Budapesti Hírlap, 1913. december (33. évfolyam, 284-306. szám)
1913-12-02 / 284. szám
v édelmes intézmény ellen, — minket, ismétlem, se pártérdek, se pártállás nem kényszerít arra, hogy ettől az igazságtól eltántorodjunk, a nemzetet e veszedelemmel szemben cserben hagyjuk, és ez a magunkhoz, a nemzethez és álláspontunkhoz való hűség tette, hogy — mikor Andrássy, Apponyi, Károlyi Mihály fölrúgva a vigadóbeli határozatot, szövetkeztek Justhékkal, a szabadgondolkozókkal és a szociáldemokratákkal, — abból a híres vigadóbeli népgyűlésből nem maradt senki, mint a határozat, a Budapesti Hírlap és — Tisza István. Így esik, hogy Preszly Elemér nem talál bennünket Apponyi és Andrássy mellett, mert mi megmaradtunk ott, ahol voltunk, a nemzeti program, a nemzeti választójog mellett; a vezérek pedig átpártoltak Justhhoz, Vázsonyihoz, Kunfihoz. Már most a Czernin-eset, amelyen soviniszta programunk ellenére átsiklottunk. Preszly Elemér szerint Tisza István egy viccében gyönyörködve. Erre a viccre csakugyan nem emlékezünk. Ha ellenben úgy is volna, akkor is azt, hogy az egész magyar politika prédájává ne legyen azoknak az elemeknek, amelyekhez most a régi nemzeti ellenzék csatlakozott, s amelyek kész eszközévé szegődött volt Kristóffy állambontó programjának, ezt fontosabbnak, a nemzet sorsára döntőbbnek és mindenképpen nagyobb jelentőségűnek tartjuk, mint mindent, ami azóta történt, az ellenzék minden panaszánál és gravámenénél, házszabálysértésnél és panamánál. Mert a házszabálysértést orvosolni, a panamát büntetni lehet. Ellenben, ha Magyarország egy könnyelmű választási törvény által a szabadgondolkozók, a szocialisták és a nemzetiségek kezébe és hatalmába kerül, ez ellen nincsen orvosság, ez a pusztulás, ez az alkonyat. De Preszly Elemér téved, amikorazt mondja, hogy nekünk más szavunk nem volt, mint Tisza viccének kiadása a Czemin-esetre vonatkozóan. Az új bukaresti követ esetét november 21-én tárgyalták s a Budapesti Hírlap november 22-iki számában vezérhelyen a következőket írta. De volt a mai külügyi vitának egy rendkívül érdekes és mondhatni, izgató hatású részlete. Apponyi Albert fölszólalván, a külügyminiszter politikájának nagy vonásokban való bírálata után fölvetette azt a kérdést, s most már nemcsak a külügyminiszterhez, hanem a magyar miniszterelnökhöz intézte szavait: — Hogyan van az, hogy a bukaresti követi állásra kineveztek egy olyas férfiút, mint Czemin gróf, aki írásban és élőszóban Magyarországról, a magyar nemzetről, a magyar fajról és a magyar nemzet közjogi állásáról lehetetlen nézeteket juttatott kifejezésre? Apponyi részleteket olvasott föl Czemin gróf egy brosúrájából, a melyben azt fejtegeti, hogy Magyarországon az általános titkos szavazati jog által föl kell szabadítani a nemzetiségi többséget a magyar kisebbség zsarnoksága alól, az országot nemzetiségi részekre kell fölosztani és az egészet belefoglalni Nagyausztria keretébe. Emlékszünk erre a füzetre, amely a darabont-korszakban jelent meg: képtelen fölfogások tükröződtek benne és Apponyi ma kérdezte, hogyan lehetett Czernint megbízni azzal, hogy Magyarországot is képviselje és hozzá egy oly fontos pozícióban, a milyen Bukarest? Tisza István erre a kérdésre nyomban válaszolt, még pedig mindenekelőtt azzal a kijelentéssel, hogy a Czernin gróf könyvéből fölolvasott részletek megítélésében nincsen különbség közte és Apponyi között. Ezek a részletek az ő kardinális nézeteivel ellenkeznek. De ezeket Czernin akkor fejtette ki, amikor még nem volt felelős állásában, most azonban, hogy vállalta hivatalát, kétségkívül meg fog felelni kötelességének Magyarország iránt is. Ha ezt Czernin gróf nem tenné, akkor előáll a miniszterelnökre nézve a cselekvés pillanata s Tisza kész vállalni a felelősséget azért, amit tesz, vagy azért, amit elmulaszt e részben. Andrássy is hozzászólt s Apponyi és Tisza ismételten is feleltek egymásnak a Czernin-kérdésről. Berchtold gróf is tett egy nyugtató kijelentést, hogy Czernin nem fog más politikát követni Bukarestben, mint a külügyminiszter politikáját, amely közjogilag Magyarország , iránt csak korrekt lehet. De szó, ami szó: Czernin kinevezése nem tett jó benyomást, — ámbár a biblia szerint a megtért bűnöst örömmel kell fogadni s már maga az a körülmény, hogy Czernin vállalta a kettős monarkia képviseletét, bizonyságul szolgálhat arra, hogy megváltoztatta nézetét in méliusz. Czerin e szerint a darabont-minisztérium idején írta meg könyvét, amelyben a darabont-minisztérium programjának, az általános titkos választójognak a megvalósítását követelte, hogy a magyarországi nemzetiségek fölszabaditlas-sanak általa a magyar zsarnokság alól.És most kinevezték bukaresti követnek. Hogy Czernin Bukarestbe és a külügyi szolgálatba magával vitte-e könyvét és Kristóffy programját, azt nem tudjuk. Bizonyos, hogy, Tisza szerint, első jelére annak, hogy nem a felsőbbsége programját, hanem a saját bogarait kívánja ott szolgálni, kiteszik a szűrét. Ellenben az is bizonyos, hogy a legrosszabb esetben ez a Czernin csak egy embere az általános titkosnak a mostani kormányok kötelékében. De ellenzékünk szövetségben van mindamaz elemekkel, a melyek Kristóffy programjai vallják, a mit Czernin gróf is vall. .. Mit csináljon az ember az eszmék, programok, elmék és lelkiismeretek ez általános megzavarodásában, ha képmutató nem akar lenni? Iparkodik tisztességesen, ■ méltányosan, magát mérsékelve, hitét; reményét egy jobb időbe föl nem adva, úgy bánni mindenkivel, hogy Istennek, magának, lelkiismeretének meg tudjon cselekedeteiért felelni. ban lakott együtt egy másik ikertársával, aki a halhatatlanság után futott, az egyizben neki egy ponyvakiállítású füzetet adott át, mondván: ezeket egy temesvári zsidó tanító írta. ő meglátta a verseket és a Pesti Naplóba negyvenöt évvel ezelőtt kritikát irt róla. Ugyanakkor járt Bécsből Budapesten egy színészember, akinek az volt a célja, hogy a magyar poézist megismerteti Németországgal. Neugebauer fordításában Petőfi verseivel Budapesten tette meg az első kísérletet. Ez a színész Lewinski Volt. Elszavalta Petőfi költeményeit és a közönség mindig újat és újat kívánt tőle. Végre kifogyott Petőfi költeményeiből és elszavalt egy zsidó balladát. A hatás leírhatatlan volt. Ki irta? Ezt kérdezte mindenki és másnap az összes lapok fölfedezték Kiss Józsefet, a zsidó tanítót. Ma harmadszor kukorékol a költőről. És ma elmondhatja, hogy húszévi szerencsepróbálgatás, kid lemondás, félelem, munka, tűrés és alkotás, mind kárba veszett volna, ha nem jön Budapestre egy német szipész Petőfi költeményeit szavalni. Mi a különbség a hetven éves ember és a hetven éves költő között? A hetven éves embert az élet előkészíti a halálra. Megromlik a szeme, kihullnak a fogai, ma megroskad. Mindez rábírja, hogy a halállal foglalkozzék. A költő, az kiváltságos lény, ő is ki van téve a leszerelésnek, de egy tulajdonsága pótol minden élvezetet: meglátja a rózsaszálat és rengeteg rózsaliget fejlődik belőle. Az útszéli fából őserdőt varázsol, a viskóból, a házikóból szemében óriás világváros támad, melyet ő népesít meg. Fantáziája és ihlete gigantikus arányokban gyönyörködteti a világot. Ez a költői tehetség, kinek lelke olyan fiatal, mint tizenhét éves korában, és olyan széles, hogy nem fér be minden tisztelője az Akadémiába. A beszéd nagy hatást tett. A következő szónok, Molnár Ferenc is ötletesen beszélt Kiss Józsefről, akinek a költeményei az örökkévalóságig fognak élni, mert a költő az örökkévalóság részére dolgozott. Azután Jászai Mari, a Nemzeti Színház művésznője lépett a fölolvasó asztalhoz, és elszavalta Kiss Józsefnek két megragadó költeményét, az Ágota kisasszonyt és a Simon Juditot. Ezzel a díszgyűlés fölolvasó része véget ért és a költő üdvözlése következett, Ferenczy Zoltán: Neugebauer László, Farkas Pál közrefogva vezették be az Akadémia belső helyiségéből a díszterembe Kiss Józsefet, aki mosolyogva jött, rózsabokrétával a kezében. És egyszerre zúgva emelkedett föl a tömérdek közönség és kerekedett olyan fülsiketítő taps és éljenzés, hogy a falak megremegtek bele. És ebben a forró orkánban a földszintről meg a karzatról szakadatlanul omlott a virág, úgy hogy Kiss József valósággal térdig állt a rózsában, némán, meghatottam szinte ijedten, elborítva viráglevéllel. Eltartott egy kis fertályóráig, míg Jankovich Béla kultuszminiszter szóhoz tudott jutni, hogy mint a nemzeti kultúra ez idő szerinti őre hódolattal üdvözölje Kiss Józsefet, a kultúra nagymesterét. Röviden, de igaz érzéssel azt kívánja neki: élvezze sokáig a virulását annak a babérnak, amit ma kapott. Bárczy István polgármester a főváros nevében üdvözölte nagyon szíves, meleg szóval a költőt. Bottlik József főszolgabíró hazulról jött ünnepi ajándékot nyújtott át: a költő szülővárosának,Mezőcsátnak díszpolgári oklevelét. Szatmári Mór a Budapesti Újságírók Egyesülete. Várady Antal, a nagyváradi Szigligeti Kör és az eperjesi Széchenyi Kör üdvözletét tolmácsolta. Egy szép és bátor beszédű kis leánygimnazista, Barabás Elly három bájos társnőjével babérkoszorút adott át Kiss Józsefnek, akinek ez a hódolat könyet fakasztott a szemébe. Még az egyetemi ifjúság szónoka beszélt, azután templomi csöndben Kiss József így köszönte meg az ünneplést: A hetven év súlya, a helyzet szokatlan volta, a pillarrat izgalmai talán fölmentenék az alól a kötelezettség alól, hogy a hozzám intézett gyönyörű ünneplő beszédekre külön-külön válaszoljak. Ti nekem mirrhát, tömjént, csupa bódító illatokat hoztatok, ne kívánjátok, hogy én erősebb legyek. A fölszabadult tapsviharok is a helyett, hogy megoldanák a nyelvet, inkább békába verik. Ne tapsoljatok! A taps a darab végét jelenti, de az aktor még nem kész és tovább játszani akar.-.-- : • ............" Érzelmeimről kellene számot adnom, de vegyétek tekintetbe, hogy én ma először vagyok hetvenéves és még nem tudom, mit lehet, mit szabad ilyenkor érezni. De talán nem is igaz; az a hetven év csak mese, a nagy lexikon, mellyel különben vitatkozni nem lehet, ezúttal füllent, csal. Hiszen az a mérhetetlen távolság, mely az indulástól elválaszt, olyan közeinek tetszik. Mintha csak tegnap lettem volna tizenhét éves és a rekkenő nyári hőségben gyalogosan; rónám a nyílt homokot, csupa erő, egészség, a párosságtól kicsattanó ,arc. a könnyelműségtől, pajkosságtól túláradó lélek Mátészalka és Nyírbátor közt volt. Betérek egy zöldzsalugáteres tornácos házba, elémbe tesznek egy köcsög hideg BUDAPESTI HÍRLAP (284. sz.) 1913. december 2. Az olasz trónbeszéd. Róma, nov. 28. (Saját tudósitónktól.) Olaszországnak" Kuszoranegyedüki parlamentjét nyitotta meg ma III. Viktor Emánuel király." Trónbeszédének szemmel láthatóan az volt a célja, hogy lehetőleg kielégítse a parlament és az ország sokféle politkai árnyalatát , ezt a célt Giolitti mesterműve el is érte, legalább is ama pártok körében, amelyek vagy lojálisan ragaszkodnak a jelenlegi államformához, vagy pedig, ha mással nem, türelemmel viseltetnek irányában. Ezeket az érzelmeket képviselte a Piazza Madami palotájában a mai napon az olasz szenátus és a képviselőháznak körülbelül háromszáz tagja, tehát nagy többsége, köztük két szocialista és két republikánus, kik a többivel együtt letették az esküt. Hozzá Bissolatinak, a reform-szocialisták vezérének jelenlétét és eskütételét maga a párt javasolta és hagyta helybe. ' ' ~ '" ~ —sasa