Budapesti Hírlap, 1914. december (34. évfolyam, 303-332. szám)
1914-12-01 / 303. szám
A Ház egyhangúan elfogadta a miniszterelnöknek arról való jelentését, mely a honvédeknek és népfölkelőknek az országon kívül való alkalmazásáról szólt. A honvéd meg a népfölkelő, a magyar baka és a magyar huszár már régen künn jár a véráztatta lengyel és szerb földön, de ma megjelent a képviselőházban, mert ez a mai ülés az ő dicsősége és megkoszorúzása volt, elismerése annak, hogy méltó utódja őseinek. És ez nem csekély elismerés. Mert annak a szobornak formáiban, melyet ma a Ház szónokai megalkottak dicsősége örök emlékezetéül, Mátyás, Dobó, Zrínyi, Rákóczi, Görgei katonáinak vonásai tündöklenek. A nyilatkozatok után, amelyek a történelmi jelentőség magaslatára emelték a képviselőház mai ülését, megkezdődött , illetve folytatódott a mai napirendre tűzött tizenkét pontozatú tárgysorozatnak tárgyalása. A kivételes intézkedésekről szóló törvényjavaslat tárgyalásánál különböző aggodalmaikat juttatták kifejezésre, sor szerint Simonyi- Semetdam Sándor, Polónyi Géza és Apponyi Albert gróf. Apponyi a többi között a gyermekeiket gondozó anyák érdekében szólalt föl, akiket mentesíteni kíván a közmunka kötelezettsége alól. Fölemelte szavát ama rendelkezés ellen, a mely visszaható erővel adja meg a fölmentvényt a kormánynak s végül megnyugtató nyilatkozatot kívánt arra vonatkozóan, hogy a kormány nem fog általános választást (Apponyi tömegeset mondott) elrendelni a rendkívüli felhatalmazás érvénye alatt. Mindezekre az észrevételekre Tisza István miniszterelnök kijelentette, hogy teljes készséggel elfogad minden fölvetett eszmét s minden lehető óhajtást teljesít, ha a részleteknél formába öntik. Ahhoz is hozzájárul, ha a fölmentvényre vonatkozó passzust kihagyják a törvényből. És biztosította a Házat, hogy e rendkívüli intézkedés érvénye alatt nem lesz általános választás. Batthyány Tivadar gróf a drágaságot hozta szóba, Rakovszky István pedig intézkedéseket kért az élelmi uzsora és a hadseregszállítás visszaélései ellen. Tisza István gróf erre azt felelte, hogy senki előtt sem lehet utálatosabb az ilyen visszaélés, mint ő előtte. Ezeket kérlelhetetlen szigorral üldözi. A javaslatot ezután általánosságban és — az előterjesztett módosításokkal — a részletekben is elfogadták. A Ház azután letárgyalta a bevonultak gyármol nélkül maradt családtagjainak segítéséről szóló törvényjavaslatot — ezzel befejeződött a délelőtti penzum. Fél kettőre járt az idő s az elnök egy órára felfüggesztette az ülést. * A délutáni tanácskozás során élénk érdeklődést keltett a vármegyei tisztviselők megbízásának meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Andrássy Gyula gróf a megbízást két évre óhajtotta meghosszabbítani és Tisza István miniszterelnök teljes készséggel ehhez az indítványhoz is hozzájárult. Egyáltalán az ellenzék alig tett ma olyan indítványt, amelyet a kormány udvariasan ne honorált és megnyugvással el ne fogadott volna. De a legtöbb javaslatot , a kisebbeket egyhangú határozattal emelték törvényerőre. Az országos ügyvédi gyám- és nyugdíjintézetről szóló javaslatnál Balogh Jenő igazságügyminiszter mondott emelkedett szellemű beszédet az ügyvédi kar működéséről és a javaslat humanitárius és szociális jelentőségéről. Szavait általános helyesléssel fogadták s javaslatát egyhangúan megszavazták. 11 képviselőház békülékeny és harmonikus szelleméről beszédes tanúbizonyságul szolgálhat az az egyezményes tárgyalás, amely a jövedelemadó ideiglenes behozatalára nézve ma a képviselőházban folyt és amely simára egyengette a javaslat elfogadásának útját. A miniszter tudomást szerzett azokról az aggodalmakról, amelyek az ellenzék több tagjában, főképpen Vázsonyi Vilmosban, Springer Ferencben és Simonyi-Semadam Sándorban feltámadtak az adójavaslat ellen általában, de leginkább némely rendelkezése ellen. Ez okon a déli órákban tárgyalást kezdett a nevezett képviselőkkel s velük több rendbeli módosításban állapodott meg, amelyek révén sikerült eloszlatni az aggodalmakat s könnyűvé tenni mindenki számára a javaslat elfogadását. Ez volt a napirend utolsó tárgya s magas színvonalon álló vita folyt az adórendszerekről és a pénzügyminiszter incidentális javaslatáról. A vita érdekes és gondolatébresztő volt. Részt vettek benne az előadó Hegedűs Loránton kívül Simonyi-Semadam Sándor, Csermák Ernő, Springer Ferenc, Vázsonyi Vilmos, Polónyi Géza, Apponyi Albert gróf és végül Teleszky János pénzügyminiszter. A javaslat a hadsegítés minden rendű céljára be akarja vonni az államot, mégpedig a tehetős polgárok megadóztatása útján, ideiglenesen életbe léptetve (egy esztendőre szóló érvénnyel) a jövedelmi adóról szóló már letárgyalt, de visszavont (Wekerle-féle) törvényt és megadóztatva benne a húszezer koronát meghaladó összes jövedelmet. Az általános kifogás ez ellen az volt, hogy a kormány incidentalizel valósit meg ily reformot s aggodalmat keltett a javaslatinak több mozzanata, igy az, hogy a pénzintézetek kimaradnak az adózás alól; hogy statuálva van a vallomás kényszere és súlyos bírság arra, aki hamisan vall; továbbá az, hogy a javaslat mentesítette a IV. osztályú kereseti adó egész kategóriáját, tehát a legnagyobb fizetésű bankdirektorokat is. A pénzügyminiszter szakszerű és világos fejtegetésben megokolta a maga álláspontját s minthogy a módosítások elfogadásával eloszlatta az ellenzéki aggodalmak felhőit, megnyerte a csatát. Apponyi Albert gróf foglalta össze a vita érdemét olyképpen, hogy a hadsegítés célját mindenki helyesli s az eszme megvalósítását mindenki óhajtja, csak a fedezet módozatának kérdésére nézve merült föl nézeteltérés. A kormány már most előre kíván gondoskodni a fokozott hadsegítés fedezetéről, holott a felszólalók azt hiszik, hogy a fedezet tisztázását későbbre lehetne halasztani. De az eltérés nem lénnyeges, fontos az, hogy az ország harmonikus benyomást kapjon a törvényhozás tanácskozásáról. Lelkes taps honorálta Apponyi szavait minden oldalon, pártkülönbség nélkül s a képviselők este nyolc órakor valóban azzal távoztak a gyönyörű dumamenti palotából, hogy a mai napon a magyar parlament egyik legharmonikusabb napját érte meg. Holnapra már csak harmadszori olvasások maradtak e teinkbe, a Balkántól kezdve egész Európát lángbaborították. Abban a megingathattam hitben, hogy ebből a gigászi küzdelemből, melyet nemzeti létünk és szabadságunk érdekében kellett elfogadnunk, győzelmesen kerülünk ki, üdvözlöm a nemes magyar nemzet tiszteletreméltó képviselőit az ottomán képviselők nevében, akik előtt nagy örömmel fogom tolmácsolni az önök nagybecsű sürgönyét. Halit, a képviselőház elnöke. A hazaáruló horvát képviselő Darvay Fülöp, a mentelmi bizottság előadója előterjeszti a mentelmi bizottság jelentését a hazaárulással gyanúsított Budiszavljevics Szergán képviselő mentelmi jogának felfüggesztéséről. Kéri a Házat, hogy a jelentés napirendre tűzése iránt intézkedjék. Kötelessége bejelenteni, hogy a gyanúsított képviselő maga is kérte táviratban a Ház elnökétől mentelmi jogának felfüggesztését. Bejelenti még, hogy a mentelmi jog felfüggesztéséről szóló jelentés kiterjed a képviselőnek a Ház szünete alatt történt letartóztatására is. Kéri a tárgyalásra a sürgősséget kimondatni. A Ház az indítványt elagudja. Simon Elemér előadó beterjeszt a bizottság jelentését a honvédségnek és a népfelkelésnek az ország határain kívül történt alkalmazásáról szóló miiniszteri jelentésről. Budapesti Hírlap ,m. 1 2 1914. december 1. A délelőtti ülés. Szász Károly elnök tíz és fél órakor nyitotta meg az ülést és jelenti, hogy a képviselőház hódolatát alkotmányos szokás szerint a miniszterelnök útján juttatta a királyhoz. Az uralkodó a következő választ táviratozta a miniszterelnökhöz: A király válasza. Az országgyűlés képviselőházának ön által előterjesztett hódolatát szíves köszönettel fogadom. Különös megelégedéssel tölt el a képviselőház együttérzésének és áldozatkészségének biztosítása a mai időkben, midőn az egész magyar nemzet a hősi küzdelmekben a haza ellenségei ellen ragyogó bizonyságát adja ősöktől öröklött hazafias és hálás erényeinek. I. Ferenc József: (Zajos éljenzés.) Válaszok a ház üdvözlésére. Az elnök ezután fölolvastatja azt a választ, amelyet Frigyes királyi herceg, a hadsereg főparancsnoka intézett a képviselőház elnökéhez, majd bejelenti, hogy a szövetséges német nemzet birodalmi gyűléséhez küldött üdvözletre Kaempf alelnöktől a következő válasz érkezett: A birodalmi gyűlés nevében köszönetet mondok a magyar képviselőháznak a szövetségi hűség amaz érzéseinek kifejezéséért, melyek oly szoros összetartással fűzik az osztrák és magyar monarkiát a német birodalomhoz. A birodalmi gyűlés önökkel együtt vallja az abbeli rendíthetetlen hitet, hogy a szilárd fegyverbarátságban egyesült seregek győzelmet fognak aratni, mely e birodalmaknak igazságos és állandó békét fog biztosítani. Kaempf dr., a birodalmi gyűlés elnöke: Az Ottoman képviselőháztól a következő távirati válasz érkezett: A magyar képviselőház elnökének Budapest. Igaz örömmel kaptam meg azt az igen szeretetreméltó sürgönyt, a melyet nagyméltóságod nekem elküldött, hogy átadjam az Ottomán nemzetnek nemes érzéseik kifejezését, a melyekkel a hatalmas magyar nemzet irántunk viseltetik. Az ottomán nemzet valóban büszke, hogy fegyvereit a vitéz magyar nemzet fegyvereivel egyesíthette az oroszok és szövetségeseik ellen, akik az egész világ leigázására irányuló zsarnoki törekvéseikkel betörve terület miniszterelnök a háborúról. Tisza István gróf miniszterelnök: T. Ház! Úgy érzem, hogy most a Ház érdemleges tanácskozásaiéinak kezdetén kötelességem egy pár szót szótanig (Halljuk! Halljuk!) Csakis egy pár szót t. Hát, mert hiszen elsősorban nekünk, akik felelősség melett intézzük ez idő szerint az ország ügyeit, kivált és jelen időkben nem beszélni, hanem cselekedni kellk (Élénk helyeslés jobbfelől.) Akkor, a midőn elnapoltattak a t. Ház tanácskozásai, a háborús események előre vetették már árnnyékukat. Kevés nappal a Ház elnapolása után ténylleg kitört a háború, amely rövid vártatva talán soha, nem látott világháború dimenzióit öltötte. (úgy van, Úgy van!) T. Ház! Ma, az utolsó hónapok tapasztalatai után és azok után, amik egyes nagyhatalmak politikájára vonatkozólag napvilágot láttak, azt hiszem, senki sem lehet kétségben az iránt, hogy ez háború elkerülhetetlen szükségesség volt. (Úgy van! Úgy van jobbfelől.) Elkerülhetetlen szükségességgé tette ezt az a körülmény, hogy egyes nagyhatalmaké az Európa közepén fönnálló békés szövetség egyik államának nagyarányú gazdasági fejlődését megirigyelték, (Igaz! Úgy van!) másik államának békeszeretetét pedig gyengeségnek tekintették. (Úgy van? Úgy van!) Azóta bekövetkezett a monarkia állásfoglalása, bekövetkezett a mozgósítás, bekövetkeztek a monarkia hadbaindult népeinek és ezek között ál hadbavonult magyar nemzetnek hadi tényei, (Igaz!! Ugy van!), amelyek, azt hiszem, fényesen rácáfoltak arra a föltevésre, (Igaz! Ugy van!), a mely gyengeséget, tehetetlenséget, elaggottságot keresett ott, a hol nem lett volna szabad egyebet keresnie, mint monarkia összes tényezőinek és ezek között mindenekfölött a világ legbékeszeretőbb fejedelmének bekelti szeretetét. (Igaz! Ügy van! Általános éljenzés.) T. Ház! A mi hadseregünk haditényeiről csak a bámulat, a büszkeség, a bizalom és a hála érzelmeivel szólhatok. (Igaz! Úgy van! Általános éljenzés és taps.) s a bámulat és a bizalom érzelmeit váltjáig azok ki szövetségeseinkből is. (Általános éljenzés.) Nekem csak rövid idővel ezelőtt volt közvetelenül alkalmam benyomásokat szerezni ebben a tekintetben, és tanúbizonyságot tehetek arról az elismerésről és arról a bizalomról, amely a velünk vállt vetve küzdő nagy német nemzet irányadó tényezők részéről fordul hadseregünk felé. (Általános éljenzés.) A képviselőház üléseinek megnyitása napjáig pedig átvettem a mi hadseregünk főparancsnokának üzenetét, a melyben ő cs. és kir. fensége egyeneseit, utasít és fölhatalmaz, hogy tolmácsoljam a t. Ház előtt, a magyar csapatoknak minden dicséretet felüli múló hősiessége és katonai erénye fölött való csodálatát. (Hosszantartó általános élénk éljenzés és taps. T. Ház! A háború ma inkább, mint valahai nemcsak hadseregek, de népek és nemzetek mérkőzése. Ebben a mérkőzésben nemcsak a magyar hadisereg, de a magiar nemzet is megállotta helyét. (Általános éljenzés.) Első nagy háborúja ez a monarchiának azóta, amióta végre sikerült a dualisztikus formában olyan szerkezetet adni ennek a nagyhatalomnak, amelyben a magyar nemzet a maga függetlenségi vágyával és a maga évezredes alkotmányával megtalálhatta helyét. (Igaz! Úgy van! Élénk helyeslés a jobboldalon.) •Ez az első háború gazdag nagy horderejű tapasztalatokban. Ebben a háborúban a dualizmus fényesen állotta meg helyét. (Igaz! Úgy van! a jobb és baloldalon.) Ez a háború mutatta meg igazán az, hogy ennek a monarkiának az erejét, akcióképességét, hatalmát, (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) nem centralisztikus jogi intézmények spanyol csizmáitban kell keresni, (Igaz! Úgy van! jobbfelől.) hane olyan szerkezetben, amely a magyar nemzet joga függetlenségének biztosítása mellett, az érzelmek egy