Budapesti Hírlap, 1913. február (33. évfolyam, 28-51. szám)
1913-02-01 / 28. szám
1913. február 1. BUDAPESTI HÍRLAP (28. sz.) rom hétre Svájcba utazik, hogy az orvosoktól előirt pihenő kúrát megtartsa. A behívott tartalékosok Bécsből jelentik nekünk, hogy az osztrák képviselőház pártjainak elnökei ma tanácskoztak Georgi Jandwehr-miniszterrel a katonai szolgálatra behívott tartalékosok ügyében. A pártvezérek azt kívánták, hogy a visszatartott katonákat és a behívott póttartalékosokat nagyobb számban szabadságolják, és hogy helyettük inkább más tartalékosokat hívjanak be. Georgi miniszter kijelentette, hogy ez a kívánság a törvénybe ütközik; a védőerőtörvény szerint, ha rendkívüli katonai intézkedésekre van szükség, elsősorban az ifjabb évfolyamokat kell behívni, illetőleg a szolgálatban viszszatartani. , A pártvezéreknek arra a kívánságára, hogy a tartalékosok családjainak segítése ügyében gyorsabban intézkedjenek a hatóságok, azt felelte a miniszter, hogy ebben az ügyben minisztertársaival értekezni fog. Georgi miniszter azt is közölte a pártvezérekkel, hogy a Boszniában, Hercegovinában és Dalmáciában lévő csapatoknál ki van zárva a kiszolgált katonáknak és a behívott tartalékosoknak mostanában való szabadságolása. A behívott tartalékosok ügyében azt írják nekünk több boszniai helyőrségből, hogy a magyar csapatokra nagyon demoralizáló hatással van az, hogy míg az osztrák tartalékosok családjairól gondoskodik az osztrák kormány, ha a család valóban támogatásra szorul, addig nálunk — megfelelő törvény hiányában — a legnagyobb nyomorúságot kell elszenvedniük azoknak a magyar családoknak, amelyeknek egyetlen kenyérkeresőjét hívták be és tartják vissza már hónapok óta katonai szolgálatra. A pánszláv sizma Bükéről a következő táviratot kapta ma lapunk főszerkesztője: A borzsovai egyházkerület papsága hálás köszönettel üdvözli a Budapesti Hírlapot a pánszláv sizma ellen kifejtett támogatásáért, melynek kiterjesztését Béres-felvidékre is kéri a mai értekezlet. Romanecz, esperes, kár olvasta föl. Az eskü után a király József Ferdinánd, Henrik Ferdinánd királyi hercegeket és Auguszta királyi hercegnőt fogadta kihallgatáson. A politikai események. Budapest, jan. 31. Titkos tanácsosok memoranduma a királyhoz. Bécsből jelentik nekünk. A N. W. Tagbt.- nak jelentik Budapestről. Az ellenzéki körök most naponkint világgá kürtölik a kabinet küszöbön lévő lemondását, jóllehet ezek a körök nagyon jól tudják, hogy egyelőre irányváltozásra vagy kormányváltozásra gondolni sem lehet. Az ellenzéki politikusok mind a mellett azt mondják, hogy ha Lukács miniszterelnök még a választóreformjavaslatnak a plénumban való tárgyalása előtt lemondana, még mindig méltányos békét lehetne kötni s azt hiszik, hogy ezzel az álláspontjukkal a kabinet állását fölfelé megrendíthetik. Ettől a szándéktól vezéreltetve a legutóbbi napokban egy mágnás, aki ez idő szerint távol áll a politikától, több előkelő barátját, akik nem tagjai ugyan valamelyik ellenzéki pártnak, de a kormánnyal nem szimpatizálnak, bizalmas tárgyalásra meghívta palotájába. Ezen a tárgyaláson több tervet hánytakvetettek meg, amely mind arra lyukadt ki, hogy a Lukács-kabinetet meg kell buktatni. A háziúr, a fentebb említett mágnás, azt a javaslatot terjesztette elő, hogy a pártokon kívül álló titkos tanácsosok a királyhoz közös emlékiratot intézzenek, amelyben kifejtik, hogy a választóreformnak az ellenzék távollétében való tárgyalása az országnak óriás kárt okozhat és újabb bonyodalmakat idézhet elő, ezért legcélszerűbb volna, ha ő felsége a kormányügyek vezetésével oly politikust bízna meg, aki atöbbség bizalmát meg tudná nyerni, s akiben megvannak a szükséges kvalitások arra is, hogy mint az ellenzék bizalmi embere szerepeljen. Úgy látszik, hogy az indítványozó mágnás Wekerle Sándorra gondolt, jóllehet ez a férfiú most nem vesz részt a politikai életben. Végleges határozatot még nem hoztak, mert előbb még tisztában akarnak lenni azzal, hogy hány titkos tanácsos csatlakoznék ehhez a lépéshez, de beavatott forrásból jelen-, savai, segítségére van. De züllik. Mert az írók művészete nemcsak a tehetségnek, hanem a karakternek is műve. Hogyan emelkedhessek az írró ebben a környezetben! Neje talán már is megunta és valamennyien sok, sok pénzt kér nek, várnak tőle. Mi lesz belőle, az egész kompániából nem is nagyon érdekel bennünket, mert a drámaíró Ellát és Margitot tette fő ellenjátékosokká, ezeknek sorsa pedig el van intézve. A szerző mégis érdeket tudott adni a harmadik fölvonásnak is. Egy tátrai szálló hall-jában, télen, játszódik le, ahol az ily alakok és asszonyok nem oly ritkák. (Az egyik ily hall-ban egy este hét elvált asszonyt számítottak össze, aki mind újra férjhez ment!) Oda jő a két új házaspár. A szerzőnek itt az az ötlete volt, hogy Bánhegyi drámát irt saját életéről és jótékony célra egyik fölvonását maga játsza el, feleségével, apósával, anyósával, sógorával együtt. Hogy a szellemében kimerült Bánhegyi más témát nem talált, mint saját élete drámáját és ezt is azon nyersen, lelki szemérem nélkül, tálalja föl az idegen hallgatóságnak, jellemző lelki züllöttségére nézve. Midőn azután, a játék hevében, megpillantja a hallgatóságban volt nejét, kinek ittlétéről nem volt tudomása, elveszti helyzetének tudatát, lerohan a nézőtérre és volt neje lábaihoz,rogy. De csakhamar magához tér és szégyenkezve távozik, így tudjuk meg, mi történt Bánhegyivel és azt is, hogy Ella kiállotta a próbát, szánja a szegény embert, de idegen érzéssel nézi. Az ötlet kissé különös, kirt a darab vonalainak nyugalmas harmóniájából, de nagy hatást tesz. De nehezen hihetjük el, hogy Bánhegyi oly világosan látja, a maga helyzetét és nyugodtan le tudta írni. De ez sem lehetetlen, csak meglepő és idegenszerűtik, hogy a tervet meg akarják valósítani és a titkos tanácsosok memorandumát a legközelebbi napokban el fogják küldeni a királynak. A miniszterelnök a helyzetről, Bécsből jelentik nekünk. Lukács László miniszterelnök a Szemmeringen a N. Fr. Presse egyik munkatársának azt mondta, hogy a választóreform ügye nagyon kedvező, a képviselőház többsége a reform mellett van és kétségtelen, hogy a javaslatból törvény lesz. Az ellenzékhez való viszonyban semmi sem változott. — Mindent megtettünk, mondta a miniszterelnök, hogy tárgyilagos alapon a közeledést lehetővé tegyük, minden alkalmat megragadtunk, hogy az ellenzéknek a pozitív munkához való visszatérést megkönnyítsük, de sajnos, ajánlatunkra még csak nem is reagáltak. Ami a horvátországi viszonyokat illeti, ezekben sem történt változás. A horvát koalíció vezérei tévednek, ha azt hiszik, hogy az eddigi rendszer megváltoztatását tervezzük. Egyelőre nem is gondolunk új választásra, amíg a helyzet nem változik meg alaposan s ameddig fönnáll az a veszedelem, hogy a választásból oly többség kerül ki, amely minden törvényes alapot tagad, addig nem lesz Horvátországban országgyűlés. Nem igaz, hogy Duvaj nem tér vissza állására. Duvaj most szabadságon van s hivatalába való visszatérése a körülményektől és egészségétől függ. Elhalasztott népgyülések. A szegedi és zombori választójogi népgyüléseket az időjárásra való tekintettel későbbi időre halasztották. Fejérváry Géza báró esküje. Bécsből jelentik, hogy ma délelőtt tizenegy órakor a király Schönbrunnban Fejérváry Géza báró gyalogsági tábornok, a magyar királyi nemesi testőrgárda kapitányának eskütételét fogadta. Az ünnepies aktusnál Montenuovo herceg főudvarmester, Hazai báró honvédelmi miniszter, Csekonics András gróf zászlósor segédkeztek. Az eskümintát Vértesy Géza államfitmébe vágja Ellának, hogy Bánhegyi őt, a fiatalt, a szépet szereti, hogy ez a nő sorsa, hogy ma neked, holnap nekem, de a ma az enyém, hogy ő nem adja ki Bánhegyit, hogy inkább Ella mondjon le. Mikor a szenvedelmek így izzanak, megérkezik Bánhegyi. Mily szánalmas alakká sülyed! Nem szeret az senkit, csak hiú ő, üres, ingadozó, tehetetlen. Itt beáll az a fordulat, melyet várunk, melyet követelünk, melyet igaznak érzünk. Ella fölegyenesedik, büszkesége kioltja szerelmét, végtelen megvetéssel sújtja a cinikus leányt, a semmi férfiút, örökre búcsút mond ennek és eltávozik. Kiábrándult férjéből mindenkorra. Ez az igazi megoldás. Francia szerző ilyenkor esetleg azt mondatja a nővel: A véremben van ez a férfiú, nem adom oda, talán a nő megalázta volna magát előttük, talán főbelövi magát, talán elsorvad. Meglehet, hogy ilyen nők is vannak. De Ellák is vannak, akarjuk, hogy legyenek. És a szerző igen bölcsen előkészített bennünket, hogy Ellától ezt várjuk. A harmadik felvonás egy-két évvel később játszik és ezzel a darab amazok sorába kerül, amelyeknek utolsó fölvonása inkább informatív jellegű, mint például a híres Amants utolsó fölvonása. De nagyon természetes, hogy a nagy emelkedés után ez a fölvonás némileg ereszkedő. Ebben az időközben mindaz megtörtént, amit vártunk. Ella kiheverte a nagy csapást és újra férjhez ment Kállay Dezső dr.-hoz, aki oly híven és önzetlenül, évek hosszú során át szerette. Ez az új boldogság, ha nem is a napfényhez, de legalább szép holdas éjszaka világosságához hasonlít. A híres író még híresebb lett, elvette Margitot és persze annak egész családját, hajszolja a sikereket, el is éri őket, amiben praktikus anósa, például kiáltó címek kitalálóA munkapártból kilépett képviselők, miképp már Hírül adtuk, több ízben, tanácskoztak a demokrata párti képviselőkkel részint a választójogi reformról, részint pedig a parlamentben való eljárásról. A disszidensek nagyobb részének az az álláspontja, hogy a választójogi reformot a képviselőház nem tárgalhatja az ellenzék részvétele nélkül és ezért szintén nem kíván részt venni a választójogi javaslat parlamenti tárgyalásában. A többi disszidensnek és a demokratapártiaknak hír szerint az a fölfogásuk, hogy a képviselőházban is szembe kell szállani a javaslattal és amennyire csak lehetséges, javítani kell rajta. A két kis csoport különben most egy polgári párt, vagyis inkább egy városi párt megalakításán fáradozik azzal a célzattal, hogy a városi polgárság a maga érdekeinek programszerű kifejtésével önálló politikai párttá is. Alszeghy Irma játszotta Ellát és művészi egyéniségének gazdag tárházában bőven talált anyagot Ella alakítására; fájdalmának halk és hangos kitörései egyaránt megindítók voltak és női önérzetének megnyilatkozását a legfinomabb érzés sugalmazta. Somlai mint Bánhegyi az író álmodozó, a gyönge ember ingadozó voltát finoman éreztette. Pethes az az önzetlen dr. Kállay volt, ki később oly gazdag jutalomban részesült. Viszontagságot és jutalmat jó férfias tartással fogadott. Gál igazgatója a művésznek egyik legjobb komikus alakja. Ahogy játszotta azt, aki mindig maga magát játsza, nagyszerű volt; ez a keveréke a moral insanitynak, amelyben furfang és öncsalás is benne van, felségesen sikerült neki. Kiss Irén jó partnere volt, mint felesége, Mészáros, mint fia egészen beletalálta magát a kellő hangba. Paulay Erzsi a maga súlyos feladatát szinte játszva oldotta meg. Margitjának könnyelmű hangjából világosan kiéreztük nagy egoizmusát, erkölcsi vakságát, furfangos természetét és midőn durván rátámad a finom Ellára, a drámai ellentét a legnagyobb élességben állott előttünk. Kisebb szerepekben jók voltak Kürthy, Lubinszky, Sugár, Vizváry Mariska, Dömjén Róza, Molnár Rózsika, Somló Emma, Ditrói és Horváth Zoltán. A kis Csepke a kis leány szerepében igen megindította a közönséget. A darabot Pethes rendezte, aki színészi tudását ezen a téren is kimutatta. A közönség feszült érdeklődéssel nézte végig a darabot. Minden felvonás után zajosan hívta a szerzőt, legtöbbször a második felvonás után, a midőn mindenki érezte, hogy tapsaival egyik igen derék és kiváló írónknak művészi diadalát ünnepéthéti. Alfa./ Disszidensek és demokraták. 3