Budapesti Hírlap, 1914. október(34. évfolyam, 242-272. szám)
1914-10-01 / 242. szám
Budapest, 1914 XXXIV. évfolyam, 242. szám. megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési árak: Egész évre 32 kor., félévre 16 kor., negyedévre 8 kor, egy hónapra 3 kor. 10 fill. Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 12 fill. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. Főszerkesztő: Rákosi Jenő Szerkesztőség: VII. ker., Hökk Szilárd utca 4. sz. Telefon József 63. Kiadóhivatal: VIII. ker., József-körút 5. sz. Telefon: Előfizetés: József 95. Elárusítás : József 9-29. Apróhirdetés: József 95. Hirdetés: József 53. Könyvkiadó: József 9-29. Igazgató: József 9-38. Tisztelettel kérjük a vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megújítása iránt lehetőleg gyorsan szíveskedjenek intézkedni, hogy a lap szétküldése fennakadást ne szenvedjen. A tanuló ifjúság. Budapest, szept. 30. A főváros elernyedte társadalmának ijedős részét, amely nem éri be azzal, hogy maga meg van ijedve, hanem gyermekes hiszékenységgel ad tovább neki más ijedt alakoktól vagy éppen gonosz számítással beadott rémhíreket, úgy hogy már pánikszerű volt a kávéházban tanyázó közvélemény ijedelme: ezt a részt megénekeltük a napokban ezen a helyen. Szerencsére okoskodásunkat megerősíteni tegnap megjelentek az új offenzívát bejelentő hírek és ezek nyilván alkalmasak arra, hogy a megriadtakba újra egy kis hazafias lelket verjenek. Ma nem a felnőttelvről, ma a társadalom gyermekeiről szól az ének. Ezeket még nem kezdte ki annyira az utolsó két évtized rothadt irodalma, mint szibarita szüleiket, bár ezek főzött is akad, aki leborotválja a bajszát, még mielőtt igazában ki is nőtt volna. Mert Wilde Oszkár nyomán a leborotvált bajusz e rothadt modernizmus cégtáblája..... De ha érintette is e lélek- és ideálölő irodalom gyermekeinket, a mostani zord idők kürtszavára fölülkerekedik bennük szép ifjúságuk pezsdülő vére. Éppen a mai Budapesti Hírlapban olvasom, hogy az újpesti állami gimnázium nyolcadik osztálya otthagyta az iskolát s beáll önkéntesnek. Ezt már megelőzte egy erdélyi gimnázium; megelőzték egyesek, akiket név szerint föl tudnék sorolni. Ez egy általános mozgalma a fiatal szíveknek, melyekben megmozdul az ősöktől öröklött hazafiság és katonai virtus. E jelenség kötelességünkké teszi, hogy foglalkozzunk a dologgal s ne hagyjuk gazdátlanul a mozgalmat. Sőt szükséges, hogy illetékes tényezők vegyék a kezükbe és irányítsák, úgy hogy a fiatal lelkesedés érvényesülhessen, de hogy ami veszedelem van benne, az megcsökkentessék. Németországban már lekapcsolták a középiskolákról a kilencedik osztályt és ott közel két millióra rúg az önkéntesek száma, melynek nagy kontingense ebből az elemből telt ki. Azt tartom, a legokosabb és leggyakorlatibb megoldása lenne ennek a kérdésnek, ha a kormány elrendelné, hogya középiskolák nyolcadik osztályának a tanulói az idén a karácsonyra szánt ünnepen tehesse le az érettségi vizsgálatot. Ezzel elérnék azt, hogy aki ez ifjúságból katonának akar állani, már magával vinné minden további értelmiségi pálya alapkvalifikációját s ha Isten segítségével haza kerül, minden további nehézség és akadály nélkül folytathatná tanulmányait. Elérnék azt, hogy azok, akik közülük mint tizenkilenc évesek legközelebb sorozás alá kerülnek, élhetnek az egyéves önkéntességi joggal s nem fognak háromévi szolgálatra besoroztatni mint közlegények. Elérnék azt, hogy az a rész, amely, nem alkalmas katonának vagy nem kíván, vagy szüleiért nem mehet katonának, birtokában az érettségi bizonyítvány kvalifikációjának, immár alkalmazást és munkát kereshetne és segítsége lenne sok családnak, amelynek föntartói tán a harctéren teszik súlyosabb kötelességüket. Oly rendkívüli időket élünk, amelyekben nem lehet a szokott sablonokkal kormányozni s az élet dolgait és bonyodalmait intézni. Képzettségben ez a dolog, ha elrendelik, azt tartom a minimális veszteséggel is alig járna. Méltó az eszme, sőt immár mozgalom, arra, hogy a kormány fontolóra vegye. A szélesebb szemhatárral bíró tanárok már foglalkoznak is vele s csak órák kérdése, hogy a középiskolák vezetőségei kénytelenek legyenek tanácskozásuk tárgyával tenni a dolgot. • Egy komoly ellenvetést tudunk csak: nem adunk-e vele szárnyat a fiatalság ideális fölbuzdulásának, melyet tán kalandvágynak is lehetne mondani. Tömeg és egyén. írta Nagy Emil. A pusztító ágyuk, a rettenetes gépfegyverek és az irtóaknák korában látszóan háttérbe szorul az egyes ember egyéni értéke a nemzetek nagy harci mérkőzésében. De csak látszóan. Mert az egyes ember lelki és fizikai ereje ma is éppen olyan fontos a háborúban, mint régente. A különbség csak az, hogy a régi világ harcaiban egy-egy kitűnő bajvívó puszta egyénisége a csata sikere szempontjából önmagában véve önálló nagy harci érték volt, függetlenül a többi katonától, míg a mai háborúban az egyes egyén a benne rejlő szellemi és testi értéket csak úgy tudja nemzete javára harcilag értékesíteni, ha ő maga saját személyével csak egyik kiegészítő láncszeme a milliókra menő többiek lelki és testi kiválóságának. Milliók egyéni értéke és fegyelmezett egybeműködése, ennek a nagy fogalomnak felhőkbe járó apoteózisát alkotja meg a nemzetek szemünk előtt lezajló gigászi mérkőzése. Nem az a nemzet győz, amelyiknek néhány vagy sok derék férfia küzd, hanem az a nemzet marad győztes a vértől párolgó több száz kilométeres arcvonalú harcmezőn, amelyik az egymással szemben mérkőző milliók között több megfelelő egész embert vallhat polgárának. Ha régente a sok ezer holdak előkelő birtokosa kíséretével harcba szállt, biztos lehetett arról, hogy a háború sikerére nagy befolyással lesz, ha legényeivel együtt fel tudja forgatni a kardot s szembe mer nézni a halállal. Ha ma egy nagy ur háborúba megy, a ki otthon akár a fél vármegyét magáénak tudja, igazán nem lehet arról biztos, hogy egyáltalán meglátja-e az ellenséget s egy srapnel nem üti-e le már néhány kilométerről, s megeshetik, hogy a harci rendben hozzá közelálló szegény kéresét megkíméli ugyanaz a halál, s kardi közelségbe jut az ellenséghez, hol férfierejét, edzett izmait s bátorságát értékesítheti. Az egyes egyén önön büszkeségével körülvéve ma egyenként alig bír súllyal a harci mérlegen, s feszítheti keblét egekbe nyúló becsvágy, mégis csak mint a milliók egyik tagja tesz számot, de nem önmagában, a többiektől külön, viszont derék milliók fegyelmezett egybeműködésében eddig alig ismert harci erő érvényesül a háborúban. Azt hiszem, hogy ez a szemünk előtt dúló világháború éppen azért a demokrácia igazi eszméjét jobban viszi majd előre, mint néhány millió újságcikk, brosúra és beszéd. De viszont ezek a nagy idők kiemelik ezt az eszmét abból a légkörből, ahol eddig ezzel a jelszóval hibásan éltek és visszaéltek, s megtisztítva és megnemesítve teszik az eszmét a nemzetek oltárára. A demokrácia megtisztult és átalakult fogalma fogja a nemzetek jövő békés munkáját is irányítani a világháborúban szerzett nagy tapasztalatok után. Megtanulják a társadalom előkelői, hogy úgy fajuk védelme, mint saját maguk érdekében is első- és fő kötelességük a lakosság széles rétegeinek szellemi és testi, erejét növelni, elvont értékű politikai civódások helyett, amiknek a milliók nagy fejlődéséhez kevés köze van. De a nagy tapasztalatok és az igazi demokrácia sugallata szerint remélhetően át fog alakulni az egyének egész nevelése is. Meg kell tanulnia minden egyes ifjúnak, hogy ő maga úgy viheti csak előre nemzetét, ha nemcsak ő maga jeles, de jelesek társai is. Az iskolák legtöbb esetben magtalan világának igazodnia kell majd a népek versenyének nagy föladataihoz s okos és harcra edzett ifjakat kell majd nevelniök, nem álmodozó filisztereket. Milyen csodálatos is az, hogy mi ifjaink a napokon át künn feküsznek a rajvonalban, amikor talán még soha életükben szabadban nem aludtak. De remélhetően át fog alakulni az egész testedzési intézmény is. Ahogy ma űzzük a testedzést hivatalosan, az alig egyéb egyesek hiúságának vásárjánál. Általában az angoloktól átkölcsönzött egyéni „rekord-láz“ uralkodik a nagy tömegek egyenletes testi fejlesztése helyett, ámbár hiszem, hogy az angolok is most a németek előtt nem annyira egyéni rekordra, mint inkább „tömegfutásra“ éreznek kedvet. A nagy tömegek testedzési nevelésének döntő helyet kell majd elfoglalnia nemzetünk kulturális működése terén, ennek óriás szerepe lesz a jövő tömegerők nagy küzdelmében, de az a sportüzési versengés, amit az angoloktól átvettünk, csak egyesek nemes időtöltése, a mi- A Budapesti Hírlap mai száma 16 oldal