Budapesti Hírlap, 1914. június(34. évfolyam, 128-152. szám)

1914-06-03 / 128. szám

r­ mulát. A monarkiának külpolitikáját Romániával szemben nem lehet függővé tenni Magyarország belső nemzetiségi politikájától. A formulák soha sem szo­rították ki az élet valóságát. Ez a függetlenítés, épp úgy mint a státuszkvó, csak addig igazság, a­míg a politikai szükségességek a tévedések közé sorozzák. Mint független állam Románia, minden oldalról te­kintve, nem áll alább Ausztriánál. Bécsnek föltétlen segítségétől Romániának sem territoriális, sem etni­kai integritása, mely cél elérésére kitartással küzd, nem függ. A magyarok csak üssék az alájuk jutott roko­nainkat, sújtsák börtönnel, rágalmakkal, üldözések­kel, inzultusokkal és erőszakos elnemzetlenítési kí­sérletekkel. Mindez meg van nekik engedve, de csak addig, a­míg valahogyan meg nem akadályozzuk.“ A trónörökös Boszniában, Szerajevóból je­lentik: Ferenc Ferdinánd trónörökös a már véglege­sen megállapított program szerint június huszonötö­dikén érkezik a Szerajevó mellett levő Ilidzsébe, hol a Boszna-szállóban négy szobát foglaltak le a szá­mára. Külön-külön lesz katonai és polgári díszebéd, 28-án pedig a szerajevói országos múzeumot tekinti meg a trónörökös. Aznap el is utazik Vidzséből. A német császár konopisti látoga­tása. Berlinből jelentik: Vilmos német császár e hónap 11-én este utazik el Wildpark állomás­ról Konopistba. A császár másnap reggel érke­zik Benesauba. A császár látogatása a trón­örökösnél másnap estig fog tartani. Tizenne­gyedikén délelőtt Vilmos császár már visszaér­kezik Wildparkba. — Prágából táviratozzák. Vilmos császár látogatásáról azt jelentik a Bo­­hémkínok, hogy Tirpitz főtengernagy is elkí­séri a császárt Konopiszba. Ez a körülmény bi­zonyos politikai érdekességet ad a látogatásnak, mert tudják, hogy Ferenc Ferdinánd királyi herceg mennyire szívén viseli az osztrák és ma­gyar tengeri hatalom fejlődését és így szívesen fogadja azt a férfiút, a­ki egész életét a német tengeri hatalom fejlesztése művének szentelte. Az ő jelenléte alkalmat fog adni a trónörökös­nek, hogy sok olyan kérdésről beszéljen a né­met flotta szervezőjével, a­minek az osztrák és magyar flotta is hasznát láthatja. A találkozás eredménye az lesz, hogy az osztrák és magyar flotta és a német és az osztrák és magyar szö­vetség erősbödését elő fogja mozdítani. Köszönet a részvétért. Az egyesült független­ségi és 48-as pártnak elnöke, Károlyi Mihály gróf abból az alkalomból, hogy az ellenzéki pártok elnökei Kossuth Ferenc halálakor a pártnak részvétüket és együttérzésüket tolmácsolták, Andrássy Gyula gróf­hoz, Zichy Aladár grófhoz és Vázsonyi Vilmoshoz köszönő levelet intézett. A levelekben megköszöni az alkot­mánypárt, a néppárt és a demokraták részvétét és azt mondja, hogy ,,a fájdalom közössége a kitűzött célok felé való törekvésbeni közösségnek érzetét és tudatát is csak erősbíti.“ A ceglédi mandátum, Ceglédről jelentik. A ceglédi függetlenségi párt vezető emberei tegnap bi­zalmas értekezletet tartottak, hogy a Kossuth Ferenc halálával megüresedett képviselő-jelöltségről ta­nácskozzanak. Beszéltek mindazokról a jelöltekről, a­kikről Cegléden szó lehet. Elhatározták, hogy min­den körülmények között csak függetlenségi jelöltet támogatnak és a párt intéző­bizottságának, valamint a nagybizottságnak, a­melyek e héten fognak jelölő­­gyűlést tartani, ilyen irányú javaslatot tesznek. A ceglédi Kossuth Lajos-pártkör Nagy György dr.-nak ajánlotta föl a jelöltséget, Nagy elfogadta, de azzal a kikötéssel, hogy ha Károlyi Mihály gróf lépne föl, akkor visszalép. A 14. §. Bécsből jelentik: A Wiener Zrt. hol­napi száma az állami alaptörvény 14. szakaszá­nak alapján a következő császári rendeleteket közli: 1. Rendelet a polgári jogügyekben való eljá­rás módosítása dolgában. 2. Rendele­t a kisebb értékű ingatlanok­ telek­könyvi elkönyvelése ügyében. 3. A földadó-kataszterre vonatkozó törvény módosításáról szóló publikáció. BUDAPESTI HÍRLAP (128. sz. 1914. junius 3. ) Kavarodás az ellenzéken. — Politikai események. — Vázsonyi és a radikáli­sok.­­— Vázsonyi és az ellenzéki szövetség. — Ká­rolyi Mihály Zentán. — Teleszky pénzügyminiszter Nagybecskereken. — Uj pártszervezkedések. — Szét­oszlatott oláh gyűlés. — Budapest, jun. 2. A kémia ismer olyan keverékeket, a­me­lyek külső látszatra egységes és összetartó keve­réket adnak, de ha belefut egy csöppnyi maró sav, menten forrongásba hozza a keveréket s szétbontja elemeire. A mi politikai viszonyaink­ban az országos radikális párt megalakulása játsza most a zavaró és szétválasztó elemet az ellenzéki pártok kémiai szövetségében. Vázso­­nyinak fölötte kényelmetlen az új alakulás, mindenekelőtt azért, mert a radikalizmus a maga meztelenségében nagyobbat tud kurto­­gatni a mérsékeltebb demokráciánál s ezzel könnyen magához vonhatja azokat a kisembe­reket, kisiparosokat, kiskereskedőket, kis tiszt­viselőket, szóval a városi polgárságnak ama széles, kissorsú rétegeit, — vagy legalább is egy részüket — a kiknek támogatására Vá­zsonyi eddig korlátlanul számított. Minthogy az új radikális párt kétségkívül szabadkőműves alakulás s így mindenesetre a szabadkőműves páholyokra támaszkodik, ezzel a szabadkőmű­ves szavazatokat mindenesetre elvonja Vázso­nyi pártjától és jelöltjeitől. Továbbá Vázsonyi elkeseredésének megértéséhez számba kell venni azt is, hogy a szocialisták is közelebb érezvén magukat a szabadkőműves inter­­nacionáléhoz, mint a burzsoá­ szellemmel sza­turált demokráciához, a választásnál bizonyára inkább a radikális zászlót fogják tőlük telhe­tően támogatni, mint a Vázsonyiét — ott, a­hol a saját jelöltjük győzelemre nem számíthat. Ilyképp teljesen érthető Vázsonyi keserű kitörése, a­mely a minap jutott kifejezésre a függetlenségi párt hivatásos estilapjában, azzal az élesen sebző gúnnyal, a­mely a demokrata­vezér egyéniségének és polémiáinak jellegzetes vonása. Leszólta és lekicsinyelte a radikális pártot, a­melyet minden leszólásnak tetejébe ál­ellenzéki pártnak és suba alatti munkapárti alakulásnak minősített. Ezzel a cikkel, a­me­lyen nyomban meg lehetett ismerni a Vázsonyi szerzőségét, kettős célt követett. Az egyik az, hogy diszkreditálja az ellenzéki választók előtt a kényelmetlen új pártot. A másik célja pedig kétségkívül az lehetett, hogy az ellenzéki szö­vetséget csatasorba állítsa az új párttal szemben. Itt érte azonban a legnagyobb csalódás a demokrata­ párt vezérét. Hasztalan hirdet pro­gramjában a radikális párt vallástalan iskolát és szekularizációt és a nemzetiségek minden követelésének teljesítését, az ellenzéki pártok, a­melyek most csak egy célt — a kormány meg­buktatását — követnek, nem hajlandók lemon­dani arról a támogatásról sem, a­melyet a vá­lasztásnál a radikális szavazatoktól remélnek. És így Vázsonyi hasztalanul hivatkozik rendkí­vüli érdemeire, a­melyeket az ellenzék körül szerzett: a szövetség nem hajlandó feláldozni az ő kedvéért a radikalizmust, inkább őt akarják rászorítani, hogy lépjen valamilyen kompro­misszumra a radikális párttal s maradjanak bent mindnyájan a közös bárkában: a demo­krata­ párt az ő polgári programjával, a radi­kális párt a szekularizációval és a néppárt az antiszemitizmusával; Andrássy és Apponyi a hármas­ szövetséggel és Károlyi Mihály a muszkavezető irányzatával. Vázsonyi cikkének megjelenése után maga Károlyi Mihály kijelentette, hogy „a Magyaror­­szág­ban megjelent cikk a cikkírónak egyéni véleménye.“ Ez volt az első tőrdöfés, a­mit Vá­zsonyi kapott. Továbbá kijelentették hitelesen, hogy „a támadástól a függetlenségi párt telje­sen távol áll.“ Ezzel tehát a legnagyobb ellen­zéki párt, a­melynek vezére tudvalévően tagja a demokrata­ pártnak, teljesen dezavuálta Vá­­zsonyit, a­ki e szerint azzal a vádjával, hogy a radikális párt munkapárti aknamunkának szü­leménye, teljesen magára maradt. Vázsonyi cikkére azonban rögtön vála­szoltak a radikálisok a Világ­ban, a szabadkő­művesek hivatalos lapjában és a párt szervező­­bizottsága nevében Biró Lajos, Kernstock Ká­roly, Jászi Oszkár és Szende Pál aláírásával a többi közt a következőket mondják: A cikk minden sorából különben kiérzik, hogy azt csak olyan valaki sugalmazhatta, a­ki klikkérdekeinek veszedelmeztetése miatt teljesen el­vesztette önuralmát és a­ki most egyszerre a haza és a­ vallás ellenségeit fedezte föl bennünk. Ettől az úrtól mi az ellenzéki politikát illetően kitanítást el nem fogadunk, mert mi az ellenzéki csatavonal­ban állottunk már akkor, a­mikor ő még a Khuen— Lukács-kormánnyal állandóan fraternizált és kávé­házi ablakból kacagva nézte az ellenzék vezéreinek a parlamentből való erőszakos eltávolítását. Minden ugratás és minden sértett hiúságból fakadó intrika ellenére továbbra is megmaradunk az ellenzéki küz­delem csatavonalában és fölhívjuk a vádaskodót, hogy ne bujkáljon névtelen cikkek alatt, hanem ha van mondanivalója, álljon elő azzal nyíltan, hogy a bíróság elé állíthassuk. Erre a nyájaskodásra ma válaszolt Vá­zsonyi a Károlyi Mihály lapjában, most már a neve aláírásával s talán fölösleges mondanunk, hogy a nyájasság terén nem maradt el a radi­kálisok mögött. Azt írja a többi közt: Én kiporoltam önöket, de atyai szeretettel, hogy a jó útra térjenek. Mert hiszen én nemzettem önöket, míg önök a rossz gyermek izzó gyűlöletével támadnak, a­ki nem győzi megvárni, míg meghal az apja, hogy mielőbb örökölhessen utána. És ezek után Károlyi Mihály gróf és a többi vezér együtt akarja tartani az ellenzéki szövetségben az új pártot is a régiek mellett, vagyis az eddigi keveréket és az új bontó ele­met egyaránt. Őszintén kívánjuk nekik, hogy az összetartó művelet sikerüljön, sőt kívánjuk azt is, hogy együttes céljukat elérjék s buktas­sák meg Tisza Istvánt. Mert az aztán isteni lát­vány lesz, hogy a győztes szövetségesek miként fogják fölfalni és megbuktatni­­­ egymást. .. Pünkösd vasárnap függetlenségi gyűlés volt Zentán, a­melyen megjelent Károlyi Mihály is, s beszédében abbeli reményét fejezte ki, hogy meg fogja alkotni a demokratikus Ma­gyarországot. De nem mondta meg, hogy a Vázsonyi vagy a Jászi Oszkár demokráciáját óhajtja-e megvalósítani. Azt is mondotta a füg­getlenségi vezér, hogy már látja a nap virradá­­sát, a­mely be fogja aranyozni az országot, de — tette hozzá — nem a sárga arannyal, a pénz­zel, hanem a demokrácia sugaraival. Minek megy akkor Amerikába­n sárga arany sugárért? A gyűlésen Szmrecsányi György is szó­nokolt s kijelentette a többi közt, hogy az új radikális párt a munkapárt céljait szolgálja. A néppárti képviselő, úgy látszik, nem tudta a dörgést, a­mely olyképp szól, hogy az ellenzéki szövetség számára meg kell óvni a szekularizáló radikális párt fegyverbarátságát is.­­A taktika itt szentesíti az eszközt. Hí Pünkösd két napján két rendbeli szervez­kedés volt a fővárosban — gazdaságpolitikai alapon, de nyilvánvalóan pártpolitikai színezet­­tel. Megalakult a Magyar Iparosok Országos Szervezete egyrészt, a Radikális Kisiparosok és Kiskereskedők Egyesülése másrészt. A szervez­kedésnek az a célja, hogy az érdekeltek a kö­zeledő választásokon megvédjék az érdekeiket. Ezt helyeselni lehet, ha az új szervezetek kizár­ják kebelükből a minden érdeket elsorvasztó, sivár pártérdeket s ha valóban csak tagjainak gazdasági érdekeit akarják szolgálni. Ezzel szemben azonban gyanút kelt az, hogy a szer­

Next