Budapesti Hírlap, 1917. február-március (37. évfolyam, 32–87. szám)
1917-02-01 / 32. szám
mmMMBHlamg&Bj. Az utolsó fölvonás Budapest, jár.. 31. A múlt év december tizenkettedikén fölajánlottuk a békét ellenségeinknek. Lojálisan és becsületesen. Szándékunk oly tiszta volt, mikor a békét kínáltuk, amily tiszta a fegyver, a mellyel hadakozunk. Föltételeinket is világosan megjelöltük. Nagyon helyesen és okosan mondja Czernin gróf külügyminiszter az Associated Press of America bécsi képviselője előtt tett nyilatkozatában, hogy midőn háborúnkat tisztán az önvédelem harcának jelentettük ki, akkor már egyúttal azt is nyíltan vallottuk, hogy nincsenek hódító szándékaink. Az antant hódítani akar. Hódítani és rabolni. Hódítani nem Afrika belsejében, nem Dél-Armerika rengetegeiben, nem Ázsia misztikus hegyóriásai között. Hanem Európa földjén,, olyan országokban, amelyeket ezeresztendős nemzetek bírnak és a maguk kultúrájának képére formáltak. Diktálni akarják a német fajnak a kormányformát és az uralkodóház megválasztását. És darabokra akarják szaggatni hamis és hazug princípiumok alapján a magyar és az osztrák birodalmat. Ezért utasították el békére nyújtott jobbunkat. Mi lehet a válaszunk ez orcátlan sértésre? Mit felelhetünk erre a gőgös és ostoba kihívásra? Harc kell nekik? Legyen hát harc. Kegyetlen és késhegyig fajult. Isten a tanunk, hogy mi nem ezt akartuk. De ha rákéstv,szenteltek bennünket, most már azon leszünk, hogy megálljuk a helyünket itt is, következetesen és kíméletlenül, számolvan minden következménnyel. Kümügyi kormányunk Berlinnel egyetértve elhatározta, hogy búvárhajóinkkal megbénít minden tengeri forgalmat, amely Angliát, Franciaországot és Olaszországot még nyers terménynyel élteti és hadianyaggal fegyveres ellenállásra képesíti. A semlegesek súlyosan fogják érezni ennek a blokádnak hatását, habár minden lehetőség szerint kímélni fogják érdekeiket. De bármit hoz a közeljövő, nekik tudniok kell, hogy mi nem cselekedhettünk másképp, mi pedig elszántan nézünk szembe minden várható új veszedelemmel. A német, magyar és osztrák búvárhajók intenzív tevékenysége meg fogja kurtítani a háborút. És ez a középponti hatalmak döntő határozatának legfő virtusa. Ha majd Anglia a maga testén fogja érezni, milyeut és borzalmas és emberhez nem méltó véget szánt nekünk, az asszonyainknak, a gyermekeinknek; ha mindig fogyatékos, alig egy-két hónapra elegendő készlete elapad és a hires brit gyomor az erős táplálék hijján lázadozni kezd; ha Franciaország takarékos lakossága kénytelen lesz az utolsó megkuporgatott veráját is a csarnokba vinni és még így sem tud megbirkózni a vie ebérc átkával, ha a nyomorult Olaszország, annyi gabonát kap majd Afrikából, amennyi szenet eddig kapott Angliától, akkor végre megtörnek azok az energiák, a nyelvek bennünket akartak megtörni. A végletig kiélesedett búvárhajóharc épp olyteljessé és többé nem vitathatóvá teszi felsőbbségünket a tengeren, amilyen kétségtelen és négyzetkilométerekben kimutatható a mi győzelmünk a szárazföldön. Tudjuk, hogy ez a harc rettentő lesz. Rettentő, de szükséges. Szükséges, hogy többé aztán foghegyről ne lehessen beszélni velünk. * A világháborúba ellenségeink összeesküvése kényszerített bennünket. Az utolsó új fölvonás tempójának erre a tragikus siettetésére megint csak a békétől való konok vonakodásuk kényszerített. Jogos-e a nemzetközi jog ideális tételei szerint a harcnak ez a neme vagy jogtalan, effektív-e ez a blokád a francia, angol, olasz partok körül vagy nem, arról majd vitatkozzanak az elmélet emberei a háború után. .Nekünk most sokkal sürgősebb a teendőnk: be kell fejeznünk a háborút, mennél előbb és mennél sikeresebben. Még min magunkkal sem vitatkozunk arról, helyes, okos, opportunus volt-e mindmostanáig várnunk ezzel az utolsó fegyverrel? Éppen most két éve, 1915 február 4-én jelentette be Pold, a tengerészet vezérkarának főnöke a német flotta nevében, hogy a Nagy-Britannia és Írország körüli vizeket harctérnek tekinti, minden e vizekre érkező, kereskedelmi hajót elpusztít, és a hiarctérel a semleges államok hajói is veszedelembez forognak. Komoly intelem volt ez akkor a semlegeseknek, hogy óvakodjanak az Angliával való forgalomtól, mert bajba kerülhetnek. Németországot azután politikai tekintetek arra bírták, hogy mégis elálljon ettől a végletes harctól, de a lemondás nem ment sem könnyen, sem simán, sem minden illetékes tényező egyhangú helyeslésével. Azóta két év telt el, és a semlegesek még mindig készen állottak ellenségeink támogatására. .. a írta Klaszek Ödön. Nem mernék ugyan rá megesküdni, de Úgy emlékszem, hogy valamikor augusztus havában került hozzánk, valamelyik szomszéd hadosztálytól. Nálunk aztán rövid idő alatt oly hírnévre vergődött . . . hogy a legnagyobbkártyaszakemberek is káromkodással vegyes tisztelettel emlegették a nevét. Lassan-lassan már nem akadt ember, aki lemerészkedett volna ülni vele egy-egy partira. Csak hosszabb rábeszélés, s még hosszabb megfontolás után akadt egy-egy könnyelmű, pénzétől megszadulni vágyó úr, aki aztán elvesztette egy félévre előre az összes jövedelmét. Csak egy esetet jegyez föl a krónika, amikor is majdnem siker koronázta egyik vállalkozó szellemű sneidig kapitányunk offenzíváját. Egymással szembe beásva magukat, három nap s három éjjel szakadatlanul gyúrták egymást, s úgy látszik, teljesen elgyengülve a kimerítő munkában, a „Doktorka“ nem jól fedezte magát az utolsó ellentámadásnál, mert a kapitány vagy háromszáz korona nyereséggel távozott a csatári ezőről. Ilyesmi még nem fordult elő, állapítottuk meg s majdnem fáklyás zenét adtunk örömünkben a kapitánynak, akit két oldalról támogatva vittünk fedezékébe aludni. De hát mi minden, történik egy éjszaka! Éjjel, a kapitányt felköjtölték. A Doktorka állt előtt el — Kérlek, alásan, — kezdte — emeljük el azt a kis pénzt, dupla vagy semmi .... kérlek alásan —s aztán lefedhetünk. A kapitányt, hogy mire gondolt, nem tudom, könnyelműen elfogadta az ajánlatot ... a Doktorka elemelte, a kapitány elvesztette. •— Na most szerbusz, kérlek alásan — mondta boldog képpel, mint aki dolgát jól végezte, sietve bujt cukorládákból összeállított rövid, de kényelmes ágyába. Már úgy ment neki, hogy a szolgálati ügyeket is a kártya mezejére igyekezett terelni. Nem egyszer kártyán emelték el a segédorvossal — aki hálás tanítványnak mutatkozott, — hogy a másnapi beteg „vizitet“ ki tartsa meg. Felesleges talán megérni itenepi, hogy egy hónapban huszonnyolcszor a segédej^i.'TTVUi^Ha az inspekciót, így aztán — ugye? — ncijíE iScgEoda.,ho y a nevét tisztelettel vegyes félelén^Vicl emlegették kártyái körökben. Valóságod rézvéiAdársijiságot alapítottak nagy alaptőkéi®«» Dolgforka levezetése céljából, — neki nagy esemé&A--ínert_ rövid idő alatt mind az ő' zsell®e,a vuidorolt -p kamatokkal együtt. xj'&A — Ja, a kinek nincs a szerelemHöBc szerericséje, kell, hogy a kártyán rehabilitálja magát, kérlek alásan — szokta mondani — s ezt könnyű volt elhinni, ugyanis, olyan volt, mint egy kis turkesztán-dinnye, gömbölyű s himlőhelyes, mint ahogy mondta is nekem, a csúnyaságáért buktatták meg mindig medikus korában. Hogy el ne felejtsem, volt még egy másik fő tulajdonsága is. Beszélni úgy tudott, hogy revolverrel kellett elhalgattatni. Vitézségéről, rettenthetetlen bátorságáról, egész köteteket mesélt amit a szomszéd hadosztálynál művelt. Doktor létére úgyaprította a muszkát, hogy a gyalogság már folyamodványbankérte, hogy nekik is hagyjon valamit. Állítólag ezért a vérengző természete miatt helyezték át hozzánk. Nálunk ugyanis a doktoroknak nem kellett az első vonalba tartózkodni. Volt a Doktorkának egy hozzá igazára méltó legénye, Tóth, a pucér. Mint az árnyést kísérte mindenhová a gazdáját. Ennek a fiúna jó tulajdonságai közé tartozott, hogy soha sem aludt’. De nem is lehetett volna másképp. Míg a gazdája kártyázott szótlanul, állt mellette, etette itatta a Doktornál, vagy egyéb dolog hiányában az izzadságot törülgette le a gazdája gondterhe, homlokáról, ha rosszul kezdett járni a kártya. Tóth, a pucér, szótlanul teljesítette a kötelességét, pedig, mint mondják, jobb napokat is látott már valamikor a boldogabb béke idejében. Verbis volt a fiú a Ferencvárosban. Ha néha-néha volt egy kis ideje, maga köré gyűjtve a tisztiszolgákat, erkölcsös prédikációkat tartott nekik a tisztiszolga hűségéről, s sietve nyerte el huszonegyen valamennyi pénzét, a miért bizony nem egyszer lógott kikévé. De hát melyikünk van hiba nélkül teremtve!. 8. kir. tüzissíjítási biróság Budapest, 1917, JíHlílE?- XXICVII. évfolyam. 32 Csütörtök, február 1. ALAF S megjelenik mindennap. Előfizetési ára efe:t egész évre 33 tor., félévre 19 kor., negyedévre 9 kor. 30 fill., egy hónapra 3 kor. 30 fill. Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 12 1511. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csajjthay Feren Snerkesítősé® és igazgatóság: VIII. ker., Rökk Szilárd utca 4. száz. Kiadó avatal: Vili. ker., Józssí-körut 5. szám. TELEFQKS2&SOK: Józssí 43, József 53, József 63. A Budapesti Hírlap mai száma 20 oldal.