Budapesti Hírlap, 1916. május-június (36. évfolyam, 121–180. szám)

1916-05-22 / 142. szám

Budapest 1916. XXXV­. évfolyam, 142. szám. Hétfő, május 22. Megjelenik inndennap. Előfizetési árak: Egész évre 38 kor., félévre 16 kor., negyedévre 8 kor, egy hónapra 2 kor. 80 flll. Egyes szám­oira helyben, vidéken és pályaudvaron 13 fil­. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. Főszerkesztő : Rákosi Jenő Szerkesztőség és igazgatóság: VIII. ker., Rökk Szilárd­ utca 4. Kiadóhivatal: VIII. ker., József­ körút 5. szám. TELEFONiSZáfflOS: József 43. József 53, József 63. ír r­­ ~ 4 ~~ ~ti­szta. dernef Artúr. Budapest, máj. 21. Az utolsó magyar szabadságharc diadalokkal koszorúzott fővezére, s a vi­lágosi fegyverletétel balsorssal megvert szerencsétlen Lőse, éppen Budavár megvívásának évfordulója napján­­bevé­gezte hosszú, viszontagságok közt há­nyatott földi életét. Akár történeti szereplését nézzük ama végzetes hetekben, h­ogy a homály­ból az ország első katonái sorába emel­kedett, ama viharos hónapokban, me­lyek alatt hazájának világhírű­­dicsősé­get szerzett kardjával, s ama gyászna­pokban, midőn az állami közhatalmat "diktátor gyanánt ragadta kezébe, hogy "Magyarország elbukását megpecsételje, akor a nemzeti közvélemény számkive­tettjére gondolunk, ki föltétlen rezigztá­zióval levonja saját személyére a bukás minden következményét, állja és tűri a kortársak ítéletét, nem tér ki a gáncs, a t megbélyegeztetés, az átkok elől, a­miket a felháborodott keserv, a jogos elfogult­ság s az érthető előítélet feléje röpít, s őm­aga nyugodtan készül, védekezve vár foly időkre, melyek indulatoktól megtisz­tult ítéletéhez ügyét bízva fölebbez­theti: minden helyzetben, mnden vi­szonyok közt éreznünk kell, hogy Gör­gei Artúr egész életpályája alatt rend­kívüli erejű egyéniséggel volt dél­­unk.­­ Bármily eltérők a nézetek ma is hadvezéri­ m­egbízhatósága s politikai viselkedése felől, ab­ban mindenki egyetérthet, hogy az 18­19 telén végrehajtott mesteri visszavonulás a bányaváros­­okon át a felső Tiszához, a honvédsereg újjá­szervezése, a tavaszi hadjárat, a szolnoki, tápió­sbicskei, isaszegi, nagysallói csaták, Budavár be­vétele s a Komárom körül vívott harcok a ma­gyar hadjárat legfényesebb fegyvertényei s azok ,kiválóan Görgei lángeszének, energiájának, fe­gyelmet tartó tekintélyének és honvédeink hevü­letét a végletekig fokozni tudó népszerűségének­­voltak köszönhetők. Ha sorsa úgy végez róla,­­hogy a csatatéren kell elesnie, h­a ellenséges go­lyótól, kardéltől leterítve hősi halállal vagy az u­radi vértanuk végzetében osztozva, mártírhalál­lal adózhat a nemzet jogaiért: ma bizonyára szobrok örökítenék meg országszerte emlékeze­tét s neve ott ragyogna a történelemben, a hol a Hunyadiaké, Zrínyieké és Bercsényieké. Neki más sors jutott : a magyar­ ügy akkori elbukásá­ban a legexponáltabb szerep vállalása, minden ódium elviselése, minden felelősség gondja s minden keserűség kálváriája. Meghalni szebb, talán könnyebb is ett volna; életben maradni élőhalott gyanánt, évtizedekig vonszolni a hevíi­lésre többé képtelen tetemet s ugy várni a meg­váltó temetkezési napra, bizonnyal keserves és nehéz föladat volt. Görgei Artúr mégis ez utóbbit választá tudatosan s egy emberöl­tőt meghaladó időn át kitartott mellette következetesen. A történelem tiszte lesz megállapítani, hogy a szabadságharc katasztrófájából mennyi rész esik a fővezér működésére, szándékaira és rovására, a katasztrófát követő magatartásából pedig m­ennyi volt önként való elhatározás, mennyi a kényszerűség műve. De bármit vallja­nak majdan e kérdésekben az összegezendő tör­téneti adatok, a főtényező: Görgei Artúr egyéni­sége az immár bevégzett földi élet körvonalai­ban világosan áll most is előttünk, az utókor szeme előtt és sokat megvilágosít abból, a­mi múltjában homályos, félelmes és tragikus volt. . Tragikumát főleg az okozta, hogy hidegen, reálisan gondolkodó címével kellett egy ideális hevületű korszakban vezérhivatást betöltenie. Cselekvő ösztöne és becsvágya tettekre sarkalta, áma nagy idők hullámai a fölszínre vetették és ő érezte magában, hogy nagy dolgokra képes. De a viszonyok megítélésében, a föladatok és cé­lok fölfogásában a cinizmusig reális, a brutali­tásig katonás lénye végzetesen eltért ama kor eszmei irányzatától, patetikus, szavaló stílusától, érzelmesen szubjektív politikájától. Görgei sem poétázni, sem érzelegni nem tudott; a frázisok­tól és deklamációktól idegenkedett. A dolgokat a maguk mivoltában szerette fölfogni és kellő ér­tékére leszállítani. Hatással rá csak a tények s­a­jtársyi okok voltak, külső impressziókra ként hajlott, sem a tekintély, sem a népszerűség neki nem imponált. Mentül több sikere volt, s mentül nagyobbra nőtt, annál inkább át volt hatva sa­ját tisztán­ és messzebblátásának felsőséges ér­zetétől. Legszívesebben a maga esze szerint s a saját útjain járt, nem tűrve a hozzá kevésbbé értők avatkozását vagy a tőlük való függést, ki­vált katonai téren a civilek részéről. Ez hozta összeütközésbe a többi tábornokkal és főleg a vezérlő politikusokkal. Volt fényében valami szuverén, parancsoló vonás, mely majd oly utat jelölt ki neki a honvédelmi bizottmánnyal s az országgyűléssel szemben, a milyet egykor Dumoriez vett igénybe a francia konvent­tel, Bonaparte a direktóriummal, később Ba­saine a nemzeti védelem kormányával szem­közt. De bár a szubordináció ellen gyakran vé­tett s a felsőbbség iránt való lojalitása sem volt kifogástalan, végleges törésig soha se vitte s akár az államcsíny, akár az árulás szándéka távol állt lelkétől. Az osztrák abszolutizmus fegyveres leverésében s egy elfogadható kiegyezés kikény­szerítésében kereste a magyar kérdés megoldá­sát, súlyt vetve rá, hogy harcunk a legális téren maradjon és ne öltsön forradalmi jelleget. A függetlenségi nyilatkozat s a rá következő orosz avatkozás szabadságharcunkat más alapra he­lyezte át: Görgeiben megingott ekkor a remény­ség, h­ogy a nemzet küzdelme sikerrel végződ­hessen. Lemondhatott volna ekkor, mint annyi más, ő is a további szereplésről. Határozott jel­lemére vall, hogy a veszedelmek közepett meg­állt helyén, nem hagyta cserben az ügyet, s el volt tökélve végig kitartani mellette, harcolva a fegyverbecsületért, a­míg csak leelet, de levonva a végső konzekvenciákat is, ha kell. S ő levonta hideg ésszel, rideg szívvel, ke­mény katonai kötelesség tudással, mikor arról győződött meg, hogy a további küzdelem célta­lan, az ellenálló erők kimerültek s a nemzet a maga igazait csak a történelmi jövőtől várhatja. Pár órai diktátori hatalmát Világosnál a kapi­tuláció megkötésére használta föl, de a mult tör­ténetkönyvébe a jövő elé világítókig beiktatta ugyanakkor kitörölhetetlen betűkkel azt is, hogy Magyarország csak egy idegen nagyhatalom nép­jogellenes inváziója alatt tört össze, Ausztria abszolutizmusa ez országot nem győzte le, ha­zánk nem hódolt meg neki soha! A fegyverletét­ez egyedüli föltétele, hogy ne osztrák, hanem ki­záróan orosz erők asszisztáljanak hozzá, a hal­dokló magyar honvédsereg erkölcsi győzelmét jelentő Ausztria fölött. Mivel sorolta meg Ausztria e­­történelmi megaláztatást, arról az aradi Golgota eléggé ta­núskodik. A vértanuk útjára akkor Görgei Artúr is el lehetett készülve, ki nem kérve kegyelmet, elszántan várta zord katona sorsa beteltés. Az orosz cár akaratából történt, hogy az osztrák beszúállók a teljhatalmú magyar diktátor iránt a fegyverletétel után kíméletesek voltak­, életben hagyták, Klagenfurtba internálták és a hadseregnél viselt korábbi rangjához képest a főhadnagyi zsoldon tartották éve­j­kig.­­ Görgeinek, ha már bajtársaival együtt nem­ halhatott, el kellett azóta viselni az örömtelen,­ remény nélkül való, megadással teljes életet, melynek már csak egy célja volt, hogy a történe­­tekért feleljen, a vádakért helyt álljon, a megi­­téltetést tűrje s lelkiismereti nyugalmát tisztes szegénységével, igénytelen hatáskörben szerényi munkásságával, elégedett öntudatával igazolja. Ezt a nehéz föladatot is kemény kötelességér­l­zete pontosan, hidegen, kitartóan, férfiasan ol­­dolta meg. A sorscsapások nem törték meg bü­sz­­keségét, s pillanatra se jött kísértetbe, hogy bal­ végzete elől a kétségbeesés árnyékába menekült jön, a mivel bűnösségéről tett volna tanuságot így őszült meg s aggott el szemünk előtt, nem­ változva meg lélekre másképp, mint abban, hogy az egykori józan realista bölcs életfilozófia lett, ki saját balsorsát is történeti szükségnek fogta föl, mondván: a nemzetek életösztöne ki­j­vánja, hogy minden szerencsétlenségük okát soha ne a saját gyöngeségünkben lássák, ha­nem mindenha egyesek hibáiban keressék, — az egyesért sem kár, csak a nemzet bol­doguljon. S a végzet megengedte Görgeinek, hogy a sorsharang minden zivatara elvonuljon fölötte, a sújtó csapásokat rendületlenül kibírja és az idők változtával az emberek haragjának enyhui­­letét kivárhassa. A haza sorsa jobbra fordult, uj nemzedék nőtt föl körülötte, mely a szabadság­harc bukótt veterán hérosza felé egyre több ki­mélettel, majd részvéttel és végre tisztelettel tu­­dott közeledni. Megérte, a­mi vajmi keveseknek adatik, hogy életben maradva hallhassa az utó­­kor elfogulatlan ítéletének prelúdiumait arról, a­kit az uj ivadék úgyis csak történeti távlatból lá­tott s kinek alakja mitikus körvonalakban, mintegy ércbe öntve és megpatinásodva jelent meg immár előttünk. A halál most­ megnyitja neki a rég óhajtott sírt, fáradt testének megengedi az örök nyugal­mat, szellemének megadja a történelmi világí­tást s a nemzeti géniusz sem tagadja meg többé tőle az engesztelődés koszorúját. Pihenjen bé­kességben ! M kiéheztetés politikájával sze­gezzük szembe a győzelem poli­tikáját ! M győzelmet a kitár­lás biztosítja, a kitartásnak pedig a­­kadikölcsön sikere egyik leg­fontosabb tényezője.­ ­ Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfize­tés megnyitása iránt lehetőleg gyorsan szíveskedjenek intézkedni, hogy a lap szétküldése fennakadást ne szenvedjen.­­ A Budapesti Hírlap mai száma 8 oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék