Budapesti Hírlap, 1915. július-augusztus (35. évfolyam, 181–242. szám)

1915-07-01 / 181. szám

a­ gyar aeroplán Froreich megfigyelő főhadnagy­gyal és Huzián szakaszvezetővel, a­ki a gépet kormányozta, hogy az ellenséget megtámadják. •Az orosz, a­mikor látta a veszedelmet, egyre ma­gasabbra emelkedett, majd kelet felé visszafor­dult. A mi repülőgépünk Horodenkán át a Za­lesztyskitől mintegy húsz kilométernyire északra fekvő Tlusteig üldözte, a­hol 2000 méter magas­ságban az orosz repülőgépet gépfegyvertűz alá f­ogták és le is lőtték. Az orosz pilóta lezuhant egy erdőben. A mi repülőgépünk sértetlenül tért vissza. Hír Délnyugat­ Oroszországból. Kopenhága, jun. 30. (Saját tudósítónktól.) A Tidende jelenti Bukarestből: Délnyugatoroszország legfőbb pa­rancsnoka elrendelte, hogy a polgári lakosság szabad költözködési joga megszüntettessék. Ez a lapok szerint arra vall, hogy a vezérkar Délnyu­gat-Oroszországot fenyegetett területnek te­kinti már. Az orosz vezérkar jelentése: Sajtóhadiszállás, jan. 30. (Magyar Távirati Iroda.) Az orosz vezér­kar a következő jelentést teszi közzé: A Visztula baloldalán a makacs küzdelem Ozarov vidékén a június 27-ére virradó egész éjjel folyt. Ered­ménye: Az ellenséget súlyos veszteségével min­denütt visszavertük. A Glim­eny mezőváros el­len intézett heves támadást ellentámadásunk visszaverte. Ez alkalommal a 4-ik osztrák és magyar hadosztály összes ezredeiből ejtettünk foglyokat. Teljesen a kiinduló hadállásba visz­szavetve, az ellenség a következő napon tétlen maradt. Tomaszov-Belz-Kamionka ellen az el­lenség folytatja az előretörést. A Gnila-Lipára való visszavonulás előtt június 26-án visszaver­tünk makacs, erős német erőkkel keresztülvitt támadásokat a Bukacovce-Halics arcvonal el­llen. A front többi részén nincsen változás. (Keltezés nélküli kommüniké.) Shavli tá­ján gyönge ellenséges támadásokat visszautasí­tottunk. A Narev, Nyemen és a Visztula bal­partja között lévő fronton nyugalom uralkodik. Az ellenség folytatta a Bug és a Wieprz forrás­vidéke táján erős előretöréseit. Tomaszow vidé­kén utóvédeink 27-én és 28-án a németek több makacs támadását visszautasították. A Dnyesz­ter mentén küzdő ellenséges haderők, a­melye­ket csak nemrég erősítettek újabb német csa­patok, különösen a Bukaczowcze-Martinow­front ellen irányuló támadásokkal rendetlensé­get akarnak előidézni visszavonulásunkban. A Gnila-Lipa vonalon ez a kísérlet az ellenség sú­lyos veszteségei mellett meghiusult. Az orosz forrongás. Stokholm, jún. 30.­­ (Saját tudósítónktól.) A Dagens Niheter tudósítója jelenti Pétervárról. A forradalmi mozgalom óráról-órára fenyegetőbb. A szocia­lista munkásság zavarog és lármás tüntetéseket rendez a főváros utcáin. A Nevszki-Proszpekten a tüntetők, a katonaság és a rendőrség között valóságos harc volt, a­melynek igen sok áldo­zata van. Több mint hatszáz ember meghalt vagy súlyosan megsebesült. A legutóbbi moszk­vai zavargáskor is sok ember életét vesztette. A legutóbbi három moszkvai éjjeli harcban több mint száz halott volt, köztük egy rendőr­ezredes is. Stokh­olm, jun. 30. (Saját tudósítónktól.) Moszkvából jelentik, hogy a kerületekben növekszik a nép nyugta­t tansága. A most kiképzés alatt levő moszkvai újoncokat felsőbb parancsra más helyőrségekbe küldték. A gazdasági bag, Moszkva, jun. 30. A Ruszkoje Szlovo jelenti Kievből. A kor­mány bizottsága megállapította, hogy a cu­kor­készlet a jövő termésig nem elégséges. Javasolta ezért, hogy azonnal 14 millió pud cukrot gyárt­sanak és az ehhez szükséges tüzelőanyagot bo­csássák a gyár rendelkezésére. DUBAPESTI Ulm* (181. k., 1915. július 1. Pétervár, jun. 30. Az állami bank elrendelte, hogy arany­pénzt ne hozzanak többé forgalomba, hanem az állami bankba szolgáltassák be. Császári rendelet felhatalmazza a pénz­ügyminisztert, hogy a londoni piacon 50 millió fontnyi rövid lejáratú kincstári jegyet bocsás­son ki. A minisztertanács elhatározta, hogy a len­gyelországi moratóriumot négy hónappal meg­hosszabbítja és három millió rubelt fordít (a kért nyolc millió helyett) Varsónak élelmiszerrel való ellátására. Wissiawert olasz támadások. — Az olaszoknafe támadását nagyszerű katonáink mindenütt visszaverik. — Az ellenséget igen nagy veszteség éri. — Az Isonzó-arcvonalon nagy erőfeszítést lép ki az ellenség, de minden igyekezete meg­iimui kato­náink vitézségén. — A Sagrado-MenfaSkone szakaszban az éjjel általános támadást kezdtek. — Ett is mindenütt visszavertük. — Iröner altábornagy jelentése. Hivatalos jelentés: kiadták június 30-án délben, érkezett délután 11 órakor. Az olaszok az Isonzó-arcvonalon több napi szünet után ismét élénk tevé­kenységet fejtenek ki. Tegnapelőtt este csapataink Plava mellett visszavertek egy támadást. A Sagrado—Monfalbcone-szakaszban az ellenség több kisebb eredménytelen előretörését az elmúlt éjjel általános tá­madás követte. Ezt is mindenütt vissza­vertük. Éppen oly sikertelenek maradtak az ellenségnek ma reggel megkísérlett tá­madásai Selz és Monfalkone mellett. Az ágyúharc az egész délnyugati arcvonalon tovább folyik és különösen az Isonzó mentén nagyon heves. Hofer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Az olasz támadás kudarca. Rotterdam, jun. 30. (Saját tudósítónktól.) A Courant az olasz harctéri helyzet tárgyalsáa során a következő eredményre jut: Ma már lehet osztani több szakértőnek azt a fölfogását, hogy az olasz tá­madás teljesen meghiusult s ha offenzíváról van szó, most mindenkinek az osztrák és magyar hadseregnél kell a nagyobbszabásu tevékenysé­get fölismernie. Az olaszok erőlködései haszta­lanok voltak, még­pedig úgy a karintiai határon, mint az Isonzó mentén. Az­ események megmu­tatták, mennyire igazolva volt az a fölfogás, hogy az olasz támadás egyáltalában nem, vagy csak csekély befolyást fog a világháborúra gya­korolni. Talán nem egészen jogosulatlan az a szemrehányás, hogy az olaszok részéről hiány­zott a szervezkedés és kellő előkészület. Minden­esetre elmaradt az olaszoknak Göre és Tolmeini ellen való sikeres támadása és ez most már ki­zártnak tekinthető. Félelem a támadásunktól Kopenhága, jan. 30. (Saját tudósítónktól.) Nielsen ezredes, az ismert dán katonai író Olaszország helyzetéről a Politiken-ben ezt írja: — Parisban Joffre tábornoktól azt hal­lotta, hogy a szövetségesek számolnak azzal, hogy tekintettel a német, osztrák és magyar tá­madás erősségére, Olaszországot jelentékenyen támogatniok kell majd, ha a németek és osztrá­kok és magyarok komolyan törekszenek Felső-Olaszországba. A szövetségeseknek azonban bele kellett nyugodniuk ebbe a szükségességbe, mert Olaszországnak a háborúba való beleavatkozása biztosította Németország és Ausztria és Magyar­ország teljes gazdasági elzárását. Ha a közép­ponti hatalmak az Isonzó-völgytől délnyugatra előrenyomulnának, Olaszország rendkívül sú­lyos katonai helyzetbe jutna. A magyar tonkák Tirolban. Bécs, jan. 30. Bécsi lapok haditudósítói, a­kik nyolc hóna­pos utazásban az osztrák és magyar csapatok arc­vonalán a Garda-tótól a folgariai magaslatokig végig, haladtak, dicsi­tik legénységünk ruganyosságát, friss harci kedvét. Megjegyzik azután, hogy a tiroli arc­vonalon harcoló magyarok nagyon örülnek, hogy oda helyezték őket. A háború igen közel hozta egy­máshoz a tiroli császárvadászokat és lövészeket és a magyar bakákat. A látszóan annyira idegen nem­zetek a sok közös harcban fölismerték jellemük, egyéniségük rokonságát és a­mikor csak honvédek lobogó zászlóikkal Tirolba jönnek, az első, a­mit az Alföld szülöttei hegyvidéki bajtársaiknak meg­ magyaráznak : — Miként ti segítettetek nekünk, hogy a musz­kákat a Kárpátokból kiűzzük, úgy most közösen ki fogjuk űzni a taliánt az Alpokból. A haditudósítók rámutatnak arra, hogy az olaszajkú legénység is kitűnően viselkedik és a szlo­vénok is haraggal vannak eltelve az áruló olasz ellen és hogy vezéreik a legnagyobb dicséret hang­ján beszélnek róluk. A právai harc. Berlin, jun. 30. (Saját tudósítónktól.) A Berliner Tgbl. harc­téri tudósítója, Leonhard Adelt hosszabb tudósítást küldött lapjának a právai harcról. A právai szaka­szon folyt a legnehezebb és legvérmesebb harc, a­melyről a tudósító a többi közt ezt írja: Az olaszok itt a Ravenna és Forli dandárokon kívül harcba küldték a speziai 32. mozgó milicdan­dárt a 125. és 126. ezredekkel, továbbá tartalékban egy dandárt, csupa 1885—1895 évfolyambeli pie­m­ontit. Az ellenség Práva előtt kerek 250 ágyút vont össze, közöttük sok 21 és 14 kaliberű taracküteget. A császári és királyi csapatokban ott dalmaták, cse­hek, románok, lengyelek, magyarok és egy zászló­alj deutschmeister volt. Az olaszok több mint tíz­ezer embert vesztettek el, a­kik közül háromezer meghalt. A 38. számú ezred, 3000 főről 800 főre apadt le. A 125. számú ezredből elesett az ezredes és vala­mennyi őrnagy, ugy hogy most egy kapitány az ez­re­d parancsnoka. Az elesettek közt van Abrenti tá­bornok dandárparancsnok is. Fogságba csak keve­sen jutottak, csupán két tiszt és nyolcvan ember, azonkívül négy gépfegyvert zsákmányoltunk. A Pláva magaslat lábánál lévő egész harcterület alig egy négyzetkilométernyi terjedelmű. A barát és az ellenség egyformán láthatja a Pláva dombot és el­áraszthatja gránátokkal. Hetek óta mindkét fél küzd érette. Az olaszok számára az Isonzón való áthala­dást jelenti és az első lépcsőt a Krajnába szolgáló meredek úton. Ránk nézve, a­kik a hátrább lévő hegygerinceken sokkal erősebb állásokat, készítettünk el, a Pláva megtartása csak dacos katonai büszkeség kérdése. Itt az isonzó meredek szakadozott sziklafa­lak közé szorítva húsz méter mélyen, gyakran csak két méter szélesen, vízesésekben lefelé zuhogva kér­­dője­et ír le, a­melynek déli ívében Pláva, északi ívében pedig Tolmein van. Tolmeinnél visszavezet­vén, az olaszok Pláva ellen fordultak. Június 5-én kezdődött a tüzérharc. Az olasz tüzérség nem tudta megtalálni a mi ütegeinket és hasztalanul próbálta megakadályozni az os­ztrák és magyar csapatok szállítását.. A harmadik hadosztály jún­ius 8-án át­haladván a folyó hídján, megkezdte a felkapaszkodást a Phivára. Románok, csehek, lengyelek, magyarok, dal­maták és bécsiek versenyre keltek egymással, hogy lekergessék őket a magaslatról és utánuk ugrottak, honn elérjék a hidat. Ez ugyan nem sikerült, mert az ellenség sem­ ismét össze tudott gyülekezni. Jú­­­nius 11-én korán reggel az olaszok ismét megkísérel­ték a Pláva magaslat elfoglalását. Egy császári és ki­rályi zászlóalj mutatta meg nekik az utat visszafelé. A 13-ára virradó éjjelen két dandár mászott föl. Ez­úttal kivilágos-kivirradtig dolguk akadt az osztrák és magyar csapatoknak, míg az Isonzó felé eső erdőt az ellenségtől meg tudták tisztítani. Ezer olasz ka­­­tona maradt ott halva. A­miikor az olaszok látták, hogy így nem boldogulnak, ismét bombázni kezdték a magaslatot és ez a bombázás borzalmasságában hasonlított a gorlicei áttöréshez. A Kolovrat-magas­lat magasabban lévő és oldalt álló hegyeiről 200 áayuiuk koncentrált tüzelése alá fogták a szenént

Next