Budapesti Hírlap, 1916. május-június (36. évfolyam, 121–180. szám)

1916-05-23 / 143. szám

8 BAOAFËSTI HÍRLAP (143. 62.) 1916. május 23.. fog. dönteni. A bizottság azonkívül elfogadta az áru­forgalmi bélyegről, valamint a szivar- és cigaretta­adóról szóló javaslatokat. fi hadikölcsön. — '.Az utolsó­ nap. — • , Budapest, máj. 22. A most lezáródó hadikölcsön-jegyzés sikere csalhatatlan fokmérője a harcban álló magyar nem­zet erkölcsi és anyagi erőinek, a végső győzelem hajthatatlan akarásának és hitének. Nem lehet en­nélfogva eléggé hangoztatni, hogy a kedden záruló n­egyedik magyar hadikölcsönnek siker tekintetében legalább is meg kell­ közelíteni a harmadik kölcsön­nél jegyzett két milliárdot. A hadikölcsön sikere közelebb visz a békéhez, mert minden további ero­­e­szitás hiábavalóságának belátására bír­ja ellenfe­leinket! A­ki szereti hazáját, s eddig valamely ok­ból elmulasztotta a jegyzést, annak holnap jóvá kell tennie mulasztását. A kölcsön­jegyzés napja legyen a holnapi nap, mert nem szabad egy pillanatra sem elfelejtenünk, hogy a hadikötvény a front mögötti polgárok­­becsületlevele. Azonkívül még csak nem is áldozat, hanem a­ legbiztosabb és leggyümölcsö­zőbb tőkeelhelyezt is a hadikölcsönre való jegyzés. Béke idején ugyanis a nagy kamatozásra való te­kintettel, előreláthatóan még névértéken is kapós lesz a hadikölcsön címlete, tehát az érette fizetett árnál nagyobb összegért is el lehet majd helyezni. Most pedig, a háború idején a kölcsönbe fektetett tőke túlnyomó része lombard-kölcsön útján, igen könnyen f­olyósít­ha­tó. Híreink a következőkt Pápáról jelentik: Az egész vármegyében, ha különösen a pápai járás kisgazdái körében feltűnően nagy érdeklődés,­­ észlelhető a hadikölcsönjegyzés iránt. A rendszeresen szervezett mozgalom élén ezút­t­al is Mohácsy Lajos dr. marcalgerelyi lelkész áll, a­ki egymaga közel 180.000 koronát gyűjtött A jegyzést az egész járásban folytatják. .4 32-dik gyalogosezred 111-ik százada Göhlert­­Ede századparancsnok útján 8000 koronát jegyzett t­­ly­ ik magyar hadikölcsönre. Nyirgyutaj község lakosai Manszbarth Árpád ífó.jegyző, agitálására több mint 10.000 koronát, a görög-katolikus elemi iskol tarzulói­ p­­edig J­ancsó Ödön Jenő tanító buzdítására 300 koronát jegyeztek a negyedik hadikölcsönre.­­ Zágrábból jelentik: Az E­lső horvát takarék­pénztárnál és fiókjainál újabban is több százezer karoiát­ jegyeztek.­Pozsonyiól jelentik: A Magyar cérnagyár rt. a Hitelbanknál és más bankoknál 650.000 koronát jegyzett. . Trencsénből jelentik: A Trencséni kereske­delmi és iparbanknál 3.250.000, a Trencséni takarék­pénztárnál 1.500.000, a Trencséni hitelintézetnél 500.000 koronát jegyeztek. Pancsováról jelentik: Pancsova város közön­sége a negyedik hadikölcsönre az eddigi 236.000 koronán fölil a mai közgyűlésből újabb 120.000, összesen 356.000 koronát, a négy hadikölcsönre ed­dig 1.200.000 koronát jegyzett. A Kőbányai állami főgimnázium tanári kara és tanuló ifjúsága a Pesti magyar kereskedelmi banknál 65.000 koronát jegyzett. A siker Viszota Gyula dr. igazgató érdeme. A Budapesti Kereskedelmi Akadémia ifjúsága Srupván Vilmos királyi tanácsos, igazgató és Görög Samu dr. tanár vezetésével a negyedik magyar hadi­kölcsönre 105.550­ koronát jegyzett a Kereskedelmi Banknál. ,4 Magyar Általános Hitelbanknál: Debrecen szab. kir. város. .1.200.000. Draskovich Iván gróf 300.000. Diniéi Lajos báró 110.000. Kovács János 105.000. San Marko hercegnő 100.000. Harapocourt Feliz­e gróf 1­00.000. Hohenlohe Sarolta hercegnő 100.000. Batthyány Iván gróf 100.000. Somló Ist­ván 90.000. Bálint Lajos főesperes 80.000. Fried­länder Emil 150.000. Aron Manó és Társa 50.000. Nagydobrony község 40.000, Müller Péter 32.000, Szőke Ladányi Ilona 30.000, monostorpályi Klobu­sitzky Géza 20.000 K.-t és ezenkívül is nagyon sok jegyzés.­­ A Magyar Általános Hitelbank által affi­liait Miskolci Hitelintézetnél, az affiliait Rozsnyói Takarékpénztár és Zálogház R. T.-nál az affiliait Tiszavidéki Hitelintézet és takarékpénztár rt.-nál Szolnokon, az affiliait Dévai takarékpénztár rész­vénytársaságnál, az affiliait Békés-Csabai takarék­pénztár egyesületnél illetve ez intézetek mindegyi­kénél több százezer korona a jegyzés.­­ A Pesti ma­gyar kereskedelmi banknál: Buda­pest székesfőváros (részjegyzés) 2.020.000. Sennyey Béla báró, ujabb jegyzésével együ­tt 600.000. Kolozs­­­vár szabad királyi város oOO.OOO. Kolozs vármegye 250.000. Erdél­yi Szent Ferenc-rend tartományi fő­-G Hük­écs 160.000. Majsay Péter 150.000. Kün­le Ti­, vafijor dr. 130.000. Fogaras vármegye 120.000. Beth­len Bálintné grófné 115.000. Koraid Péter és fia 105.000. Szamosajvár város 100.000. Holtzer S. és fiai 100.000. Premontrei kanonokrend 100.000. O?r­vesy Kiss Lászlóné 96.000. Petrovay Ilona 58 000, Kolozsvári siketnémák és­­lakók­ intézete 57­ 500, Drrsztav Béla báró és felesége 50.000, Szappapos Csere dr. 50.000, Dózsa Endre alispán 48.000, Ma­gyar királyi kolozsvári 21-ik gyalogosezred 21.700, Dávid­ Mihály, iskolai igazgató 19.600 és még igen sok kisebb-nagyobb jegyzés.­­ Az affiliált Kassai jelzálogbank részvénytársaság, Alföldi Tkp. Debre­cen, és az affiliált Kereskedelmi bank részvénytár­saság. Lúgos, utján ugyancak jelentékeny összeget jegyeztek­. A Budapesti Takarékpénztár és Országos Zá­logkölcsön Részvénytársaságnál: Budapest—eszter­g­om füzitői helyi­érdekű vasút rt. 500.000, M­­F. 250.000, M. I. 100.000. Pajor Géza további 75.000, Budapest székesfőváros alapjai 68.000. Guttmann Béla (további) 50.000, Sz. H. 45.000. Reiter Károly és fia Szabadka 38.000. Hirsch Alfréd dr. 33.000, korona, azonkívül bankok és takarékpénztárak útján is tömeges jegyzés. A Magyar-Cseh Iparbank Részvénytársaságnál: L". Ï. 660.000. Schwarz Simon 50.000. Schwarz Mina 50.000, Horváth János Debrecen 25.000. Singer Li­pót dr. Düsseldorf 20.000. Nits* Sándor mérnök 10.000 korona stb. NAPIHÍREK. Görgei Aárfur halála. Tegnap délután, a­mikor már a nap a Tbudal oldalra szállt és a Dunaparton vasárnapi sétálók hullámzottak, fölkerestük Görgei Artúr lakását, hogy megnézzük a nagy magyar tábornokot, a mult szá­zadnak egyik legnagyobb stratégáját, a­ki két em­beröltőn keresztül élt valami csodálatos, hallgatás­sal teli remeteséget, a­ki kitért az elöl, hogy azok­kal csatázzék a fórumon, a­kikér, csatázott valami­kor Isaszeg alatt. A Mária Valéria­ utcai csendes házon még csak császlobogó se feketellett, tacsi, fogat nem állott a kapu előtt, csak a kapu alatt verődött össze né­hány cseléd­forma ember és halk szóval beszélgetett a tábornokról. A­mikor bekanyarodtunk a lépcső­házba, még utánunk szállt a vigasztaló mondás . — Nagy időt élt szegény . . Valami asszonyféle csítlzgatta magát ezzel, mert a halál megríkat mindenkit, a­kinek kendő van a fején és gyászos embereket lát benyitni vala­hol. A­mig fölmentünk a lépcsőn (sokszor jártuk ezt az utat­ , h­iszen a tábornok minden tavasszal bajt vívott a halállal) eszünkbe jutottak a­­ fakó,' Színehagyott vádaskodó­«­, a­miket az öregek be­széltek. Görgeinek az volt a tragédiája, hogy nem tudott beleférkőzni az emberek szívébe, fantáziájába, őt csak csodálni és bámulni lehetett. Az ész, az akarat embere volt, a számításé, az elhatározásé, a­mikhez nem tud hozzáférni a tömeg, a sokada­lom és a halálhír nem harangozta össze az utcát, a nap néha közömbösséggel rótta az útját, az emberek mentek a dolgaik után és legfeljebb ha a kávéház­ban beszéltek róla . . . A­mikor kinyitották az előszoba ajtaját, egy nagy fekete érckoporsó torka speredt ránk. A torka fehér volt, fehér párnával bélelt. Mintha a halál névjegye volna. Egy nagyméretű halálé. Az elő­szobában Latinovits Endre dr., a miniszterelnök titkára fogad. Egyik öccse Gorge­ Artúrnak s távirat szólította haza. Bevezet­ az udvari ebédlőszobába, a hol halk szóval beszélnek, a család hölgytagjai. És elkapunk egy szót: Artúr bácsi . ». . A­hogy a köztudatban élt és a­hogy a histó­ria könyvéből ismerjük, el sem tudtuk képzelni, hogy Görgei valakinek Artúr bácsi lehessen, hiszen a neve úgy zakatolt mindig, mint egy hatalmas acélpöröly­, a­mely szikrázva csapódik az izzó vas­tömegre . . . Leülünk a nagy kerek asztalhoz. A szobában nemesh­ajlású Biedem­ayer-bútor, néhány parcellán, a­ szekrény tetején , egy Apolló-szobor. Csupa egyszerűség minden, csupa rend, a­melyet nem tudott megbolygatni semmi. Még a bal­ is sem. A szobára ráborul a felhős májusi délutánok tom­pasága, a különös világitásbin élesek az arcok. És nézzük őket. Egyiket a másik után. Sávay Lenke, a tábornok kedvelt húga és hűséges ápolója, leül­­d­ülik szembe. Először egymással beszélnek asz­szonyosan, közvetetlenül. Kerülik ezt a szót: h'fiat, így mondják: a minek el kellett jönni... És Na Va­y Lenke elkezd beszélni. Finom okos­sággal, a­mí'y­an csak nagyon nemesen értő embe­rekben van meg. Elmondja, hogy is volt, a­­mikor megjelent az, a­minek el kellett jönni. Aztán­ emlé­­kezések kezdenek szállongani benne. És­ beszélt: Kisleány koromban sok-sok koponya volt ná­­lünk. Féltem tőlük, nyomon kísérték mindenütt. Nem tudtam megszokni soha. Később, sok esztendő után Artúr bácsi a visegrádi kertben egy koponyát ásott ki. Óvatosan emelte ki a földből, hogy még a hajópálcika sem esett ki a fülnyílásból. Ott volt ,történetesen Török Aurél is, a­ki megvizsgálta a csontot. Azt mondta, hogy Nagy Lajos, vagy Má­tyás korából való. Én pedig elnéztem. Feltűnt ne­­kem, milyen szép, nemes. És mondom Töröknek: Gyönyörű koponya, intelligens emberé lehetett. Nera hittem volna eddig, h hogy még a csontban is lehet intelligencia. Egy pillanat szünetet tartott, majd így fe­jezte be: — Nézzék meg az urai Artúr bácsit. Még 7. csontja is teli van intelligenciával . . . A­mikor megnéztük a halottat, megállapítot­tuk, hogy mennyire igazat mondott a huga. A csontja, hatalmas, bolti­ és homloka teli van intel­ligenciával . • , '­­ ' a A nagy halott meg mindig Mária Valéria­ utca 17.­ szám alatt levő lakásán pihen ugyanabban a szobában, a­melyben meghalt. A ravatalt a virág és koszorú egészen elborította. A közélet kiválóságai és az ismerősök nagy számmal keresték föl a rava­ta­los szobát, hogy utoljára lássák a halott tábornok arcát, kinek vonásai nyugodtak. A koporsót még ma délután 5 órakor leólmozták és éjjel szállították át a Nemzeti Múzeum előcsarnokába, a­hol a diszitó munkálat befejezése után a ravatalt déli 12 órától közszemlére teszik. Csütörtökön délben újból el­zárják a múzeum épületét és ezen időn túl már csak a család tagjai és meghívottak nyernek bebocsátást. A temetés délután 3 órakor kezdődik. Az egyházi szertartást­ Raffay Sándor evangélikus lelkész végzi. A menet a Múzeum-körúton, Rákóczi-úton és a Köztemető-úton­ halad a Kerepesi-úti temetőbe, a­hiol a sírnál Kozmm Andor országgyűlési képviselő mond búcsúztatót. A mai nap folyamán a következők fe­­jezték ki részvétüket: Harkányi Frigyes báró, Szé­chényi Béla gróf, Hideghéthy Imréné, Förster Gyula báró. Miklós Ödön. Feichtinger Elek báró és fele­­sége. Simontsits Elemér. Berzevicza József és fele­sége. Meleghonszu részvétnyilvánítás érkezett a gyá­t szóló családhoz Paar eróf vezérezredestől is Bécs­­ből. Görgei Artur halála alkalmából,a Görgei nem­­zetség a következő gyászjelentést adta ki: A görgői­ és loporci Görgey Nemzetség mély megilletődéssel jelenti, hogy nesztora és örök büsz­kesége. Görgei Artúr m­agyar hazánk egykor diadal­mas, nagy hadvezére, majd sokaktól méltatlanul félreismert, de mindig szerető, hűséges, önfeláldozói fia május 21-ik napján hajnali egy órakor életének kilncenkilencedik évében, hosszas szenvedés után elhunyt. Temetése május 25-ik napján, csütörtö­­kön délután 3 órakor lesz az ágostai evangélikus egyház szertartása szerint a Nemzeti Múzeum csar­­­nokából, s hamvai Budapesten e kerepesi­ uti temet­­őben térelnek nyugalomra. Csodálatos hős volt az csatában és tűrésben egyaránt. Sem az elenségtől kapott súlyos testi seb, sem a még fájdalmasabb lelki sebek miatt soha jajszóra nem fakadt. Ma­gasztos nyugalmát és holtig töretlen derék bátorsá­gát tiszta lelkiismeretéből és Istenbe, s nem­zet a jövőjébe vetett rendületlen hitéből merítette. Le­­gyen az ő halála megdicsőülés. Tállya, 1916 május 22-ik n­apján. A Görgey Nemzetség­ nevében Görgey Gyula császári és királyi kamarás, szolgálatra bevo­­nult kapitány, a Görgey Nemzetség C4 idő szerint legidősebb tagja. — (Személyi hirek.) Rosine­ki Ervin báró ő felsége személye körüli miniszter, mint Bécsből jelentik, ma délután 4 óra 50 perckor Budapestre utazott. — Vay Péter gróf, mint Konstantinápoly­ból jelentik, Róm­ából Anatolián át Haidarbasába utazott. . .­­ • __ (A trónörökös kitüntetése.) Ő felség« Frigyes királyi herceghez a következő táviratot in­­­tézte: • Unokaöcsémnek, Károly Ferenc József kir. h­er­ces altábornagy urnak, hadteste fényes vezetéséért, első osztályú vaskoronarendemet a hadiékitménnyel­ adományoztam, örömteli megindultsággal közlöm ezt ururel és hiegbízom önt, hogy valamennyi hő­siesen és eredményesen harcoló vezéremnek ás csa­patomnak teljes elismerésemet, legmelegebb köszö-. netemet és üdvözletemet tud­ui adja. Ferenc József. A . — (Apponyi előadása.) Appon­yi Albert grófi veszprémi előadásáról ma reggel közölt részletet tudósitás.iyikat _ egy nyomdai hiba ül'SzavarU. • «

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék