Budapesti Hírlap, 1918. január (38. évfolyam, 1–26. szám)
1918-01-01 / 1. szám
a a nézést. — A gyógyszerész hallgat és szenved és nem szól ... Ez az ő férfiassága. — Nem szól? — Nem. Legyűri a fájdalmát . . . A segéd szólni akart. Kovácsné közbevágott: — Hamég úgy fáj is, akkor is legyűri... Ha olyan keserű, mint a kinin, akkor is lenyeli . . . Már csak azért is, mert keserű, és éppen ezáltal lesz hős . . . Ezáltal szerez magának elismerést és csodálatot és bámulatot... Károlyka ránézett: — Ezáltal? — Ezáltal — mondta az asszony most már komolyan. Károlyka szivében föllobbant a keserűség: — De a 'huszárnak szabad? — kérdezte dacos hangon, könytől homályos szemmel. — A huszárnak sem szabad. — felelte most már ünnepies arccal az asszony. A huszár csak vár a hóban, mert ő azért huszár. A huszár csak hiszi, hogy egyszer szabad lesz és ez a hit fűti a hidegben. A huszár csak egy szép, egészséges arc, két csörtető sarkantyú, tizennyolc fényes rézpityke, de semmi más ésha egyszer ez az egész hangos, lármás, kívül nevető, belül síró ifjúság elmúlik, nem lesz senki, aki a rézpitykékre, csörgő sarkantyúkra, és fényesre nikkelezett kardokra emlékezzék, mert ez mind csak olyan, mint a szappanbuborék ... Ami megmarad, az legföljebb egy-két ilyen hősi hallgatás emléke lehet, amire csak a laboráns köpeny képes. Az asszony egy pillanatra elhallgatott, aztán nagyon szelíd, nagyon meleg hangon így szólt: — Látja, Károlyka . . . ezért nem szabad látatlanul irigyelni a rézpitykés huszárt. Károlyka arca kipirult a váratlan boldogságtól és túllázadó örömében olyan mozdulatot tett, mintha térdre akarná magát vetni a szép szőke asszony előtt, aki azonban megelőzte: — Nem, — mondta szelíden — maga most nem csinál semmiféle bolondságot. A laboránsköpeny nem borul térdre és nem mond meghatott hangú köszönetet, mert az ilyen külsőségeket a regényírók a rézpitykék számára találták ki. A laboránsköpeny szépen becsomagolja az orvosságot, átnyújtja és szerényen meghajlik és köszön, mert hozzá ez illik és mert ebben úgyis sokkal egyszerűbben és szimpatikusabban ki van fejezve mindaz, amihez a huszárnak trombitarecsegésre, csörtetésre és egyéb ilyen lármás haszontalanságra van szüksége. — Nem borul le? — kérdezte Károlyka remegő hangon. — Nem! — mondta Kovácsné természetesen. Károlyka egy másodpercig tétován állt, ajkán a kitörni készülő vallomással s bár most mindaz a sok szép szó, ami évek alatt felívült a lelkében, ott égett a száján, mégis megemberelte magát. Nyelt egyet, csöndesn meghajolt s miközben becsomagolta az orvosságos üveget, halkan iyszólt:• Parancsára, nagyságos asszony . . . Kovácsné átveti s ahogy -az üveg után nyúlt, a keze egy másodpercre, mintegy véletlenül mimogatta Kámlyska kezét. De ez csak egy pillanatigártott. Aztán fiss, üde, üzletszerű hangon igy szólt: — Mennyit kell fizetnem, gyógyszerész úr? — Négy korona harminchat fillért — szeme megtelt mondta Károlyka halkan és a könnyel. Kovácsné letette a pénzt, mosolyogva biccentett és kilebbent a patikából. Károlyka egy másodpercig szomorúan bámult utána, majd az ajtóhoz lépett, a méhen át látszott, mint segíti a huszár az asszonyt a szánba, amely rögtön megindult. Károlyka kibámult, amíg csak el nem tűntek a szeme elöl és most olyan meghatott és ünnepi volt az arca, mint a híres filmszínészeké, akik a szívtépő moziképeken a vérző szívta mártírokat ábrázolják. Aztán egyszerre csak nyílt az ajtó és egy kisgyerek jött be. — Dicsértessék — mondta a gyerek. Károlyka fölriadt és nagyot sóhajtott. — Mit akarsz, fiacskám? — kérdezte szórakozottan. . — Egy hatosért gilisztacukrot — mondta a gyerek énekl fi cérnahangon. A segéd géthesen, szórakozottan a pulthoz lépett, kivett a dobozból egy gilisztacukrot és miközben becsomagolta, igy szólt magában: — A gyógyszerész hallgat, — a huszár csörtet. Néha a hallgatás szebben zeng, mint a sarkantyupengés ... És ha ez így meglehetősen ügyefogyottan hangzott is, ez nem tesz semmit, mert Károlyka nem a nyilvánosság számára mondta ezt, hanem önmagának és hogy ebben mekkora megnyugvás, milyen bölcs megbékélés s mennyi életfilozófia rejlett, azt nem tudta senki, sem a szép Kovácsné, csak az a jó Isten ott fönn a mennyországban, aki apró teremtményeinek még ilyen igénytelen gondolatait is hallgatólagosan tudomásul szokta venni * » * , f — Ha a király hozzájárulását megkapja Wekerle, — mondották nekünk — akkor az ideális program gyakorlati és a megvalósulás garanciájával ellátott programmá komolyodik. Wekerle mindenesetre garanciát v által a program minden egyes pontjáért és tárcájával felel érte, hogy azok megvalósulnak. Azzal a hírrel szemben, hogy a programot Wekerle már valamennyi pártvezérnek megküldte volna, arról értesülünk, hogy azt a miniszterelnöknek csupán néhány elvbarátja kapta meg, akikkel a pártalakításról már előzően is tárgyalásokat folytatott. Ezek sorában említik Andrássyt, Vázsonyit, Apponyit, Serényi Béla grófot, Hadik Jánost, Szterényi Józsefet. Közülük Andrássy, Vázsonyi és Szterényi Wekerle távollétében ma is folytatták tanácskozásaikat. Erről az oldalról Wekerle akcióját ma a következőképpen jellemezték előttünk: — Wekerle pártalakító tevékenysége a toborzáshoz hasonló; ő leszúrja egy szélesvonalú új program lobogóját és generális fölszólítást intéz, hogy akinek tetszik, jöjjön alája. Az való, hogy nyíltan nem törekszik egész és egységes pártok megnyerésére. Ez tudniillik felesleges is volna, miután a megnyerhető pártokat már megnyerte a beolvadás gondolatának, más pártoknak ily egységes eljárására pedig nem számíthat. Máris kétségtelen, hogy a Károlyi-párt zöme kívül fog maradni, hogy a néppárt ketté válik és hogy Apponyi pártjának több tagja szintén kivül marad. Vázsonyi csatlakozása biztosítottnak látszik, bármennyire alárendelt is a szerep, mely számára az új alakulásban kínálkozik. Számítanak még a Serényi Béla gróf szecedált, kicsiny munkapárti csoportjára és más munkapártiakra is. Wekerle a maga programját nagyszabásúnak és életrevalónak tartja. Vannak benne pontok, melyekre senki nem mondhatja, hogy neki nem kell és melyek elöl nem lehet kitérni. Mindenesetre hatásos dolognak ígérkezik az, hogy az eddigi frázis programok után gyakorlati és alkotásra vágyó kormányprogrammal jelentkezik. Mindenesetre teljesen egységes pártot akar, melyben nyoma se legyen a feloszlott régi pártkereteknek. Ezeket a régi pártszempontokat pedig egyképpen ki akarja küszöbölni az állások betöltésénél és a választásoknál, mert a megújuló pártkonkurrenciával lehetetlennek tartja egy messze kiható program megvalósítását. Ehhez a hűségesen reprodukált információhoz kiegészítésképpen közöljük, hogy a szokásos újévi üdvözlés az Apponyi-, Károlyi- és a néppártnál is elmarad, ami kétségtelenül az új párt tervével, illetve a Bécsben most folyó eseményekkel függ össze. Ugyanis egyik párt sincs biztosságban a felől, hogy mit végez Wekerle Bécsben és az eseményeknek nem akarnak tájékozatlan nyilatkozatokkal élébe vágni. Annál kevésbbé látszanék ez tanácsosnak, mert valószínű, hogy Wekerle a kabinet gyökeres átalakításáról is tárgyal és így ismét előtérbe nyomulhatnak azok a személyikérdések, amelyek — mint a közelmúlt tapasztalatai bizonyítják — a legszebb pártprogramnál is fontosabbak és hatékonyabbak abban az irányban, hogy egy párt rátaláljon a maga igaz és rendületlen meggyőződésére. BUDAPESTI HÍRLAP 16.) fi Lenin-kormány és az ukrán nép. As eljedés Oroszországban. A népbiztosok tsnlva az ukránokhoz Pétervár, dcc. 31. A pétervári távirati ügynökség jelenti. A népbiztosok tanácsa a következő kiáltványt bocsátotta ki az ukránokhoz: A népbiztosok kormánya üdvözli az igazi népkormány megalakítását Ukrajnában, amennyiben a munkások és parasztok radáját az ukrán nép köztársasága igazi kormányának tekinti és megígéri a köztársaság új kormányának, hogy lest veri támogatásban részesíti és hogy mindenképpen belemegy a békéért való harcba és síkra száll azért, hogy a földbirtokokat, gyárakat és egyéb műveket és a bankokat átadják az ukrán nép munkás tömegeinek. Éljen az ukrán és oroszországi munkások, katonák és parasztok testvérisége! A szovjetek és a parasztok tanácsa szolidáris a népbiztosok tanácsával. Pétervár, dec. 31. (P. T. V.) A munkás- és katonatanácsok és a paraszttanácsok egy része kongresszust tartott Karkovban. A kongresszus kijelentette, hogy teljesen szolidáris a népbiztosok tanácsával és hangoztatta, hogy ez a kongresszus Ukrajna egyetlen törvényes hatalma. A rada csupán a nép egy töredékének képviselője. Az ukrán nép nemzeti érdekeinek nincs szüksége a rada védelmére, mivel senki sem veszedelmezteti. Ha a rada tevékenysége miatt Ukrajnában vér folyik, az nem nemzeti harc lesz, hanem a szegény parasztok és munkások harca a polgárság és a gazdag parasztok ellen. A francia kormány aknamunkája. Elfogott francis sorkozott távirat. Pétervár, dec. 31. (P. T. I.) A francia kormánynak a román fronton álló francia katonai misszióhoz intézett e hónap 24-én elfogott sifkozott távirata s Sírja a katonai missziót, hogy lépjen szórt ahogy lépjen szoros érintkezésbe az ukrán radával és támogassa azt minden rendelkezésére álló eszközzel, mert a rada az antanttal való jó viszony fentartása és csakis az antanttal egyetértésben való békekötés mellett foglalt állást. A francia misszió tagjai mindenben a radával karöltve járjanak el. Utasították a francia katonai missziót arra is, hogy mindenképpen támogassák azokat a helyi politikai szövetségeket, amelyek a román harcvonalon a csapatok harckészségét akarják megóvni. Feladatuk volna ilyképpen február-márciusig megóvni a román front harcias jellegét, hogy így megnehezítsék a német csapatok átcsoportosítását a nyugati fronton, amire annál is inkább szükség van, mert tavasszal alkalmasabb lesz az idő a békekötésre. A franciák kijelentik, hogy a románok élénken helyeslik a fegyverszünetet, ami újabb bizonysága annak, hogy a románok az antant tudta nélkül kísérletet tettek a Németországgal való különbéke megteremtésére. Mindehhez orosz hivatalos helyen megjegyzik, hogy a távirat nemcsak azt bizonyítja, hogy az antant a legnyomtatékosabb módon támogat minden, a béke és a munkáskormány ellen irányuló törekvést, hanem bizonyítja azt is, hogy az ukrán rada a nemzeti szabadság védelmének ürügye alatt, amelyet senki sem veszedelmeztet, együttműködik az angolokkal és a franciákkal. Besszarábia proklamálta függetlenségét. Moldvai köztársaság, London, dec. 31. (Reuters) A Times jelenti Pétervárról: Besszarábiában proklamálták a moldvai köztársaságot. Kijelentették, hogy a köztársaság az orosz államkötelék keretében fog megmaradni. Az irkucki francia ügyvivőt meggyilkolták. London, dec. 31. A treuer-ügynökség jelenti Karbinból. Az irkucki harcok folyamán a vörös gárda meggyilkolta a francia konzulátus ügyvivőjét és két más franciát. A lakosság éhséget szenved. A maximalisták erősítést kapnak Krasznojarszkból. A vörös gárda és a kozákok egyheti harca. London, dec. 31. A frentos-ügynökség jelenti Pétervárról. Irkuckban a harc a rendes csapatok és a vörös gárda között egyrészről és a kozákok és a kato 1918. január 1