Budapesti Hírlap, 1914. június(34. évfolyam, 128-152. szám)
1914-06-03 / 128. szám
r mulát. A monarkiának külpolitikáját Romániával szemben nem lehet függővé tenni Magyarország belső nemzetiségi politikájától. A formulák soha sem szorították ki az élet valóságát. Ez a függetlenítés, épp úgy mint a státuszkvó, csak addig igazság, amíg a politikai szükségességek a tévedések közé sorozzák. Mint független állam Románia, minden oldalról tekintve, nem áll alább Ausztriánál. Bécsnek föltétlen segítségétől Romániának sem territoriális, sem etnikai integritása, mely cél elérésére kitartással küzd, nem függ. A magyarok csak üssék az alájuk jutott rokonainkat, sújtsák börtönnel, rágalmakkal, üldözésekkel, inzultusokkal és erőszakos elnemzetlenítési kísérletekkel. Mindez meg van nekik engedve, de csak addig, amíg valahogyan meg nem akadályozzuk.“ A trónörökös Boszniában, Szerajevóból jelentik: Ferenc Ferdinánd trónörökös a már véglegesen megállapított program szerint június huszonötödikén érkezik a Szerajevó mellett levő Ilidzsébe, hol a Boszna-szállóban négy szobát foglaltak le a számára. Külön-külön lesz katonai és polgári díszebéd, 28-án pedig a szerajevói országos múzeumot tekinti meg a trónörökös. Aznap el is utazik Vidzséből. A német császár konopisti látogatása. Berlinből jelentik: Vilmos német császár e hónap 11-én este utazik el Wildpark állomásról Konopistba. A császár másnap reggel érkezik Benesauba. A császár látogatása a trónörökösnél másnap estig fog tartani. Tizennegyedikén délelőtt Vilmos császár már visszaérkezik Wildparkba. — Prágából táviratozzák. Vilmos császár látogatásáról azt jelentik a Bohémkínok, hogy Tirpitz főtengernagy is elkíséri a császárt Konopiszba. Ez a körülmény bizonyos politikai érdekességet ad a látogatásnak, mert tudják, hogy Ferenc Ferdinánd királyi herceg mennyire szívén viseli az osztrák és magyar tengeri hatalom fejlődését és így szívesen fogadja azt a férfiút, aki egész életét a német tengeri hatalom fejlesztése művének szentelte. Az ő jelenléte alkalmat fog adni a trónörökösnek, hogy sok olyan kérdésről beszéljen a német flotta szervezőjével, aminek az osztrák és magyar flotta is hasznát láthatja. A találkozás eredménye az lesz, hogy az osztrák és magyar flotta és a német és az osztrák és magyar szövetség erősbödését elő fogja mozdítani. Köszönet a részvétért. Az egyesült függetlenségi és 48-as pártnak elnöke, Károlyi Mihály gróf abból az alkalomból, hogy az ellenzéki pártok elnökei Kossuth Ferenc halálakor a pártnak részvétüket és együttérzésüket tolmácsolták, Andrássy Gyula grófhoz, Zichy Aladár grófhoz és Vázsonyi Vilmoshoz köszönő levelet intézett. A levelekben megköszöni az alkotmánypárt, a néppárt és a demokraták részvétét és azt mondja, hogy ,,a fájdalom közössége a kitűzött célok felé való törekvésbeni közösségnek érzetét és tudatát is csak erősbíti.“ A ceglédi mandátum, Ceglédről jelentik. A ceglédi függetlenségi párt vezető emberei tegnap bizalmas értekezletet tartottak, hogy a Kossuth Ferenc halálával megüresedett képviselő-jelöltségről tanácskozzanak. Beszéltek mindazokról a jelöltekről, akikről Cegléden szó lehet. Elhatározták, hogy minden körülmények között csak függetlenségi jelöltet támogatnak és a párt intézőbizottságának, valamint a nagybizottságnak, amelyek e héten fognak jelölőgyűlést tartani, ilyen irányú javaslatot tesznek. A ceglédi Kossuth Lajos-pártkör Nagy György dr.-nak ajánlotta föl a jelöltséget, Nagy elfogadta, de azzal a kikötéssel, hogy ha Károlyi Mihály gróf lépne föl, akkor visszalép. A 14. §. Bécsből jelentik: A Wiener Zrt. holnapi száma az állami alaptörvény 14. szakaszának alapján a következő császári rendeleteket közli: 1. Rendelet a polgári jogügyekben való eljárás módosítása dolgában. 2. Rendelet a kisebb értékű ingatlanok telekkönyvi elkönyvelése ügyében. 3. A földadó-kataszterre vonatkozó törvény módosításáról szóló publikáció. BUDAPESTI HÍRLAP (128. sz. 1914. junius 3. ) Kavarodás az ellenzéken. — Politikai események. — Vázsonyi és a radikálisok.— Vázsonyi és az ellenzéki szövetség. — Károlyi Mihály Zentán. — Teleszky pénzügyminiszter Nagybecskereken. — Uj pártszervezkedések. — Szétoszlatott oláh gyűlés. — Budapest, jun. 2. A kémia ismer olyan keverékeket, amelyek külső látszatra egységes és összetartó keveréket adnak, de ha belefut egy csöppnyi maró sav, menten forrongásba hozza a keveréket s szétbontja elemeire. A mi politikai viszonyainkban az országos radikális párt megalakulása játsza most a zavaró és szétválasztó elemet az ellenzéki pártok kémiai szövetségében. Vázsonyinak fölötte kényelmetlen az új alakulás, mindenekelőtt azért, mert a radikalizmus a maga meztelenségében nagyobbat tud kurtogatni a mérsékeltebb demokráciánál s ezzel könnyen magához vonhatja azokat a kisembereket, kisiparosokat, kiskereskedőket, kis tisztviselőket, szóval a városi polgárságnak ama széles, kissorsú rétegeit, — vagy legalább is egy részüket — a kiknek támogatására Vázsonyi eddig korlátlanul számított. Minthogy az új radikális párt kétségkívül szabadkőműves alakulás s így mindenesetre a szabadkőműves páholyokra támaszkodik, ezzel a szabadkőműves szavazatokat mindenesetre elvonja Vázsonyi pártjától és jelöltjeitől. Továbbá Vázsonyi elkeseredésének megértéséhez számba kell venni azt is, hogy a szocialisták is közelebb érezvén magukat a szabadkőműves internacionáléhoz, mint a burzsoá szellemmel szaturált demokráciához, a választásnál bizonyára inkább a radikális zászlót fogják tőlük telhetően támogatni, mint a Vázsonyiét — ott, ahol a saját jelöltjük győzelemre nem számíthat. Ilyképp teljesen érthető Vázsonyi keserű kitörése, amely a minap jutott kifejezésre a függetlenségi párt hivatásos estilapjában, azzal az élesen sebző gúnnyal, amely a demokratavezér egyéniségének és polémiáinak jellegzetes vonása. Leszólta és lekicsinyelte a radikális pártot, amelyet minden leszólásnak tetejébe álellenzéki pártnak és suba alatti munkapárti alakulásnak minősített. Ezzel a cikkel, amelyen nyomban meg lehetett ismerni a Vázsonyi szerzőségét, kettős célt követett. Az egyik az, hogy diszkreditálja az ellenzéki választók előtt a kényelmetlen új pártot. A másik célja pedig kétségkívül az lehetett, hogy az ellenzéki szövetséget csatasorba állítsa az új párttal szemben. Itt érte azonban a legnagyobb csalódás a demokrata párt vezérét. Hasztalan hirdet programjában a radikális párt vallástalan iskolát és szekularizációt és a nemzetiségek minden követelésének teljesítését, az ellenzéki pártok, amelyek most csak egy célt — a kormány megbuktatását — követnek, nem hajlandók lemondani arról a támogatásról sem, amelyet a választásnál a radikális szavazatoktól remélnek. És így Vázsonyi hasztalanul hivatkozik rendkívüli érdemeire, amelyeket az ellenzék körül szerzett: a szövetség nem hajlandó feláldozni az ő kedvéért a radikalizmust, inkább őt akarják rászorítani, hogy lépjen valamilyen kompromisszumra a radikális párttal s maradjanak bent mindnyájan a közös bárkában: a demokrata párt az ő polgári programjával, a radikális párt a szekularizációval és a néppárt az antiszemitizmusával; Andrássy és Apponyi a hármas szövetséggel és Károlyi Mihály a muszkavezető irányzatával. Vázsonyi cikkének megjelenése után maga Károlyi Mihály kijelentette, hogy „a Magyarországban megjelent cikk a cikkírónak egyéni véleménye.“ Ez volt az első tőrdöfés, amit Vázsonyi kapott. Továbbá kijelentették hitelesen, hogy „a támadástól a függetlenségi párt teljesen távol áll.“ Ezzel tehát a legnagyobb ellenzéki párt, amelynek vezére tudvalévően tagja a demokrata pártnak, teljesen dezavuálta Vázsonyit, aki e szerint azzal a vádjával, hogy a radikális párt munkapárti aknamunkának szüleménye, teljesen magára maradt. Vázsonyi cikkére azonban rögtön válaszoltak a radikálisok a Világban, a szabadkőművesek hivatalos lapjában és a párt szervezőbizottsága nevében Biró Lajos, Kernstock Károly, Jászi Oszkár és Szende Pál aláírásával a többi közt a következőket mondják: A cikk minden sorából különben kiérzik, hogy azt csak olyan valaki sugalmazhatta, aki klikkérdekeinek veszedelmeztetése miatt teljesen elvesztette önuralmát és aki most egyszerre a haza és a vallás ellenségeit fedezte föl bennünk. Ettől az úrtól mi az ellenzéki politikát illetően kitanítást el nem fogadunk, mert mi az ellenzéki csatavonalban állottunk már akkor, amikor ő még a Khuen— Lukács-kormánnyal állandóan fraternizált és kávéházi ablakból kacagva nézte az ellenzék vezéreinek a parlamentből való erőszakos eltávolítását. Minden ugratás és minden sértett hiúságból fakadó intrika ellenére továbbra is megmaradunk az ellenzéki küzdelem csatavonalában és fölhívjuk a vádaskodót, hogy ne bujkáljon névtelen cikkek alatt, hanem ha van mondanivalója, álljon elő azzal nyíltan, hogy a bíróság elé állíthassuk. Erre a nyájaskodásra ma válaszolt Vázsonyi a Károlyi Mihály lapjában, most már a neve aláírásával s talán fölösleges mondanunk, hogy a nyájasság terén nem maradt el a radikálisok mögött. Azt írja a többi közt: Én kiporoltam önöket, de atyai szeretettel, hogy a jó útra térjenek. Mert hiszen én nemzettem önöket, míg önök a rossz gyermek izzó gyűlöletével támadnak, aki nem győzi megvárni, míg meghal az apja, hogy mielőbb örökölhessen utána. És ezek után Károlyi Mihály gróf és a többi vezér együtt akarja tartani az ellenzéki szövetségben az új pártot is a régiek mellett, vagyis az eddigi keveréket és az új bontó elemet egyaránt. Őszintén kívánjuk nekik, hogy az összetartó művelet sikerüljön, sőt kívánjuk azt is, hogy együttes céljukat elérjék s buktassák meg Tisza Istvánt. Mert az aztán isteni látvány lesz, hogy a győztes szövetségesek miként fogják fölfalni és megbuktatni egymást. .. Pünkösd vasárnap függetlenségi gyűlés volt Zentán, amelyen megjelent Károlyi Mihály is, s beszédében abbeli reményét fejezte ki, hogy meg fogja alkotni a demokratikus Magyarországot. De nem mondta meg, hogy a Vázsonyi vagy a Jászi Oszkár demokráciáját óhajtja-e megvalósítani. Azt is mondotta a függetlenségi vezér, hogy már látja a nap virradását, amely be fogja aranyozni az országot, de — tette hozzá — nem a sárga arannyal, a pénzzel, hanem a demokrácia sugaraival. Minek megy akkor Amerikában sárga arany sugárért? A gyűlésen Szmrecsányi György is szónokolt s kijelentette a többi közt, hogy az új radikális párt a munkapárt céljait szolgálja. A néppárti képviselő, úgy látszik, nem tudta a dörgést, amely olyképp szól, hogy az ellenzéki szövetség számára meg kell óvni a szekularizáló radikális párt fegyverbarátságát is.A taktika itt szentesíti az eszközt. Hí Pünkösd két napján két rendbeli szervezkedés volt a fővárosban — gazdaságpolitikai alapon, de nyilvánvalóan pártpolitikai színezettel. Megalakult a Magyar Iparosok Országos Szervezete egyrészt, a Radikális Kisiparosok és Kiskereskedők Egyesülése másrészt. A szervezkedésnek az a célja, hogy az érdekeltek a közeledő választásokon megvédjék az érdekeiket. Ezt helyeselni lehet, ha az új szervezetek kizárják kebelükből a minden érdeket elsorvasztó, sivár pártérdeket s ha valóban csak tagjainak gazdasági érdekeit akarják szolgálni. Ezzel szemben azonban gyanút kelt az, hogy a szer