Budapesti Hírlap, 1915. szeptember-október (35. évfolyam, 243–303. szám)
1915-10-22 / 294. szám
1915. október 25. BUDAPESTI HÍRLAP (294. ) Igazad van fiam, Zsebrákovics, de nem kell félni. Majlád a vőm. Te, meg két másik ember átutaztok hozzá és elmondjátok, hogy Montenegrónak pénz kell. Aranypénz. A kecskéket addig én kezelem. Savanyu arcot vágtak a deputálások, de mégis elutaztak. Három hét múlva megjövének. Szomorú volt az arcuk. — No, mi az gyerekek? — Nehéz ember az az olasz király. Azt üzente, ha segítség kell, küld tízezer katonát. — Hát pénzt? — Az maguknak sincsen. Nikita szörnyű haragra gyuladt. — Hogy én etessem, ingyen tömjem a makaróniprőket. Olyan nincs. Szólt és bezárkózott szobájába. Levelet irt vejének, melyben kijelenti, hogy emberben nincs szükség, de annál nagyobb hijja van a puskának, meg a muníciónak. E levelet fölolvasván az államtanácsban, igy szólt: — No, meglesz a dohány! Elcsodálkozának a tanácsurak: — A muníció nem pénz, a puska sem pénz! De Nikita letorkolta őket: — Szamarak vagytok! Buta crnagorcok! És elmúlt néhány hét, megjött Itáliából egy nagyhasu hajó. Tele volt puskával, munícióval. Húszezer vadonatúj puskát raktak ki a montenegrói parton s hozzá több millió töltést. A tábornokok már megijedtek, hogy otthon kell hagyni megint a kecskét, meg az asszonyt, s hadba kell szállani az átkozott svábok ellen, akik nem viccelnek, ha lőnek. Azonban Nikita a puskákat elszállíttatá az albán határra. De katonát nem rendelt a puskákhoz. Két hét múlva az albánok puffogtatni kezdték Petár király katonáit. Mindenkit meglepett a hír, csak Nikitát nem: — Tudom, tudom mondotta ... Azt azonban már nem tartotta szükségesnek elmesélni, hogy a puskát, muníciót eladta az albánoknak. A montenegrói tanácsurak még most is törik a fejüket azon, hogy hogyan lett a puskából pénz. De nem tudják, mert Nikita mester szerényen — zsebrevágta. (öngyilkos ügyvédjelölt.) Fiuméből jelentik. Tegnap reggel a susáki Szent Anna-híd alatt összeroncsolt holttestre bukkantak. A hatóság megállapította, hogy Milinovics Lavoslav dr. 35 éves ügyvédjelölt az illető, aki öngyilkosságot követett el. (Katonaszabadítás Párisban.) Genfből jelenítik nekünk: Párisban a Temps szerint nagy csalási és vesztegetési üzelmeket fedeztek föl az újoncozásnál. Eddig tizenkét embert tartóztattak le, köztük egy elsőosztályú törzsorvost, két alorvost és az újoncozó iroda több titkárát. Az orvosokat okirathamisítással és azzal vádolják, hogy megvesztegettették magukat, amennyiben ezer franktól húszezer frankig terjedő összegekért katonaköteleseket a katonai szolgálattól kiszabadítottak és hamis bizonyítványokat használtak és állítottak ki. (A st.-privat! vasúti katasztrófa.) Arról a végzetes balesetről, mely egy francia sebesültszálltó-vonatot ért, St. Etienneből a következőket jelentik: A St. Privat mellett történt vasúti szerencsétlenségnél 17 katona életét vesztette, összesen hét kocsi leesett a szakadékba. Mindazok, akik e kocsikban voltak, megsebesültek. További részleteik hiányzanak. (Rendőri hirek.) Csernik Róza cselédleány föltörte Schwartz Dávidnak Artar utca 16. számú lakásán a szekrényeket és 1171 korona értékű ékszert és fehérneműt lopott el. Megszökött. — Elek Kálmán tizennégy éves kereskedelmi iskolai tanuló, Thököly-ut 12. számú lakásáról eltávozott és levelet hagyott hátra, a melyben öngyilkosságát bejelenti. — Erzsébetfalván az Erzsébet utca 67. számú házban Dubniczki Janka házileány fölakasztotta magát és meghalt. — Mager Erzsébet cselédleány a Raktárutca 15. számú lakásán lugkőoldattal megmérgezte magát és meghalt. — A cssbányai Auguszta-kórház-Jegyezzünk hadikölcsönt! Mikor» a második hadikölcsönt jegyeztük, Gorlice reszketett ágyúink dörgésétől. Most már Pétervár és JV is remeg s az antant minden kormánya inog tőle. Kell-e ennél nagyszerűbb ajánlat a harmadik hadikölcsön számára ! ban Selednik Ilona ápolónő morfiummal megmérgezte magát. A Rókus-kórházba vitték. — A Nemzeti Royal Orfeum, Erzsébet-körút 31. sz. Legelsőrangú színházi és varieté-előadás. — Háztartási fémtárgyak beváltása. A kormány a hadiszerek előállítására szükséges fémanyag beszerzése végett, mint már jelentettük, elrendelte a háztartásokban lévő sárgaréz, vörösréz és nikkeltárgyak igénybevételét. E tárgyak bevonásával a Magyar Szent Korona Országainak Fémközpontja rt.-ét bízta meg. Aki november 30-ig fémtárgyait önként nem szolgáltatja be a Fémközpontnak, mely azokat a kormány által megállapított árak szerint készpénzben váltja be, attól november 30-án túl e tárgyak jóval alacsonyabb áron hatóságilag fognak bevonatni. A Fémközpont által felállított jogosított fémbeváltóhelyek listáját mai számunk „Nyílttér" rovatában tesszük közzé. — Ausztriában a háztartási fémtárgyak beszállítása és beváltása az óriási részvétel dacára is elejétől fogva fennakadás nélkül történik, a minthogy itt is minden irányban megfeleltek az intézkedések, hogy a Fémbeváltóhelyek nagy forgalma közmegelégedésre legyen lebonyolítható. — Ausztriában és Németországban a háziasszonyok hazafiassága révén busás eredményeket szolgáltatott a véderő számára való fémbeváltás. A magyar háziasszonyok hazafiasságától ugyanilyen sikert vár a hadvezetőség. — öngyógyítás. Az „Aster" természetgyógyászati folyóirat könyve, mely az összes betegségek és szervi bajok házilag való kezelését teszi lehetővé, a külföldön méltán keltett feltűnést, ahol sok ezer beteg köszönheti gyógyulását, még a legnehezebb és még oly idült esetekben is. Az egyes betegségekre vonatkozóan a mai hirdetés ad kimerítő útmutatást. Kapható a feneti folyóirat kiadóhivatalában (III., Nádor utca 1.). A fi társadalom ÉS a náfioru. Budapest, okt. 21. fi rokkantak gondozása. A Szabad Líceum ma délután kezdte meg második előadás-sorozatát a rokkantak, hadiözvegyek és árvák érdekében megindított mozgalmáról. A Nemzeti Múzeum díszterme nagy és díszes közönséggel telt meg,amelynek sorában a többi között ott voltak : Ilosvay Lajos államtitkár, Szász Károly, a képviselőház alelnöke, Benedek Sándor, a közigazgatási bíróság elnöke, Buffy Pál, Fehér miniszteri tanácsosok, Szalay Imre báró, a múzeum igazgatója, Kuzmik Pál, Hegedűs István egyetemi tanárok, Hagara Viktor főispán és még számosan. Berzeviczy Albert elnök megnyíló beszéde után Lukács György Állami és társadalmi feladatok a rokkantság terén címmel és Grósz Emil dr. tanár a vakkatonákról tartott előadást a rokkantakról. Berzeviczy Albert elnök kifejtette, hogy a Szabad Líceum tájékozást kíván nyújtani azokról az új problémákról, melyek elé a világháború állít bennünket és amelyek között első helyen áll a rokkant-ügy. Az áprilisi számítás szerint hazánkban 20.000 rokkant volt, azóta e szám növekedett. Az állam a társadalommal együtt segít a rokkantakon, hogy visszaadjuk őket az életnek. Végül üdvözölte a közönséget. Lukács György azzal kezdte előadását, hogy nem alamizsnával tartozunk a rokkantaknak, hanem akkor felelünk meg becsületbeli kötelességünknek, ha a csonka, béna, valk, idegbajos, tüdővészes katonából ismét munkaképes, hasznos polgárt nevelünk. A rokkantügy költségeit az államnak kell viselnie és a helyes irányítást is neki kell megállapítania, de a gyakorlati kivitelnél a társadalmat is be kell vonni. A rokkantügyi gondoskodásnak ki kell terjednieazokra a katonákra, akik csonkaságuk, bénaságuk, avagy belső betegségük folytán vagy egészen elvesztették munka- és keresetképességüket, vagy pedig abban jelentékenyen szenvedtek. Azokkal szemben, akik egészen elvesztették munka- és keresetképességüket, egyetlen kötelességünk, hogy nyugdíjban részesítsük őket, melyből önmagukat és rájuk szoruló családtagjaikat eltarthatják. Ilyen egészen vigasztalan helyzetű rokkant aránylag kevés lesz, mert a tudomány vívmányaival a rokkantak túlnyomó nagy részét munkaképessé lehet tenni. Rokkantnyugdíjban azokat is kell részesíteni, akik munka- és keresetképességüket részben visszaszerezték. Ezeknek nyugdíját a keresetképesség megfogyatkozásának arányában kell kiszabni oly formán, hogy a nyugdíj és a keresőképesség révén elért kereset a társadalmi helyzethez mért megélésre elegendő legyen. A rokkantak túlnyomó nagy részét munkaképessé tehetjük az orvosi utókezeléssel, a testrészek pótlásával és a belső betegek gyógyításával. Az orvosi munkát kiegészíti a rokkant-iskola. A további gondozás feladata a munkaközvetítés, amelyet az államnak kell intéznie. Maradjon a rokkant lehetően a saját munkakörében és ne külön dolgozzék összetömörítve, hanem épp polgártársaival együtt, hogy ilyképp egyenlő szempontok alá kerüljenek. Nálunk csak most szervezik a rokkantügyet, míg Németországban már a háború előtt gyönyörűen kifejlesztették, mindazáltal Magyarországon is gyorsan haladt a gondozás műve és már kiterjesztették a gondoskodást a tüdővészes katonákra is. Ha a háború tüdővészes rokkantjait futólagos kórházi kezelés után visszabocsátjuk otthonukba, soha jóvá nem tehető hibát követünk el. Nemcsak azért, mert ezek a szerencsétlenek hamarosan visszaesnek a kórságba és munka- és keresetképtelenekké válnak, hanem főképp azért, mert mindmegannyi fertőző forrás, tovább terjesztik családjuk körében ezt a legpusztítóbb népbetegséget. Talán éppen ez a világháború fogja az államot e legpusztítóbb népbetegséggel szemben nagy feladatainak igazi tudatára emelni és a döntő küzdelemre fölvértezni. A magyar rokkantügyi gondozás védőszárnyai alá fogja venni a belsőbetegség miatt rokkanttá lett katonákat is. A rózsahegyi és besztercebányi megfigyelőállomások barakkjai (mintegy 5000 férőhely) lesznek alkalmasint a belsőbeteg rokkantak gyűjtőhelyei. Tüdőbeteg rokkantakat fog kezelni a József kir. herceg szanatórium-egyesület gyulai és debreceni szanatóriumban, valamint a tervezés alatt álló zólyomi szanatóriumában. Szekszárdon nem fertőző tüdőbeteg rokkantak részére mintaotthon létesül. Weisz Manfréd bőkezűségéből az Erzsébet-szanatórium telepén külön tüdőbeteg katonai szanatórium lesz. A m. kir. rokkanthivatal a Tátrában is tervez szanatóriumot. A többi belsőbeteg rokkantakról is gondoskodnak. A szívbajosok Balatonfüreden, az idegbajosok a főváros közelében fognak szakszerű kezelésben részesülni, általában sok hazai fürdőt fognak a belső betegség miatt rokkant katonák orvosi utókezelésére igénybe venni. Az élénk tetszéssel fogadott előadás után Grosz Emil dr. egyetemi tanár beszélt a vak katonákról. Azok, akiknek látása a háború következtében szenvedett, három csoportra oszthatók: a) a csökkent látásúak, b) egy szeműek, c) mind a két szemükön megvakultak. A magyarhonos vak katonák száma a háború első évében körülbelül százra tehető, az egyszeműeké sok ezerre, azoké, akiknek látása csökkent, még többre. Az első kérdés, hogy milyen látáscsökkenés mennyiben befolyásolja a munka- és keresetképességet. Erre vonatkozóan a kötelező balesetbiztosítás adatai túlságos adatokat tartalmaznak. A keresetképesség csökkenése sok tényezőn múlik és ilyképpen megítélése nagyon nehéz. Hoszszasabban foglalkozott ezzel a kérdéssel és hangoztatta, hogy a látás javítása a szeankórházak fontos feladata. Az egészen megvakultak sorsának kinyitására nálunk külön szervezet létesült. A társadalom jótékonysága folytán körülbelül másfél millió korona biztosítja jövő sorsukat. A vakság s a látáscsökkenés elhárítására nagyon kívánatos, hogy a háború szemsérültjei és szembetegei mielőbb szakértői kezelésben részesüljenek. A hadtápterületen ez nem mindig lehetséges, de az ország belsejében igen, mert még a békében létesültek szemkórházak és kórházi szemosztályok. Ezeken kívül minden katonai parancsnokság területén külön szemkórházat kell fölállítani. A siker kulcsa abban van, hogy úgy a vakság megelőzésében, mint a vakok oktatásában és foglalkoztatásában a szaktudás érvényesüljön s ezt a jó organizáció biztosítsa. Mindkettőre hatalmas szövetségesünk, a Németbirodalom követésre méltó példát nyújt. Az előadást megtapsolták. A király a katonák karácsonyára. Bécsből jelentik, hogy a király a hadügyminisztérium Karácsony a harctéren jótékonysági akciójára 10.000 koronát adományozott magánpénztárából. * A Vörös Keresztből. A Vörös kereszt sebesülteket elhelyező bizottsága otthonának élelmezését a drágaság miatt házi kezelésbe veszi. Ezért azzal a kéréssel fordul a közönséghez, főképp a termelőkhöz és nagykereskedőkhöz, hogy különösen főzeléket, burgonyát és zsírt méltányos áron ajánljanak föl a hazafias célra. Vadászzsákmányt s küldeményeket a IV., Hajó utca 8 szám alatt levő raktárban köszönettel fogadják. Pirkner János főmegbízotthelyettes most a VI. német hadseregnél a német birodalmi önkéntes betegápolási szolgálatot tanulmányozza. Pirkner a Vörös Kereszt a nyugati hadszintéren címmel könyvet irt, melyet a Vörös Kereszt két koronáért bárkinek elküld. » A Neues Wiener Tagblatt a Vörös Keresztnek. Körülbelül egy esztendeje, hogy a Neues Wiener Tagblatt gyűjtést indított a Vörös Kereszt javára. Fölszólította a társadalmat, jegyezzen ezerkoronás téglákat, hogy ily módon egy millió korona gyűljön össze a nemes célra. Eddig kilencszázezer koronát gyűjtött és ebből az alkalomból Ferenc Szalvátor kir. herceg, az önkéntes egészségügyi intézmények főfelügyelője Singer Vilmoshoz, a Neues Wiener Tagblatt főszerkesztőjéhez meleghangú köszönő levelet intézett, amelyben a többi között ezeket mondja : A NeuesWiener Tagblatt, amelynek élén, önt 11