Budapesti Hírlap, 1914. október(34. évfolyam, 242-272. szám)
1914-10-01 / 242. szám
1914. október 1. Budapest* Hírlap ,1*242. «.A válts sürgősen jegyet Münchenbe vagy Salzburgba, Gasteinba vagy Meránba, terjeszd gyalázatos meneküléseddel a gyáva ijedezős bacillusát, biztosíts vagyonod részére drága pénzen egy safe-t valamely, külföldi bankban és regéld vacogó foggal, hogy itt az orosz. Ha úgy tetszik, hozzáteheted, hogy magad is láttál egy „szotnya kozákot“ (mert ha kozák, akkor csak szotnya lehet), amikor a múlt héten Nagymarosról Vácra utaztál. A hadiparancs csak arra való, hogy az igazság erejével nyugtasson meg és emeljen föl bennünket. Büntető szankciója nincs. Amit őszintén, tiszta szívből sajnálunk. Mert elkelne már egy olyan parancs, akár hadi, akár polgári, akár nyílt pátens, akár miniszteri rendelet, amely épp oly szigorúan sújtaná a lelki fertőzés terjesztőit, mint azokat a gonosztevőket, akik a kutakat mérgezik meg. A hadi parancs azt is megemlíti, hogy Franciaország ellen a németek főhadereje föltartóztathatatlanul nyomul előre. Nagy és új győzelem vár ott a német fegyverekre és szövetségesünk győzelme természetesen diadal nekünk is. A döntés csakugyan közeledik a roppant csatatéren. A legfontosabb ponton, Verdun-nél, megtörik a franciák ellenállása, a kicsapás Verdun-ből és Toul- ból megint kudarccal végződött és amint Verdun elesett, elesett Franciaország is, mert egyenesen megnyílik az út szívébe, Párisba. Nemcsak a főváros, hanem vidéke is készülődik a védekezésre. De nem lelkesen és bizakodva. Sötéten, kétségbeesett, halálra készülő elszántsággal. Tele lángoló gyűlölettel a német ellen, aki végigtiport rajta és akit egyénenkint is kész volna a legkannibálibb kegyetlenséggel fölkoncolni. De egyben folyton növekedő haraggal és keserűséggel a barátai ellen is, akik elhagyták és megcsalták. Szidják az angolokat, a kik gyarló és elégtelen csapatokat küldtek segítségül. Gyalázzák az oroszokat, a kik beleszerettek a bécsi Szent István-templom tornyába és míg arra függesztették szemüket, egészen elfeledték, hogy egy szövetségesük és hitelezőjük is van a világon, aki szorongatott helyzetében tőlük várja a megváltást. Ribot, a pénzügyminiszter, számon ■kéri az angoloktól a milliókat, amiket a kalmárok kormánya megígért, de nem szállított. Clemenceau számon kéri Izvolszkitól az orosz seregeket, amiket megígért és nem szállított. Clemenceau-nak, az öreg publicistának még rá lehet ütni a szájára. De Ribot-t, a fináncot nem lehet elhallgattatni. És azt a nagy és befolyásos, sok tagú és sok súlyú radikális csoportot sem, amely késhegyig való harcot hirdet a kormány ellen hibái és bűnei miatt, a reakcióval való szövetsége miatt, a rojalista sátánnal kötött vérszerződése miatt, a háború minden nyomorúsága, katasztrofális veszteségei, megalázó ínsége és eltitkolhatatlan kudarcai miatt. Borzalmas az a nyomorúság, amelybe e szebb sorsra érdemes nemzet jutott. Mert még ha az utolsó pillanatban magához térhetne és meg is állhatna a csatatéren, ami ma már katonai szempontból a tiszta lehetetlenség, akkor is elvesztette ezt a háborút a politika mezején. És még egy téren, amely emennél nem kevésbbé jelentős: gazdasági téren. Az ősz Ribot érezte és megjósolta ezt az összeomlást még hó,napokkal ezelőtt, amikor nem gondoltunk arra, hogy Európa lángba borul és a seregek naponta milliókat fognak megenni. És várjon Anglia, amelynek kincstári kancellárjai Lloyd George, gőgösen hivatkozott a legerősebb fegyverre, a pénzre és azt vallotta, hogy az utolsó milliárdé lesz az utolsó szó ebben a háborúban,. vájjon Anglia bírja-e soká rettentő veszteségét. Nem a vérveszteséget értjük. A vér egészen különös folyadék, mondja az angol Mefisztóval. Ennélfogva nagyon takarékosan bánik vele. A gazdasági veszteségről van itt szó. Az imádott aranyborjúról, amelynek oltára körül a City nagyjai és a Stock Exchange rokerjei naponta elvégzik istentiszteletüket. Nem szólunk a kereskedelem és ipar példátlan pangásáról. Végre ez lehet lucrum cessans, mint a római jog mondja. Esetleg valamikor megtérül, ha jobb idők következnek el. De az elsülyesztett hajók napról-napra növekedő, félelmetessé dagadt száma már valóságos damnum emergens, soha jóvá nem tehető, végképpen helyrehozhatatlan kár. Az U. 9. tizenöt perc alatt a néma és terméketlen tengerfenékre küldött száz milliót. Mennyi munka, verejték, adó, nélkülözés tapad ehhez a rengeteg summához! És ma újabb hír érkezik egész csomó kereskedelmi hajó elpusztulásáról. A büszke gályák fölbecsülhetetlen kinccsel megrakodva közelednek K rév felé. Útjukba akad egy német hajó és ötével menti el őket. Maholnap nem merészkedik ki egy angol kalmárhajó sem a nyílt vizekre. És akkor ugyancsak hiába pöffeszkedik a dicső brit flotta a portsmouthi, falmouthi, doveri biztos hadi kikötőkben. Maholnap nem lehet fagyasztott húst szállítani Argentínából. És akkor koplalni fog London, amely a dockból táplálkozik és az egész Anglia, amelynek nincs elegendő ökre és ürüje a húsfaló nép eltartására. A pénzük és a gyomruk bünteti meg őket, a kapzsi és falánk angolokat. Mert az igazságszolgáltatás, ha nem földi, mindig megtalálja a legérzékenyebb pontot, hogy oda sújtson. És Isten nem vert bottal, mint a magyar példaszó oly bölcsen tartja. Csak a szegény Belgiumot veri bottal. De az, úgy látszik, nem is érdemel jobbat. Annyi szép, virágzó város után most Mecheln is a németek kezére került, a szorgos, iparűző, művészi emlékben és történeti hagyományokban dús Mecheln. Most már igazán csak Antwerpen van hátra, de sohá az sem állja az ostromot. Elzárva a környéktől, minden oldalról nehéz tüzérségtől bombázva, egy kétségbeesett és demoralizált csapat végső maradékától védelmezve várja végítéletét. És aztán mi marad a volt Belgiumból? Egy ország rongyai, foszlányok, fölgyújtott városok, üszkös romok, idegen járom alatt nyögő, lázadozó rabok. Két hónap alatt elpusztul egy nemzet. De egy nemzet évszázadok alatt sem pusztulhat el, ha nem követ el öngyilkosságot. Az orosz offenziva összeomlás előtt. — A hadseregfőparancsnokság a helyzetről. — A magyarországi betörés visszaverése. — Egyesülésünk a szövetséges német sereggel. — A gyilkos szerbek megfenyitése. — Az igazság a HelyzetKSI. Frigyes királyi herceg parancsa. Bécs, szept. 30. A császári és királyi hadseregfőparancsnokság a következő hadseregparancsot adta ki: A helyzet reánk, és a szövetséges német hadseregre kedvező. Az orosz offenziva Galíciában összeomlás előtt áll. A német csapatokkal együtt az ellenséget, amely Kraszniknál, Zmoscénál, Xasterburgnál és Xannenbergnél vereséget szenvedett, ismét se fogjuk győzni és meg fogjuk semmisíteni. A franciák ellen operáló német lőerő feltartóztathatatlanul mélyen benyomult az ellenséges területre. Ott ismét nagy győzelem van közel A balkáni hadszíntéren szintén az elenség országában harcolunk. A szerbek ellenállása bénulni kezd ,deltő elégedetlenség, felkelés, nyomor és éhinség ellenségünket hátban fenyegetik, míg a monarka és Németország csapatai egységesen és birodalommal adanak egymás mellt, hogy a gonoszul reánk kényszerített háborút győzelmesen végigküzdjék. Ez az igazság a helyzetről. Kihirdetendő valamennyit színek, a legénységnek pedig anyanyelvén tudtul adandó. Frigyes királyi herceg, gyalogsági tábornok. Kivertük az oroszokat. Ungvár, szept. 30. Tegnap délben Uzsokról Ungvárra érkezett egy nagyrangu vezérkari tiszt, a ki fölkereste Sztáray gróf ungmegyei főispánt és hivatalosan közölte vele, hogy csapatainknak az éj folyamán és tegnap reggel Uzsok körül folytatott harcai eredménnyel jártak és sikerült kiverni az ellenséget, amelyet egészen Siankiig szorítottak vissza. Az egész uzsoki hegyszoros ismét birtokunkban van. Az uzsoki harcokban az oroszok igen súlyos veszteségeket szenvedtek. Ung megye területén ma már egyetlen orosz sincs. A határvédő csapatokmegerősítése egyre tart. • Együtt a német sereggel. A német előrenyomulás. Berlin, szept. 30. A nagy vezérkar közli, hogy a nagy főhadiszállás szeptember 29-én este 9 órakor ezt jelenti. Keleten az oroszoknak a Niemen folyón keresztül Suwalki kormányzóság ellen intézett előretöréseit meghiúsító ták. Ossewiec vára ellen tegnap nehéz tüzérség lépett harcba. Katonáink dicsérete. Berlin, szept. 30. • A Berliner Tageblatt az osztrák és magyar sajtóhadiiszállásnak a Biec és a Visztula mellett megkezdett új hadműveleteiről érkezett jelentéséhez a következőket fűzi hozzá: — Az osztrák és magyar hadsereg eddigi harcai fontos eredménnyel jártak. Az osztrák és magyar hadsereg föltartóztatta az orosz főerő rohamát és igen érzékeny veszteségeket okozott neki. A feladatot nem volt könnyű megoldani, de oly nyomatékosan oldották meg, hogy az orosz fenhéjázás most már nem veheti a dolgot félvállról. A monarkia katonáiban a fölgyülemlett düh oly harci kedvet ébresztett, hogy szelíd