Budapesti Hírlap, 1915. szeptember-október (35. évfolyam, 243–303. szám)

1915-10-22 / 294. szám

1915. október 25. BUDAPESTI HÍRLAP (294. ) Igazad van fiam, Zsebrákovics, de nem kell félni. Majl­ád a vőm. Te, meg két másik ember át­utaztok hozzá és elmondjátok, hogy Montenegrónak pénz kell. Aranypénz. A kecskéket addig én kezelem. Savanyu arcot vágtak a deputálások, de mégis elutaztak. Három hét múlva megjövének. Szomorú volt az arcuk. — No, mi az gyerekek? — Nehéz ember az az olasz király. Azt üzente, ha segítség kell, küld tízezer katonát. — Hát pénzt? — Az maguknak sincsen. Nikita szörnyű haragra gyuladt. — Hogy én etessem, ingyen tömjem a makaróni­prőket. Olyan nincs. Szólt és bezárkózott szobájába. Levelet irt vejé­nek, melyben kijelenti, hogy emberben nincs szük­ség, de annál nagyobb hijja van a puskának, meg a muníciónak. E levelet fölolvasván az államtanácsban, igy szólt: — No, meglesz a dohány! Elcsodálkozának a tanácsurak: — A muníció nem pénz, a puska sem pénz! De Nikita letorkolta őket: — Szamarak vagytok! Buta crnagorcok! És elmúlt néhány hét, megjött Itáliából egy nagyhasu hajó. Tele volt puskával, munícióval. Húsz­ezer vadonatúj puskát raktak ki a montenegrói par­ton s hozzá több millió töltést. A tábornokok már megijedtek, hogy otthon kell hagyni megint a kecs­két, meg az asszonyt, s hadba kell szállani az átko­zott svábok ellen, akik nem viccelnek, ha lőnek. Azonban Nikita a puskákat elszállíttatá az albán ha­tárra. De katonát nem rendelt a puskákhoz. Két hét múlva az albánok puffogtatni kezdték Petár király katonáit. Mindenkit meglepett a hír, csak Nikitát nem: — Tudom, tudom mondotta ... Azt azonban már nem tartotta szükségesnek el­mesélni, hogy a puskát, muníciót eladta az albánok­nak. A montenegrói tanácsurak még most is törik a fejüket azon, hogy hogyan lett a puskából pénz. De nem tudják, mert Nikita mester szerényen — zsebre­vágta.­­ (öngyilkos ü­­g­y­védjel­ölt.) Fiuméből jelentik. Tegnap reggel a susáki Szent Anna-híd alatt összeroncsolt holttestre bukkantak. A hatóság megállapította, hogy Milinovics Lavoslav dr. 35 éves ügyvédjelölt az illető, a­ki öngyilkosságot köve­tett el.­­ (Katonaszabadít­ás Párisban.) Genfből jelenítik nekünk: Párisban a Temps szerint nagy csalási és vesztegetési üzelmeket fedeztek föl az újon­cozásnál. Eddig tizenkét embert tartóztattak le, köz­tük egy elsőosztályú törzsorvost, két alorvost és az újoncozó iroda több titkárát. Az orvosokat okirat­hamisítással és azzal vádolják, hogy megvesztegettet­ték magukat, a­mennyiben ezer franktól húszezer frankig terjedő összegekért katonaköteleseket a ka­tonai szolgálattól kiszabadítottak és hamis bizonyít­ványokat használtak és állítottak ki.­­ (A st.-privat! vasúti katasztrófa.) Ar­ról a végzetes balesetről, mely egy francia sebesült­szálltó-vonatot ért, St. Etienneből a következőket jelentik: A St. Privat mellett történt vasúti szeren­csétlenségnél 17 katona életét vesztette, összesen hét kocsi leesett a szakadékba. Mindazok, a­kik e ko­csikban voltak, megsebesültek. További részleteik hiányzanak.­­ (Rendőri hirek.) Csernik Róza cselédleány föltörte Schwartz Dávidnak Art­ar­ utca 16. számú la­kásán a szekrényeket és 1171 korona értékű ékszert és fehérneműt lopott el. Megszökött. — Elek Kálmán tizennégy éves kereskedelmi iskolai tanuló, Thö­köly-ut 12. számú lakásáról eltávozott és levelet ha­gyott hátra, a melyben öngyilkosságát bejelenti. — Erzsébetfalván az Erzsébet­ utca 67. számú házban Dubniczki Janka házileány fölakasztotta magát és meghalt. — Mager Erzsébet cselédleány a Raktár­utca 15. számú lakásán lugkőoldattal megmérgezte magát és meghalt. — A cssbányai Auguszta-kórház-Jegyezzünk hadikölcsönt! Mikor» a második hadikölcsönt jegyez­tük, Gorlice reszketett ágyúink dörgésétől. Most már Pétervár és JV is remeg s az antant minden kormánya inog tőle. Kell-e ennél nagyszerűbb ajánlat a harma­dik hadikölcsön számára ! ban Selednik Ilona ápolónő morfiummal megmér­gezte magát. A Rókus-kórházba vitték. — A Nemzeti Royal Orfeum, Erzsébet-körút 31. sz. Legelsőrangú színházi és varieté-előadás. — Háztartási fémtárgyak beváltása. A kor­mány a hadiszerek előállítására szükséges fém­anyag beszerzése végett, mint már jelentettük, elren­delte a háztartásokban lévő sárgaréz, vörösréz és nikkeltárgyak igénybevételét. E tárgyak bevonásával a Magyar Szent Korona Országainak Fémközpontja r­­t.-ét bízta meg. A­ki november 30-ig fémtárgyait önként nem szolgáltatja be a Fémközpontnak, mely azokat a kormány által megállapított árak szerint készpénzben váltja be, attól november 30-án túl e tárgyak jóval alacsonyabb áron hatóságilag fognak bevonatni. A Fémközpont által felállított jogosított fémbeváltóhelyek listáját mai számunk „Nyílttér" rovatában tesszük közzé. — Ausztriában a háztar­tási fémtárgyak beszállítása és beváltása az óriási részvétel dacára is elejétől fogva fennakadás nélkül történik, a minthogy itt is minden irányban meg­feleltek az intézkedés­ek, hogy a Fémbeváltóhelyek nagy forgalma közmegelégedésre legyen lebonyolít­ható. — Ausztriában és Németországban a házi­asszonyok hazafiassága révén busás eredményeket szolgáltatott a véderő számára való fémbeváltás. A magyar háziasszonyok hazafiasságától ugyanilyen si­kert vár a hadvezetőség. — öng­yógyítás. Az „Aster" természetgyógyászati folyóirat könyve, mely az összes betegségek és szervi bajok házilag való kezelését teszi lehetővé, a külföl­dön méltán keltett feltűnést, a­hol sok ezer beteg köszönheti gyógyulását, még a legnehezebb és még oly idült esetekben is. Az egyes betegségekre vonat­kozóan a mai hirdetés ad kimerítő­ útmutatást. Kap­ható a feneti folyóirat kiadóhivatalában (III., Ná­dor­ utca 1.). A fi társadalom ÉS a n­áfioru. Budapest, okt. 21. fi rokkantak gondozása. A Szabad Líceum ma délután kezdte meg má­sodik előadás-sorozatát a rokkantak, hadi­özvegyek és árvák érdekében megindított mozgalmáról. A Nemzeti Múzeum díszterme nagy és díszes közön­séggel telt meg,­­a­melynek sorában a többi között ott voltak : Ilosvay Lajos államtitkár, Szász Károly, a képviselőház alelnöke, Benedek Sándor, a közigaz­gatási bíróság elnöke, Buff­y Pál, Fehér miniszteri tanácsosok, Szalay Imre báró, a múzeum igazga­tója, Kuzmik Pál, Hegedűs István egyetemi taná­rok, Hagara Viktor főispán és még számosan. Berzeviczy Albert elnök megnyíló­ beszéde után Lukács György Állami és társadalmi feladatok a rokkantság terén címmel és Grósz Emil dr. tanár a vak­­katonákról tartott előadást a rokkantakról. Berzeviczy Albert elnök kifejtette, hogy a Szabad Líceum tájékozást kíván nyújtani azokról az új problémákról, melyek elé a világháború állít bennünket és a­melyek között első helyen áll a rok­kant-ügy. Az áprilisi számítás szerint hazánkban 20.000 rokkant volt, azóta e szám növekedett. Az állam a társadalommal együtt segít a rokkantakon, hogy visszaadjuk őket az életnek. Végül üdvözölte a közönséget. Lukács György azzal kezdte előadását, hogy nem alamizsnával tartozunk a rokkantaknak, ha­nem akkor felelünk meg becsületbeli kötelességünk­nek, ha a csonka, béna, valk, idegbajos, tüdővészes katonából ismét munkaképes, hasznos polgárt neve­lünk. A rokkant­ügy költségeit az államnak kell vi­selnie és a helyes irányítást is neki kell megállapí­tania, de a gyakorlati kivitelnél a társadalmat is be kell vonni. A rokkantügyi gondoskodásnak ki kell terjednie­­azokra a katonákra, a­kik csonkaságuk, bénaságuk, avagy belső betegségük folytán vagy egészen elvesztették munka- és keresetképességüket, vagy pedig abban jelentékenyen szenvedtek. Azok­kal szemben, a­kik egészen elvesztették munka- és keresetképességüket, egyetlen kötelességünk, hogy nyugdíjban részesítsük őket, melyből önmagukat és rájuk szoruló családtagjaikat eltarthatják. Ilyen egé­szen vigasztalan helyzetű rokkant aránylag kevés lesz, mert a tudomány vívmányaival a rokkantak túlnyomó nagy részét munkaképessé lehet tenni. Rokkant­nyugdíjban azokat is kell részesíteni, a­kik munka- és keresetképességüket részben visszaszerez­ték. Ezeknek nyugdíját a keresetképesség megfo­gyatkozásának arányában kell kiszabni oly formán, hogy a nyugdíj és a kereső­képesség révén elért ke­reset a társadalmi helyzethez mért megélésre ele­gendő legyen. A rokkantak túlnyomó nagy részét munkaképessé tehetjük az orvosi utókezeléssel, a testrészek pótlásával és a belső betegek gyógyításá­val. Az orvosi munkát kiegészíti a rokkant-iskola. A további gondozás feladata a munkaközvetítés, a­melyet az államnak kell intéznie. Maradjon a rok­kant lehetően a saját munkakörében és ne külön dolgozzék összetömörítve, hanem épp polgártársai­val együtt, hogy ilyképp egyenlő szempontok alá kerüljenek. Nálunk csak most szervezik a rokkant­ügyet, míg Németországban már a háború előtt gyönyörűen kifejlesztették, mindazáltal Magyaror­szágon is gyorsan haladt a gondozás műve és már kiterjesztették a gondoskodást a tüdővészes kato­­­nákra is. Ha a háború tüdővészes rokkantjait futó­lagos kórházi kezelés után visszabocsátjuk ottho­nukba, soha jóvá nem tehető hibát követünk el. Nemcsak azért, mert ezek a szerencsétlenek hama­rosan visszaesnek a kórságba és munka- és kereset­képtelenekké válnak, hanem főképp azért, mert mindmegannyi fertőző forrás, tovább terjesztik csa­ládjuk körében ezt a legpusztítóbb népbetegséget. Talán éppen ez a világháború fogja az államot e legpusztítóbb népbetegséggel szemben nagy felada­tainak igazi tudatára emelni és a döntő küzdelemre fölvértezni. A magyar rokkantügyi gondozás védőszárnyai alá fogja venni a belsőbetegség miatt rokkanttá lett katonákat is. A rózsahegyi és besztercebányi meg­figyelő­állomások barakkjai (mintegy 5000 férőhely) lesznek alkalmasint a belsőbeteg rokkantak gyűjtő­helyei. Tüdőbeteg rokkantakat fog kezelni a József kir. herceg szanatórium-egyesület gyulai és debre­ceni szanatóriumban, valamint a tervezés alatt álló zólyomi szanatóriumában. Szekszárdon nem fertőző tüdőbeteg rokkantak részére minta­otthon létesül. Weisz Manfréd bőkezűségéből az Erzsébet-szanató­rium telepén külön tüdőbeteg katonai szanatórium lesz. A m. kir. rokkanthivatal a Tátrában is tervez szanatóriumot. A többi belsőbeteg rokkantakról is gondoskodnak. A szívbajosok Balatonfüreden, az idegbajosok a főváros közelében fognak szakszerű kezelésben részesülni, általában sok hazai fürdőt fognak a belső betegség miatt rokkant katonák orvosi utókezelésére igénybe venni. Az élénk tetszéssel fogadott előadás után Grosz Emil dr. egyetemi tanár beszélt a vak katonákról. Azok, a­kiknek látása a háború következtében szen­vedett, három csoportra oszthatók: a) a csökkent látásúak, b) egy szeműek, c) mind a két szemükön megvakultak. A magyarhonos vak katonák száma a háború első évében körülbelül százra tehető, az egy­szeműeké sok ezerre, azoké, a­kiknek látása csök­kent, még többre. Az első kérdés, hogy milyen látás­csökkenés mennyiben befolyásolja a munka- és ke­resetképességet. Erre vonatkozóan a kötelező bal­­esetbiztosítás adatai túlságos adatokat tartalmaz­nak. A keresetképesség csökkenése sok tényezőn mú­lik és ilyképpen megítélése nagyon nehéz. Hosz­szasabban foglalkozott ezzel a kérdéssel és hangoz­tatta, hogy a látás javítása a szeankórházak fontos feladata. Az egészen megvakultak sorsának kinyi­tására nálunk külön szervezet létesült. A társadalom jótékon­ysága folytán körülbelül másfél millió korona biztosítja jövő sorsukat. A vakság s a látás­csökke­nés elhárítására nagyon kívánatos, hogy a háború szemsérültjei és szembetegei mielőbb szakértői keze­lésben részesüljenek. A hadtápterületen ez nem mindig lehetséges, de az ország belsejében igen, mert még a békében létesültek szemkórházak és kórházi szemosztályok. Ezeken kívül minden katonai parancsnokság területén külön szemkórházat kell fölállítani. A siker kulcsa abban van, hogy úgy a vakság megelőzésében, min­t a vakok oktatásában és foglalkoztatásában a szaktudás érvényesüljön s ezt a jó organizáció biztosítsa. Mindkettőre hatalmas szö­vetségesünk, a Németbirodalom követésre méltó példát nyújt. Az előadást megtapsolták.­­ A király a katonák karácsonyára. Bécsből je­­­lentik, hogy a király a hadügyminisztérium Kará­csony a harctéren jótékonysági akciójára 10.000 ko­ronát adományozott magánpénztárából. * A Vörös Keresztből. A Vörös kereszt sebesülte­ket elhelyező bizottsága otthonának élelmezését a drágaság miatt házi kezelésbe veszi. Ezért azzal a ké­réssel fordul a közönséghez, főképp a termelőkhöz és nagykereskedőkhöz, hogy különösen főzeléket, burgonyát és zsírt méltányos áron ajánljanak föl a hazafias célra. Vadászzsákmányt s küldeményeket a IV., Hajó­ utca 8 szám alatt levő raktárban köszö­nettel fogadják. Pirkner János főmegbízotthelyettes most a VI. német hadseregnél a német birodalmi önkéntes beteg­ápolási szolgálatot tanulmányozza. Pirkner a Vörös Kereszt a nyugati hadszintéren címmel könyvet irt, melyet a Vörös Kereszt két koronáért bárkinek elküld. » A Neues Wiener Tagblatt a Vörös Keresztnek. Körülbelül egy esztendeje, hogy a Neues Wiener Tagblatt gyűjtést indított a Vörös Kereszt javára. Fölszólította a társadalmat, jegyezzen ezerkoronás téglákat, hogy ily módon egy millió korona gyűl­jön össze a nemes célra. Eddig kilencszázezer koro­­nát gyűjtött és ebből az alkalomból Ferenc Szalvá­tor kir. herceg, az önkéntes egészségügyi intézmé­­nyek főfelügyelője Singer Vilmoshoz, a Neues Wiener Tagblatt főszerkesztőjéhez meleghangú köszönő leve­let intézett, a­melyben a többi között ezeket mondja : A Neues­­Wiener­ Tagblatt, a­melynek élén, önt 11

Next