Budapesti Hírlap, 1916. május-június (36. évfolyam, 121–180. szám)

1916-05-21 / 141. szám

16 Koronaherceg­ utca 9—11.) iránt Tannak nagy bírálóm­mal is még akkor is vesznek e kedvelt fiel árusítónál osztály sorsjgyet, ha más cégnél is rendeltek. Húzás kezdődik május 24-én a tékát -próba — szerencse! — Ringier dr. elme- és kedélybetegek gyógyint. nők és férfiak részére. Lenke-ut (Kelenföldi vili megálló)« A cselédfrigy rendezése. — Levél a szerkesztőséghez. —■ Budapest, máj. 20. A cselédügy rendezése cimmel a Budapesti Jik­laP vasárnap, május 14-iki számában cikk jelent meg, melyhez szerény magam, de meg vagyok róla győződve, hogy számtalan asszonytársam nevében és helyett óhajtok­­hozzászólani. Bennünket, házi­asszonyokat sokkal közelebbről érint és érdekel a cselédkérdés, mint­sem hogy szó nélkül lehetne­­hagyni a fenti cikkben említett és tervezett újabb reformokat, melyeket egyelőre a Márta elhelyező intézet szándékozik életbe léptetni. Meg vagyok róla győződve, hogy új szabályai létesítésére a leg­­­­jobb szándék vezette az egyesületet, de szabadjon egyes pontokra a tisztelt közönség, a cselédtartó kö­zönség figyelmét fölhívnom. Az új törvény alapján a cselédtartónak nyom­­­­latott ívet kell majd aláirnia, mikor a cselédet föl­­■ fogadja és a cseléd legmesszebbmenő igényeinek­­ teljesítésére írásban kötelezi magát, mely egyoldalú szerződéssel szemben a cseléd semmire sem köte­lezi magát a munkaadóval szemben. Már most ve­gyük azt az igen gyakori esetet, hogy a cseléd el­szegődik, hetvenhét fontos kérdés után, a minek: hány szoba van?, hányadik emelet, van-e lift?, hány cseléd van?, hány lakik egy szobában?, milyen a koszt?, gyerek van-e és hány?, itt vagyunk a nehéz kérdésnél, tegyük föl, hogy a cseléd fölfogadásakor van 4 gyerek a családban, de a véletlen úgy hozza magával, hogy néhány hónapon belül egy ötödik is születik, már most a szegény bűnös cselédtartó háziasszony mi módon engesztelje ki a cselédjét a szerződés megszegése miatt?, de ez még nem min­den. A csecsemővel egyidejűig,­ dajka is kerül a házba, ismét szerződésszegés; a dajka nem szerepelt az idén, midőn a szegény munkaadó családanya azt kitöltötte, sem azt, hogy most már ezentúl kismosást is kell majd rendezni odafönn a konyhán legalább minden két hétben! A háziasszony szinte gyermek­ágyi lázt kap ennyi lelkiismeretfurdalástól és főképp attól az izgalomtól, hogy mialatt ő az ágyat kép­telen elhagyni, elhagyják őt szó nélkül hűséges cse­lédei, mert hisz ők nem olyan házhoz szegődtek, a­hol öt gyerek, dajka, meg kismosás is van! Talán nevetségesnek tűnik föl ez a példa, lehet, hogy az is, de bezzeg nem nevet rajta az a sok ezer asszony, a­ki majd így jár, miután a Márta egyesület cseléd­fölfogadó ívét kitöltötte! De fölösleges a szóvesztegetés; tudjuk ezt mi, asszonyok mind és a­helyett, hogy rájtunk segítené­nek a hatóságok, vagy legalább véleményünket, ta­nácsunkat meghallgatnák ez ügyben, melyet mi is­merünk legjobban, minden fegyverrel ellenünk dol­goznak. Kérdem, a régi jó időkben miért tartott ki egy cseléd emberéleten keresztül egy és ugyanazon szolgálati helyén, vagy apáról-fiúra származott át,­­­­holott épp úgy, mint ma, megvolt a szabadsága, hogy akár minden tizennégy nap­­ változtathatott volna helyet. Talán azért, mert akkor még lift nél­kül járták meg a III. emeletet, sőt a fát is hátukon cipelté­k föl és a vizet az udvarban levő kútról víz­vezeték hijján? Meg hogy néhanapján a ház asszonya finom keze végiglegyintett a holtig alázatos engedel­mes cseléden? Meg, hogy a cselédkönyv, ez a ma bátran hazugsággyűjteménynek nevezhető intéz­mény még nem volt ily ügyesen reformálva és hogy minden cselédtartó nyugodtan beleírhatta vélemé­nyét? Erről is néhány szót! A cselédkönyv rovataiban ott látjuk a kérdése­ket: Szorgalmáról, erkölcsösségéről hűségéről stb. De felelni nem szabad reájuk, csak hazudni. Kérdem, mi értelme van akkor a rovatoknak? és hogy jön ahhoz a munkaadó, hogy így megbénítsák a vé­leménynyilvánítását. Elvégre ő is csa­k olyan szabad ember, mint például a cseléd? A cseléd pedig, ha tisztességtelenül viselkedett egyik helyén, vígan foly­tathatja mesterségét a másikon, mert: okuljon min­denki a saját kárán és előzetesen ne figyelmeztessék senki, minek? Azért a két zsebkendőért, a­mit az a cseléd lopott, nem lehet a jövőjét tönkre termi. Ez az elv. Ezzel a szisztémával pedig egyszer s minden­korra tönkretették a jó cseléd hírnevét s a kevésbbé jónak igyekvését és törekvését arra, hogy jobbá, szor­galmasabbá legyen. A könyvben igy is mint szorgal­mas, erkölcsös, hűséges szerepel, ha még oly ellen­téte is ezeknek az erényeknek, fölfogadni pedig föl­fogadják, ha hetenként kétszer változtatja is a he­lyét, tehát minek ott jól viselnie magát? minek ipar­kodni? Ez a méregmag, sajnos, el van hintve, s meg is hozta a maga jól sikerült gyümölcsét, a­mint a mai cselédmizéria legjobban bizonyítja. De ha már a történteken segíteni nem lehet, legalább a további rém reformok ellen tiltakozzunk­ és tiltakozzunk minden energiánkkal magyar háziasszonyok! tart­sunk össze és követeljük azt, hogy bennünket kér­dezzenek, hozzánk forduljanak tanácsért az illető kö­zegek, hatóságok, mielőtt ilyen rendeleteket nyilvá­nosságra bocsájtana­k. A háború nem tart örökké, visszajönnek vitéz katonáink és átveszik majd régi munkakörüket, a­mi sok­­ót foszt meg jelen kere­seti forrásától. Lesz mezőgazdasági munkás, villamos kalauz, nem lesz hadimunka, hadisegítség, s lesz megint cseléd bőven, ekkor érvényesüljön az az elv, hogy csak a jó, a tisztességtudó cselédnek legyen megfe­lelő jó dolga, a cselédtartó válogassa, rostálja meg a cselédanyagot, mielőtt felfogadja, s ha már a cse­­lédkönyvi adatokból nem lát tisztán, ne rösteljen levélben, avagy telefonon a cseléd előbbi úrnőjétől annak a fölfogadandó cselédre vonatkozó vélemé­nyét kikérni. Ez­által mégis közelebb jutnánk ama célunkhoz, hogy a szolgálni kénytelen leányok (a mi abszolúte nem a legprimitívebb női pálya, a minő­nek a Budapesti Hírlap­ban szerepelő cikknek írója nevezi), igyekezzenek minden ambíciójukkal és tö­rekvésükkel a munkaadó követeléseinek megfelelni, mert különben legalább is a jobb házak ajtói zárva maradnak előttük. Tegyenek alapítványokat, hogy ama cseléd, a­ki egyfolytában legalább 5—10 évig szolgál egy helyen, bizonyos összeg pénzjutalomban részesüljön, s az állam mindenképpen tüntesse ki s részesítse előnyökben a jóravaló, hű cselédet, s ezen módon javítson a helyzetén, mert igy kettős misz­­sziót végez a gazda­g cseléddel egyaránt. Nem a cseléd igényeinek folytonos növelése az orvoslása a mai szomorú állapotoknál­, ez csak elégedetlen­séget szül, mert látjuk úgyis, hogy a­midőn az a parasztleány falujában sokszor ötödmagával lakik kis, alacsony, nedves, szobának alig nevezhető zug­ban, krumplin és száraz babon él s megvárt elé­gedje, mihelyt szolgálatba lép, ezer a követelése s igénye. Neki is kell külön szoba, fürdőszoba, selyem blúz, lakkcipő, s mással, mint hússal, nem is tud jóllakni, holott a munka, melyet ezzel szemben vé­gez, gyerekjáték ahhoz képest, a­mit otthon a föl­dek művelésével hajnalhasadástól naplementéig tel­jesített. Ezt tessék a tisztelt cselédleányoknak meg­magyarázni, ebben az irányban oktatni őket és nem­ pedig káros, igényt növelő reformokkal a még rom­latlan népet is megmételyezni. Elég egy vasárnapi kimenő, hogy a legtisztességtudóbbat is szerencsét­lenné tegye a többinek lázitó fecsegése, mert hiszen az még, hogy valaki dologgal keresi kenyerét, nem­ szerencsétlenség, sem szégyen s éppen azért zúgoló­dás s panasz nélkül teljesitse ki-ki a maga munkáját, akár szellemi, akár testi munka legyen is az. T. J.-né. BuDAFEST! Hírlap cm. sz.) 1916. május 21. A társadalom is a ku­sera. Budapest, máj. 20. Az orosz kormány a stokholmi nemzetközi bizottság ellen. Nemeskéri Kiss Pál volt államtitkár, a Vörös Kereszt főmegbizottja, a kit a hadifoglyo­kat gyámolító stokholmi bizottságba küldöttek ki, útban van hazafelé, minthogy az orosz kormány tiltakozása miatt a stokholmi nemzetközi bizottság nem alakulhatott meg. A magyar delegátussal visz­­szaérkezik Bécsbe Sztálin basa is, a­ki az osztrák Vörös Kereszt küldötteként utazott Stokholmba. * Csekonics Endre gróf királyi biztos ma Teleki Sándor gróf főmegbizottal meglátogatta a lábba­­dozó sebesültek Angelina-otthonát és a rákosszent­­mihályi tüdőbeteg-otthont. Csekonics gróf mind a két helyen megelégedését fejezte ki. * Auguszta királyi hercegnő pénteken nyolcad­szor látogatta meg a ferencrendiek hadikórházát, a­hol az üdvözlés után megajándékozta a katonákat és a látottakon megelégedését fejezte ki. * Hajókirándulások a hadiárvák javára. Az Or­szágos Katolikus Szövetség a Kollégium Mariánum­ mal a katolikus hadiárva-m­ozgalom javára holnap, vasárnap hajókirándulásokat rendez a sebesült ka­tonák és a közönség részvételével. Délelőtt reggel kilenc órakor, délután pedig fél há­rom órakor in­dul a hajó a Dunagőzhajós­ Társaság Petőfi­ téri ál­lomásáról. * A harcból visszatérő egyetemi hallgatók segí­tő­ alapja javára Blaskovics László egyetemi rk. ta­nár e hónap 31-étő­ fölajánlotta katonai főorvosi járadóságát, mely e hónapban 200 koronára, azon­túl 2­70 koronára rúgo­tz A Vörös Kereszt zsombolyai választmánya el­határozta, hogy tízezer koronát bocsát a középponti vezetőség rendelkezésére és ezer koronát szavazott meg Csekonics Endre gróf Rokkant-alapja javára. Naményi Zsigmond ezredes, a 38-dik honvéd csalásághadosztály parancsnoka. Rochatinből 2200 koronát küldött a Vörös Keresztnek. Gyönyörű leve­lében megírja, hogy a harctéren volt alkalma tapasz­­talni a Vörös Kereszt áldásos működését és háláid jeléül a katonák gyűjtésének eredményekét­ küldi az összeget a Magyar Vörös Keresztnek. * Jelentés a szeretetadományokról. A Vörös Ke­reszt szeretetadomány-osztálya most készítette el je­lentését egy esztendei működéséről. Az osztály ko­csijárataival a fővárosban és a vidéken hatvanöt gyűjtőnapot rendezett. A beszrült természetbeni ado­mányok értéke 1,202.576 korona. Gyűjtés utján 93.557 korona,­­adományképp 108.703 korona, érté­kesítés utján 83.0­10 korona, összesen 285.301 ko­rona gyűlt össze. Karácsonyi ajándékra 1.436.320 koronát gyűjtöttek. Az osztály a harctéren és a hadi kórházakban osztotta szét az ajándékot és a pénzt Gyűjtöttek ásványvizet, dohányt, cigarettát s a har­coló katonák, valamint a sebesültek és a rokkantai nagy hálával fogadták a sok szép és hasznos aján­dékot. Egész sereg köszönő-iratot kapott a szeretet adomány-osztály a hadseregparancsnokoktól és ve­­zérlő tábornokoktól.­­ A bolgár Vörös Kereszt javára újabban 143­ korona 75 fillér érkezett az országos bizottsághoz * Fölolvasás a bútor stílusairól. Az Urániába, május 29-én, 31-én és június 2-án délután fél ötke Novák András iparrajziskolai tanár folytatólag­ felolvasást tart a bútor stílusairól, vetített képei­vel. A fölolvasások jövedelme a Hadsegítő Hivat özvegy- és árva-alapját illeti jegyek 1, 2, 3 és 4 koronáért az Uránia pénztáránál válthatók . A török Félhold javára Konstantinápolyban hangversenyt rendeztek, a­mely 123.000 koronát is védelmezett. Apró udvariasságok divatja Budapest, máj. 20. Az emberek megint közelebb vannak egymás­h­oz. A harctéren minden választófal leomlott katona és katona között: az együttes veszedelem és a közös fedezék tökéletesen eltüntetett rangot, címet, vagyoni kiváltságot. Itthon a nagy bérkaszárnyák cellarend­­szere szűnt meg. Lakók, a­kik tíz esztendeig laktak ajtó-ajtó mellett, a­nélkül, hogy egymás ábrázatát megismerték volna, most testvéri jóbarátságot tarta­nak. A barátság szinte mindenik esetben igen közön­séges gyökérszálból hajtott. Az egyik asszony, fő­zás közben, kénytelen letenni a nagykanalat és bekopog­­tatni a szomszédos konyhába: — Ugyan, édes nagyság, nem­ volna kölcsön egy­­ hagymája? Istenem, egy szál hagyma, milyen semmiség. És bizony, mégis, voltak napok, a mikor talán két- három konyha ajtaján is kocogtatni kellett, a­mi került. A kofa-sztrájk ideje, a­mikor hetekig fogya­lékos volt a pesti piac, termette a legtöbb friss, há­borús barátságot. De ha nem lett volna is­kola sztrájk, ez a dúsan viruló barátkozó kedv akkor sem maradt volna el. Mert jöttek a konyha egyéb járvá­nyos, bár könnyű és futó betegségei: szűkösség a lisztben a kenyérjegy miatt; ínség a zsírban a speku­láció jóvoltából, tejhiány-magyarázat, segítség, sőt vigasztalás nélkül. És így tovább. S most, mint va­laha, jó dédanyáink korában, újra lelete van mon­dásoknak, a­melyeket — akár az özönvizet — soha nem mertünk volna visszavárni. — Hamar, kedves szomszédasszony, egy marét lisztet, nem tudok berántani. — Holnapig egy-két kanál zsírt, ha volna szives . . . — A kis leányom születésenapja van, drága nagyság, adná kölcsön a tej­jegyét . . . Igenformán hangos, főképpen délelőtt, a p­esti nagy házak belső frontja. Sőt, a portások nagy fölfe­dezést is tettek: ráeszmélek, hogy van a világon a­ folyosó. Azelőtt részint a házmester, részint az ön­érzet tiltotta, hogy a lakó a gangot is használja. Most élet van ott is: a folyosó lett az asszonyok vá­­rosi tanácshelye, sőt parlamentje, a­hol a háborús kosztolás súlyos baját­ gondját napjában százan is megoldják, igaz, hogy — százféleképpen. Az apró udvariasságok kedves divatja azonban nem maradt meg a ház falai között: úrrá lett utcán, villamoson, mindenütt. Gyerekkori emlékünk volt az a kép, a­mikor a szivarozó, cigarettázó embert az utcán legmélyebb álmodozásából riasztotta föl fele­barátja s miközben szinte odadörzsölte az orrát a másikéhoz, majdnem parancsolóan mondotta.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék