Budapesti Hírlap, 1914. szeptember (34. évfolyam, 212-241. szám)

1914-09-01 / 212. szám

2 BUDAPESTI HÍRLAP (212. sz.) 1914. szeptember 1. tak. A német fegyverek dicsőséges diadalt arattak a ’Poroszországba betolakodott orosz hadseregen, ammelynek kétszázötven lézer. emberét, közrefogták és a harcra képtelenné tették. Kétszázötvenezer .ember! Szédületes elgondolni a nagy tömeg teljes és megsemmisítő kudarcának jelentőségét. Az orosz haderő ez osztálya maga is egy tetemes hadsereg, megérte Szedánját, és ránézve nem enyhíti a helyzetet, hogy német földön érte meg. Nagy garral nyitották meg az offenzívát ezek az orosz csapatok már a háború első szakaszában.Wirballen nél, a határállomásnál törtek be, Stallupönen és Gambinnen mellett megütköztek a határvédő kisebb német csapatokkal, néhány olcsó győzelmet arattak, fenyegették Insterburgot, fölgyújtották az útjukba eső, falvakat, raboltak, amennyit lehetett, és nagy garral hirdették, hogy mennek föl Königszbergbe,onnan talán Danzigba, útba ejtik Kolberget, Stettint, aztán az oderai Frankfurton keresztül egyenesen Berlinbe. A francia kormány manifesztuma már készpénznek kurrentáltatta ezt a fenhéjázó, üres áletűlátást. Tartarin eldicsekedhetett vele a jámbor taraszkániaknak, hogy oroszlánt lőtt Afrikában. Várjon Poincaré el fog-e dicsekedni azzal a medvével, amelyet, dicső szövetségese , nem lőtt le ?. Nincs Königszberg, és Danzig, nincs Pózen és Gnesen, nincs Kolberg és Stargard, csak egy nyomorúságos vert hadsereg, amelyet a mazurok földjén bekerítettek a németek és most kényre-kedvre ki van nekik szolgáltatva. Ez a kétszázötvenezer már nem fog harcolni ellenünk. Viszont a keleti Poroszországban fölszabadult hadak már küzdeni fognak mellettünk. Várjuk türelemmel, várjuk bizalommal, az erősek hitével és önbizalmával, mit fog a boldo gité ma után hozni ,a mindig kétséges holnap. Az orosz sereg, a melytől balgaság s a mieink érdemének kicsinylése volna elvitatni az erőt és a vitézséget, egy tekintélyes részében már megérte a legfájóbb katonasorsot. Kiütötték a kardot kezéből, amint körülzárták. Mert ez a körülzárás, a tehetetlenség kárhozata, a bomba, önmegadás, a keresztültörés lehetetlensége a legfájdalmasabb az egyes katonának is,a nagy fegyveres egységeknek is. És ugyanez a végzet ólálkodik már Paris körül is. A boszorkányos németek a francia főváros körül vannak, és aligha fogják megkímélni a legvégső megalázástól, a megostromlástól. Mint a dorbézoló Belsázár palotájának a falán a lángbetűk. u£y hirdeti a Paris fölött kóválygó német léghajó levélüzenete: Készüljetek a Végre! És bombája: Ilyen zenével indul meg Paris ostroma . .. Páris ostroma. ... az ember a szörnyűségeknek, az ínségnek, a lealjasodásnak egész patkányzaját látja maga előtt, ha a negyvennégy év előtti ostromra gondol. Várjon most szelídebb lesz a körülzártak sorsa? Alig hisszük. És mind e csapást járásra, az egész Franciaországra a könnyelműség, a léhaság, a korlátoltság idézte. Ezek igazán elmondhatják, amit az a kivételesen őszinte angol gyónt : megkérdeztük az ördögöt és tanácsot kértünk butaságunktól, aztán belementünk a háborúba. Belementek, most már olcsó áron nem szabadulnak belőle. De a nagy árat, a vért, a rengeteg gazdasági kártételt, emberek és javak pusztulásába nép fizeti, fájjon megérnek-e neki, ennyit , elegán- san felületes vezérei, vedlett politikusai, sok csődöt megért miniszterei? De hiszen a bölcs Horáciusz is tudta már: Quidquid delirant reges, plectuntur Achivi, ha a királyok őrjöngenek, a népeik lakóinak meg érte. A köztársasági kormányforma nem elég" erős és életképes arra, hogy változtasson ezen az igazságon. És a legerősebb erődítvény nem eléggé szilárd arra, hogy a német előrenyomulás elemi viharát föltartóztassa. A nehéz haubiok már Belfart-t ostromolják, a drágán viszszavásárolt erődöt, amelynek bevehetetlensége dogmává izmosodott. Megint egy izmos dogma fog ledőlni az emberi hit épületének ormáról ... A harci hírek közt ma nem találkozunk a kedves Anglia nevével. Fájdalmasan érezzük e hiányt, mert oly könnyű megszokni azt, ami jó és mi rövid idő alatt annyira hozzászoktunk, hogyaz angol hadsereget megverik naponta. Ma nem verték meg. Nyilván nem volt ütközetben. Ma nem szerepel Lord Kitchener válogatott hadával, amely a szárazföldre kitéve szakasztott úgy érzi magát, mint a hal ugyane procedúra következtében. Ma csak ,mint politikus, más szóval, mint rabló szerepel. Egyiptomnak gyarmattá nyilvánítása már régebbi terve. Ennek a tervnek érdekében már agyonlövetett és fölaknáztatott néhány ezer mohamedánt (vegyesen férfit, nőt és gyermekét). A muzulmán nacioializmus azonban nem szűnt meg tiltakozni a jogfosztás ellen. Most pedig...Olaszország tiltakozik ellene, a tulajdon élete, biztossága, fejlődése érdekében.. És kormánya kijelenti, hogy kész kilépni a semlegesség szigorúan körülhatárolt övéből, ha Anglia gyarmatává teszi Egyiptomot. Valószínű, hogy a Whitehall meg fogja nyugtatni Rómát — egy hazugsággal. Mert Sir Edward Grey mostanában oly kitűnő trashingben van, hogy egy-egy álnok formulát nem kér kölcsön még Izvolszkij excellenciájától sem. Emlékezzünk meg még e helyen, ahol a ferdítésnek, az igazság keresztrefeszítésének annyi elijesztő példája vonul el naponkint előttünk, egy melegszívű, katonás írásról, a mely a mi József királyi hercegünk bajtársi érzését és igaz magyarságát fennen hirdeti. A királyi herceg napiparancsban búcsúzik el a negyvennégyes bakáktól, a kikkel együtt harcolt Szerbiában, a kiket látott a golyók sűrü záporában félelem nélkül, hősök módjára verekedni. A negyvennégyes bakák Somogyország szinejava, virága. Ezredük mindig az elsők közé tartozott a nagy ármádiában, ha tűzbe szólította a riadó. • Somogy büszke a bakáira és büszke lesz a hercegi szózatra is, amely véres virtusát magasztalja. De mi is büszkék vagyunk a királyi hercegre, a ki vészben és viharban, szükségben és harci tűzben együtt volt és együtt maradt katonáival. És szemlét tartván valamennyinek a vitézségén és derekasságán, a mi somogyi negyvennégyeseinken akadt még tekintete, és a legszebb piros rózsát, véres rózsát az ő sapkájukra tűzte. Döntő küzdelem az oroszokkal. .. — Csapataink eredményes harca. — A németek nagyszerű sikere. — A nagy csata a Visztula és a Dnyestie? közt. A hatodik nap. Bécs, aug. 31. A Fremdenblatt haditudósítója augusztus 31-én reggel 9 órakor jelenti a főhadiszállásról. A nagy csatának ma van a hatodik napja Csapataink csodálatraméltó kitartással harcolnak. A harcvonalból kitűnő hírek érkeznek javunkra. A visszatérő sebesültek csodákat mesélnek katonáink hősiességéről. A főhadiszálláson jó a hangulat. A Neue Freie Presse jelenti ma reggelről. Ma éjjel kedvező hírek érkeztek az általános helyzetről. A harc tart és további lefolyása elé bizalommal tekintenek. A bécsi lapok haditudósítói a kraszniki győzelmet tárgyalva megállapítják, hogy az osztrák és magyar hadsereg eredményeinek jelentősége abban nyilvánul meg, hogy ama vereség folytán, amelyet a Lublin körül öszszegyűlt orosz erők szenvedtek, az orosz főerők jobbszárnya aligha lesz képes beleavatkozni az események további folyásába. A kraszniki győzelmet követő sikere az osztrák és magyar csapatoknak teljessé teszi ezt az eredményt. A haditudósítások egyhangúlag rámutatnak az osztrák és magyar tisztek rendkívüli szívósságára és támadó szellemére, amellyel figyelemreméltó menetelések után az orosz haderőket menekülésszerű visszavonulásra kényszerítették. Egy Belzecből ideérkezett honvédhuszártiszt lelkesedéssel beszél huszárjairól és kijelentette, hogy úgy harcolnak, mintha ördögök volnának. A tisztek úgy támadnak, hogy ki sem vonják kardjukat és az orosz lovasokat elevenen akarják összefogdosni. A kozákok ívben térnek ki gyalogságunk elől és nem várják be lovasságunk attakjait. Tüzérségünk brilliánsan lő. A hadsereg szelleme kitűnő. Bécs, aug. 31. : Mint a Reichspost haditudósítója táviratozza, a csata még több napig tarthat, mert mindkét részen jelentékeny erők állanak harcban. A visszavetett oroszok ismét összegyűlekeznek lövészárkokban. Ezek ellen frontális támadás eredménytelen volna s nagy veszteséggel járna. Csapatainknak hosszadalmas megkerülő mozdulatokat kell tenniük. Bécs, aug. 31. Délelőtt tíz órakor. A Wiener Alig. Ztg. jelenti a hadisajtószállásról augusztus 31-én délelőtt tíz órakor. A csata változatlan hévvel folyik. Az időjárás kedvező. A csata egyes fázisairól érthető katonai okokból egyelőre hírt adni nem lehet, annyi azonban bizonyos, hogy a harc ránk igen kedvezően alakult. A balszárny előrenyomulása. Bécs, aug. 31. A Sonn- és Montagszeitung a sajtóhadiszálláson lévő tudósítójától augusztus 30-án, vasárnap, a következő három táviratot kapta: Délelőtt 0 óra 50 perc. Az északkeleti harctéren dúló döntő csata tervszerűen folyik. A fölfogás optimisztikus, mert a várható események alaposan elő vannak készítve, hadseregünk reményei és számításai teljesen kielégítőknek tűnnek föl. A balszárny sikerei sokat használnak az általános tervnek és biztosítják keresztülvitelét.