Budapesti Hírlap, 1916. május-június (36. évfolyam, 121–180. szám)

1916-05-22 / 142. szám

­1916. május 22 (142. sz.) valódi vita. De az ülés lefolyása jelentős volt. A minisztérium napjai meg vannak szám­lálva. A levegő nagyon puskaporos volt. Briand a kormányszékben ült, mellette csatlósai, Malvy és Ballmier balról és az aggok padján Ribot és Méline jobbról. Érezhető volt az el­erőtlenedés, fílbot remegő hangon olvas föl egy lapról, a­mely reszket a kezében. A lap végül megállapítja, hogy Briand a cenzúra­vitában a kamara jéghideg hallgatása közben beszélt és egyetlen bátorító, tetszést nyil­vánító szót a kamarától nem kapott. Csak Mé­line szokított vele a beszéd után kezet. A mi­niszterelnök a­z ülés lefolyásából bizonyára le­vonja a tanulságot. Az ®msz®k* Höfer altábornagy jelentése. Hivatalos jelentés: kiadták május én ideiben, érkezett délután 4 óra 35 perckor. Az orosz harctéren nem történt je­lentős esemény. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. A német nagy főhadiszállásról is azt jelentik, hogy a keleti harctéren nincs újság. A feröként sikere. A hivatalos jelentés. Konstantinápoly, máj. 210­4 főhadiszállás jelenti május 8-án. Irak-arcvonal: A nyugalom változatlan. Schiitz kapitány egy repülőterünk fölött elhúzó ellenséges biplánt lelőtt és ezzel a har­madik ellenséges repülőgépet győzte le. Kaukázus-arcvonal: Semmi jelentős. A legutóbbi harcban ejtett zsákmányunk 100 fegyver, 200.000 töltény, egy zászlóalj ré­szére elegendő sátor és nagymennyiségű hadi­szer. A Kosten szigetétől keletre a szmirnai v­­­izekben elhelyezett egyik tüzérségi állásunk sikerrel tüzelt a nevezett szigeten levő ellensé­ges aviatikai állásra és egy fölszállani készült ellenséges repülőgépet megrongált. Hofer altábornagy jelentése. Hivatalos jelentés: kiadták május 21-én délben, érkezett délután 1 óra 35 perckor. A délkeleti harctéren jelentős ese­mény nem történt. Höfer altábornagy, a vezérkar főröképese helyettese. A német hivatalos jelentés: Berlin. máj. 21. .1 nagy főhadiszállásról jelentik május 11-én: A helyzet általában változatlan. A Vardar-völgyben nagyobb árvizek következtében támadt akadályokat elhá­rítottak. Tüzérharc a Vardar mentén. Paris, máj. 21. .V Petit Parisien jelenti Szalonikiból: Igen heves viharok megszakították a táviróösszeköt­tetéseket. A Vardar­­balpartján húzódó front kü­lönböző szakaszain tovább folyt az ágyúharc, a fz­rolin a tengeren. Angol jelentés a német támadásról. London, máj. 21. A Reuter-ügynökség hivatalos jelentése szerint tegnap reggel legalább három ellenséges repülőgép a kenti keleti partvidéken légi táma­dást hajtott végre. Egy vízi repülőgép 12 rob­bantóbombát dobott Thanet szigetére. Senki sem sebesült meg, anyagi kár sem történt. Két má­sik repülőgép körülbelül 25 bombát vetett le, Kent délkeleti részében. Egy katona életét vesz­tette, egy asszony és egy tengerész megsebesült. Több ház megrongálódott. A belga partvidék tá­ján egy tengeri őrjárat lelőtt egy ellenséges hid­roplánt. Amerika és a Du£»rovnik»eset, Berlin, máj. 21. A Wolff-ügynökség newyorki tudósítója jelenti szikratávírón. Ausztria és Magyarország­nak a Dubrovnik gőzös elsülyesztésére vonat­kozó jegyzéke itt nagy figyelmet keltett. A Hearst-hírszolgálat washingtoni táviratai szerint, ha a bizonyítékok meggyőzőig a külügyminisz­térium kénytelen a szövetséges kormányoknál, a­melyek a bűnnel vádolhatók, energikusan til­takozni és a szövetségesek búvár­hajó-parancs­nokainak adott utasításokról tájékozódást sze­rezni. A külügyminisztérium nem hallgathatja el, hogy a­mennyiben kitűnnék, hogy a szövet­­ségesek flottaparancsnokait olyan cselekmény­ben találná bűnösöknek, a­melyek miatt az Egyesült­ Államok a Németországgal való diplo­máciai viszony megszakításával fenyegetőzött, az eset különösen súlyos volna. Az antant-álla­mok kormányai Amerikával nem közölték, hogy, milyen utasításokat adtak búvárhajóik parancs­nokainak. Országos ünnep Veszprémben. — ft D. K. E. Jubileuma. — Veszprém, máj. 21, (Kiküldött munkatársunktól.) A lelkese­désnek és megértésnek egy csodálatos hulláma ömlött át ma délelőtt Veszprém városán. A Du­nántúlnak és az egész Magyarországnak ebben a legősibb városában tartotta negyedszázados jubiláris közgyűlését a Dunántuli Közművelő­dési Egyesület, ott, a h­ol még ma is vannak kö­vek, melyek az első magyarországi apostolok léptecsattogását visszhangozzák és a hol István király emlékezete az élet meleg elevenségével él a lelkekben. É­szű­k utcákban, melyek oly ösz­tönös aggodalommal torlódnak össze, mintha a múlt idők lelkét féltenék, hogy kisurran közü­lük, hullámzó sokaság fogadta a túláradó sze­retet riadalmával az érkező vendégeket, kiknek sorát magyar közéletünknek nem egy kitűnősége ékesítette, tanúbizonyságot téve róla, hogy az egyesület, mely a Dunántúlért dolgozott, jól dol­gozott és megdolgozott az egész magyarságért. Az ünnepségre, mely Rákosi Jenő elnöklésével folyt le, elküldte valamennyi minisztérium, szá­mos irodalmi, művészeti, tudományos testület a képviselőjét, intézmények voltak jelen képviselő­jük személyében és mindezek élén ott láttuk a veszprémi egyházmegye bíboros püspökét, Hor­nig Károlyt, a­ki pátriárka korának szelíd böl­cseségével és hivatásának hagyományos buzgal­mával vette fővédősége alá a jubileum ügyét. Ezt a jubileumot nyilván nagyszabásúnak és ünnepiesnek tervezték a rendezői, fölékesítve azt a hasonló ünnepségek minden megszokott di­szével, mégis az a gyanúnk, hogy a siker, mely elkövetkezett, messze meghaladja mindazt, a­mit terveztek és a­mit remélni mertek. Orszá­gos, sőt azon túl terjedő visszhangot támasztva, szózat és hitvallás hangja csendült el a vesz­prémi színházban, mely csupán a vallomás sut­togó szavára számított a magyar kultura, a Du­nántúl művelődése iránt. Ez a fölcsendülő val­lomástétel Apponyi Albert grófé volt, a ki a neki bőségesen kínálkozó alkalmak közül ezt az al­kalmat választotta, hogy a magyarság helyzetét megállapítsa a most kialakult középeurópai szö­vetség keretében, hogy megjelölje a tennivalók­nak és az óvatosságnak azokat a kötelességeit, melyeket nemzetünk számára az ő tapasztalása és tudása sugal és melyeket az ő nemesvezetü szava oly szabatosan juttatott kifejezésre. A né­meteket fogadjuk el szövetségesünknek, nem­csak a háborúban, de a békében is, — ez Ap­ponyi veszprémi szózatának a konklúziója — fogadjuk el őket fegyvertársnak iparban, keres­kedelemben, erkölcsben, közművelődésben egy­aránt és ha idegen nemzettől egyáltalán tanulni akarunk, akkor tanuljunk a némettől; de a leg­főbb és mindeneknek előtte való kötelességünk az, hogy őrizzük meg magyar mivoltunkat és a­mit tanulunk, azt ennek a keretében asszi­miláljuk.. A nagyném­et befolyás az, a­mitől — ellenkező és nem kevésbh£ megalapozott fölfo­gással szemben — Apponyi a magyarság teljes kivirágzását reméli, mert Magyarország függet­lenségének garanciája megvan a németeknek ab­ban a háborús tapasztalásában, hogy számukra is csak a független és önálló nemzeti fejlődésé­ben meg nem háborgatott Magyarország fegyve­res szövetségének van értéke. A jubiláris közgyűlés programjának ugyancsak kimagasló pontja volt Berzeviczy Albert előadása a Dunántúl művelődésének tör­ténetéről, melyben az adatok rendkívüli gazdag­ságával és a dolgok összefüggésének remek meg­látásával tárta elénk az­ ország egyik legértéke­sebb részének a múltját. A lelkes tetszéssel fo­gadott előadásnak bőséges kivonatát — nehogy, a vázlatos ismertetéssel való értékének ártalmára legyünk — holnap közöljük. A nagygyűlésnek jelentős részét szentelték az egyesület volt elnöke és a Dunántúl nagy fia, Széll Kálmán emlékezetének. Róla szólott tanul­mányszerű fejtegetéssel és mintegy életrekeltő meglátással Rákosi Jenő, a­ki elnöki megnyitó­jában nemcsak Széll Kálmán emlékét ünnepelte, hanem magát a fajtát, ezt az ívelt homlokú, erős koponyájú tulatlunai fajt, melynek Széll Kálmán épp oly tipikus képviselője volt, mint Deák, Kerkapoly és mások. Mindezek persze csupán ékkövei annak a­z értékes láncnak, a­miből a kiváló szónokoknak egész tömege fonta vallomását a szépséges Du­nántúl homlokára. Mindezeknek a veleje az volt, hogy a Dunántúli Közművelődési Egyesület min­denre kitekintő figyelmével és az alkotásnak olt­hatatlan lázával, mely motorikus erőnek benne él, valóban hivatást töltött be Magyarországnak ezen a legbájosabb és legáldottabb részén és a tanulsága, a­mit Veszprém nagyszerű társasága nyújtott: — hogy van lelkes, megértő és áldo­zatkész közönsége annak és azoknak, a­kik a magyarság igaz javaiért dolgoznak. A veszprémi ünnepségről — Berzeviczy Albert előadásának kivételével — részletes tudó­sításunk a következő: A megérkezés. Az ország egyik legnagyobb kultúregyesülete* •nők jubiláris közgyűlésére a Dunántúlnak valameny*­nyi vármegyéje, több nagyobb városa és hasonló szellemben­ dolgozó testülete és egyesülete, továbbá a magyar kultúrának országos egyesületei is elküld­­ték képviselőiket. A veszprémi ünnepre megérkezett Apponyi A­lbert gróf, Berzeviczy Albert, Rákosi Jenő, F­iát­h Pál báró titkos tanácsos, Hertelendy Ferenc jöven­­diházi tag, a D. K. E. társelnöke, a miniszterelnök és a kultuszminiszter képviseletében Ilosvay Lajos ál­lamtitkár jelent meg, Trunkch­ Dénes főispán a bel­­ügyminisztert, Zsedényi Béla miniszteri tanácsos a földművelésügyi, Melichár Kálmán dr. miniszteri ta* nácsos a honvédelmi, Fekete József iparoktatási fő*­igazgató a kereskedelemügyi, Juraszek János tör­­vényszéki elnök az igazságügyminisztert és Horváth Iván pénzügyigazgató a pénzügyminisztert kép­­viselte. Ott volt Rada István dr. prelátus-kanonok, to­­vábbá a nevezetes ünnepségre eljött Béke­fi Rémig zirci apát, Bosnyák Zoltán belügyminiszteri tanácsos, Rhédey Gyula dr. nagyprépost, Széchenyi Viktor gróf Fehérmegye, Sipeki Balázs Béla Zalamegye fő­­ispánja, szentlászlói Varga Gábor udvari tanácsos. Óvári Ferenc, Antal Géza, Bitner Zsigmond és Koller Tivadar országgyűlési képviselő, küldöttsége volt Dunst Ferenc apát vezetésével Keszthely városának, megjelent a veszprémi katonai állomásparancsnok-­­ság képviselete, továbbá Veszprém­ vármegyéé, Fe­­­h­ér vármegyéé Szűcs Jenő alispánnal az élén, Szé­kesfehérvár városáé Saára Gyula polgármesterrel, az Országos Közművelődési Tanács megbízásából Arkay Kálmán dr. alelnök, a Múzeumok és Könyv­­tárak Országos Tanácsáéból Gulyás Pál dr. magán­­tanár, a F. M. K. E. képviseletében Clair Vilmos főtitkár, az Országos Magyar Gazdasági Egyesületé­ben Osztroluczky Miklós főispán, az aradi Kölcsey, Egyesületében Fényes Dezső, a Petőfi Társaság ne­vében Lőrinczy György, a vasmegyei kultúregyesü­­letében Herbst Géza,alispán, a Miskolci Közművelő­dési Egyesület megbízásából Balog Bertalan, a soproni Frankenburg irodalmi kör részéről Ős­tör József dr. és Mészáros Sándor, a Sopron­megyei Közművelődési Egyesület küldöttsége, tov­v­ábbá képvisel­tette magát iz Veszprémi Múzeum- S

Next