Budapesti Hírlap, 1914. március (34. évfolyam, 52-77. szám)
1914-03-01 / 52. szám
y egyenesen fölszólította, hogy mondjon le, de ő még mindig vonakodott. És csak akkor hagyta el állását, amikor Tisza rákényszerítette: így lett Wesselényi báró tagja az ellenzéknek. Már most tiszta sor, hogy ellenzékinek lenni épp oly jogosult és tiszteletreméltó álláspont, mint a kormány oldalán állani. De a kormány bizalmi embereként szerepelvén, ellenzéki politikát csinálni mégis csak képtelenség. Hogy ez az inkompatibilitás éppen Wesselényi Miklós báróval, a legelőkelőbb közjogi méltóságok egyikével, a korona őrével és ami ennél is sokkal több, egy ragyogó és szent név egyenes örökösével esett meg, ez csak annál fájdalmasabb. Az eset súlyán semmit sem enyhített Hadik János gróf fölszólalása sem, aki Tisza eljárását terrorizmusnak és kompromittálásnak nevezte, de azt nem tudta megcáfolni, hogy Wesselényi a főispáni székben csinált ellenzéki politikát. És itt erről van szó, nem pedig arról, hogy fölmentése után milyen hadiállást foglalt el Szilágy vármegye egykori főispánja. Hadik beavatkozása a dologba, rákényszerítette Tisza Istvánt, hogy a főrendiház mai ülésének folyamán még egyszer visszatérjen erre a tárgyra. És ez nem volt javára sem az ügynek, sem hőseinek. Mert Tisza újból és most egész világosan kimondotta, hogy Wesselényi előbb mindenáron ragaszkodott főispáni állásához, főnöke, a belügyminiszter, szokatlanul erős hangú fölszólítására sem mondott le, neki, Tiszának is fölajánlkozott és a mikor mégis mennie kellett, akkor egyszerre szabadsághősként ünnepeltette magát. Hadik gróf replikája nem volt szerencsés. Mint hogy Wesselényit ebben a konkrét esetben semmi furfanggal sem lehetett megvédelmezni, a gróf ahhoz a taktikához fordult, hogy más dolgokat kezdett pedzeni, „a kik nyílt levelekben elitélték ugyan a Fejérváry-kormányt, de ugyanakkor a legbensőbb viszonyban voltak vele.“ Ha voltak ilyenek, — Tisza bizonyára nem tartozott, közéjük — az még nem hozza rendbe Wesselényi dolgát. Az egyik ügynek nincs köze a másikhoz. Hadik gróf okoskodását még tulajdon hívei is félreismerhetetlen levertséggel hallgatták. •A főrendiház ülésének a Wesselényi-ügyre vonatkozó részét itt közöljük. Kérdés és válasz. Wesselényi Miklós báró: Engedelmet kér a felszólalásra. Tegnapi beszédére a miniszterelnök nyomban válaszolt, ő erre nem tartotta szükségesnek reflektálni, de egy mai reggeli lapban olvasott nyilatkozat után, amely szerint Tisza arra a kérdésre, hogyan érti azt, hogy neki nagy érdeme van abban, hogy Wesselényi nem a korrupt munkapárti rendszer támogatói közt van, hanem annak ellenzéke között foglal helyet, úgy válaszolt, ha kiváncsi rá Wesselényi Miklós báró úr, kérdezze meg. Ő is ■valóban nagyon kiváncsi erre, annyira kiváncsi, hogy a főrendek engedelmével itt a nyílt ülésen egész tisztelettel kéri Tiszát, szíveskedjék megmondani, hogy mennyiben vállalja magára azt az érdenyet, hogy én most az ellenzéken foglalok helyet. Tisza István gróf miniszterelnök: Azt hiszi, hogy e fölszólítás elől nem térhet ki. Amikor tíz évvel ezelőtt elsőkben volt miniszterelnök, némely megyében meglehetősen zavaros körülmények voltak. Néhol a megyék az adó beszedését és beszolgáltatását is megtagadták. Még az elődének idejében történt, hogy Szilágy vármegye közgyűlésén Wesselényi báró főispán igen különös magatartást tanúsított. Ellenzéki beszédet mondott a kormány ellen és a beszédben a megye tisztviselőit nyíltan fölszólította, hogy tagadják meg az ex-lexben az adó beszolgáltatását. A belügyminiszter fölszólította Wesselényi bárót, hogy eljárását magyarázza meg, de Wesselényi báró erre a rendeletre nem felelt. Egy újabb rendeletben, amit a miniszterelnök föl is olvas, a belügyminiszter a legnagyobb bizalmatlanságát fejezi ki a főispánnal szemben és fölszólítja, hogy most már három nap alatttisztázza ezt az ügyet. Wesselényi báró e korholás után sem adta be lemondását, hanem mentegetőző levelet küldött, hogy amit csinált, az csak taktika volt, olyan volt a megyében a hangulat, hogy neki a kormány érdekében így kellett eljárnia. Amikor a szóló vette át a belügyminisztérium vezetését, e levelek olvasása után rögtön tisztában volt vele, hogy ő egy olyan főispánnal, aki ilyen nyílt koholás után nem adja be azonnal a lemondását, hanem magyarázgatja az eljárását, nem tud együttműködni. Fölszólította tehát egy magánlevélben barátságosan Wesselényi bárót, hogy azonnal küldje be a lemondását. Ekkor Wesselényi báró feljött Budapestre és személyesen igyekezett a miniszterelnököt kapacitálni, hogy mégis legjobb volna, ha ő megmaradna főispánnak. A szóló azonban határozottan ragaszkodott a lemondáshoz. Wesselényi báró ekkor hazament és néhány nap múlva beküldte a lemondását. Ezek után, úgymond a miniszterelnök, azt hiszem, joggal mondhattam, hogy igen nagy részem van abban, hogy ő nagyméltósága nem az én pártomat támogatja, hanem a hazafias magyar ellenzéknek egyik oszlopa lett. (Mozgás.) Hadik János gróf: Egy Wesselényi bárót képesnek nem tart arra, hogy egy tizenegy évvel ezelőtti lemondás miatt támadja most a kormányt! (Zaj.) Wesselényi Miklós báró köszönettel tudomásul veszi a választ. A miniszterelnök úr, úgymond, mint belügyminiszter megtehette azt, hogy engem, mint főispánt elcsapott, joga és hatalma mindenesetre volt hozzá. De be kell látnia, hogy engem nem a főispáni állástól való megválás tett ellenzékivé, hiszen éppen az volt a kifogása ellenem, hogy fölfogásunkat a politika terén egy egész mindenség választotta el egymástól, akkor is, mint most. Hadik János gróf Wesselényiről. Hadik János gróf beszédében szintén rátért a Wesselényi-afférra és e tárgyban igy nyilatkozott: Hadik János gróf: Mindenekelőtt konstatálni akarom, hogy Tisza István gróf a mai napon ismét tanujelét adta annak, hogyan gyűjti ő a párthiveit és hogyan bánik ő az ellenfeleivel. Az a terrorizmus és az a kompromitálás, amelyet Wesselényi báróval szemben gyakorolni igyekezett, jellemzi az ő egész eljárását. Wesselényi báró tizenegy évvel ezelőtt főispánja volt Tisza István grófnak ... Tisza István gróf miniszterelnök: Nekem? Hadik János gróf: . . . Hát a kormánynak. Tisza István gróf miniszterelnök: Nekem egy napig sem volt! Hadik János gróf: Ez lényegtelen részlet, szívesen rektifikálom szavaimat, hogy a miikor Tisza István gróf hivatalba lépett, azonnal megmondta Wesselényi főispánnak, hogy miután nincsenek egy politikai nézeten, adja be a lemondását. Az, hogy fölszólította, bizonyítja, hogy Wesselényi Miklós báró már akkor más politikai nézetet vallott, mint Tisza István gróf. Hogy az akkori konfliktusokat elintézték, azt hallottuk a mai felszólalásból, .De azt a konfliktust, amely akkor az urak között volt s azt a körülményt, hogy a miniszterelnök úr akkor őt a főispáni szék elhagyására szólította föl, úgy magyarázni, hogy azért, mert ez megtörtént, Wesselényi bárónak soha többé nem szabad az ő politikáját támadni, ez olyan képtelen álláspont, mely egyáltalán tarthatatlan. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.), BUDAPESTI HÍRLAP 52 sz.) 1914. március 1 Tisza és Hadik. Tisza István gróf miniszterelnök délutáni fölszólalásában ismét visszatért erre az ügyre. Hadik János grófi úgymond, nem jó szolgálatot tett Wesselényi Miklós bárónak azzal, hogy újból szóbahozta az ügyét. Hadik gróf azt mondja, hogy ez az ügy is jellemzi a terrorizálásnak és kompromittálásnak azt a rendszerét, mellyel a kormány dolgozik. Lássuk, miben áll ez a terrorizálás? Wesselényi bárót, mint főispánt a főnöke súlyos megrovásban részesítene, elv hangon, aminőt egy főispánnal szemben még nem használtak. Wesselényi erre mentegetőzéssel felelt és kérte mentegetőzésének tudomásulvételét. A kormányválság után a szóló is fölszólította Wesselényit a lemondásra, mire Wesselényi személyesen fejtegette a szóló előtt, hogy a lemondása fölösleges és hogy, ő szívesen megmarad a helyén. Amikor ezután még egy írásbeli fölszólítást kapott, akkor lemondott, néhány nap múlva már mint szabadsághőst ünnepeltette magát. Az én terrorizmusom, úgymond a miniszterelnök, abban állott, hogy magamban jól mulattam ezen az ünneplésen, és hagytam, hogy olcsó babérokat szerezzen, amikor pedig elég lett volna ezeket az adatokat közzétenni, hogy szereplése nevetségessé váljék. Wesselényi báró most jónak látta ide jönni és minden igaz ok nélkül engem oly sértő módon támadni, hogy ezzel szemben a védekezésnek még a legenyhébb módja volt az, hogy szabadsághős szerepét kellő értékére szállítsam. Wesselényi báró azt mondotta egy esti lapban, hogy őt azért csapták el, mert közgyűlési megnyitója Tiszának nem tetszett. Nem is szólva arról, hogy akkor Héderváry volt kormányon, mikor az a beszéd elhangzott; nem a beszéd miatt kértem a lemondását, hanem azért, mert én nem tudok oly bizalmi férfiúval dolgozni, aki a szigorú korholást úgy fogadja, mint ahogy Wesselényi báró fogadta. Hadik gróf azt mondja, hogy mi keresgélünk az akták közt. Biztosíthatom, hogy én nem keresgélek. Hadik János gróf: Én sem! Tisza István gróf: Ha visszaélést találtam, azzal kötelességszerűen elbántam, de nyomozó delek. Övi szolgálatra nem vállalkozom. Hadik János gróf: Megtette az előde és ön lelkesen támogatta! A miniszterelnök beszédének befejezése után Hadik János gróf még egyszer felszólalt; arra hivatkozott, hogy Wesselényi Miklós bárót Magyarország egész társadalma olyan embernek ismeri, akihez a gyanúsításnak még csak árnyéka sem fér. Ezt a köztiszteletben álló úriembert a miniszterelnök azzal akarja nevetségessé tenni, hogy nemzeti szabadsághősnek nevezi. Ha komoly idők jönnek, Wesselényi báró akkor is bizonyosan megállja helyét becsületesen a meggyőződése mellett, nem úgy, mint azok, akik mikor a szabadelvű párt is zúgolódni kezdett, félreálltak és nyílt levelekben elítélték ugyan a Fejérváry-kormányt, de ugyanakkor a legbensőbb viszonyban voltak vele. Az ellenzéket azzal vádolják, hogy Lukács László ellen embervadászatot rendezett. Ha ezt tették volna, eljárásukat méltán meg lehetett volna támadni. De egész más dolog, ha valakinek pozitív tudomása van valamely vétségről és követeli, hogy ezzel szemben a felelős állásban levő egyén tisztázza magát. A szóló követelte ezt a főrendiházban is Lukács Lászlótól. Lukács azonban kitért, mert tudta, hogy nem igazolhatja magát. Ezután a felszólalás után a Wesselényi-ügy lekerült a napirendről. In memóriám. Budapest, febr. 28. A debreceni vértanuk a föld alatt pihennek. Sírjuk fölött megdöbbent bánattal áll a nemzet, mely még most sem tért magához e sátáni tett kábulatából, ezalatt pedig egyre különösebben rajzolódik a pokolgépnek útja visszafelé. Nagy kerülőután már eljutott Oroszországba. A rejtelem erdejének szélén immár megjelent az orosz medvének árnyéka és ki tudja, miféle szörnyeket és kísérteteket fognak kihajszolni az erdőből a hajtók. A magyar nemzet azonban már kezd ocsúdni a fájdalmas meglepetés okozta dermedtségből, bizonyítja a visszhang, mely In memóriám című cikkünkre kelt. A ma érkezett újabb adományt, mely a vértanuk emlékére érkezett, csaknem valamenynyi küldő a felháborodás, a vigasz és önérzet szavaival kíséri. Nem lehet kételkedni abban, hogy azok a gondolatok, melyek e levelekben foglaltatnak, az egész magyar nemzeten átvillámlanak, más-más alakban, más szóval, de egy érzéssel minden magyar elméiben megszületnek és szívben megdobbannak. Egy sötét, átkos, orvul támadó vad horda hömpölyög rejtőzve a merénylők mögött s vele szemben áll a magyar, egyik kezében hű fegyverével, másik kezével elvérzett három jó fiának sírját megkoszorúzva. Herczegh Mihály egyetemi tanár adományát kísérő soraiban ezt írja: A debreceni vértanuk emlékének megörökítésére, kik hazájuk, egyházuk és a magyar nemzeti államért szenvedtek vértanúhalált. Miklóssy püspök pedig ne csüggedjen, mert az egész magyar nép, mint egy férfi, áll mellette. „Magyarországnak elég ereje van még, ha kell, ellenfeleit összetiporni, — mondotta Tisza Kálmán“. Szalay Ottó devecseri postamester ezt írja. ..A debreceni magyar mártírokra gondolva, Szent Jeromos szavai által megihletetten mondom én is, hogy: „Hálát adunk Istennek, hogy a mieink voltatok, még inkább, hogy a mieink vagytok; mert a kik szeretteiknek szivében élnek, nem haltak meg, ők csak távol vannak és mindenki, aki hazatér az Úrhoz, a családban marad.“ Osváth Lajos, Bihar megye főlevéltárosa: „A debreceni bomba az egész magyar nemzetnek szólott. Országos emléket kell fölállítani, de állami közköltségen. Nem hiszem, hogy akadjon egy ember is a törvényhozásban, aki ne a legnagyobb készséggel szavazná meg az erre szükséges összeget. Közadakozásból pedig létesítsünk alapítványokat a három mártír nevére, melyek kamataiból új Jaczkovicsokat, Slepkovszkykat és Csatthokat neveljünk főiskoláinkon. Ez legyen a magyar nemzet válasza.“ Újabban adakoztak: Herczeg Mihály egyetemi tanár, Bpest » 15 kor. Nagy Sándor s 10 „ Összesen 50 „ Hozzáadva a kimutatott 470 koronát, a kegyeletes célra eddig összegyűlt 520 korona» Bene Ödön dr, . , « * . , * , , 10 „ Pálos Ödön......................... . 2 „ Osváth Lajos, Nagyvárad . . . . . 10 „ Szalay Ottó, Devecser ... . .. . . 3 „