsze­­rencsétlenedett ember, és nem lehet kevés a sorstól megkínzott nő sem, ám a jótevésnek, az istápolás­­nak még azt a mértékét sem tapasztalni, mint más­kor, a jobb esztendőkben. Persze, mert választójogi gyűlés van napjában legalább is kettő és a­ki dél­után hallgató, az estére már szónokká érik és a dél­­előtt végül is kell a toalettre. Nem gáncsoskodás ez, nem is intés, csak egyszerű megállapítása a való­ságnak. Kigyje és a gyöngébb nem, a­mely most oly makacs erővel kapaszkodott bele a választójog ötle­tébe: ennek a divatnak is lesz alkonyodása. Tovább fog tartani, mint a nadrágszoknya, de sokkal több öröm ebből sem fog kivirulni. És mindenképpen kár egy jövendő jogért elhanyagolni, cserbenhagyni egy meglévő — kötelességet.­­ (Vasúti baleset.) Az államvasutak igaz­gatóságától vett értesítés szerint az e hónap 27-éről 28-ára hajló éjjelen az 1008. számú­­személyvonat­nak öt személy-, két posta- és két gyorsáru-kocsija Zágráb és Leskovác állomások között síntörés foly­tán kisiklott. Egy vonatfékező súlyosan és egy pos­taaltiszt könnyebben megsérült. Az utasok közül senki sem sérült meg. Az 1008. számú személy- és 1004. számú gyorsvonat utasai átszállással közle­kedtek.­­ (Öngyilkos joggyakornok.) Mátészalká­ról jelentik: Ifjabb Király István szatmári törvény­­széki joggyakornok. Király István opályi reformá­tus lelkész fia, tegnap este Ópályiban öngyilkosságot követett el. A szimpatiózus és széles körökben ked­velt fiatalember öngyilkossága nagy részvétet keltett. Tettének okát nem ismerik, de már régebben készült az öngyilkosságra, a­mi kiderül abból, hogy még októberben végrendelkezett s anyai jussát egyik öes­­csére hagyta. A család iránt általános a részvét.­­ (Mulatság.) Ő felsége kabinetirodája érte­sítette a Katolikus Bálbizottság elnökségét, hogy a király a bál legfelső védőségét ez alkalommal is el­fogadta. A január 18-án tartandó protestáns bálra nagyban folyik a készülődés. A bál rendezőségének élén Kuun István gróf áll. A bál védői gyanánt a következő előkelőségeket sikerült megnyerni: Antal Gyula, Baczó Antal dr., Bakó József dr., Baksa Lajos dr., Ballagi Aladár dr., Almássy, Ba­logh Lóránd, Bánffy Miklós gróf, Bárczay Ferenc, Benedek János dr., Bernáth Géza, Bernát István dr., Bethlen Balázs gróf, Bethlen István gróf, Biber Gyula dr., Bíró Tamás, Buday Barna, Csaba Ador­ján, Csécsi Nagy Miklós, Csengey Gyula dr., Dará­nyi Gyula dr., Degenfeld Pál gróf, Degenfeld Sán­dor gróf, Edelsheim-Gyulai Lipót gróf, ifj. Édes­­kuthy Jenő, Malomszeghy Elek Pál, Fabiny Gyula, Fekete Márton, Forrai Ferenc, Frommn Lajos dr., Sláberern Ján. Pál dr., Haggenmacher Árpád, Hag­­genmacher Róbert, Hajós József, Dabasi Halász Móric, Helmecy Józ­sef, Horthy Béla, Jalsovitzky Géza, Jeszenszky István dr., Kemény Árpád báró, Kóczán László, Algyői Kotányi Zsigmond, Kovács Sebestyén Endre, Lánczy Leó, Láng Lajos báró, Lisznyay Dame Tihamér, Lónyay Ferenc dr., Ló­­nyay Gábor gróf, Losonczy Mihály, Magyar László dr., Mándy Lajos, Mándy Sámuel, Miklós Elemér dr., Pálóczi Horváth István és Zoltán, Pekár Gyula dr., Pekár Imre dr., Petri Mór dr., Podmanitzky Géza báró, Prónay Dezső báró, Ráday Gedeon gróf, Radvánszky Antal és Albert báró, Rajner Béla dr., Rátz I­st­ván, Saxlehner Andor, Sebess Dénes dr., Solymossy Ödön báró, Somogyi Lajos dr., F. Szabó­­ Géza, Szászy Béla dr., Szemere Miklós, Sztehló Kor­nél, Teleki Géza gróf, ifj. Teleki Tibor gróf, Telli Béla dr., Echtritz Amadé Emil gróf, Vay Gábor gróf, Vay Tibor gróf, Vass Tamás dr., Tassy Végh József, Végh Mihály dr., Wagner Géza dr., Zsig­­mondy Jenő. A bálon, a­mely a Vigadóban lesz, a háziasszonyi tisztet már sok előkelő úriasszony fo­gadta el. Miután azonban a fölkérés még tart, a tel­jes névsort a rendező­bizottság később teszi közzé. A nőtisztviselők idei nagy estéje farsang első szombatján, január 11-én lesz a fővárosi Vigadó összes termeiben. A rendező­bizottság minden csü­törtökön este tartja teljes ülését és be is fejezte már a meghívók szétküldését. Az estét magas szín­vonalú hangverseny vezeti be. A­ki meghívóra igényt tart, az forduljon a Nőtisztviselők Országos Egye­sületéhez (V., Vigadó-tér 3.) Belépőjegyek Rózsa­völgyi és Társa Andrássy-úri és Kristóf-téri zene­­műkereskedésében, valamint az egyesületben kap­hatók! — (Az öreg­ honvédeknek.) E. Mad­dag Ti­bor egy doboz. Sacher Béla egy csomag szivarvéget­ küldött hozzánk az öreg honvédek számára. A kül­deményt rendeltetése helyére juttatjuk.­­ (A diadalmas mozi.) Csongrád városa, a­mint azt lapunk más helyén megírtuk, mozit állított föl. Városi pénzen, városi haszonra. Azok a konzer­vatív, kemény koponyáju városatyák, a kik irtóznak mindentől, a mi nem tartozik, a szorosan vett min­dennapos élethez, egyszerre meghódoltak a diadal­mas mozi előtt. Nem azért a kultúrértékért, a­melyet képvisel, azért a vonzóerőért, a­mellyel magához húzza ellenállhatatlan erővel az, a­ki egyszer látta, hanem a dolog gazdasági jelentőségéért, a­mely a leghódítóbb vonása ennek a zseniális találmánynak. Hiszen éppen itt akad meg más, a­melynek kulturá­lis értéke nagyobb, mint a mozié. Hiába vontatja föl deszkáira hús-vér művészetét a színház, hiába tap­solnak dörögve forró, diadalmas estéken által csar­nokában, a fürge mozi a maga bódéjában több em­bert forgat, több pénzt, több jövedelmet. A mozi a művészetek rikkancsa, a­mely rikoltolva, nagyítva, túlozva beszél s harsogva szól a tömegek tömegé­vel. Kellemetlen az arisztokratikus lelkű embernek, de a­ki az életet szereti, be kell hogy fogadja. De­magóg gesztusaival kitör a száztornyú városok falai közül, végigszáguld a nádtetős falvakon, csöndes, maradi, álmatag városokon, elviszi oda az élet el­hagyott színeit, sohasem látott, túlzott arányait, s a szegény, egyszerű emberek szeme elé hengergeti, a­kik kénytelenek meglátni ezeket a dimmenziókat, h­a százszor is nincsen látásra, nézésre berendezve. A mozi tehát diadalmas futással száguld tovább még tovább, beveszi a legerősebb maradiság várát is. In­tézmény lesz, belekapcsolódik a vidéki városok gaz­dasági életébe. Mert hasznothajtó. És konstatálnunk kell, senki sem viszi oda sírva a garasait, mert a kacagással, csodálkozással megtöltött félóra megéri azt a húsz fillért, a­melyet a mozi rikkancstenyerébe hullat a sáros utcák, görbefalú viskók gubás-sapkás fia. A csongrádi diadal egy kissé kulturdiadal is. Mert a városbölcsek bizonyára bele-bele csúsztatnak-csem­­pésznek egy-egy darab igazságot is az elnagyolások, túlzások, rikító gesztusok közé. A csongrádi városi mozi kultúrpalota kicsiben, a­mely életet lehel, vál­tozatosságot visz és a mi fő — gazdagítja a városi pénztárt.­­ (A jósziv­i fod­rász.) Jelentettük, hogy Blanár Antalné gyári munkásnő Margit nevű leánya csütörtökön este a Kálvin-téren eltűnt anyja mellől. Ma délben jelentkezett a rendőrségen Halász István fodrász, a­ki a Práter­ utcában lakik és elmondta, hogy a leánykát ő vitte magával lakására azért, mert az asszony folyton ütötte-verte a gyermeket. A­mikor olvasta, hogy Blamámé keresi leányát, azon­nal hazaküldte szüleihez. A főkapitányságon jegyző­könyvet vettek föl az esetről és a fodrász ellen meg­indítják az eljárást.­­ (Őrkutyák a kincstári raktáraknál.) Bécsbel jelentik nekünk. A térparancsnokság intéz­kedett, hogy ezentúl Bécsben és környékén kincstári raktáraknál őrkutyákat alkalmazzanak.­­ (A villam­os.) Az Erzs­ébet­ körút 9. számú ház elött a 173. számú villamosvasúti kocsi elgázolta Keller Pál ötvenhárom éves napszámost, a­kit súlyos sebével a Rókus-kórházba vittek.­­ Ma reggel az Aradi-utca és Teréz­ körút sarkán a 255. számú vá­rosi villamos vasúti kocsi összeütközött egy újság­­szállító kocsival, a­melynek bakjáról lezuhant Iljo­­vics Imréné negyvenhat éves nyomdai munkásnő és súlyos sérüléseket szenvedett.­­ (Öngyilkosság­ a vonaton.) A szobi szol­­gabiró értesítette a főkapitányságot, hogy Vác és Garamkövesd között a bécsi vonat egyik második osztályú fülkéjében egy harminc-harmincöt éves minő agyonlőtte magát. A rendőrségen azt hiszik, hogy az öngyilkos urinő azonos azzal az urinővel, a­ki e hónap 20-án Gyulafehérvárról eltűnt. Az ön­gyilkosról közölt személyleírás ugyanis teljesen rá­illik az eltűnt urinőre, a­ki távozása előtt nagyon izgatott volt és már régebben az öngyilkossági gon­dolatokkal foglalkozott. Az öngyilkos nevét nem tudják.­­ (Széng­ázmérg­ezés.) Ma reggel Kovács Samu gabonabizományos Géza­ utca 7. számú laká­sán a cselédszobában eszméletlen állapotban találta Szabó Etel huszonkét éves szakácsnőt és Balog Má­ria tizennyolc éves szobaleányt. Tegnap este szén­nel megrakták a kályhát és elfelejtették az ajtót be­csukni. A széngáz megtöltötte a szoba levegőjét és a két leány ettől lett rosszul. A mentők eszméletre te­rd­­elték őket és a lakásukon hagyták. 13

Next