Budapesti Hírlap, 1913. május (33. évfolyam, 103-128. szám)
1913-05-01 / 103. szám
A cselekvés érája. Budapest, ápr. 30. Aliig fegyverben állva déli határainkról néztük végig egy balkáni téli hadjárat kegyetlen színjátékát. Figyelő állásunk értelme az volt, hogy nem kívánunk a balkáni nemzeteknek Törökországgal való véres pőrébe beleavatkozni, de készen vagyunk arra, hogy érdekeink ellen semmi új alakulás a Balkánon — bármiként végződjék is a háború — létre ne jöhessen. A háború nagy meglepetésekkel járt s a fölfogás is, hogy mi van érdekünk ellen, Európa békeszeretetének, hogy ne mondjuk, gyávaságának befolyása alatt ismételve, hozzá elég súlyosan módosult. Eleintén az úgynevezett státuszkvó föntalitásáról ábrándoztunk. Ma érdekeink megóvásának a minimális mértékére szálltunk alá: a függetlek Albániának Szkutarival való biztosulá Mki, vagy mondjuk, követelésére. Meg kell ismernünk: Európa csak sürgött-forgott, úgyszólván lázas tétlenséget sejtettH^a^gész hosszú idő alatt s csak az ^^jjpiwplomáciának voltak biztos és világos céljai. Ez, mint egy sakktáblán, úgy játszott velünk és ma végre Esszád basával, mint Albánia trónpretendensével valóságos sakkot adott Ferenc József királynak. Ezt már nem lehetett elviselni, az árulás, cselszövés, hamis játék és paklizás teljesen kiderült s a bécsi türelem fonala elszakadt. Egy-két napon belül eldől a béke vagy háború kérdése. Mi azt gondoljuk, inkább a békéé, mert hiszen ebben a meccsben az rúg csak gólt, aki nem ijed meg. Aki megijed, veszve van. Amint a király kihúzza a kardját, rögtön világos lesz a helyzet, mert a téli háborúban kimerült Balkán-hatalmak egy Ausztria és Magyarország ellen viendő háborúra nem lehetnek fölkészülve. Ha lesz ellenállás, az gerillaháború lesz, bandák garázdálkodása, amire az vállalkozik, akinek veszteni valója nincsen. Végzetes dolog volna, ha a bécsi politikusok európai mandátumot kérnének arra, hogy a monarkia életérdekeiért síkra szálljanak. Nem a mandátumban van az erő, hanem az erőben kell keresni a mandátumot. Senkiji se ámítja magát azzal, hogy ha megkapjuk az európai mandátumot, akkor a a délszlávok Európát fogják gyűlölni és nem a svábát. Értsük meg valahára azt is, hogy népek és nemzetek, sőt fejedelmek szimpátiáját is nem lehet kedvezményekkel, elnézéssel, béketűréssel megnyerni. Csak a hatalom, a tekintély, az erő imponál a politikában. A barátságnak ezen kell alapulnia. Amíg félnek tőlünk, addig tisztelnek, becsülnek és szót fogadnak. Mihelyt nem kell tőlünk félniök, mindenki több befolyást gyakorol rájuk, mint mi, akikre nézve ez a befolyás életkérdés. A Balkán nem béketermő terület. Az a visszavonás, cselszövés, árulás földje és a háború termő talaja. Ha néhai Andrássy Gyula zsenije oda vitt bennnünket, nem azért vitt oda, hogy a nálunknál kisebbek, gyöngébbek és szegényebbek lenézzenek bennünket, hanem azért, hogy ott urak legyünk, parancsoljunk és mi köztessük el az igazságot a háborgó elemek között. Ezt nem békeszeretettel és apostoli működéssel, hanem kivont karddal lehet csak megcselekedni. Nekünk ebbe a dologba bele kell avatkoznunk. Európának nem muszáj. Ha ehhez tartjuk magunkat s ehhez tartja magát Európa, akkor nem kell ebből európai háborúnak lenni. Ha pedig nem tartja magát ehhez Európa, akkor nekünk mindegy, lesz-e belőle európai háború vagy sem. Ha az én szomszédom háza ég, akkor az én érdekem, hogy az oltásába beleavatkozzam, sőt az oltást dirigáljam én. Fia ebben a falu túlsó végén lakó komám meg akar akadályozni, ő lássa, ha leég az egész falu. Ismétlem, nem lesz ebből szükségképp háború. De nekünk immár ütött az utolsó k is annak, hogy cselekedjünk, tekintet niékül arra, hogy lesz-e belőle háború, vagy mekkora háború lesz belőle. Komor órái ezek egy fejedelmi aggastyánnak, a ki nagy katasztrófákat látott és nagy megpróbáltatásokon ment keresztül, s a kinek szivében természetesnek kell találnunk azt a Vágyat, hogy élete utolsó alkonyán megkíméltessék egy háború fúriáinak fölszabadításától,! Adós fizess. Irta Szemere György. I. Becsületes neve Klein Dávid volt, Idle az Öreg Samarjay Gáspár rövidesen csak Dubinak hitta. Házi zsidó volt Samarjaynál: regale-bérlő, gazdasági szakértő, pénzügyi tanácsadó. Okos ember, vigyázott a falusi legények egészségére: úgy megkeresztelte a pálinkáit, hogy az ugyan meg nem ártott senkinek. Bár fösvény vala, mint a hörcsögkirály, minden szüretkor egy gönci hordó bort gu láttatott a kálomista tiszteletes ur pincéjébe, ingyen szűzdohánnyal látta el a tiszttartót s libamájjal a szolgabiróék házát. A hatalommal jó lábon állani üdvös dolog, kifizeti magát. Dubi becsületes zsidó volt, nem csalt, nem lopott, a nélkül is elég szaporán gurult hozzá a pénz. Az öreg Samarjay húsz percentet fizetett az általa szerzett pénz után, jogászfiai körülbelül kétszázat. A hatezer holdas Samarjay-uradalom eleinte kevesebben jövedelmezett neki, mint a tulajdonosának, (mikor az öreg nemes végkép beleunt az uj viszonyokkal való vesződségbe s az ő fejét kérte kölcsön, valahányszor a magáét kellett volna törnie), valamivel többet. A földesúr, midőn közeledni érezte halálát, magához hivatta Dubit és fiait: Lászlót, Berth és Tamást. — Fiuk, én most elpatkolok, meghagyom nektek, hogy becsben tartsátok az én derék Dubi zsidómat, a ki míg élt, minden gondot levett apátok válláról. A fiuk, az egy Lászlót kivéve, könnyelmű, de kemény, kurucos legények száraz égő szemmel bambultak a levegőbe s kezet csókoltak tiszteletreméltó pátriárka arcú nemzőjüknek. Dubi sirt, jajgatott, kezet-lábat csókolt a bucsuzkodónak. Aztán hazament Dubi és igy szólt feleségéhez: —» Aj, Fani, vége a jó világnak, haldoklik a mi tekintetes urunk. Fani intelligens nő volt és nagyon flegmaitika. — Azért még nem kell jajgatni, — oktatta az urát, — ha meghal, ott vannak a fiai, azok sem tudnak meglenni nélküled. A becsületes Dubi felháborodott ekkora cinizmuson. — Vaj, micsoda egy szivteleni valaki vagy te Fáni, hogy mindegy neked akár az öreg, akár a fiai. Hát nem tudod, hogy a László fogja dirigálni a jószágot, a László, a ki ha lehetne, megfojtana engem egy kanál vizben s olyan fösvény, hogy a falusi szabóval, a komisz Blauval varratja a ruháit. — Elég lesz nekünk a Berti és Tamás is, — vélte az asszony, — azok Bécsben varratnak ésszínésznőknek kurizálnak. Dubi dühbe gurult. — De érts meg, buta asszony, László lesz a gyám, mert csak ő a nagykorú és ő fogja dirigálni az öccseit, nem én. Fáni nem adta meg magát. — A pénzt csak te fogod szerezni a Bertiékinek ezentúl is. Csak haszon lesz, ha a László nem ad nekik eleget. A házasfelek összevesztek. Dubi meglökte Fánit, Fáni fejbeütötte Dubit. Aztán rögtön ki-s békültek. Behívták a szomszéd szobából Moskót, gimnazista fiukat. Az apának ugyanis egy, ötlet nőtt ki a fejéből, amit a mama is helyeselt. Ennek az ötletnek megvalósításához volt a szülőknek Moskóra szükségük. Először az apa vette kezelés alá kopaszra: nyírott, pájeszes fiát. — Te Moskó, te úgy tudsz ugatni, mint az igazi kutya, tudosd a macskavonyitást, a libagágogást is, úgy csörögsz, mint a szarka s úgy nyerítesz, mint a ló. Tudsz te mást is utánozni? — Tudok, — vallotta Moskó büszkén, — megmutatom maguknak, hogy jár Somka, az igazgató és hogy mérgeskedik a fiukra Kis Gigas, a számtantanár. Moskó megmutatta, a szülők nevettek és összecsókolgatták zseniális fiukat. Aztán a mama folytatta: — Moskó, drága gyerekem, azt már látjuk, hogy jól utánozod az embert és az állatot,, de tudsz-e mást is utánozni, például Írást? — Tudok, mindent tudok, — állította a vérszemet kapott gyerek. — Ha húsz krajcárt adtnak, lepauzirozok maguknak akár egy egész levelet. — Pauzirozol? Mi az a pauzirozás? —— kérdezte tata, aki roppant tudatlan volt, a saját nevét is alig tudta leírni. Mosko gyerek bemutatta szüleinek a pauzirozás művészetét. Egy levelet kért az apjától, s tiszta papirost, amivel letakarta a csücskénél fogva az ablaktáblára ragasztott levelet. A betűk tisztán átlátszottak a fehér lapon. Moskónak jkxXill. évfolyam/103. szám. Csütörtök, május 1. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési árak: Egész évre 28 kor., félévre 14 kor., negyedévre 7 kor., egy hónapra 2 kor. 40 hl. Egyes számára helyben és vidéken 10 fll. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. / Szerkesztőség: Vili. ker., Rökk Szilárd utca 4. sz. Telefon József 63. Kiadóhivatal: Vili. ker., József körút 5. sz. Telefon: Előfizetés: József 95. Elárusítás: József 9-29. Apróhirdetés: József 95. Hirdetés: József 53.Könyvkiadó: József 9-29. Igazgató: József 9-38. Mai számunk 50 oldal.