Budapesti Hírlap, 1918. január (38. évfolyam, 1–26. szám)

1918-01-01 / 1. szám

a a nézést. — A gyógyszerész hallgat és szenved és nem szól ... Ez az ő férfiassága. — Nem szól? — Nem. Legyűri a fájdalmát . . . A segéd szólni akart. Kovácsné közbevá­gott: —­ Ha­­még úgy fáj is, akkor is legyűri... Ha olyan keserű, mint a kinin, akkor is le­nyeli . . . Már csak azért is, mert keserű, és éppen ezáltal lesz hős­ . . . Ezáltal szerez ma­gának elismerést és csodálatot és bámulatot... Károlyka ránézett: — Ez­által? — Ezáltal — mondta az asszony most már komolyan. Károlyka szivében föllobbant a kese­rűség: — De a 'huszárnak szabad? — kérdezte dacos hangon, könytől homályos szemmel. — A huszárnak sem szabad. — felelte most már ünnepies arccal az asszony. A huszár csak vár a hóban, mert ő azért huszár. A hu­szár csak hiszi, hogy egyszer szabad lesz é­s ez a hit fűti a hidegben. A huszár csak egy szép, egészséges arc, két csörtető sarkantyú, tizennyolc fényes rézpityke, de semmi más és­­h­a egyszer ez az egész hangos, lármás, kívül nevető, belül síró ifjúság elmúlik, nem lesz senki, a­ki a rézpitykékre, csörgő sarkantyúkra, és fényesre nikkelezett kardokra emlékezzék, mert ez mind csak olyan, mint a szappanbubo­rék ... A­mi megmarad, az legföljebb egy-két ilyen hősi hallgatás eml­éke lehet, a­mire csak a laboráns­ köpeny képes. Az asszony egy pillanatra elhallgatott, aztán nagyon szelíd, nagyon meleg hangon így szólt: — Látja, Károlyka . . . ezért nem szabad látatlanul irigyelni a rézpitykés huszárt. Károlyka arca kipirult a váratlan boldog­ságtól és túllázadó örömében olyan mozdulatot tett, mintha térdre akarná magát vetni a szép szőke asszony előtt, a­ki azonban megelőzte: — Nem, — mondta szelíden — maga most nem csinál semmiféle bolondságot. A laboráns­köpeny nem borul térdre és nem mond megha­tott hangú köszönetet, mert az ilyen külsősége­ket a regényírók a rézpitykék számára találták ki. A laboránsköpeny szépen becsomagolja az orvosságot, átnyújtja és szerényen meghajlik és köszön, mert­­ hozzá ez illik és mert ebben úgyis sokkal egyszerűbben és szimpatikusabban ki van fejezve mindaz, a­mihez a huszárnak trombitarecsegésre, csörtetésre és egyéb ilyen lármás haszontalanságra van szüksége. — Nem­ borul le? — kérdezte Károlyka re­megő hangon. — Nem! — mondta Kovácsné termé­szetesen. Károlyka egy másodpercig tétován állt, aj­kán a kitörni készülő vallomással s bár most mindaz a sok szép szó, a­mi évek alatt felívült a lelkében, ott égett a száján, mégis megembe­relte magát. Nyelt egyet, csönde­s­n meghajolt s miközben becsomagolta az orvosságos üveget, halkan i­y­szólt:­­• Parancsára, nagyságos asszony . . . Kovácsné átve­ti s a­hogy -az üveg után nyúlt, a keze egy m­ásodpercre, mintegy véletle­nül m­imogatta Kámlyska kezét. De ez csak egy pillanatig­­ártott. Aztán f­iss, üde, üzletszerű hangon igy szólt: — Mennyit kell fizetnem, gyógyszerész úr? — Négy korona harminchat fillért — szeme megtelt mondta Károlyka halkan és a könnyel. Kovácsné letette a pénzt, mosolyogva bic­centett és kilebbent a patikából. Károlyka egy másodpercig szomorúan bá­mult utána, majd az ajtóhoz lépett, a méhen át látszott, mint segíti a huszár az asszonyt a szánba, a­mely rögtön megindult. Károlyka ki­bámult, a­míg csa­k el nem tűntek a szeme elöl és­ most olyan meghatott és ünnepi volt az arca, mint a híres filmszínészeké, a­kik a szívtépő moziképeken a vérző szívta mártírokat ábrá­zolják. Aztán egyszerre csak nyílt az ajtó és egy kisgyerek jött be. — Dicsértessék — mondta a gyerek. Károlyka fölriadt és nagyot sóhajtott. — Mit akarsz, fiacskám? — kérdezte szó­rakozottan.­­ . — Egy hatosért gilisztacukrot — mondta a gyerek énekl fi cérnahangon. A segéd géth­esen, szórakozottan a pulthoz lépett, kivett a dobozból egy gilisztacukrot és mi­közben becsomagolta, igy szólt magában: — A gyógyszerész hallgat, — a huszár csörtet. Néha a hallgatás szebben zeng, mint a sarkantyupengés ... És ha ez így meglehetősen ügyefogyottan hangzott is, ez nem­ tesz semmit, mert Károlyka nem a nyilvánosság számára mondta ezt, hanem önmagának és hogy ebben mekkora megnyug­vás, milyen bölcs megbékélés s mennyi életfilo­zófia rejlett, azt nem tudta senk­i, sem a szép Kovácsné, csak az a jó Isten ott fönn a menny­országban, a­ki apró teremtményeinek még ilyen igénytelen gondolatait is hallgatólagosan tudo­másul szokta venni * » * , f — Ha a király hozzájárulását megkapja Wekerle, — mondották nekünk — akkor az ideális program gyakorlati és a megvalósulás garanciájával ellátott programmá­­ komolyodik. Wekerle mindenesetre garanciát v által a program minden egyes pontjáért és tárcájával felel érte, hogy azok megvalósulnak. Azzal a hírrel szemben, hogy a programot Wekerle már valamennyi pártvezérnek meg­küldte vol­­n­a, arról értesülünk, hogy azt a mi­niszterelnöknek csupán néhány elvbarátja kapta meg, a­kikkel a pártalakításról már előzően is tárgyalásokat folytatott. Ezek sorában említik Andrássyt, Vázsonyit, Apponyit, Serényi Béla grófot, Hadik Jánost, Szterényi Józsefet. Közü­lük Andrássy, Vázsonyi és Szterényi Wekerle távollétében ma is folytatták tanácskozásaikat. Erről az oldalról Wekerle akcióját ma a követ­kezőképpen jellemezték előttünk: — Wekerle pártalakító tevékenysége a to­borzáshoz hasonló; ő leszúrja egy szélesvonalú új program lobogóját és generális fölszólítást in­téz, hogy a­kinek tetszik, jöjjön alája. Az való, hogy nyíltan nem törekszik egész és egységes pártok megnyerésére. Ez tudniillik felesleges is volna, miután a megnyerhető pártokat már megnyerte a beolvadás gondolatának, más pár­­tokna­k ily egységes eljárására pedig nem számít­hat. Már­is kétségtelen, hogy a Károlyi-párt zöme kívül fog maradni, hogy a néppárt ketté válik és hogy Apponyi pártjának több tagja szintén kivül marad. Vázsonyi csatlakozása biztosítottnak látszik, bármennyire alárendelt is a szerep, mely számára az új alakulásban kínálkozik. Számíta­nak még a Serényi Béla gróf szecedá­lt, kicsiny munkapárti csoportjára és más munkapártiakra is. Wekerle a m­aga programját nagyszabásúnak és életrevalónak tartja. Vannak benne pontok, melyekre senki nem mondhatja, hogy neki nem kell és melyek elöl nem lehet kitérni. Minden­esetre hatásos dolognak ígérkezik az, hogy az eddigi frázis­ programok után gyakorlati és alko­tásra vágyó kormány­programmal jelentkezik. Mindenesetre teljesen egységes pártot akar, melyben nyoma se legyen a feloszlott régi párt­kereteknek. Ezeket a régi pártszempontokat pe­dig egyképpen ki akarja küszöbölni az állások betöltésénél és a választásoknál, mert a meg­újuló pártkonkurrenciával lehetetlennek tartja egy messze kiható program megvalósítását. Ehhez a hűségesen reprodukált informá­cióhoz kiegészítésképpen közöljük, hogy a szo­kásos újévi üdvözlés az Apponyi-, Károlyi- és a néppártnál is elmarad, a­mi kétségtelenül az új párt tervével, illetve a Bécsben most folyó ese­ményekkel függ össze. Ugyanis egyik párt sincs biztosságban a felől, hogy mit végez Wekerle Bécsben és az eseményeknek nem akarnak tájé­kozatlan nyilatkozatokkal élébe vágni. Annál kevésbbé látszanék ez tanácsosnak, mert való­színű, hogy Wekerle a kabinet gyökeres átala­kításáról is tárgyal és így ismét előtérbe nyomul­hatnak azok a személyi­­kérdések, a­melyek — mint a közelmúlt tapasztalatai bizonyítják — a legszebb párt­programnál is fontosabbak és ha­tékonyabbak abban az irányban, hogy egy párt rátaláljon a maga igaz és rendületlen meg­győződésére. BUDAPESTI HÍRLAP 1­6.) fi Lenin-kormány és az ukrán nép. As eljedés Oroszországban. A népbiztosok tsnlva az ukránokhoz Pétervár­, dcc. 31. A pétervári távirati ügynökség jelenti. A népbiztosok tanácsa a következő kiáltványt bo­csátotta ki az ukránokhoz: A népbiztosok kormánya üdvözli az igazi népkormány megalakítását Ukrajnában, a­mennyiben a munkások és parasztok radáját az ukrán nép köztársasága igazi kormányának tekinti és megígéri a köztársaság új kormányá­nak, hogy lest veri támogatásban részesíti és hogy mindenképpen belemegy a békéért való harcba és síkra száll azért, hogy a földbirtoko­­­kat, gyárakat és egyéb műveket és a bankokat átadják az ukrán nép munkás tömegeinek. Él­jen az ukrán és oroszországi munkások, kato­nák és parasztok testvérisége! A szovjetek és a parasztok tanácsa szolidáris a népbiztosok tanácsával. Pétervár, dec. 31. (P. T. V.) A munkás- és katonatanácsok és a paraszttanácsok egy része kongresszust tar­tott Karkovban. A kongresszus kijelentette, hogy teljesen szolidáris a népbiztosok tanácsával és hangoztatta, hogy ez a kongresszus Ukrajna egyetlen törvényes hatalma. A rada csupán a nép egy töredékének képviselője. Az ukrán nép nemzeti érdekeinek nincs szüksége a rada védel­mére, mivel senki sem veszedelmezteti. Ha a rada tevékenysége miatt Ukrajnában vér folyik, az nem nemzeti harc lesz, hanem a szegény pa­rasztok és munkások harca a polgárság és a gaz­dag parasztok ellen. A francia kormány aknamunkája. Elfogott francis sork­ozott távirat. Pétervár, dec. 31. (P. T. I.) A francia kormánynak a román fronton álló francia katonai misszióhoz intézett e hónap 24-én elfogott sifk­­ozott távirata s Sír­ja a katonai missziót, hogy lépjen szó­rt a­hogy lépjen szoros érintkezésbe az ukrán radával és támogassa azt minden rendelkezésére álló eszközzel, mert a rada az antanttal való jó viszony fentartása és csakis az antanttal egyetértésben való békekötés mellett foglalt állást. A francia misszió tagjai mindenben a radával karöltve járjanak el. Uta­sították a francia katonai missziót arra is, hogy mindenképpen támogassák azokat a helyi politi­kai szövetségeket, a­melyek a román harcvona­lon a csapatok harckészségét akarják megóvni. Feladatuk volna ilyképpen február-márciusig megóvni a román front harcias jellegét, hogy így megnehezítsék a német csapatok átcsoportosítá­sát a nyugati fronton, a­mire annál is inkább szükség van, mert tavasszal alkalmasabb lesz az idő a békekötésre. A franciák kijelentik, hogy a románok élénken helyeslik a fegyverszünetet, a­mi újabb bizonysága annak, hogy a románok az antant tudta nélkül kísérletet tettek a Németországgal való különbéke megteremtésére. Mindehhez orosz hivatalos helyen meg­jegyzik, hogy a távirat nemcsak azt bizonyítja, hogy az antant a legnyomtatékosabb módon tá­mogat minden, a béke és a munkáskormány el­len irányuló törekvést, hanem bizonyítja azt is, h­ogy az ukrán rada a nemzeti szabadság védel­mének ürügye alatt, a­melyet senki sem vesze­delm­eztet, együtt­működik az angolokkal és a­ franciákkal. Besszarábia proklamálta függetlenségét. Moldvai köztársaság, London, dec. 31. (Reuters) A Times jelenti Pétervárról: Besszarábiában proklamálták a moldvai köztár­saságot. Kijelentették, hogy a köztársaság az orosz államkötelék keretében fog megmaradni. Az irkucki francia ügyvivőt meggyilkolták. London, dec. 31. A treu­er-ügynökség jelenti Karbinból. Az irkucki harcok folyamán a vörös gárda meggyil­kolta a francia konzulátus ügyvivőjét és két más franciát. A lakosság éhséget szenved. A maximalisták erősítést kapnak Krasznojarszk­ból. A vörös gárda és a kozákok egyheti harca. London, dec. 31. A frentos-ügynökség jelenti Pétervárról. Irkuckban a harc a rendes csapatok és a vörös gárda között egyrészről és a kozákok és a kato­ 1918. január 1

Next