Budapesti Hírlap, 1913. augusztus (33. évfolyam, 181-206. szám)
1913-08-01 / 181. szám
2 BUDAPESTI HÍRLAP (181. sz.) 1913. augusztus 1. más szövetség is hű maradt Romániához.A Balkánon legközelebbről érdekelt osztrák és magyar monarkia őszintén és minden föntartás nélkül támogatta Romániának balkáni törekvéseit, s ennek köszönhető a viszonyoknak olyan alakulása, hogy Románia nemcsak egész Európa tetszésével növesztette országát és növelte presztízsét, hanem e mellett mérsékletével még Európa általános elismerésére is szerzett érdemet. Elvette magának azt, amit Bulgáriától eleve kért s kedvező helyzetét nagyobb követelések támasztására ki nem használta. Ez az, amivel nemcsak a balkáni országok, hanem egész Európa bizalmát megnyerte. Ennek elismerésétől nem tartóztat bennünket az az oktalan és gonosz agitáció, amit Romániában és a hazai románság között is elvakult szellemek a magyar nemzet ellen folytatnak. Remélnünk kell, hogy Románia megnövekedett önérzetével is őszintén el fogja ismerni, hogy mennyit köszönhet nekünk, s be fogja látni, hogy fejlődése, növekedése, boldogulása, államának biztossága és népének dicsősége csak a hozzánk való őszinte ragaszkodásban, a megbízható szomszéd és a hit szövetséges segítsége révén érhető el. A békéhez való út azonban — bármily optimista felfogás mellett is — még jó hosszúnak látszik. Szerbiának és Görögországnak nagy étvágya: az egyik akadály. A nagyhatalmak kiszámíthatatlan sakkhúzásai: a másik. Láttuk, menynyi ideig tartott, míg a nagykövetek parlamentje Londonban nyélbe tudta ütni Albánia autonómiáját. A hatalmak utasításai folyton keresztezték egymást. Kérdés, hogy Oroszország most is miképp fogja rángatni Szerbiát meg Görögországot. De egyben bízhatunk s ez az, hogy a török foglalás nyomást fog gyakorolni mindenekre a gyors békekötés érdekében. Mert hogy Törökország erősödjék újra Bulgária rovására, ezt már Oroszország sem akarhatja; s hogy viszont Oroszország jusson ürügyhöz, hogy rajtaüssön a törökön s közelebb jusson a — Tán meggárgyult kend! — korholtabilis. — A före se lehet jobb szinben kendnél. János ráhujjantott. — Ne zavadzolj bele az én dógomba. Megmondtam, hát elpatkolok. — Van lelke kendnek! — siránkozott a vénasszony. — Így magamra hagyni engemet János bácsi dühbe gurult. — A kiskésit, hisz nem magamtól menek, ha’ visznek! Julis leült embere lábánál egy székre és hozzáfogott az imádkozáshoz. Pörgette az olvasót s halkan duruzsolt hozzá. Nem hitt gazdája elkövetkezendő halálában, az volt a meggyőződése, hogy megvesztett az öreg. A ráimádkozás jó orvosság lehet ez ellen is. János gazda szinte mozdulatlanul feküdt az ágyban, csak a szeme sugara sétált fel s alá a gerendákon s gondolatai kóboroltak szerteszét a világban a gazdag mult s a szűkös jövő sikátorok között... Már neki befellegzett. Csak azt kellene kitalálnia, hogy miképp tehetné legalkalmatosabban jóvá az alatt a pár óra alatt, ami számára az életből még hátra van, azt a tömérdek istentelenséget, amit életében elkövetett . Ha valaki azt neki biztosra meg tudná mondani. Bizony ráhagyná tajtékpipáját, a szűrét, sőt még egyebet, talán aszekerét is. Dehát — vélte János bácsi — olyan okos ember talán nincs is a világon. Annyit meg ő is tud, hogy a Halál szomszédságában csöndesen viselkedjék az emberfia, illedelmesen beszélgessen embertársaival, nem úgy cifrásan, káromkodással vegyest, mint ahogy szokta, mikor jó dolga Boszporushoz s a Földközi-tengerhez: ezt meg a többi hatalmasság sem nézheti jó szemmel. Mindeme veszedelmek ellen a leghatékonyabb orvosság: a gyors béke a volt szövetséges államok között, Románia közvetítésével. A törökkel majd megbirkóznak azután, ha másként nem, — egyesült erővel. Az újonclétszámemelés. Bécsből jelentik nekünk: Krobatin lovag hadügyminiszter tegnap délben megjelent a külügyminisztériumban, ahol egy óra hosszat tanácskozott Berchtold gróf külügyminiszterrel. Az utóbbi időben több ízben volt ilyen tanácskozás. Politikai körökben hire jár, hogy ez a tanácskozás, valamint a hadügyminiszter legutóbbi kihallgatása összefügg a közeli új katonai követelésekkel és a tervezett újonclétszámemeléssel. Berchtold gróf este hosszasan tanácskozott Stürgkh gróf osztrák miniszterelnökkel és Zaleszky lovag osztrák pénzügyminiszterrel. A függetlenségi párt szervezése. Megemlékeztünk már róla, hogy a függetlenségi párt Károlyi Mihály gróf elnöklésével bizottságot küldött ki a párt országos szervezésének előkészítésére. Ez a bizottság többszöri tanácskozás után megállapodott a szervezés alapvető teendőire és formáira nézve, s már most a terv gyakorlati megvalósítására kerül a sor. Kitűnik ebből a plánunkból, hogy a függetlenségi párt mindenütt, ahol híveket számlál, helyi függetlenségi köröket fog alakítani közös alapszabályok szerint. Ezek a helyi körök előbb megyei, aztán országos középponti vezetés alá kerülnének Függetlenségi Körök Országos Szövetségének neve alatt, amelyet viszont egy úgynevezett Szövetségi Tanács dirigálna. Az ellenzéki kőnyomatos következőképpen ismerteti a szervezés tervét. A párt elhatározta, hogy országszerte ki fogja építeni az eddig hiányos szervezetet. E célból a nagyobb városokban és kerületi székhelyeken népgyűléseket fog rendezni és a városokban és községekben sürgősen szervezi a függetlenségi köröket. A párt föl fogja kérni a függetlenségi képviselőket, hogy kerületeikben haladéktalanul lássanak a körök megszervezéséhez. Ugyanúgy kérelmet fog intézni a párt kültagjaihoz, különösen azokhoz, akikkel szemben a múlt választások alkalmával a munkapárt csak terrorral és pénzzel tudott diadalt aratni. A középpont egységes alapszabályt készít a függetlenségi körök részére, úgy hogy a vidéket az alapszabályok megszerkesztésének munkája alól is mentesítik. Az alapszabályok a már létező függetlenségi körök alapszabályainak a mintájára készülnek, nehogy a kormány az alapszabályok belügyminiszteri jóváhagyásánál nehézségeket támaszthasson. Ugyancsak a középpont fog szolgálni gyűlés-bejelentő blankettákkal, jegyzőkönyv-mintával és egyéb nyomtatványokkal, amelyeket mindenkinek megküld, aki ez iránt akár szóval, akár írásban a párthoz fordul. Az egyes függetlenségi köröket az országos párt a „Függetlenségi Körök Országos Szövetségeibe fogja tömöríteni, hogy a körök egységes vezetés mellett ne a maguk erejére utalva, hanem az összesség támogatásának tudatával léphessenek föl mindenütt. A függetlenségi körök országos szövetségének élén szövetségtanács fog állani és fogja a kapcsolatot alkotni az országos párt és a körökben tömörített választók között. Az országos párt arra fogja kérni a Párt tagjait, hogy ne várják a párt iniciatíváját, hanem már most alakítsa meg mindenki a maga kerületében a függetlenségi köröket és a megalakulás megtörténtéről értesítse a középpontot. A párt erre vonatkozó munkálatait a jövő hónapban országszerte energikusan fogja megindítani. A horvát helyzet Zágrábból jelentik: Skerlecz báró királyi biztos, aki folytatta a pártokkal és politikai személyiségekkel való tárgyalását a horvátországi normális politikai viszonyok helyreállításának feltételeiről, ma délutánra meghívta Starcsevics Mile dr.-t, hogy az ő vezetése alatt álló közjogi ellenzék álláspontját is megismerje. Szarcsevics dr. levelet intézett a királyi biztoshoz, amelyben közli, hogy tekintettel a jogpárt programjára és hagyományaira, nincsen abban a helyzetben, hogy a meghívásnak eleget tegyen, és hogy a jogpárt álláspontját a pártnak a felséghez intézett memoranduma kellőképpen kifejti. Szarcsevics dr. egyébként kifejti levelében, hogy pártja a királyi biztost missziója keresztülvitelében semmiképpen sem akarja akadályozni, ha az alkotmányosság és az igazság szellemében fog eljárni. — Skerlecz báró Fodróczy Márk Aurélt, a horvát tartományi kormány báni tanácsosát ideiglenesen megbízta a tartományi kormány belügyi osztályának vezetésével. A királyi biztos ma fogadta a zágrábi papság tisztelgését. A katolikus papság Bauer Antal koadjutor vezetésével jelent meg a királyi biztosnál. Skerlecz bárónál ma tisztelegtek a szeptemvirális, a báni tábla és a zágrábi törvényszék tagjai is Posilovics dr., a hétszemélyes tábla elnökének vezetésével. Tisztelgett a zágrábi egyetem tanácsa is Pázmán rektor vezetésével, a pénzügyigazgatóság tagjai Macsvánszki miniszteri tanácsos vezetésével és Zágráb vármegye hivatalnoki kara Kukulics lovag vezetésével. Később a csendőrség tisztikarának tisztelgését fogadta a királyi biztos. A tisztviselők szabadsága. Az Állami Tisztviselők Országos Egyesülete beadványt intézett a miniszterelnökhöz olyan törvényes intézkedés kezdése céljából, hogy a hivatalos munkát kifogástalan buzgalommal ellátó tisztviselők megfelelő szabadságidőt van. Az is bizonyos, hogy bűnbánást kellenek mutatnia, bocsánatot kellene kérnie azoktól, akiket valaha is megbántott vagy megkárosított. Már nyelvén volt a szó, hogy Julist Kovács Mátyásért küldje, a ki neki legfőbb haragosa volt, (méltán pedig, mert kehes lovat adott el Mátyás gazdának egészséges helyett.) Ám lenyelte a szót János bácsi, jobban megfontolván jámbor szándékát, rájött, hogy hiába jönne el hozzá Kovács Mátyás, úgyse tudná megkövetni. Ahhoz ő nem ért, azt a mennyországban is aligha fogja megtanulni. Hát csak feküdt János. Hanyatt és mereven. Elvetvén gondját a földieknek, közömbös lélekkel várta a Halált. Hovatovább beszüntette agya működését is. Minek gondolkodjék, mikor gondja nincs. Szeme kifáradt az egy helybe nézéstől: karikákat vetett a levegőbe, színes vízhólyagokat vetített a szoba falára. Megunta a karikákat s a bugyborékot, lehunyta szemét... A derékalj nyomta a derekát. Jobb oldalára akart fordulni, de benneszakadt az akarata is. Minek erőlködjék erre a rövid időre! Majd eljönnek a sirató asszonyok, vesződjenek azok vele, nem ingyen teszik ... Roppant fáradtságot érzett. Alig eszméit. Mintha már csakugyan körülötte ólálkodott volna a kaszás ember, akit megálmodott. Pedig csak álmos volt János bácsi. Érzékei összetévesztették az örök elmúlás jelenségeit az álom előtüneteivel. Az autoszuggesztió titokzatos ereje nyűgében elpetyhüdt a teste, idegei nem reagáltak, szíve verése szinte elállott ... Csak a Julis duruzsolását hallotta. Az is összefolyt a fülében. Valami óriás földöntúli dongó dünnyögésének hallotta az ájtatos, imádságos hangokat. Öt óra tájban, mikor megjöttek a sirató vénasszonyok, már alig hápogott János bácsi. Kapkodott a levegő után. Halántékerei kidagadtak. Unta a haladást szörnyen: kergette az egyik sirató asszonyt, menne a papért. A többi és Julis néni hozzálátott a munkához. Szakértő tapintattal teljesítették hivatásukat. Vigasztaltak, siránkoztak, egy-egy égő gyertyát tartottak kezükben. János bácsi igen izzadt. A gyertyák boszantották a szemét, a siránkozás belenyilallott a veséjébe. — Vigyenek ki a tornácra, — nyögte ■—— Isten szabad ege alatt szeretnék meghalni. Az asszonyok teljesítették kérését. Megragadták az ágyát és szapora karatyolások között kitaszigálták valahogy a tornácra. János úgy érezte, hogy eme művelet közben apró darabokra töredeztek a csontjai. Nem bánta a csontokat, a túlvilágon úgy se veszi többé hasznukat ... Csak jönne már a pap, hogy hozzáfoghatna végre a meghaláshoz. De csak nem jött a pap. Igen késett. János elvesztette türelmét. Elkáromkodta magát: — Az áldóját, mér nem iparkodik jobban a főtisztelendő úr, mikor az embernek sietős útja van. A sirató asszonyok elszörnyülködtek a pogány kifakadáson. — Jaj, János bácsi, most elkárhozik kigyelmed, ha ki nem engeszteljük a szenteket. A halódó magába szállott. — Hüsze arra valók vagytok, hogy kién-