Budapesti Hírlap, 1914. május (34. évfolyam, 103-127. szám)
1914-05-01 / 103. szám
halványképü munkások, ha selyemrongy helyett rongy selyemben járunk is. Ezen a napon minden élő emberi lénynek föl kellene kerekednie s egy nagy fekete menetben el kellene kezdődnie egyik világsaroktól a másikig az emberiség nagy bűnbánó járásának, vezeklő menésének, imádságos utjának. Nagy mementó sarkallná mind, a ki csak van, véres kálváriák emléke borzongatta végig rongyosokon és milliomosokon s a világszabadság csinált napjából lenne a világlelkiismeret lelkekből lelkedzett órája. Mennénk mindannyian és föltekintenénk a májusi ég tengerek kékjében pompázó boltozatára s imádkoznánk a nagy gyárigazgatóhoz, ki onnan felülről a világok kicsiny műhelyeit és gyáróriásait, egyes emberek törékeny lelkét és egy tömegbe verődött milliók zabolátlan indulatait kormányozza, hogy szűnjenek meg a szenvedések, a nyomor halálos bánatai, a télvízidők éhező kenyértelenségei, a szomjazók szaharai szomjúságai. Mennénk mindannyian — és csalódnánk milliónyian. Mert éhezés és nyomor, munkátlanság és reménytelenség soha el nem fognak maradni. Mi az a nyomor, amit egy gyárigazgató, egy rossz munkástörvény, egy gazul megcsinált munkabér vagy gazul megcsinált munka zudit reá az emberiségre. Mi ez azokhoz a nagy nyomorúságokhoz, miket ismeretlen hatalmak zuditanak reánk, egy földrengés, egy tengeráramlás, egy-két hétig tartó húszfokos hideg. Mi ez az egynapos csata, melyet földi emberek szertelenségei, bűnei, fösvénysége és kapzsisága ellen vív a munkásvilág, ahhoz az örökös háborúhoz képest, amit az ismeretlenség trónoló erőivel vivunk. De azért csak hadd járjanak a fekete mementók körülöttünk s hadd legyen minden nappal eggyel kevesebb éhező és béna ember. A május elseje előbb volt az evangélistáé, mint a forradalmáré s nem Marx és Lassalle mondotta ki először, hogy a munkás kapja meg az ő bérét. Azért mondom, ez a nap nem a szociáldemokratáké, ez mindanynyiunké s ezt az egynapi napsugarat nem lehet kisajátítani a tavasz mindannyiunkra meleget, reményt hintő verőfényéből. A képviselőház munkarendje. A képviselőház holnap folytatja a költségvetés tárgyalását. Elsőbben a fölmivelésügyi és azután a kultusztárca költségvetését tárgyalja. Szombaton is lesz ülés, ellenben a jövő héten a delegáció albizottságainak tárgyalása miatt csütörtökig, esetleg péntekig szünetet tart a felőház. A munkapárt értekezlete. Az országgyűlési nemzeti munkapárt ma este kilenc órakor Héderváry Károly gróf, később Telegdi József elnöklésével értekezletet tartott. A jegyzőkönyvet Szász Pál írta, Sléderváry Károly gróf elnök megnyitó beszédében megemlékezett arról, hogy a munkapárt ma tartja első értekezletét az uj közhelyiségében. Ebből az alkalomból köszönetet mond mindazoknak, akik az uj helyiségek berendezése körül fáradoztak, elsősorban Lukács László igazgatónak (Zajos éljenzés), valamint annak a kiküldött bizottságnak, amely neki segédkezett. Ez a bizottság gondoskodott arról, hogy az új helyiség igazán kellemessé és otthonossá váljék. Azután Kenedi Géza részvéttel emlékezett meg a vallás- és közoktatásügyi tárca költségvetésének eredetileg kijelölt előadóiról, a betegen fekvőhammerer Ernőről és K. Jónás Ödönről. Helyettük ő ismertette behatóan a vallás- és közoktatásügyi tárca költségelőirányzatát. Az értekezlet úgy ezt, mint a honvédelmi tárca költségvetését, amelyet Münnich Kálmán ismertetett részletesen, egyhangúlag elfogadta, mire az értekezlet véget ért. A külügyi expozé hatása Berlinből jelentik: Berchtold gróf expozéja az itteni hivatalos helyeken rendkívül szimpatikus fogadásra talált. Az általános helyzet nyugodt fölfogása tekintetében itt is teljesen azonos a nézet. Azt hiszik, hogy a nemzetközi viszonyok értékelése, amint ez az expozéból kitűnik, minden irányban hozzá fog járulni a feszültség csökkenéséhez és a nyugalmat jelentékenyen fokozta. Különös melegséggel emlékeznek meg arról a szívós hangról, amelyen az expozé a monarkiának a hármas szövetséghez való viszonyáról szól. Londonból jelentik: A lapok megelégedéssel reprodukálják azokat az elismerő szavakat, melyekkel Berchtold gróf expozéjában az angol politikát Megnyugodott volna, magát nem sajnálta többé, de a szivének, amit a legnagyobb érzések és sorscsapások sem tudtak idáig megreszkeltetni, ez egyszer csodálatosképpen nem hagyott békét beteg cselédje minduntalan megújuló görcsös köhögése. Buta, tompa fájdalom zsibongott a keblében. — Ne köhögj János. Miért köhögsz? — Jaj, muszáj, muszáj ... ■—• Hát itthagysz? , ■— I-i-ihitt. — És ezt csak így mondod? — Ihi-ihi-ihihihigen. Gyakolni szeretnék, — tette hozzá a halódó egy nyugodtabb percében. Lator Péter megigazította rajta a takarót és a párnát is a feje alatt. Keményítsd meg magadat, addig ne köhögj, míg vissza nem jövök. Megyek orvosért, papért. Sűrü vérhullám szökött a Lator-nemzetség holtig hű jobbágyának sárga pergamen arcába. Egész óriás értéke szerint meg tudta becsülni az áldozatot, amit az ő embergyűlölő ura érette hozni akart. — Nagyságos uram! — No! , — Ilajuljon le. — Minek? — Csak bajuljon le ... A vén Petur bán lehajolt, Rendes Jánosnak kinyílt a reszkető karja s az ura nyakába fonódott.— Csókoljon meg! — Ne bolondozz, János, nem vagyunk, se gyerekek, se vénasszonyok. — Csak csókoljon meg, itt érzem Isten! az ágyamnál, ő örülni fog. Lator Péter eleget tett cselédje kivánságá- nak. Bár úgy szégyelte magát, hogy elpirult, mint egy leány. Nemcsak pirult, könyezett is. Ezek voltak nyolcvan éves életének első könyei... Félórán belül fölhajtotta a doktort és a papot... Az orvos megvizsgálta a beteget. — Végelgyöngülés, egy-két napig fia él... Lator egy értékes ezüstszelencével honorálta. — Pénzem nincs, fogja ezt a pikszist, száz forintot megér. A papnak, miután meggyóntatta a haldoklót, odaadta minden élő ingóbingóját, lovát, két hízóját és kutyáit, Kasztort és Polluxot. A becsületes plébános sokallta a könynyelmű ajándékot. — A hízókra szüksége lesz nagyságodnak... — Nem lesz, holnapután én is meghalok. A lelkipásztor csak mosolygott. Jó . •— Még húsz évig is elél a nagyságos úr. — Élhetnék, ha akarnék, de nem akarok.. Most már nem mosolygott a lelkipásztor. Lator Péter szava aranyabb a körmöd aranynál, akarata a kardvasnál vasabb. Táviratozott a gyermekeinek. Másnap reggelre megérkeztek mind a ketten, magukkal hozták gyermekeiket is: három délceg, felnőtt fiút és két gyönyörű, viruló leányt. Eljöttek a vő és a meny is. Egészségesek, boldogok voltak mindannyian, friss, buja hajtásai a Latorok ezeréves családfájának... Rendes János még élt, mikor az udvarba hajtottak, Péter az ágya mellett pipázott egy karosszékben és meleg téglát rakosgatott betege talpa alá. _ — Érzed a halált, vén csont? \ —, Érzem. \ ^ — Hát csakugyan nem akarsz élni?) , — Nem akarok, ha lehetne seCsafeakkor akarnék, ha a nagyságos úr ... ! A betegnek lélekzetével együtt elfogyott szava. ] — Mikor akarnál élni? . .s Beszélj. Meg , teszem, ha lehet. — Nem teszi meg — pedig lehet. — Megteszem, a te kedvedért megteszem..’ bármi legyen is. — Béküljön ki a gyerekeivel, mert együtt szeretnék lenni magával a mennyországban, ott is magát akarom szolgálni, öreg Péter, testvérem! az Urban, egyetlen cimborám. A Halál hírnöke, a nagy feketeruhás, fehérszárnyu gyászangyal kiegyenlítette ur és cse-i léd között a rangbeli különbözetét, aztán csen,desen befogta a búcsúzó cimbora szemét, szár-nyára vette a lelkét s az irdatlan magasságokba elröpült vele. — Élsz még, vén csont? , v -A Semmi válasz. ‘ f — Meghaltál? Itthagytál?' Be se vártad 'SK válaszomat. " 1 - 7 Megrázta a Halottját. !-”:T ^ „ — Halljad!... Mozdulj hát és halljad . Ne siess, hiszen jót akarok mondani..* Ide vigyázz. Megbocsátok a gyermekeimnek, hogy a mennyországban együtt legyek veled, vén csont, öreg, hűséges, igavonó szamár. . . Hallottad, Jajnos? Mondd, hogy hallottad! . . “.r ; «•;'••••** ' Csoda történt, legalább annak látszott. 'A halott megmozdult (tehát csaló tetszhalott lehetett) fölült ágyában és mosolygott — Hallottam, — mondta érces hangon, aztán hanyat dőlt a párnáján és meghalt örökre, végérvényesen. . . - Ebben a pillanatban, lépett a szobába a . BUDAPESTI HÍRLAP (103 sz.) 1914. május 1., illette. A Daily Graphic azt írja, hogy az Angliával szemben kifejezett elismerés, melyet nem lehet érdemetlennek mondani, ebben az országban jóleső érzést fog kelteni, mely még erősíteni fogja a mindenkor szíves osztrák-magyar-angol viszonyt. Parisból jelentik: Berchtold gróf külügyminiszter expozéját az egész sajtó behatóan tárgyalja.. A Temps szerint, az expozé általában megnyugtató. Az a része, a mely a monarkiának a hármas antant hatalmaihoz való viszonyáról szól, szimpatikus visszhangot fog kelteni. — A Liberté szerint előzékeny megelégedéssel kell üdvözölni azt a szeretetreméltó nyomatékot, a mellyel Berchfeld gróf az Ausztria és Magyarország és Franciaország közötti rokonérzés fejlesztéséről szólott. A Radical, a la France, a Journal és más lapok is megelégedéssel szólanak az expozénak Franciaországra vonatkozó részéről. Az alkotmánypártból. Több heti délvidéki tartózkodás után ma reggel érkezett meg Budapestre,Andrássy Gyula gróf a feleségével és Klári leányával. Az alkotmánypárt vezére betegen utazott el Brioniba s onnan Korfuba. Az enyhe éghajlat igen jó hatással volt rá, úgy hogy a legteljesebb egészségben érkezett haza. Az alkotmánypárt tegnap költözött át uj helyiségébe, a Mária Valéria utca 10. számú házba, ahol a megnyitásra a pártnak igen sok tagja gyűlt össze. A párttagok a körből a rendes szerda esti vacsorára gyűltek össze a Hungária-szálló fehér termében. A cibakházi alkotmánypárt, amely most alakult meg, üdvözlő távirattal kereste föl a pártot és Andrássy Gyula grófot. Az üdvözlésre Andrássy Gyula gróf táviratban válaszolt Hontmegye a román tárgyalásról. "Ipolyságról jelentik: Hont vármegye törvényhatósági bizottsága ma tartotta közgyűlését Ivánka István elnöklésével. A közgyűlés Pest vármegyének a román tárgyalás ügyében küldött átiratán napirendre tért és a kormánynak bizalmat szavazott. Az ellenzék részéről Csermák Ernő képviselő, Tölgyessy Ferenc ügyvéd, a munkapárt részéről Konkoly-Thege Sándor szólaltak föl. Fodeszta-jelölés Fiuméban. Fiuméból jelentik. Az autonóm párthoz tartozó 55 városi képviselőtestületi tag ma este Zanella Rikárd elnöklésé - nypj értekezletet tartottak, amelyen negyvennyolcan, jelentek meg, hogy a podeszta-jelölést elvégezzék, minthogy a felség Zanella megválasztását nem erősítette meg. Zanella hosszabb beszédben ismertette, a helyzetet és taktikai szempontból azt javasolta,, hogy a párt most más férfiút jelöljön a podeszlai méltóságra, minthogy ő a jelölteket nem fogadja el. Az autonóm párt ebben az értelemben határozott