Budapesti Hírlap, 1915. november-december (35. évfolyam, 304–363. szám)

1915-11-05 / 308. szám

BUDAPESTI ÚMLAP (308. sz.) 1915. november 5. elesett művész egyik testvére az orosz hadsereg soraiban harcol, a másik azonban mint lengyel légionárius az oroszok ellen küzd. (Frigyes királyi herceg az olasz harctéren.) A sajtóhadiszállásról jelentik: Frigyes királyi herceg tábornagy, miután Belgrádból elutazott, a délnyugati harctérre ment, hogy az ott küzdő csapatoknak és vezéreiknek kifejezze legteljesebb elismerését. A királyi herceg először a délnyugati front parancsnokságát látogatta meg október 30-án. Jenő királyi herceg szavaiból kivehette a hadseregfőparancsnok, mily bizalommal néznek a jövő elé a hadvezér és csapatai. A következő napokon végigjárta a frontot az Adriától a karintai havasokig. A királyi herceg a magasabb parancsnokságoktól jelentéseket kapott, a tartalékban lévő csapatokat megszemlélte s mindenütt ugyanazt a bizakodást, a nagy fáradalmak ellenére ugyanazt az elszántságot tapasztalta. Frigyes kir. herceg meggyőződhetett az ellenség támadásainak rettenetes lendületéről is, midőn október 29-én, a doberdói fensikon és a Görétől keletre lévő magaslatokon állott. E napon a görög hídfő elleni támadások a legnagyobb hevességgel folytak. Saját szemével győződhetett meg a királyi herceg arról, hogy Boroevics tábornok hadseregparancsnok csapatai az ellenség rengeteg tüzérségének leghevesebb bombázása ellenére a szokott módon verték vissza az összes rohamokat és egy talpalattnyi földet sem engedtek át. Ugyanezt tapasztalta a tábornagy a következő napokon Rohr lovassági tábornok hadseregénél, amely a karintiai front hegyein áll őrt. A királyi herceg elismeréssel és csodálattal adózott a parancsnokoknak és a csapatoknak. November 1-én a hadsereg főparancsnok távirati úton búcsúzott el Jenő királyi hercegtől és Oberdrauburgon keresztül Bécsbe utazott. Másnap jelentést tett a Délnyugaton látottakról ő felségének s azután visszautazott főhadiszállására. Mivel a hadseregfőparancsnok huzamosabb ideig nem lehet távol főhadiszállásától, Tirol védelmezőit nagy sajnálatára nem látogathatta meg. (Az új berlini perzsa követ.) Berlinből jelentik: Hir szerint Ohamnesz kán, az eddigi perzsa követ másirányú diplomáciai alkalmazásra van kiszemelve. Helyébe Husszein Navab kán lett a berlini követ. Az uj követ, a ki már megérkezett Berlinbe, hosszabb ideig Perzsia külügyminisztere volt s nagy tekintélynek örvend hazájában. (Apponyi levele Amerikáról.) Apponyi Albert gróf egy amerikai barátjához, Mr. Perce Allanhez válaszul hozzá intézett soraira, levelet írt, amelyben a többi közt a következő sorok foglaltatnak: Mi, Amerikának egykori bámulói, mi, a kik hittünk Amerika magasztos békehivatásában, mi, a kik a haladás és igazi demokratikus úttörőjét láttuk Amerikában, most elkábulva, némán állunk azok előtt a reakcionáriusok előtt, akik a tröszt uralom közösségének gúnyolták Amerikát és egyszerűen humbugnak mondták azt az állítást, hogy Amerika az emberiség magasabb ideáljait képviseli. Bármiként is van, bizonyos, hogy a jelenlegi kormány politikája, úgynevezett semlegességének nyilvánvaló pártossága elütötte Amerikát a békeközvetitő szerepétől. Nagyszerű alkalmat dobott el magától Amerika Schwab és társainak pressziója folytán és hogy vértől szennyes pénzzel töltse meg zsákjait. (A varsói lengyel egyetemet megnyitották.) Varsóból jelentik: Varsó a legközelebbi napokban meg fogja ünnepelni egyetemének megnyitását. Varsó sohasem tartozott a szerencsés tudományos műhelyek közé s ebben a tekintetben nagyon elmaradt Krakó és Lemberg mögött. Krakónak már a tizenötödik században, Lembergnek a tizenhetedik században volt virágzó egyeteme, míg ellenben a varsói egyetem csak 1817-ben alakult meg és csak nagyon rövid ideig állott fenn. Tizennégy évvel az egyetem megnyitása után, 1831-ben, miután az orosz csapatok véglegesen megszállották a lengyel fővárost, cári ukáz jelent meg, amely megparancsolta az összes lengyel egyetemek bezárását. Ennek az intézkedésnek következményei annál szomorúbbak voltak, mert éppen ebben az időben a lengyel tudományos életnek összes középpontjai működésüket vagy maguk szüntették meg, vagy kénytelenek voltak megszüntetni. Az orosz kormány a bezárt egyetem helyébe úgynevezett katolikus akadémiát alapított, amely természetesen nem lehetett új tudományos életnek világító tornya. Az egyetlen iskola, amely a főiskolai elnevezést megérdemelte, az 1856-ban alapított orvostudományi akadémia volt. Ennek a főiskolának fejlődése minden irányban nagyon örvendetes volt. A főiskolának már 1886-ban másfélezer hallgatója volt. De ugyanebben az esztendőben rettenetes oroszosító politika kezdődött, amelynek az orvostudományi akadémia is áldozata lett. A most újra megnyíló egyetem épülete óriási téren van, a város középpontjának közelében, de a nagyvárosi zajtól mégis messze, nagy terraszszal, amely a Visztulára néz. Az épületben sok hallgatóterem, tudományos intézet, laboratórium és gyűjtemény van; az egyetemi könyvtárnak körülbelül hétszázezer kötete van. Az összes intézetek majdnem érintetlenek maradtak, csak az egyetemi könyvtárban van nagy rendetlenség s ezenkívül az oroszok visszavonulásuk alkalmával sok értékes könyvet vittek magukkal. De általában semmi akadálya sincsen a tudományos munkának és remélhető, hogy az egyetem nagyon gyorsan és örvendetesen fog fejlődni. — (A szultán a bolgár királynak.) Konstantinápolyból jelenlik: A szultán az arany katonai érdemjelet adományozta a bolgár királynak. — (Héderváry gróf a háborúról.) Héderváry Károly gróf volt miniszterelnök igen becses tanulmányt irt Magyarországnak és a monarkiának s kiszélesítve a tárgyat, valamennyi hadviselő hatalom mai diplomáciai és hadi helyzetéről. Héderváry gróf fejtegetése a külföldnek s elsősorban Amerikának szól. A New York Times ugyanis fölkértea Revue de Hongrie szerkesztőségét, hogy fontosabb közleményét engedje át, s Héderváry gróf tanulmányával kezdi meg a magyar viszonyokat ismertető cikksorozatot. Héderváry gróf fejtegetéséből közöljük a következő részt. A háború eddigi folyása bebizonyította, — úgymond a cikk — hogy az antant sajtójában világgá kürtölt úgynevezett, egyenetlenségek a monarkia nemzetiségei között egy csapásra eltűntek, amikor arról volt szó, hogy közös ellenség ellen kell megvédeni a Habsburgok birodalmát. A dicső kárpáti csata, a melynek vívásában az oroszlánrész az osztrák és magyar hadseregnek jutott, megtörte az orosz túlerőt s a szövetségesünkkel együtt megis áit.A nagy efsenziva voltaképpen csak a kárpáti csata gyümölcseit aratta le. Az a csapás, a melyet a mi Kárpátaink véráztatta földjén az orosz kolosszusra mértünk, megrendítette morális és anyagi erejét s a gorlicei áttörés és diadalmas előrenyomulásunk Oroszországban csak következményei voltakannak a vereségnek, amelyet a cár hadseregei a Kárpátokban szenvedtek. Szóval, bebizonyítottuk, hogy Oroszország legyőzhetetlensége nem egyéb mint mese, a melylyel ellenségeink áltatták maguikat. A balkáni események már mutatják, hogy milyen lidércnyomástól szabadultak fel azok a kis népek, a melyeknek érdekei azonosak a mieinkkel s a melyeken eddig a fölszabadítás örve alatt a győzhetetlennek hitt, Oroszország zsarnokoskodott. Az antant kudarca a Dardanelláknál azt eredményezte, hogy Törökország mint nagyhatalom újra éledt és régi dicsőségének fénye ismét felragyog. Cikke végén Héderváry gróf azokkal az eshetőségekkel foglalkozik,amelyek beállhatnak, ha Anglia a háború további céltalan folytatását erő-szakolná. Ez az eredmény semmiképp nem lehet kedvező Angliára nézve. TM (Hádesz Aresz.) A napokban egyik cikkünkben tollhibából Hádesz, az alvilág istene (a latinoknál Pluto) helyett Areszt irtunk, a hadak istenét, (a rómaiaknál Marsz). Erre a botlásra egy olvasónk a következő elmés levelezőlappal figyelmeztet bennünket: „Mai vezércikk, (lső hasábon). Tavaly június 28-án fölkelt s körútjára indult a nagy Halál, afi alvilág istene, Aresz. Hád esz mi" Az elmésség kedves, ha a mi rovásunkra megy is. (Rohonczy Lőrinc temetése.) Máramarosszigetről jelentik: Rohonczy Lőrincet, a hősi halált halt huszárfőhadnagyot tegnap temették el nagy részvét mellett. A temetésen a vármegye tisztikara Nyegre László főispán és Szabó Sándor alispán vezetésével, a katonaság pedig Bothmer báró altábornagy és Szentkirályi ezredes vezetésével vett részt. A szertartás után a holttestet Szabadkára szállították, ahol a családi sírboltban helyezték örök nyugalomra. Ferenc Szalvátor királyi herceg, az országos egészségügyi ápolás vezérfelügyelője, mint a hivatalos lap mai száma jelenti, Rohonczy Lőrincnek, a ravatalon fekvő főhadnagynak a II. osztályú hadtékítményes vöröskereszt díszjelvényt adományozta. Erre a kitüntetésre Csekonics Endre gróf királyi biztos még a múlt hónapban terjesztette föl Prohonczyt, aki a háború kezdete óta a Vörös Kereszt szolgálatában állott és csak néhány hónappal ezelőtt ment a harctérre, hogy mint katona teljesítse kötelességét. A királyi biztos még Rohonczy betegsége idején kérte a kitüntetést, amely már csak az elhunyt főhadnagy ravatalára érkezett. A királyi biztos a díszjelvényt elküldte a családnak, amelyhez a Vörös Kereszt Egyesület igazgatóságai részvétiratot is intéz. (Hadbavonult képviselők.) Tegnap három országgyűlési képviselő vonult be önkénteseni katonának, nevezetesen: Fablonc Árpád, Bungyerszky Gedeon és Krolopp Hugó. Az első kettő huszárezredéhez vonult, Krolopp pedig a tüzérséghez. — (A Katolikus Leányok Országos Szövetségének) november 7-én megnyitandó képkiállitásai alkalmából november 8., 10., 12. és 14-én délután 5 és 7 órakor zene és irodalmi előadások lesznek. Az előadások után teát szolgálnak föl. 11 a Royal-szálló épületében. Ma utoljára a nagystilű megnyitó műsor „Tetempehivás) ( Arany János balladája a filmen. „Keresd az asszonyt" szinmű Három felvonásban. Holnap, szombaton, 1915 november 2 6-án. Az új műsor bemutatása !Kizárólagos joggall WAILDEMOS felléptével • • Szatirikus színmű három felvonásban. Irta: Félix Satien. Bohózat négy felvonásban. Irta: George Feydeau. Előadások hétköznapon 5, /18 és 10 órakor, ünnepnapon 4, 6, 8 ás 10 órakor. Elővételi pénztár délelőtt 1-1-ig és délután 3 órától kezdődőleg. Telefonszám 74-84.