Budapesti Hírlap, 1914. december (34. évfolyam, 303-332. szám)
1914-12-01 / 303. szám
Budapest, 1914. XXXIV. évfolyam, 303. szám. Budapesti Hírlap megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előzési árak: Egész évre 32 bor, félévre 16 bor, negyedévre 8 bor, égi- mapre 2 bor, 80 fill. Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 12 fill. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. Főszerkesztő : Rákosi Jenő Szerkesztőség és igazgatóság, VIII. ker., Rökk Szilárd utca 4. szám. Kiadóhivatal: VIII. ker., József körút 5. szám. TELEFONSZÁSZOK: József 43 József 53. József 63. A háború a Házban. Budapest, nov. 30. Azt gondolom, hogy a képviselőházi mai ülésére későbbi nemzedékek is sokat fognak hivatkozni. Az utolsó évek üléseinek bomlott hangzavarai után a mai egy fenséges szimfónia benyomását tette. A pártok vezéremberei megnyilatkoztak sorban s a világesemények által inspirált lélekkel tettek tanúságot legnemesebb hazafiságukról. Kétségkívül legkiváncsibban mindenki Károlyi Mihály gróf nyilatkozatát várta. Állapítsukan , hogy semmivel sem volt kevésbbé a kekt, kevésbbé hazafias és a helyzet;f. kevésbbé megfelelő, mint akár Tisza L. ■ akár Andrássy Gyula gróf nyilatok rá. Az ő legujabbkori programjából eössze annyi jutott belé, hogy a háborúi a nép jogok kiterjesztését is ii jutalomképpen. Csodálatos,, hogy mind a szónokokkoztak abban a meggyőződésben,by ez a háború a magyar nemzet frsztizsét, tekintélyét, önállóságát úgy - . anarkia keretében, valamint Európa fei előtt is a leghatékonyabban, legy zólván megtámadhatatlanul foglalni. Tisza István bibliai erővel és Iszóval mondotta, hogy a világesemesorán a magyar nemzet megmére-ített és súlyosnak találtatott. Ez a súly szerintünk háromban fejeződik ki: a ■harctérén vérüket patakokban ontó gyermekeinkben; a társadalomnak úgy anyagi, mint erkölcsi és jótékonysági ihatáltalán áldozatkészségében és harmadszor a politikai pártoknak ama légiót emelő elhatározásában, hogy a meg- spróbáltatás e kényszerű és véres napjain iban minden képzelhető egyéb érdeket fel nagy nemzeti érdekeknek alája renni énnek. A precedensekre nem sokat adunk.J ■. és törvényhozási precedensek ereje laddig ér, a meddig nagyobb hatalommal lösszé nem ütközik. Ám pártjaink mai gyeseplése oly erkölcsi precedenst alkotott, a melynek érvénye lesz, a meddig ■nagyar politikus és magyar katona kis■ okát csinál. A pártoknak a háború hatásaihoz ikup seit reménye a nemzet fölemelkedé-évre vonatkozólag a magyar hadseregnek (ezt a szót használta Tisza István isjé háborúban tanúsított s minden oldaliak megcsodált vitézségére van alapítva. JE sitézségről mi dalt mondunk, Európa pedig beszél róla. Százados harcok ’trafói kelnek benne életre.. Északi és Riód szlávok oly rettegve nézik huszárjaink rohamait, mint valamikor Szva- Stop,k népe a honfoglalómagyarok v iszonyú rohanását. Sajnosan tapasztaltuk a háború folyamán, hogy ez a vitézség, huszárjaink mellett bakáink irtózatos kézitusái alig jutottak bele a hivatalos értesítésekbe. Annál nagyobb gyönyörrel vesszük tudomásul, hogy most a király, a legfőbb hadvezér, Frigyes királyi herceg, hogy most kormány és pártok kifogyhatatlanok a magyar katona és katonai erényei dicséretében. Világos dolog, hogy ebben a monarkiában a magyar nemzet ő felségének, a királynak az igazi hadserege. Világos, hogy a jövő idők számára a háborúnak ez a tanúsága új irányt, új törvényt, új intézkedéseket fog ránk kényszeríteni. A modern élet ábrándja a béke, de a mostani helyzet mutatja, hogy a béke csak ábránd. Addig szilárd, amíg a háborúra el vagyunk készülve. Ha egy uralkodónak olyan harcra termett alattvalói vannak, mint a magyar nemzet, akkor a béke legszilárdabb oszlopa minden ha az lesz, ha e harcias faj katonai erényei előtt megnyílik a pálya, megnyílik a dicsőség. Ez a trón szilárdságának, a népek békéjének az egyedüli útja, a biztos eszköze. Irtóztató véren, irtóztató emberáldozaton, rémséges anyagi erőfeszítésen, egy pusztító háború összes keservein vettük ezeket a tanulságokat. De ha megszívleljük, nem vettük drágán. Deklarációk napja. Országgyűűlés. Budapest, nov. 30. A képviselőház mai ülésén elénk lépett egy borostás álla, nyútt rihájú, viharverte, elszánt legény, a magyar katona. A formaruháján a futóárkok négyhónapos sara, az arcán négy hónap leírhatatlan szenvedése és a nyílt, komoly, szerény és hit szemében rendületlen erő, vitézség, hit és vakmerőség. Úgy lépett be, mint a hajnali derengés, szürkén, egyszerűen, mint ahogy az utcán látjuk bolyongani a sárral lepett, gyűrött köpönyegű sebesülteket és úgy emelkedett föl előttünk, mint a fölkelő királyi nap, aranyfényben, tüzet, meleget, dicsőséget, bizalmat árasztva a Házra és nemzetre. A mai ülés a magyar katona nemes és elragadó formájú szobrának leleplezése, mondhatnék, egyszersmind mintázása és elkészítése volt. Hatalmas kezek dolgoztak a szobron, kezdve a magyar királyon és a német imperátoron és folytatták azok a nagyszerű szónoki vésők, melyekkel Tisza István és Andrássy Gyula gróf rendelkeznek. Ezek a tüneményes képfaragók oly képét állították a Ház elé a világháború magyar katonájának, hogy szemünk nem győzött gyönyörködni benne, noha az arca borostás, szélcsipje, fagymarcangolta, a ruhája gyűrött és sáros volt. De ez a szobor ragyogott, mert nagy erények lebegtek rajta. Maga a király mintázta meg elsőnek a magyar katona és a magyar nemzet alakját, midőn az ülés kezdetén felolvasták a Ház üdvözlésére adott válaszát, melyben azt mondja a kor e legöregebb fejedelmi tanúja: „az egész magyar nemzet hősi küzdelemben a haza ellenségei ellen ragyogó bizonyságát adja ősöktől öröklött hazafias és hadi erényeinek“. A másik kéz, mely a szobron dicsőséges vonásokat vésett ki, Frigyes királyi hercegé volt, a fővezéré, aki mindennap látja harcolni, vérezni, meghalni vagy győzni a magyar katonát. Az ő távirata apológiája a magyar vitézségnek. A harmadik véső Tisza István gróf kezében volt. A miniszterelnök ma nyilatkozott a Ház előtt beszéd alakjában először azóta, hogy a német főhadiszállásról visszaérkezett. Az alkalmat a honvédségnek és a népfölkelőknek az ország határain kívül való alkalmazása adta meg. És ő beszélt — a magyar nemzet hősiességéről. Nem mondotta el most sem, mi volt a célja és eredménye annak a nevezetes látogatásnak, arról sem referált, hogy miről beszélt a németek nagy császárjával, de ő szólt arról, hogy e napok heroizmusa nem tűnhet el nyomtalanul a magyar nemzet történelmében és jövő fejlődésében. Megméretett a nemzet és súlyosnak találtatott. A háborúnak üdvös következményei lesznek, mert lehetetlen, hogy ne legyenek, a magyar nemzet jövő fénye, tekintélye és hatalma javára. Nem veszhet kárba a patakokban kiontott honfivér. Aki a német császárnál való látogatásról kívánt közlést, ezt kapta helyette, de ez is becses és súlyos nyilatkozat volt, még ha nem is kombináljuk hozzá azt a körülményt, ha Tisza gróf közvetetlenül előtte a bécsi Burgban és a német főhadiszálláson járt. A miniszterelnök beszéde elsőrangú politikai deklaráció volt, ezt érezte mindenki, ki a zsúfolt teremben végighallgatta. Az első résben a háború elkerülhetetlenségét vázolta, a másodikban hadseregünk előtt tette le a maga hódolatát és tolmácsolta a német nemzet iráni adó tényezőinek elismerését és bizalmát, a harmadik részt a dualisztikus államforma diadalának szentelte és a negyediket a magyar nemzet hazafiai és hadi erényeinek.. Nem volt hosszú a nyilatkozat, mert a miniszterelnök szerint az ország vezéreinek most nem beszélniük, hanem cselekedniök kell, de annál elementárisabb htásu. Általános, egybeforradó helyeslés gyakran járt szavaival. A magyar katona dicsérete volt Károlyi Mihály gróf és a függetlenségi párt deklarációja is, melyben a háború idejére meghajtják a v . A harc zászlaját a nemzet nagy küzdelme nit. És fényes szavakkal ünnepelte katonáink vitézségét Andrássy Gyula gróf, kinek beszéde a nemesebb magyar érzelmek kitörése és szikrázása volt. Mindenkit elragadott az a büszke és férfias rajongás, mellyel a hadseregről és magyar katonáról, a győzelemben való íréről szólt, a lelkesedésnek, hálának, szeretetnek az, a lázas felrobbanása, mely a gróf szavaiban ragyogott, mikor a magyar katonának a vt mezőkön való tetteiről emlékezett meg. Pártlövében ő is letette a kritika fegyverét a háború idejére s biztosította a kormányt, hogy szarnihat az ő és politikai barátai szívből jövő, kis, hazafias támogatására. Minden oldalról kiíó taps hangzott többször is a szónok felé. A néppártnak a hadsereg iránt valósát és lelkesedését Simonyi-Semadarné. Mór tolmácsolta s pártja nevében ő is kijeleli hogy a politikai bírálatot a háború utánra irtja fenn. A Budapesti Hírlap mai easma 20 oldaL 1