Budapesti Hírlap, 1913. szeptember (33. évfolyam, 207-231. szám)

1913-09-14 / 218. szám

16 BUDAPESTI HÍRLAP (218. sz.) 1913. szeptember rá­­ kok részére: Lectoribus Minimis. A lap egyik fő­munkatársa Lehmann Vilmos, boroszlói nyugalma­zott postaigazgató, a­ki klasszikus latinsággal for­dítja Schiller, Béranger, Poe Edgár, sőt — fájda­lom csak németből — Petőfi költeményeit is. Latin laptársunk nyelvezetét egy közepes gimnazista diák könnyű szerrel megértheti, sokkal könnyebben, mint az iskolai auktorokat, a­kik elvégre nem isko­lai célokra írták halhatatlan műveiket. A tanulók szeretik is és igaz barátjukat látják a Juventusban, melyet Magyarországon körülbelül 2000 kisebb­­nagyobb diák olvas. A Juventus ára egész évre 4 korona. * (Iskola-egészségi könyvtár.) Tuszkai Ödön dr. füzetes vállalatában megjelent Életutak címmel egy pályamutató, a­melynek a hivatás meg­választása elött álló ifjúság jó hasznát veheti. To­vábbá három előadás a fiuk és a leányok fölvilágo­­sitásáról abban a kérdésben, a melyben egyedül az orvos tudása, tapintata és bölcsesége lehet kompe­tens. A jól megirt füzetek mindegyikének ötven fillér az ára. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. — Andrássy Dénes gróf hagyatéka. Sá­toraljaújhelyről jelentik. Tegnap tartotta közgyűlé­sét a Zemplénvármegyei Közművelődési Egyesület Bessenyei István plébános, ügyvezető elnök elnök­lésével. A közgyűlés egyetlen tárgya volt az Andrássy Dénes gróf hagyatéka ügyében követendő eljárás. Szirmai István dr. ügyész ismertette a hagyatéki ügy jelenlegi állását, mely szerint Széchenyi Aladár gróf, a hitbizomán­y jelenlegi birtokosa három millió ko­ronát ajánlott föl az örökösöknek. A leltár szerint az örökösök követelése 5.207.141 korona lenne, en­nek egyes tételeit azonban a jelenlegi tulajdonos kifogásolja s az esetleg csak egy­ hosszú éveken át húzódó por folyamán lenne megszerezhető. A Köz­művelődési Egyesület tehát elhatározta, hogy alapul elfogadja a Széchenyi Aladár gróf által fölajánlott három milliót, hozzátéve még a készpénz és érték­papír értékét, 2,375.000 koronát, igy tehát összesen kitenne 5,375.000 koronát, melynek egy huszadrésze 268—270.000 korona illeti meg az egyesületet. A közgyűlés fölhatalmazást adott Szirmai dr. egyesü­leti ügyésznek, hogy ilyen összegben egyezzék ki az örökösökkel. — Az ügyvédjelöltek mozgalma. Az Ügy­védjelöltek Országos Egyesülete tegnap választmányi ülést tartott. Az elnöklő Tóth László dr. bejelentette, hogy az egyesület új és teljesen újonnan berendezett helyiségei IV., Egyetem­ utca 1. sz. alatt e hónap 20-án már megnyílnak. Bejelentette továbbá, hogy az egyesület nagyváradi fiókja vasárnap, e hónap 14-én megalakul. A választmány a fiók alakulását nagy örömmel vette tudomásul s elhatározta, hogy a nagyváradi ügyvédjelölteket ez alkalomból a leg­melegebben üdvözli s őket kartársi szeretetéről bizto­sítja. Elhatározta továbbá, hogy az alakuló ülésen küldöttségileg képviselteti magát s a küldöttségbe Tóth László dr.-t, Sárfy Alfréd dr.-t és Tarczai Tiva­dar dr.-t küldi ki. Az 1912. évi VII. törvénycikk mó­dosítása tárgyában a választmány köszönetét nyilvá­nította azok iránt az ügyvédek iránt, a kik az ügy­védjelöltek méltányos kérelme mellé állottak s azután az átmeneti idő meghosszabbítására szervezett moz­galom újabb alakulásában való magatartás felett döntött az egyesületi választmány. Elhatározta, hogy az ügy érdekében a kamarai választmányi tagokhoz levelet intéz s a maga részéről mindent megtesz a mozgalom sikere érdekében. — A Tinova-pör. Marosvásárhelyről jelentik. Most ért véget óriás érdeklődés mellett az a sajtó­­pör, a melyet Gaal Miklós gyergyóditrói tanító és Gaal Endre dr. vármegyei aljegyző indítottak Vákár Artur gyergyószentmiklósi lapszerkesztő ellen. Vákár Artur tudvalévően azzal vádolta meg Gaal Miklóst, hogy a Tinóvá nevű 1500 holdas erdőt, mely a gyer­gyóditrói közbirtokosság tulajdona, az ő közremű­ködésével szerezte meg a Tinóvá közkereseti társa­ság, még­pedig oly módon, hogy a tudatlan széke­lyektől az erdőarányjogokat potom áron összevásá­rolta. A Csíkszeredai törvényszék a szerkesztőt el­ítélte, a marosvásárhelyi királyi tábla azonban meg­semmisítette ezt az ítéletet és új tárgyalásra a ma­rosvásárhelyi esküdtbíróságot delegálta. Az esküdt­­biróság elnöke, Lázár Miklós gróf, teljes bizonyítást engedett az ügyben, mire Erőss József dr., Vákár szerkesztő védője olyan bizonyítékokat terjesztett elő, hogy a vádat Gaalék visszavonták. A bíróság erre Vákár szerkesztő ellen az eljárást megszüntette és Gaalékat 6000 korona perköltségben elmarasztalta. A budapesti büntető törvényszék szintén a Tinóvá ügyből támadt sajtóperrel foglalkozott. Az Alkotmány ugyanis a múlt év augusztus havában több cikkben foglalkozott a székelyföldi erdőpana­mákkal és ennek során Persián Ádám hírlapíró be­számolt az Erdélyben nagy port fölvert Tinova-ügy­­ről. Ezeket a cikkeket Gaal Miklós földbirtokos, Szathmáry István gyógyszerész, Mélyik István föld­­­­birtokos, a Tinova közkereseti társaság és Smilovics Selig fakereskedő inkriminálták. A nagyszabású pert ma kezdte tárgyalni a budapesti büntető törvényszé­ken Füzesséry bíró tanácsa. A tárgyaláson a pana­szosok részéről Weisz Ödön dr. ügyvéd és Z­illscher Ede dr. Csik vármegye tiszteletbeli főügyésze jelentek meg. Persián Ádám saját maga látta el védelmét. Minthogy a mai tárgyalásra csak Gaál Miklós panasza volt kitűzve, összesen azonban öt ügyről van szó. Persián azt kérte, egyesítsék ez ügyeket és utalják az egészet az esküdtbíróság elé. A bíróság elrendelte az összes iratok beszerzését és legközelebb fog határozni az egyesítésről. — A hadvezetéséi: sajtópöre. Most egy esz­tendeje a h­,jszavá­ban Hát mégis igaz címen egy cikk jelent meg, mely a hadvezetőségnek szólt. Az volt a cikkben megírva, hogy a hadvezetőség a tizen­egyes számú huszárezred tizenkét emberét vérlázító könnyelműséggel, hitvány, embertelen viselkedéssel egy gyakorlat alkalmával a halálba lovagoltatta. Az eset állítólag Galíciában történt. Egy szakasz huszár parancsot kapott, hogy keljen át a San folyón s ez alkalommal tizenkét huszár a folyóba veszett. Azt is szemére vetette a cikk a hadvezetőségnek, hogy ha­mis komünikékkel félre akarta vezetni a közönséget. A cikk miatt a hadvezetőség sajtópert indított Un­­gár Miklós cipészmunkás ellen, a­ki a felelősséget vállalta. Ma tárgyalta az ügyet a budapesti esküdt­bíróság Mikovich bíró elnöklésével. A vádhatóságot Balázs Elemér dr. királyi ügyész képviselte, védő Landler Jenő dr. volt. A vádlott a valóság bizonyí­tását kérte. Hivatkozott mint tanukra Büki és Sallai vasmegyei földművesekre, a kiknek huszárfia a vég­zetes gyakorlat alkalmával szintén odaveszett s né­hány tizenegyes huszárra, a ki csak októberben sza­badul. A törvényszék a valódiság bizonyítását el­rendelte s e végből az iratokat visszaküldte a vizs­gálóbírónak. — Bogdanovics Lucian mint alperes. Zom­­borból táviratozza tudósítónk, hogy az odavaló tör­vényszék elé mára alperesként volt megidézve Bog­­danovics Lucián szerb pátriárka, a­kinek tragikus körülmények között való eltűnése az egész művelt világban óriás föltűnést kelt. Mára volt ugyanis ki­tűzve a vitás vízlecsapolási ügyben a tárgyalás. Eb­ben a perben legifjabb Szemző István bácsmegyei főispán és társai mint felperesek, Bogdanovics Lu­cián pátriárka pedig alperes szerepelnek. A tárgya­lást a törvényszék bizonytalan időre elhalasztotta. __Fegyelmi a román bélyegző miatt. Nagy­váradról táviratozza tudósítónk. A nagyváradi tör­vényszék elnöke Pintia Aurél Jenkei, a zilahi tör­vényszék pedig Deleu Viktor szilágysomlyói román ügyvédek ellen feljelentést tett a nagyváradi ügy­védi kamaránál, mert a bírósághoz intézett beadvá­nyaikon román szövegű bélyegzőt használnak. A két ügyvéd azzal védekezett, hogy a román bélyegzőt kizáróan román ügyfeleikkel való érintkezésben használják s hogy a beadványokra az irodaszemély­zet tévedéséből került a bélyegző. A kamara fegyelmi bírósága fölmentette őket a vád alól, de áttette a dolgot a választmányhoz, hogy az járjon el az ügy­védek ellen, mert nem ellenőrzik kellően az iro­dájukat. __ D’Elvert lovagi váltói. A szombathelyi törvényszék szeptember huszonharmadikán fogja tárgyalni D’Elvert Lajos lovagnak, az Osztrák és Magyar Bank szombathelyi főnökének bű­nperét. D’Elvert Lajos lovag több ezer korona ára váltót hamisított testvérei: D’Elvert Oszkár lovag testőr kapitány és nőtestvére nevére. A volt bankfőnök azzal védekezik, hogy testvérei bízták meg a vál­tók aláírásával és a fölvett pénzen közös családi adósságokat rendeztek. Mégis, a­mikor legutóbb a váltókat pörösítették, testvérei cserbenhagyták és a váltóperökben azt vallották, hogy az aláírá­sok hamisak. A szombathelyi törvényszék a vádlott bankfőnök két előkelő állású testvérét tanúként idézte meg a tárgyalásra, de sem D’Elvert Osz­kár testőrkapitánynak, sem nőtestvérének az idézés nem volt kézbesíthető. A törvényszék intézkedett a bécsi hatóságoknál, hogy a tárgyalásig a két ta­­­­nút fölkeressék, mert a vallomásuk döntő az ügy­­ elbírálásánál. Mióta D’Elvert Lajos lovagot Bécsből Szombathelyre hazahozták, és ellene a letartóz­tatást elrendelték, a szombathelyi törvényszéknél egyre szaporodnak a följelentések a bűnös útra 4/"­edt bankfőnök ellen és egyre nő azoknak a hamis váltóknak a száma, a melyek D’Elverték­ aláírásával Szombathelyen és a vármegyében for­­galomban voltak, s a­miket D’Elvert Lajos osztrák­ és magyar bankfőnöki minőségében úgyszólván fölülbirálás nélkül tudott elhelyezni a különböző vármegyei intézetekben. Több vármegyei pénzinté­zet egyszerűen törölte D’Elvert lovag váltóadóssá­gait és ezek az ügyek nem is­ kerülnek majd tár­­gyalásra. — A Bravura-ü­gy. Hónapok óta ül az alkot­mány­ utcai fogházban Bravura Miklós, a rejtelmes orosz mérnök, a­kit kémkedésen értek Budapesten. A sok terhelő adat ellenére, melyet a vizsgálóbíró összegyűjtött ellene, Bravura konokul tagad s még azt sem hajlandó elárulni, hogy kitől kapta azokat a jelentékeny összegeket, melyek címére Budapestre érkeztek. Nyilvánvaló, hogy Bravura veszedelmes kém s hogy összeköttetésben állott azokkal a tisztek­kel, a­kiket az utóbbi időben Ausztriában lelepleztek. Most it nyomra akadt a vizsgálóbíró. Újabb terhelő adatokat kapott, s ezért a törvényszék a vizsgálat kiegészítését rendelte el. — Don Jaimé herceg­ és titkára, Bécs­újhelyről jelentik nekünk. Az itteni kerület bírósága előtt ma befejeződött az az apasági per, a­melyet Lisbaur Erzsébet szobaleány indított Don Jaimé Bourbon herceg ellen, még pedig úgy, hogy a szoba­­leány megegyezett a herceg titkárával, Carlos gróf­fal. Carlos gróf ugyanis kijelentette, hogy a kritikus időben neki is viszonya volt a szobaleánnyal. A leányt erre elutasították, de ekkor a kijelentés alap­ján a leány Carlos gróf ellen indított apasági kere­setet. A gróf végül vállalta az apaságot, de kijelen­tette, hogy semmiféle vagyona és jövedelme sincs. Csupán dinasztikus lojalitásból teljesít a herceg mel­lett titkári szolgálatot hónaponkint hetven korona fizetésért és teljes ellátásért. Végül a szobaleány és a gróf ezer korona végkielégítésben egyezett meg. — Gyilkossággal vádolt báró, Varsóból je­lentik, hogy Bisping János báró, egy hitbizomány tulajdonosa ellen ma vádat tettek Drucki-Lubecki László herceg megöléséért. Előbb olyan címen akar­tak vádat tenni, hogy Bisping báró a herceget agyon­ütötte. A törvényszéki írásszakértők azonban meg­állapították, hogy Bisping báró több váltóra a her­ceg nevét hamisította és ezért szándékos emberölés cimen tettek vádat ellene. ~' — Romlott husért —, négy hónap. "Nagyvár­­radról táviratozza tudósítónk. Példásan megbüntette a nagyszalontai járásbíróság Mátrai Ármin nagysza­lontai kereskedőt romlott hús szállításáért. Mátrai az osztrák lapokban apróhirdetést közölt, melyben hat koronáért egy egész csomag friss füstöltkolbászt és paprikás szalonnát kínált. Rövid időn belül 1200 cso­magot küldött szét utánvét mellett. A megrendelők között volt Schubert Ferenc bécsi kapitány is, a­ki följelentette Mátrait, hogy paprikás szalonna helyett hulladék-marhahúst és faggyút küldött. Ugyanekkor egy bécsi lap leleplezte Mátrait, hogy mindenkinek romlott árut küld. A szalontai járásbíróság csalásért négy hónapi fogházra ítélte Mátrait. Súlyosbító kö­rülménynek vette, hogy a magyar kereskedelmet kül­földön kompromittálta. Mátrai fölebbezett a nagy­váradi törvényszékhez, mely elrendelte azoknak a tanuknak kihallgatását, kik látták Schubert cso­magjának fölbontását. __ A bankár úr. Két hétig tárgyalta a budai pesti büntető-törvényszék Wechsler Gyula bünpö­­rét. Ennek az embernek, mi irt már ismételten meg­írtuk, valóságos mániája volt a szövetkezet-alapítás. Nem kevesebb, mint tiz szövetkezetet alapított a környékbeli községekben. Ezt a mániáját mindig a maga javára kamatoztatta, még­pedig olyan alapo­san, hogy teljesen kifosztotta azokat a szegény em­bereket, a­kik a szövetkezeteinél érdekelve voltak. Ma délben hirdette ki a törvényszék ebben a monstre-perben az ítéletet. A törvényszék bűnösnek találta Wechsler Gyulát nyolcrendbeli csalásban, tiz rendbeli sikkasztásban, hetven rendbeli magán­­okirathamisitásban, öt rendbeli közokirathamisitás­­ban, valamint a hamis­ tanuszerzésben s ezért ösz­­szesen öt esztendei fegyházra ítélte s nyomban le is tartóztatta. — A Steinmann-fiuk. A többszörös csalással vádolt Steinmann Bódog, Steinmainn Ottó és Stein­­r­mann Pál bankhivatalnokokat ma délután kísérték , az ügyészség fogházába. A védők: Gleichmann La­­­­jos dr., Klein Rezső dr. és K­roó Izer dr. a letartóz­­­­tatás ellen fölfolyamodást jelentettek be Kendy dr.

Next